Klipsch The Sixes aktív hangfal teszt

Deltás páros

2017. június 23., péntek, 13:10

Klipsch audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal Klipsch hangfal aktív hangfal Bluetooth hangfal hangfal teszt Klipsch aktív hangfal hifi hangfal teszt Klipsch hangfal teszt aktív hangfal teszt

A D osztály fejlődésének köszönhetően ma már egyre apróbb erősítők készülnek, olyannyira, hogy legtöbbjük akár egy hangfalban is elfér. Így történt, hogy a Klipsch valóságos erőművet tudott helyezni a The Sixes belsejébe, ráadásként olyan dizájnnal körítve, ami láttán fiúk és lányok is elismerően hümmögnek. Jöjjön hát egy rendhagyó aktív hangfal teszt!

Bevált recept

A széria, amelybe tesztalanyunk tartozik, önmagában mutatja a régi és új tulajdonságok ütköztetését: Heritage Wireless. A Klipsch, mint az egyik legrégebbi (és a tölcséres hullámterelő technológia mellett mai napig kitartó) amerikai hangfalgyártó, több mint 70 éve működik, s a történelem úgy tűnik, valóban megismétli önmagát. Az örökséget szimbolizáló Heritage modellek ránézésre pontosan azt a küllemet nyújtják, mint a gyártó régi hangfalai, persze a felszín alatt mai technológia lapul.

A hagyománytisztelő külsőt egy hétköznapi állványos hangfal alapjaihoz adták hozzá. Kapunk tehát egy kétutas rendszert, hátulsó basszreflex nyílással. A mélyközép hangszóró 16,51 cm, a titán dóm magassugárzó 2,54 cm átmérőjű. Ennyi információ alapján még bármely gyártó termékére célozhatnánk.

A vonzerő fő pillérét a megjelenés határozza meg, amivel persze a hithű hifisták hosszasan vitatkozhatnának. Akárhogy is, sokan örülnek neki, ha hangrendszerük szobadísz funkciót tölt be, és a The Sixes mire kicsomagoltuk, már le is vizsgázott. Az egyetlen viszonylagos hátránya, hogy aránylag nagy, persze a felhasználók zöme alighanem még ezt is inkább örömmel fogadja. Mi könyvespolcra nem helyeznénk, egy ilyen doboznak az a legjobb, ha nagy médiabútoron, bárpulton vagy komód tetején tesz szolgálatot, a szoba azon pontján, ami lehetőleg minél több szögből látható.

Kitérhetnénk a külcsínt dicsérő gondolataink okozóira (pl. a dobozok alatt lévő, íves talpak, a durva szálakból szőtt, masszív - mágneses - előlapi védőrács, a vörösréz potméterek, embléma stb.), de a fotók szavak nélkül is elmagyarázzák, hogy milyen hatást gyakorol a múltból merített forma. Egy klasszicista épületet is többen lefotóznak, mint mondjuk a modern irodaházakat és valószínűleg amerikai autót is sokan azért vesznek, mert az valamelyik 40-50 évvel ezelőtt gyártott elődjére, sokunk gyermekkori, magazinokban és filmekben oly sokat látott kedvencére emlékeztet. Ezzel túl is ragoztuk a régiesség értékét, úgyhogy térjünk vissza a jelenbe!

Erősítő? Minek?

A hagyományos hifi rendszer szívét az erősítő képezi. Mára azonban az igényeket és technikai lehetőségeket látva már nem annyira fontos, hogy különálló komponensként tekintsünk rá. Honlapunk hasábjain is bemutattunk jó pár elektronikát, amely DVD toknál alig nagyobb méretben nyújtott komplett szobákat betöltő hangot. A Klipsch The Sixes fő előnye, hogy aktív hangfal, tehát a meghajtásért felelős elektronika teljes egészében bele került. Ahogy a mellékelt képen látható, a tápegység és az erősítő meglepően kompakt méretű. A jobboldali doboz aktív, abból a baloldali, passzív egységhez csak egyetlen kábelt kell elvezetni.

Hogy mindez mennyire tud (vagy nem tud) szofisztikált hangot nyújtani, arra Hangminőség c. bekezdésünkben térünk vissza. Az átlagfelhasználás szempontjából jóval fontosabb maga a tény, hogy 1 % THD mellett még ez a töpörödött elektronikus apparátus is simán képes kiadni csatornánként 100 wattot. A specifikáció szerint nagyon rövid sprint alatt akár oldalanként 200 W-ig is felszökhet a kakaószint, ami inkább döbbenetes, mint elég. Tehát nem kell félni attól, hogy akár keményebb bulik, intenzív filmezések során ne lenne elég dinamikus és hangos a The Sixes.

A D osztály tehát hatékonyság és teljesítmény szempontjából verhetetlen, ahogy azt korábban is megszoktuk. Ettől még nem fosztja meg létjogosultságuktól A és AB osztályú vetélytársait e technológia, más szóval, akinek a hangminőség a legfontosabb, az jobban jár a diszkrét komponensekkel. Viszont a felhasználók zöme nem szimfonikus koncertélményt, hanem összességében jó, szükség esetén erős és általános értelemben tiszta hangot keres. 270 000 forintos csomagárával feltételezhető, hogy utóbbit fintorgás nélkül teljesíti a The Sixes. Hozzátesszük, ezért az összegért még sok mást is tud.

Szolgáltatások

Aktív hangfalat készített a Klipsch, de nem stúdiós, hanem otthoni célra. Így nem is lepődtünk meg a praktikus csatlakozó kínálaton, mely elsőre szűkmarkúnak tűnt, mégis meghaladja bármilyen számítógépasztalra szánt, mindössze monitor funkciót betöltő doboz lehetőségeit. Ha már szóba került a PC, említést érdemel a külső hangkártya szerepet lehetővé tévő USB bemenet megléte. Igaz, a The Sixes szerintünk nem íróasztalra született, mégis hasznos lehet, hogy zöld utat ad mondjuk egy közelébe tévedő laptop számára.

Az optikai bemenet még inkább racionális döntés, mivel így szinte bármilyen televíziót, mint digitális interfészt befűzhetünk a hangrendszer elé. Bluetooth is színesíti a listát, amin manapság már meg sem lepődünk, mondhatni alapkövetelmény. Analóg bemenetekből is kínál kettőt (egy Jack és egy RCA) a The Sixes, mi több, még hagyományos lemezjátszó földelés is került hátlapjára. Tehát nagyszüleink ún. bakelit gyűjteményétől az okostelefonig, tetszés szerint összeválogathatunk összesen 5 forráseszközt, ami egy átlagszituációban elég kell, hogy legyen. Végül, de nem utolsósorban aktív mélysugárzó kimenetet is kínál a rendszer.

Ugyanazokat az anyagokat és kezelőszerveket találjuk az előlapon, amelyek a már általunk is tesztelt, azonos termékcsaládba tartozó The One és The Three hangrendszereken is láthatók voltak. Az aktív és passzív egység előlapján is stílusos vörösréz szegély fénylik. Az elektronikát is tartalmazó oldalon látható egy impulzus potméter és egy forrásválasztó. Utóbbi mellett apró fehér LED füzér sorakozik, mutatva az éppen aktív bemenetet és az üzemállapotot. Infravörös távvezérlő is része a csomagnak, amitől egyértelművé válik a The Sixes nappali-barát funkciója.

Beüzemelés

Aki már telepített számítógépes hangfalpárt, annak nem fog fejfájást okozni a The Sixes installálása sem. Össze kell kötni a jobb- és baloldali dobozokat a mellékelt, 4-tűs vezetékkel és persze bedugni a tápkábelt. Ezt követően már Bluetooth alapokon is megszólaltatható a rendszer. A távirányítóra dedikált forrásválasztó gombok kerültek, ami kényelmessé tette a használatot, illetve az előlapi fehér LED fényét is külön gombbal kapcsolhattuk ki, ha úgy tartotta kedvünk.

Használat közben eleinte furcsa, de hosszútávon megszokható tényezőkre lettünk figyelmesek. Például ha 1 méternél közelebb álltunk tőle, a magassugárzóból alig érzékelhető susogásra lettünk figyelmesek, amikor épp semmi nem szólt a rendszeren. Mindezt csak azért említjük, nehogy a leendő tulaj azt gondolja, hogy hibás terméket vásárolt. Másfelől a hangerő állításakor a vártnál intenzívebb fokozatokkal változott a teljesítmény. Esetleg egy picit finomabb szinteket is beállíthattak volna, de lehet, hogy csak az elkényelmesedett, szofisztikált részletekhez szokott hifis énünk szólt belőlünk.

Hangminőség

A kicsomagolás utáni járatás fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az első napokban bántó, harsány hangon tudott csak megszólalni a The Sixes, néhány IsoTek Rejuvation Disc ismétlést követően máris kezesebbé vált. No de hogy szóltak végül? Tömören összefoglalva: kíméletlen, izmos karakter, bivalyerős basszusokkal, az ésszerűség határait súroló hangerő szinttel és megszállottként kezelt, kemény dinamizmussal.

Azokkal a bizonyos ütemekkel nem csak bőkezűen bánt, sokkal inkább ontotta őket. Mindenki azonnal megérti a domináns mélyhang fogalmát, ha egy szobába kerül e hangfalakkal. Hogy ne csak az lehengerlő lökésként érkező impulzusokat figyeljük, az USB kábellel csatlakoztatott számítógépünkön addig tologattuk a Foobar hangszínszabályzóját, míg egyéni ízlésünk alapján mérsékeltebbé nem váltak a hullámok. Ehhez kb. 5 dB-t kellett levennünk a 80 Hz alatti csúszkán. Mindössze 3 méterre ültünk az egyenesen előre (tehát nem közvetlenül felénk fordított) dobozoktól, ami szerintünk az ideálisnál kisebb távolság. Nagy, jól berendezett tér kell ahhoz, hogy a Tractrix kürt úgymond kiszórhassa magát és ne nagyítsa túlságosan fel a magas frekvenciás részleteket. Relatív kisméretű szobánkban közepes hangerő fölött sokszor túllelkesültté vált a rendszer, amit a 16 és 20 kHz-es csúszka 2-3 dB-nyi csökkentésével enyhítettünk.

Az észbontó basszusok elektronikus műfajoknál partizós, masszív hangulatot alapoztak meg. Ehhez határozott, többnyire kicsit háttérben maradó középfrekvenciák párosultak. A titán dóm folyamatos élénkséget produkált, amitől tisztaságra törekvő lett a végeredmény. Afféle doppingszerként hatott referencia felvételeinkre a The Sixes. Ami rajta megszólalt, az a vártnál mindig kicsit gazdagabb és dinamikusabb lett. Bátor és karizmatikus hangjával olyankor is képes volt magára, ill. a zenére vonni figyelmünket, ha csupán háttérmuzsika céllal indítottunk el valamilyen Chillhop jellegű műsort. Ahányszor kicsit is lendületesebb előadó (pl. Ylvis, Deadmau5, Gramatik, Maroon 5, Feed Me stb.) szólalt meg, szinte kényszerített minket a The Sixes, hogy feljebb és feljebb állítsuk hangerejét. Többször előfordult, hogy már testünkön, és az alattunk lévő ülőgarnitúrán is éreztük a membránok által gerjesztett lökéseket, rezonanciákat.

A sztereó tér stabilan felállt, bár - részben a 3 méteres hallgatói távolság, részben a Tractrix sajátossága miatt - néha kissé elnagyoltra sikerült. A dinamikus részletek ábrázolása jó irányítottsággal és gyorsasággal történt, egy pillanatra sem volt unott, lomha a rendszer hangja. A finom részleteket egykedvűen adta ki, nem ügyelt a gyengéd motívumok légies visszaadására, inkább tárgyilagosan adta ki őket. A Hacksaw Ridge (Fegyvertelen katona) c. filmet végignézve hamar rájöhettünk, hogy miből nem hajlandó alkudni a The Sixes, ami nevezetesen az erő. Amikor a katonák először léptek harcmezőre és tűzharcba kerültek a japánokkal, a folyamatos gránátrobbantások és géppuska lövések iszonyatos energiával törtek ki a hangfalakból. Lehet, csak azért, mert kis szobában tartózkodtunk, de egyszer sem hiányoltunk különálló mélyládát.

Végszó

A Klipsch The Sixes hasonló érzelmi töltetet vált ki, mint amilyet a manapság gyártott Ford Mustang vagy Dodge Challenger gépjárművek láttán tapasztalunk. A forma és a motor alapjai ugyanazok, minden más, főleg az elektronika viszont modernizált, kezelhetőbb, hatékonyabb. Aki combos basszusokra vágyik, modern zenei műfajokat hallgat és meg tud békélni a gyakran kicsit rámenős, markáns karakterrel, annak már pusztán hangja miatt is elgondolkodtató lehet egy ilyen doboz. Ha pedig a leendő tulaj képes kihasználni ezt a herkulesi erőt, s amúgy sem akar hifi rendszerre 300 000 forintnál többet költeni, maximum 4-5 forráseszközt szeretne kihangosítani ugyanakkor otthonával kompatibilisnek tartja a dió színt, akkor alighanem jó befektetésnek néz elébe - csak a szomszéd meg ne bánja!

1 2

Következő oldal >