Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
KECES Audio Ephono phono erősítő teszt
2021. március 28., vasárnap, 21:55
KECES KECES Audio audio hifi erősítő előerősítő vinyl phono vinyl lemezjátszó phono előerősítő phono teszt KECES phono KECES teszt phono előerősítő teszt KECES Audio phono előerősítő
A KECES Audio termékpalettájából egyelőre csak a BP-1200 tápkondicionálóhoz volt szerencsénk, tapasztalataink alapján azonban a gyártója belopta magát szívünkbe. Nem történet ez másképp jelen tesztünk alanyával, az Ephono lemezjátszó előerősítővel sem, mivel meghallgatása kifejezetten jó élménynek bizonyult és kategóriájában igencsak erős versenyzővel gazdagodott általa a Stream Audio phono kínálata.
A KECES Audio Ephono meglepően nagy dobozban érkezett hozzánk, aminek súlya is tekintélyesebbnek bizonyult egy megszokott phono egységhez képest. A csomagolás minőségi, a terméket ténylegesen védelmező felépítése és anyaghasználata is jó előjelnek tekinthető, de a kicsomagoláskor derült fény a szokatlan méret és súly okára. Az Ephono ugyanis nem egy, hanem két készülékházban kapott helyet: egyikben maga az előerősítő egység, míg a másikban saját tápegysége található. E megoldás jól jelzi a gyártó igényességét és hangminőség iránti elkötelezettségét, hiszen így fizikailag is elválasztásra került a megfelelően tiszta áramot szolgáltató táp és a megszólalásért felelős phono egység. Ennek köszönhetően az esetleges mágneses vagy RF interferenciák el sem jutnak a phono készülékházig - bár a két egységet összekötő kábel kissé vékonyka és kevéssé szigetelt darabnak tűnik, mégis, itt már csak 24 V feszültségű egyenirányított áram halad át, ami adott esetben kevésbé érzékeny a külvilágból érkező zavarokra; a hálózati zavarokat pedig a tápegység előzetesen kezeli.
A megépítés kifejezetten igényes, fekete, vastagnak mondható szálcsiszolt alumíniumházban foglal helyet mindkét egység, a phono fedőlapján jókora KECES logóval. Igényes, minimalista megjelenés, ami gyakorlatilag minden enteriőrbe passzol. A készülékházak frontoldali paneljén egyetlen állapot-visszajelző, kék ledet láthatunk, sem kezelőszervek, sem bekapcsológomb nem kapott helyet itt.
Az Ephono-t megfordítva azonban megtalálunk mindent, amire szükségünk lehet. Két megoldás mindenképpen feltűnő és ismerve az Ephono árkategóriáját, meglepően igényes megoldás: egyrészt az MM és MC bemeneteket teljesen elkülönítették, így nagy valószínűséggel "valós" MC korrektort kapunk az alapnak mondható MM mellett (szemben az átlagos, többnyire csupán az MM bemenet bizonyos tulajdonságait változtató, egybemenetes megoldással) illetve kimenetek tekintetében nem csak RCA-t, hanem XLR-t is kínál, így még magasabb szintű megszólalást ígérve. Mindezeken túlmenően MM és MC mód között váltó, valamint mindkét típushoz bemeneti jelerősítést szabályzó kapcsolót találunk. Emellett megválaszthatjuk az MC hangszedő bemeneti impedanciáját.
A tápegységen találjuk a szabványos IEC hálózati csatlakozóaljzatot, valamint a ki-bekapcsolót, illetve egy 24 V-os, adapter jellegű kimenetet.
Tesztkörnyezet, tesztzenék
Az Ephono-t kategóriában hozzáillő további komponensekkel teszteltük, elé pedig Thorens, NAD, és Pro-Ject lemezjátszót kötöttünk. Némely további komponens magasabb ligából került ki, emiatt az Ephono teljes mértékben kifuthatta magát láncunkban.
Az Ephono-t a változatosság jegyében klasszikus, rock, jazz, elektronikus, progresszív és akusztikus lemezekkel is meghallgattuk, és tesztünket megelőzően természetesen alaposan bejárattuk és bemelegítettük az egész rendszert.
Meghallgatás
Megszokott kezdő lemezünkkel, Mike Oldfield - Return to Ommadawn-jával kezdtük. A hangkép teljesen kiegyensúlyozottnak bizonyult, dinamikus, kerek mélyhangokkal, tiszta magas- és középtartománnyal. A hang szellős, mégis határozott basszzust vonultatott fel, kifejezetten természetes megszólalás mellett, kellően széles hangszínpadon. Az első néhány percet követően puszta kíváncsiságból RCA kimenetről XLR-re váltottunk és a változás szinte letaglózott: azonnal mindenből lényegesen többet kaptunk, még mélyebbek lettek a basszusok, még dinamikusabb és transzparensebb a megszólalás, még szélesebb és mélyebb a hangszínpad. Tapasztalataink alapján, bár számítottunk arra, hogy az XLR kimenet minőségben javulást eredményez majd, ekkora különbséget talán még egy eszköz esetében sem tapasztaltunk. Ezután már természetesen nem váltottunk vissza az RCA-ra, hanem maradtunk az XLR-nél, hiszen, ha ez a jobb megoldás, akkor már csak a hiteles tájékoztatás jegyében is helyénvalónak éreztük használatát.
Jean Michel Jarre - Chronologie lemezénél is hasonló alapkarakterekkel találkoztunk, mint az előző esetében, minden tartományban megkaptuk, amit elvárunk egy ilyen eszköztől: szépen csilingelő magashangok, tiszta közép és magas-közép tartomány, dinamikus, kerek, feszes mélyhangok - elégedettek voltunk.
A következő Rick Wakeman - Return to the centre of the Earth lemeze volt, ami egyrészt igen komplex zenemű kórussal, nagyzenekarral, rockzenekarral - és természetesen versenyzongorával, valamint szintetizátorokkal. Emellett van még egy tulajdonsága is: valamilyen oknál fogva minden esetben fedett középtartománnyal szólal meg, és ez jelen esetben is így volt, ám ezt egyértelműen nem az Ephono rovására írjuk a fentiek okán. A megszólalás ettől eltekintve viszont remek volt: szépen jelent meg a sokszólamú zenemű, mosottságnak, katyvasznak nyoma sem volt a hangban. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a szólamok térbeli elválasztása vetekedne például egy többmilliós eszközzel, ugyanakkor egyáltalán nem volt hiányérzetünk e téren sem, kifejezetten jól teljesített a KECES. A zongora megszólalása kiemelkedően szépre sikerült, ami nem kis teljesítmény, valamint a hang természetessége is igen megnyerő volt.
A DALI aktuális tesztelemezét hallgatva felmerült bennünk a gondolat, hogy az Ephono árazásánál vagy valamit nagyon elnézhetett a gyártó, vagy olyan ár/érték aránnyal van dolgunk, mint eddig talán még soha. A kifejezetten nehezen megszólaltatható női éneket is tartalmazó jazz zenék részletessége, szellős hangja és tiszta megszólalása olyan jelenlétérzettel párosult, amit valóban csak kategóriákkal drágább eszközök esetében szoktunk meg - eddig. Megmaradtak a remek, dinamikus basszusok, a nagyszerű tranziensek és mindehhez mintegy bónuszként kaptunk még ilyen finomságokat is, így a végére úgy éreztük, most azonnal meg kell hallgatnunk még egyszer a lemezt, különben nem hiszünk saját fülünknek. Így is lett, de második meghallgatásra is csak ugyanazt mondhattuk: az Ephono valóban ezt a megszólalást kínálja, nincs csalás, nincs trükk, csak remek hang.
Ugyanitt a remek minőségben rögzített akusztikus hangszerek megszólalása jelentett külön örömöt, hiszen a természetesség, a dinamika és a tisztaság is új szintre emelkedhetett. Ismételjük: a jazzfelvételek realizmusa megdöbbentő ebben a kategóriában, így véleményünk szerint kifejezetten ajánlható az Ephono az ilyen zenék kedvelőinek (is).
Összegzés
A KECES Audio Ephono gyakorlatilag minden dimenziójában kategóriáján felüli eredményeket produkált tesztünk során, emiatt akár a sajátjánál magasabb kategóriájú rendszerekben is könnyen el tudjuk képzelni. Csodák természetesen nincsenek, nem azt kívánjuk mondani, hogy bármilyen magas kategóriájú eszközzel "összeereszthető" de véleményünk szerint árán messze túlmutató megszólalásával bizony magasabb minőséget képvisel. Meghallgatását mindenképpen javasoljuk, ha árban e kategória a megfelelő, viszont a lehető legmagasabb hangminőség elérése a cél. Illetve mindezek miatt örömmel részesítjük Ajánlott Vétel elismerésben!
