JBL Playlist 150 Bluetooth hangrendszer teszt

Felírjuk a listára?

2017. július 18., kedd, 17:05

JBL audio hangfal hangszóró hangrendszer Bluetooth Bluetooth hangszóró Bluetooth hangrendszer JBL hangszóró JBL hangfal Google Chromecast Chromecast hangrendszer hangfal teszt hangszóró teszt hangrendszer teszt Bluetooth hangrendszer teszt

A JBL sem nézte hátra tett kézzel a multiroom hódítását, helyette inkább úgy döntött, hogy előrukkol egy nehezen visszautasítható ajánlattal. No de kinek a polcára ajánlanánk ezt a különc kapszulát? Cikkünkből kiderül!

A filléres zónajátszó?

Teszteltünk már (csak hogy néhányat említsünk) Sonos, Bluesound és Yamaha vezeték nélküli, többszobás hangrendszer építésére alkalmas komponenseket, de egyiken sem lógott ennyire csábító árcédula. A JBL Playlist 150 bruttó 60 000 forintért vásárolható meg, ami magába foglal egy 2 x 15 W teljesítményű, egydobozos sztereó hangrendszert, integrált WiFi adapterrel és Chromecast vevővel. Pardon, a Bluetooth és egy 3,5 mm-es analóg sztereó Jack bemenet is része az extráknak.

A Chromecast támogatottság megléte új vizekre engedi a JBL-t, hiszen az említett keretrendszernél jelenleg nincsen olcsóbb WiFi alapú alternatíva a multiroom rendszert építőknek. Más kérdés, hogy milyen teljesítményt nyújthat az ehhez társuló, beépített tápegységgel együtt is mindössze kb. egykilós tömegű eszköz (ezt a Hangminőség c. bekezdésben válaszoljuk meg).

De mit is tud a Chromecast? Lényegében közvetítő félként segít nekünk, hogy többek közt a TuneIn, Spotify és Google Play Music klienseken elindított műsorokat közvetlenül a kompatibilis eszköz (jelen esetben a Playlist 150) felé továbbíthassuk, hálózati alapokon. Utóbbit azért fontos megemlíteni, mert a hangminőség így a Bluetooth-hoz képest lényegesen jobb lehet, valamint a hatókör is gyarapodhat - lényegében a WiFi hatósugarán belül, bárhonnan vezérelhetjük az eszközt.

Mit (és mit nem) tud a Chromecast?

A Google hálózati zenelejátszó felülete még aránylag új résztvevő a multiroom nevek közt, másfelől nem is annyira dedikált szoftverként, inkább keretrendszerként érdemes rá gondolni. Jelen esetben a Chromecast két fő funkciót lát el: segít a Playlist 150 helyi hálózatra történő konfigurálásában és a már felfedezett eszközt láthatóvá teszi az általa támogatott kliens programok (Pl. Spotify, Google Play Music, TuneIn, és ez a lista folyamatosan bővül) számára. Ha például telefonon elindítjuk Spotify applikációnkat és aktív Premium előfizetők vagyunk, akkor a program képes hangeszközként azonosítani a JBL hangrendszert és arra bízni a lejátszandó műsor hangosítását.

A Chromecast 96 kHz/24 bites mintavételezésig képes felismerni a felhőből közvetített médiát, így hosszútávon a mezei internetrádióhoz vagy Bluetooth alapú kapcsolathoz képest jobb hangot érhetünk el (amennyire persze ezt a Playlist 150 hangminősége lehetővé teszi). Másik egyértelmű előny a multiroom megléte, jóllehet, az ebben rejlő lehetőségeket még nem foglalta konkrétan össze a Google. Arra találtunk leírást, hogy hogyan hozhatunk több zónából létre csoportot, de pl. arra nem jöttünk rá, hogy legfeljebb hány zóna vonható össze. Talán nem is olyan fontos ezt tudni, kiindulva abból, hogy a legtöbb háztartásban fél tucat egység már elegendő lehet.

Aki csak házon belül akar zenét hallgatni, az egyértelműen jobban jár a WiFi, mint a Bluetooth használatával. Utóbbi rontja a hangminőséget, nem tehető csoport módba, és ha épp bejövő hívást, Facebook üzenetet vagy sms-t kapunk, akkor a zenét folyamatosan megszakító hangjelzések hamar zavaróvá válnak. Utóbbi multiroom szoftverek esetében nem jelent gondot, mivel mi csak forgalomirányítókká válunk, ha elindul egy rádióműsor vagy lejátszási lista, azt onnan kezdve, úgymond elviszi a kijelölt zóna. Másfelől a Chromecast használata elméletileg nem szívja le úgy mobileszközünk akkumulátorát, mint a Bluetooth.

Küllem

A JBL Playlist 150 külsőleg több helyről is merít, de főleg saját Bluetooth hangrendszereinek motívumait láthatjuk rajta visszaköszönni, kiegészülve egy kis Harman Kardon beütéssel (kerekített forma, hátoldali szabadon mozgó passzív radiátor). A szemből enyhén babszemre hasonlító készülékház lényegesen kisebb, mint amekkorát a steril márkafotók alapján sejtettünk. Kb. 30 x 15 x 13 centis mérete által a legtöbb polcon könnyen elhelyezhető, de még íróasztal vagy konyhapult tetején is szoríthatunk helyet neki.

Az alig több mint egykilós házban mindössze két 57 mm-es, szélessávú hangszóró található, amelyek basszusát kiegészíti a hátoldali radiátor. A beépített erősítő 2 x 15 W teljesítményű, amiből sejthető, hogy a JBL Playlist 150 nem diszkótermi hangulatra készült. Külsejére kicsit visszatérve még, éppen azt a minőségérzetet kapjuk, amit megszokhattunk a gyártója hordozható hangrendszerein. Kicsit érezni rajta az Xtreme-en is látott stílusjegyeket, értelemszerűen a Playlist 150 kevésbé masszív, hiszen nem kültéri kalandokra, hanem a polcra született. Előlapját négyzetrácsos mintájú szövet fedi, hátoldala pedig egyetlen darabból álló, valamilyen keverékanyaggal megerősített, enyhén csillogó szemcséket tartalmazó műanyag. Hogy egy kis JBL jellegzetességet is tegyenek rá, emblémája helyett csúszásgátló gumitalpa narancssárga lett.

Utóbbi hátul, középen kis ívben felhajlik, hogy alatta befűzhessük a piskóta fejű tápcsatlakozót, vagy ha laptop/TV hangosításra használnánk, 3,5 mm-es analóg sztereó Jack kábelt. Az egyetlen dolog, amit egyesek hiányolni fognak róla, az Ethernet port megléte, így meg kell, hogy elégedjünk az otthoni WiFi hálózatunk nyújtotta hatókörrel.

Hangminőség

A Playlist 150 hozta azt a szintet, amit a JBL hasonlóan kompakt termékeitől megszokhattunk. Basszusa kissé feszes, meleg tónusú, középső frekvenciái könnyedek és valamennyire nyitottak is. A magashangokon érezni lehetett a digitális áramkör közbeszólását. A szélessávú hangszórókészlet nem félt fényes, élénk részleteket terelni elénk, amelyek nagy hangerőn már kissé rideggé váltak. Mindezt csak hifis megközelítésből említjük, máskülönben elismerésre méltó, hogy milyen erőkifejtésre volt képes, kis mérete ellenére.

Kis és közepes terhelésen viszont kalapot emeltünk a dinamika előtt. A Playlist képes volt lendületet és energiát tenni a telefonról közvetített zenék és internetrádió állomások lejátszásakor is. Ezért sokszor nem is éreztük szükségét, hogy feljebb tessékeljük hangerejét. Háttérzenei használatra kiválóan szerepelt.

A veszteségesen tömörített MP3 fájloktól a CD minőségben bemásolt albumokig, többfajta felvétellel is kísérleteztünk. A Playlist 150 nem tudott és nem is akart minden részletet feltétlenül kihozni, inkább arra törekedett, hogy kellemes, jóleső hangot nyújtson. A zenék testességét, hangulatvilágát ennek ellenére ügyesen ábrázolta. Nyilvánvalóan nem a decibelek megszállottjai fogják választani, arra viszont, hogy megtöltsön egy átlag életteret, abszolút megfelel.

Végszó

Ha szigorúan árát nézzük, akkor vetélytársaként mondjuk a Yamaha WX-010-et említhetnénk, de mivel a Chromecast félig nyitott platform, jelen pillanatban nincs igazi konkurense. Az olyan rendszerek, mint például a Sonos, szoftveresen több lehetőséget nyújtanak, viszont a készülékek drágábbak és más gyártók termékeivel nem vonhatók össze. A JBL Playlist 150 egy új világ előszele, amiben a gyártó által hozzátett érték 50 %-ra redukálódik a hardver és dizájn képviseletében. A szoftver és szolgáltatás jelen esetben a hálóját folyamatosan szövögető Google érdeme. Bízunk benne, hogy a jelenleg még kicsit döcögős applikáció rövid időn belül frissül és átláthatóbbá válik, mert ergonómiailag még nem tökéletes, máskülönben nekünk tetszett a kis JBL által prezentált jövőkép.

1 2

Következő oldal >