JBL Arena 130 állványos hangfal teszt

A kezdő hifista

2016. február 15., hétfő, 10:45

JBL audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal JBL hangfal JBL hangszóró JBL Arena hangfal teszt JBL hangfal teszt hifi hangfal teszt

Sokan, főleg laikusok, érthető okokból állnak tanácstalanul, ha az olcsó hifi, vagy mondjuk a picit drágább soundbar közül kell választani. A JBL Arena 130 tesztelésével egyúttal a kompakt és megfizethető hangfalak mellett szóló érveket is sikerült összefoglalnunk. Újfent bebizonyosodott, hogy néha a bevált módszer a legjobb módszer.

JBL? Ők hangfalas cég, nem?

Nos igen, ráadásul ha a szériák, termékkategóriák és eladások mennyiségét vesszük figyelembe, akkor az egyik legnagyobb a világon. A Harman cégcsoport alá tartozó gyártó jellegzetes, narancssárga emblémája számos helyen ránk villan; gépjárműveken, mozitermekben, fesztiválokon és még sorolhatnánk. Frissülő Bluetooth hangszóró kínálatuk láttán úgy érzékeltük, hogy a JBL mostanában alaposan összekapta magát, funkcionalitás és minőség tekintetében is. A mai cikkben taglalt Arena 130 kipróbálása előtt mégis óhatatlanul kérdések fogalmazódtak bennünk. Például, hogy ugyan milyen pluszt tud felmutatni egy belépőszintű JBL hangfal a mai, finoman szólva is telített kínálatban?

Mert amiből igazán széles a választék, az a hangfal. Így aztán a kategóriák is szerteágazódnak, és felfelé haladva mint minden más, ezek is alaposan drágulnak. Egy a témában járatlan személy számára azonban valahol el kell kezdeni nézelődni. Logikus megközelítés szerint teljesen mindegy, hogy milyen embléma díszeleg a hangsugárzón, az átlagfelhasználók zöme alulról felfelé szokta megismerni a termékcsaládokat. Az Arena széria is ilyen, úgynevezett belépőszintű típusokból áll. A diszkrét, egyszerű külsejű dobozok mögött megbújó lényeg, hogy magyar viszonylatban sem drágák. Például a 130-as típust vadonatúj állapotában, már 60000 Ft/pár körüli áron kínálja a forgalmazó. Egy szó, mint száz, ezt a hangfalat azoknak érdemes megismerni, akik előtte még nem próbáltak ki semmilyen hifi, vagy hifi jellegű komponenst, illetve rendszert. Még akkor is, ha potenciális tulajdonos később másik hangfalat fog választani és nem az Arena 130-at, legalább biztos lehet benne, hogy egy nagy tapasztalattal rendelkező cég "hiteles" belépőkártyájával lépett a hangreprodukció világába. Most, hogy ezt túlragoztuk, térjünk a lényegre!

Kicsomagolás

Az Arena 130 fekete és fehér színekben vásárolható meg, nálunk előbbi vendégeskedett. A teljesen hétköznapi, hungarocellbe ágyazott csomagolásból kibányászva könnyen megszabadultunk a dobozokat fedő, fehér szivacsfóliától. Apropó, kibontás közben ne fogjuk a hangfal elejét, mert véletlenül eltörhetjük az előlapi védőrácsot. A takaróselyem alján és tetején műanyag ezüst csík halad keresztül, kiegészítve a hangfal alján díszelgő, ugyancsak szürke emblémát. Belépő kategóriás hangfalak esetében nem nagyon szoktak játszani a dizájnnal, a JBL tervezői ettől függetlenül kis mértékben, de eszközöltek 1-2 szerény tollvonást. Például a doboz oldalsó élei enyhén kerekítettek, a tetőlap pedig kissé lejtős szerkezetű. Utóbbival elkerülhetjük, hogy családunk hölgy tagjai szánt szándékkal a virágcserép törzshelyévé nevezze ki műszaki berendezésünk tetejét. A hátsó rész ugyancsak teljesen hétköznapi, a banándugó kompatibilis aljzatot műanyag szorítófejekkel egészítették ki, ide került a reflexnyílás is. Az előlap a selyem nélkül kevésbé szerény, sőt, inkább kicsit indusztriális beütést sugallt.

A fekete lemezbe ágyazott, sötétszürke policellulóz membránon ugyanaz a koncentrikus, hullámos merevítés található, ami a JBL hangfalak jellegzetessége csaknem ötven éve. A magassugárzót egy X alakban szűkülő, nagyon enyhén tölcsért formáló hullámvezetőbe ültették, mindehhez tucatnyi, fekete csavarfej társul. Egy hozzá nem értő számára akár stúdió hangfalnak is tűnhetne az Arena 130 hagyománytisztelő külseje. A 2,5 cm-es magassugárzót nem fém, hanem (a JBL esetében ritkaságnak számító) textil dómból készítették. Hogy kevésbé legyen balesetveszélynek kitéve, két vékonyka műanyag sávot húztak elé a hullámvezetőből.

Hangminőség

A JBL Arena 130 előnye, hogy már a legkisebb sztereó vagy házimozi erősítőkkel is jóindulatú partnerként képes együttműködni. Tesztünk során a Rotel és NAD legkisebb sztereó erősítőit (RA-10 és C 316 BEE) kötöttük rá, de elméletileg a sokak által preferált, Yamaha/Onkyo/Pioneer házimozi erősítőivel is jó párost alkothat.

Az énekhang köré épített felvételeken (pl. Joni Mitchell vagy Sarah K. számok közben) érezni lehetett, hogy az Arena 130-nak esze ágában se volt a vokál középre irányításával és a mélység érzékeltetésével fáradozni. Minden hang igyekezett beférkőzni a kb. félgömb alakú burokba, melyből tisztán, de széttagoltság nélkül hallottuk őket. A visszafogott térábrázolást jól kompenzálta a hangfal dinamizmusa. Ami azt illeti, a hirtelen keletkező, váratlanul megugró jel kezelésében ügyeskedett leginkább a kis JBL. Még a Stockfish lemezen lévő csengettyűk és gitárpendítések is váratlanul közelinek, gyorsnak hatottak, ami egy ennyire olcsó doboz esetében több a váratlannál.

Mindettől függetlenül az Arena 130 nem a hangszórás bajnoka. Sokszor generálta pontszerűen, a légiesség és áttetszőség teljes nélkülözésével a részleteket. Ez a középkategóriás hangfalakhoz viszonyítva tényleg hiányosság, de a 100000 Ft/pár alatti kategóriában gyakori, alapvető jelenség. Viszont ettől még egyáltalán nem volt rossz, amit a hangfal nyújtani próbált. Például a préselt papír membránok folyamatosan adtak egy kis természetességet a középső frekvenciáknak. Utóbbinak köszönhetően mindig ébernek és frissnek hatott a JBL karaktere, ugyanakkor a textil dóm soha, egy pillanatra sem volt fárasztó vagy karcos.

Az Arena 130 nyugati gyökerei azonnal megmutatkoztak, amint egy kicsit is több basszust tartalmazó zenét vagy filmet indítottunk el. Nagymértékben a szoba akusztikáján és a dobozok elhelyezésén múlik, de előfordulhat, hogy túl domináns, tömött mélyeket generál a hátsó reflexnyílás. Ezek a basszusok alkalmanként feleslegesnek, kiemeltnek bizonyultak, amikor a hangfalakat túlságosan a falhoz toltuk. A problémát két henger alakúra vágott szivaccsal simán meg lehetett oldani; betömtük velük a hátsó reflexportokat, és máris jóval moderáltabb, ésszerűbb mennyiségű basszus jutott el az ülőpozícióig.

Caro Emerald - Back It Up c. lendületes, hip-hoppal vegyített swinges dalában megmutatkozott az Arena 130 barátkozós, bulizós jelleme. A könnyed, laza nyári slágerekre olyan vidáman válaszolt, mint a farkát csóváló kutya, amikor végre csontot kap. Akkor éreztük, hogy szájízének megfelelő módon használjuk a dobozokat, amikor a Luxfunk internetrádió magas bitrátájú műsorát füleltük, illetve amikor a Kill Bill egyik vad akciójelenetébe belekukkantottuk. Filmnézéshez kimondottan kellemes. Adott egy olyan selymes és kerek hanghatást, amit az olcsóbb soundbar rendszerek még mélyládával is képtelenek visszaadni. Tulajdonképpen az Arena 130 nem arra való, hogy egy pohár borral, a karosszékünkből vele csodáljuk kedvenc zenészeink előadását. Sokkal inkább egy hétköznapi, átlagfelhasználásra kihegyezett doboz, ami egyszerűen csak jobb hangot nyújt, mint a műanyagházas kompakt házimozik, vagy PC hangszórók. Igaz, nagyon hamar ki lehet ismerni a határait és sajátos, kissé satuba fogott basszusait, de nem akarja a hangokat jobbnak, vagy színesebbnek prezentálni, és ez a szerénység hosszú távon inkább előnyt jelent.

Végszó

A JBL Arena 130 nem árult el mindent a kedvenc felvételeinkből, de ami megszólalt rajta, az kellemes volt. Kissé ömlengő basszusait figyelmes elhelyezéssel vagy szivaccsal lehet kompenzálni. Pontszerű szórása miatt, ha valaki filmnézésre használná, akkor feltétlenül illessze hozzá az Arena sorozat centersugárzóját is, máskülönben hanyagul, egy sávból építi televíziónk elé a hangokat. Átlagfelhasználóknak erősen ajánlott, a nagyáruházi mikrotornyoknál mindenképpen jobb választás. Igaz, hogy nem olyan szép és nincs lelakkozva, de egy szolid házibulizás, videojáték vagy televíziós műsor hangját képes élvezhetővé tenni bármiféle kellemetlen recsegés vagy sziszegés nélkül.

1 2

Következő oldal >