Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Jamo Concert C 95 II álló hangfal teszt
2020. február 10., hétfő, 06:05
Jamo audio hifi hangfal hangszóró hangfal teszt hifi hangfal Jamo hangfal hifi hangfal teszt Jamo hangfal teszt
Nem is olyan régen hírt adtunk arról, hogy a Jamo megújította a Concert sorozatát. A Concert mindig is a cég felső kategóriáját jelentette, nincs ez másképpen most sem. Nyitásnak mi egyből a széria kisebbik álló típusát, a C 95 II-t ismertük meg.
A Jamo esetében a Concert az audiofil szegmenst képviseli, magasabb kategóriát egyszerűen nem készítenek. Pedig képesek rá, gondoljunk csak az Oriel-re, ami high end körökben ma is népszerű darab lenne, ha valaki megválna tőle. A dán cég tehát nagyon is tud, de filozófiájuk elsősorban arra irányul, hogy maradjanak bőven a megfizethető kategóriában, abból viszont szorítsák ki az utolsó szuflát is, hozzák ki belőle a maximumot.
A Concert C 95 II párja alig kerül többe, mint 200 ezer forint, viszont ezért a pénzért minden területen szeretne jó szolgálatot tenni. Nézzük először a külső jegyeket! Az elődhöz hasonlítva az alapkoncepció maradt, ám számos újítást, finomítást találunk. A C 95 II előlapja ívelt és szélesebb a többi oldalhoz képest, melyek egyenesek, egymással párhuzamosak. A nálunk vendégeskedő modell fehér, aminek az oldalai kopást imitálnak, így roppant tetszetős lett. Választhatunk még barna vagy fekete faerezetű borítást is, ahogyan azt a környezet megkívánja. Az előlap anyaga a többiéhez hasonlóan MDF, ám sima vinyl bevonatot kapott, ami által adtak egy újabb löketet a stílusosság irányába is. Az alsó szekcióban csak a cégfelirat található, ami pontosan ott van és olyan nagyságban, ahogyan kell.
Mélyközépsugárzóból kettőt használnak, ezek mérete 152,4 mm, a selyem dómé pedig 25 mm. A Hybrid Composition Conical Cone fantázianevű membránok is kaptak halvány mintázatot, azonban elsődleges szerepük az, hogy a reflexnyílás segítségével kiegyensúlyozott és dinamikus produkciót nyújtsanak.
Az anti-diffrakciós hullámvezetővel ellátott dóm magassugárzó szimplán fekete, itt fantáziát a tervezők csak a perembe vittek, ami által viszont a hangok terjedése sokkal egyenletesebbé válik.
Mind a három hangszóró kapott viszont fekete körívet, ez a mélyközepeknél gumiból készül. Kiegészülnek még egy szélesebb fehér, valamint egy vékony ezüstös betéttel, tehát valóban nagyon aprólékos tervezés előzte meg a gyártást.
A hátul elhelyezett reflexnyílás pereme lekerekített alumínium, ami a turbulenciát hivatott redukálni. A dupla, minőségi, krómozott, bikábelezésre is lehetőséget adó csatlakozóegység fémvájatban foglal helyet, a kidolgozásra tehát semelyik oldalról sem lehet panaszunk. A darabonként 20 kg-os hangdobozokhoz lábakat, tüskéket is mellékelt a gyártó, amik a funkcionalitás mellett szintén hozzájárulnak komfortérzetünkhöz, hiszen azok a sarkokat hosszabbítják meg, így adva újra egy pluszt, ami pénzbe nem, csak egy kis fantáziába került ismét a Jamónak.
A frontoldal védelméül egy, az egész előlapot takaró védőkeret is jár, amit mágnesesen lehet rögzíteni, ahogyan az manapság divatos, és így az előlap egységét sem töri meg semmilyen pöcök vagy bemélyedés.
A kétutas konstrukció terhelhetősége maximálisan 330 W, ami barokkos túlzásnak tűnik, impedanciája 6 Ohm, az érzékenysége pedig 89 dB. Ezek alapján kezesbáránynak is tekinthetjük, a meghajtásához nem kell erőmű. Frekvencia-átvitele 37 Hz-24 kHz-ig terjed, ami azt sejteti, hogy egyik régióban sem lesz hiányérzetünk. Nem is volt így más hátra, mint hosszas bejáratást követően munkára fogni, ami reményeink szerint ebben az esetben is rövid időn belül átváltozik szórakozássá.
Ahogyan írtuk, specifikációi alapján a Jamo C 95 II nem igényel nagy hajtást, mi azért nem bíztunk semmit a véletlenre 2x100 watt teljesítményű elő-végfok párosunkkal. Először egymástól alig két méterre, valamint távol mindentől helyeztük el a dobozokat, és azt tapasztaltuk, hogy abszolút jól érzik magukat. Kompakt állódobozról lévén azért természetesen növeltük a távolságot kettejük között, valamint közelebb helyeztük a falakhoz, ezt követően jött az érdembeli meghallgatás.
A C 95 II elsősorban a pontosságával és semlegességével szeretne minket megfogni. A külseje alapján be kell vallanunk, hogy inkább könnyedebb, kicsit diszkósabb előadást vártunk, jókora basszus kiemeléssel, azonban ezek teljesen elmaradtak. A 37 Hz-et nem sikerült érzékelnünk, de ez nem is baj, bőven elegendő volt a mélyhang, aminél inkább a megfogottságon volt a hangsúly. A bejáratás elején tapasztaltunk még némi elkenődést és fedettséget, küzdöttek a membránok a basszusgitárral, de aztán letisztult a kép. A pontosságé volt ezután a főszerep, valamint a realitáson, nem akart egyszerűen hivalkodni. Ekkor tudatosult bennünk az is, hogy a külső idehaza sejtethet könnyedebb zenéket előnyben részesítő hangzást, Dániában viszont kicsit más az elképzelése egy lakberendezőnek, ott ilyen egy modern bútordarab egy modern lakásban. A Jamo hangzása pedig modern. Színes ugyan, de nem hivalkodik, részletorientált, de nem vesébe látó, nagy, de mégsem az az uralkodó fajta.
Állványos dobozhoz lehet leginkább hasonlítani, ami kapott egy kis támogatást a mély szekcióban. Az viszont nem a többletben mutatkozik meg, hanem a kiegyensúlyozottságban, hiszen nem kell erőlködnie. A Jamo pedig egyáltalán nem erőlködik. A középtartományt minden körülmények között csak méltatni lehet, nagyon tiszták, bőven elegendő térrel és semlegességgel, ez tulajdonképpen az alapja a hosszútávon történő hallgathatóságnak ebben az esetben. A magashangok természetesek és tiszták, torzulásnak nem találtuk jelét. Nem emelkedik ki versenytársaik közül, de van olyan jó, mint bármelyikük, és ez bizony bőven elég. Azt egy kicsit szokni kellett, hogy a mélyhangok idővel sem jöttek meg igazán, de be kellett látnunk, hogy nem volt hiányérzetünk. A Jamo mérnökei minden egyes szekciónak egyforma szerepet szántak, sikerült létrehozniuk egy egységes balanszot. Pontos és kimért előadást nyújtott, végig koherens maradt, egyszerűen meg akart nyerni magának a barátságos előadásával, és ez sikerült is neki. Természetesen benne volt egy kis buliban is, akkor már a basszus is dominánsabbá vált, de szerencsére a tolakodás továbbra is elmaradt. A legjobban szobahangerőn érezte jól magát, a zenei műfajok között pedig nem volt válogatós. Operánál nem tudta visszaadni egy ária komolyságát, progresszív rockon sem kalandoztunk el az erdőben a fák között bolyongva, popon pedig nem éreztük egyből a lábunkban a boogie-t, mégis szívesen hallgattuk általa ezeket is. Az elmélyülés ugyan nem volt teljes, de paródiát sem kreált a komolyabb dolgokból, egyszerűen semlegesen, elég izgalommal és dinamikával párosított mindent.
A Jamo termékeit az elmúlt években, évtizedekben valahogy nem tudtuk igazán komolyan venni, valahogy mindig kaptunk általuk némi olcsóság érzést. A házimozi trendje őket is elragadta, oda pedig a büdzsé kategóriába bőven megfeleltek. Most viszont a cég újra komolyan gondolja a zenehallgatást, így sikerült egy minden szempontból remek darabot teremteniük. Nem bánt senkit, nem is hivalkodik, egyszerűen zenél, pontosan, határozottan, jókedvvel, tisztán. A külseje súrolja a luxuskategóriát, minden apró részletre odafigyeltek. Mindezek figyelembevételével természetes az Ajánlott Vétel címke.
