Jamo Concert C 95 házimozi hangfalszett teszt

Koncert sztereó és surround elrendezésben

2016. március 18., péntek, 10:15

Jamo audio hifi házimozi hangfal hangszóró mélyláda házimozi hangfalszett aktív mélyláda házimozi mélyláda Jamo hangfal Jamo hangfalszett hangfal teszt házimozi hangfalszett teszt Jamo hangfal teszt

Az amerikai Klipsch csoporthoz tartozó, dán gyökereire büszke Jamo a közelmúltban egy igazán barátian árazott középkategóriás hangfal családot dobott piacra Concert 9-es néven, amely a korábbi, hosszú éveken át szolgáló 600-as sorozatot váltotta le. Új konstrukció, új dizájn, kedvező ár: elvileg minden adott a sikerhez. Nincs más hátra, mint a fülünkre hagyatkozva megítélni a hangminőségét.

Két sorozat az eltérő igényszinteknek megfelelően

A Jamo Concert család valójában két sorozatot foglal magába, a magasabb minőségi igényeket kielégítő 10-es számút (ez a 800-as termékvonal utóda) és a jóval alacsonyabbra árazott 9-est. Tesztünkben ez utóbbiból összeválogatott 5.1 szettet fogtuk vallatóra. A forgalmazó kínálatában többféle akciós csomag is elérhető, van, amelyikben a háttér hangfalak szerepét a C 9 SUR dipólsugárzók látják el, míg egy másik összeállításban a C 91 állványos hangfalak. Mivel árban nincs eget rengető különbség az egyes csomagok között, ezért szerencsés módon inkább ízlés, mint pénztárca kérdése, hogy ki melyik konfigurációt részesíti előnyben, mit preferál jobban: a dipólok által létrehozandó diffúz hangzást, vagy a kis állványosok direktebb hangképzését. Tesztünkben az állványost tartalmazó változatot hallgattuk meg, a következő felállásban: C 95 álló-, C 9 CEN center- és C 91 háttérsugárzó. Ez egészült ki a J 12 típusú aktív mélyládával.

Kivitel és konstrukció

A C 95 állódobozok megjelenése a manapság divatos keskeny, karcsú kivitelt követi, a frontoldal alig szélesebb a beépített hangszórók átmérőjénél. Hátrafelé már jóval kiterjedtebbek a kellő űrméret elérése érdekében. A hangfalak szemből nézve középen szélesedő, ívelt formát mutatnak, de a két termékvonal között jelentős különbség van, a 10-es tagjainak valóban ívelt az oldallapjuk, míg a 9-es sorozatnál ez csak optikai tuning: a hasáb alakú test műanyag frontoldalát alakították ki ily módon. Ízlés kérdése, hogy kinek mennyire jön be az ilyen trükközés. Nekünk egy kicsit felesleges dizájnkodásnak tűnik, mintha valaki nem bízna abban, hogy a saját értékei is elegendőek lesznek az elismeréshez, és egy kis csalással többnek akarja mutatni magát annál, mint ami valójában. Ettől eltekintve kimondottan jól néznek ki a hangdobozok. A fekete előlap egyhangúságát jól oldják a hangszórókat körbevevő diszkréten keskeny alumínium gyűrűk, a masszív MDF-ből készült ház nem az unalomig ismert fekete kőrisfa mintázatú fóliával van burkolva, de nem is a szintén gyakran használt, szálcsiszolt fémet imitálóval. Ízléses visszafogottsággal matt fekete, szatén fantázianevű felületkiképzést kapott. A szett elemei elérhetők még szatén fehér és sötét alma kivitelben is.

Az álló hangfalak talapzata nem a szokványos kivitelű: a csomagolásban két masszív acélidomot mellékelnek hozzájuk, melyeket az aljukra lehet felcsavarozni. Ezek keresztben jócskán kilógnak a dobozok alól, így jóval stabilabb alátámasztást biztosítanak, mintha csupán a négy sarkán lennének a gumilábak vagy az acéltüskék. A felszerelésük viszont igényel egy kis kézügyességet, mert az alsó lapon nincsenek kialakítva furatok a csavarok számára (csak a helyük van bejelölve), így - amolyan "csináld magad" megoldással - magunknak kell a tartozék önmetsző csavarokkal felerősíteni a lábazatot. A hangszóróvédő selyem megoldása szintén eltér a szokásostól: nem egy teljes méretű védőrács, hanem minden hangszóró saját, kör alakú takarót kapott, amelyeket egyenként lehet bepattintani az alumínium gyűrűk melletti vájatokba. Így fel- és leszerelésük kicsit macerásabb, de előnye is van: annak ellenére, hogy nem mágneses rögzítésűek, mégsem csúfítják el a frontoldalt a megtartásukra szolgáló furatok vagy pöckök.

Az állványos hangdobozoknak öntapadó gumitappancsok a tartozékai, de falra is felerősíthetők, mert a hátoldalukon megtalálható az ehhez szükséges akasztó idom. A centersugárzó érdekessége, hogy a C 91-hez hasonlóan szintén felfüggeszthető a falra, mert ellátták a megfelelő fülekkel. Ez más gyártóknál nem megszokott kialakítás, de van létjogosultsága, ha nem médiabútoron álló, hanem falra rögzített TV alatt szeretnénk elhelyezni. Ebben az esetben ez különösebb barkácsolás nélkül megtehető, bár mind a háttér-, mind a centersugárzó esetén ez nem a legszerencsésebb elrendezés a hátsó reflexnyílások miatt.

Konstrukciójukat tekintve mindegyik hangfal kétutas, hátsó basszreflex nyílásos. Kettős erősítésre csak az állódobozok vannak felkészítve, a center- és háttérsugárzók nem. A banándugót fogadó csatlakozók nem aranyozottak, lehet, hogy ennyinek már bele kellett volna férni ebbe az árkategóriába. A magassugárzó az összes típusban 25 mm-es selyemdóm, elcsatolt felfüggesztésű, egy fázisvezető tölcsér mélyén elhelyezve, a magas frekvenciák egyenletesebb terítése érdekében.

A technológiára ADW (Anti-Diffraction Waveguide) néven hivatkozik a Jamo. Mai, marketinggel agyonfertőzött világunkban úgy látszik, nem elég egyszerűen leírni a tényeket a maguk egyszerűségében, hanem feltétlenül hangzatos mozaikszavakat kell mindenre alkotni. A Jamo sem mentes ettől, az ismertetőben csak úgy röpködnek a 3 és 4 betűs rövidítések.

A mélyközép hangszórók azonos felépítésűek, csupán méretük és számuk tér el az egyes hangdobozokban. Membránjuk könnyű és merev alumínium/polifiber kompozit anyag, ez gyors tranziens átvitelt, és csekély membránbetörésre való hajlandóságot ígér. Az alumíniumot máshol is előszeretettel alkalmazza a Jamo, a membrán középpontjából jócskán kiemelkedő fáziskúpok is ebből a könnyűfémből készültek. Ezt takarja a HCCC (Hybrid Composition Conical Cone) technológia. A lehető minél jobb mélyhang reprodukció érdekében a relatíve kis membránfelületet (az álló hangdobozok 152 mm-es, a center- és háttérsugárzók 101 mm-es átmérőjű sugárzókat tartalmaznak) hosszúlöketű hangszórók alkalmazásával kompenzálták. A megoldás az LDS (Long Displacement Surround) nevet viseli.

Az aktív mélyláda D osztályú erősítője 200 watt folyamatos teljesítmény leadására képes. A 30 cm átmérőjű hangszóró membránja szintén alumínium/polifiber kompozit. Már kicsomagoláskor meghökkentett minket a mérete, mert egy kicsit túlzásnak éreztük a majd' félméteres mélységét és 42 centis magasságát. Emiatt esetleg problémás lehet diszkréten elhelyezni kisebb méretű nappalikban. A hátoldali panelen a szokásos kezelőszervek találhatók: hangerőszabályzó, fázisváltó, frekvenciaváltó (40-120 Hz között), és a háromállású főkapcsoló (ki/be/auto standby).

Hangminőség

Sztereóban Norah Jones éneke színezetlenül, természetes tisztasággal szólalt meg. A ritmus szekció a mélynyomó támogatása nélkül is kellően mélyről indult, ezen a téren nem volt kifogásolni való a két állódoboz előadásában. A zongora és a gitár könnyed, de telt, plasztikus hangzása alapján úgy tűnik, nem csak üres ígéret volt a gyors tranziens átvitel. Egyedül a színpadkép ábrázolásával nem voltunk teljesen kibékülve, a két C 95 túlzottan magához ragadta a zenét, nem engedte maradéktalanul kiteljesedni a két hangfal közötti térben. Nem vált lyukassá a középső harmad, de a szélekről befelé haladva egyre bizonytalanabbá vált a pozícionálás.

Dinamikusabb stílus felé fordulva, Jean Michel Jarre ipari forradalmat idéző Revolutions albuma rendkívül masszív és tömör hangzással robbant be a nappaliba. A szub-tartomány itt is erőteljesen jelent meg, ami azt mutatta, hogyha nem földrengés vagy ágyúlövés hangját kell reprodukálni, akkor az álló hangfalak képesek megbirkózni a zenei kihívásokkal. A gőzgépek fújtatása, dohogása tapintható közelségbe hozta az acél és fém monstrumokat. A fémes hangeffektek és a szelídebb dallamok egyaránt aprólékos precizitással, sávhatároltság nélkül jelentek meg. A legfelsőbb régiók nem váltak harsogóvá, a kemény, indusztriális hangzás ellenére is maradt bennük valamennyi szelídség, feltételezhetően a selyemdóm jellegzetességéből adódóan. Nagyon markáns, karcos rockzenén emiatt esetleg hiányérzete lehet valakinek, de ha választani kell, akkor inkább ez, mint a magasak túlzott agresszivitása, ami miatt hosszú távon fárasztóvá válhat a zenehallgatás.

A Dire Straits Brothers in Arms albumának 20. évfordulós, 5.1 csatornás SACD változata már megdolgoztatta a teljes szettet. Véleményünk szerint nem ördögtől való a multi csatornás zenehallgatás (különbséget téve a különböző surround algoritmusok által kreált művi hangkép, és az alkotók szándéka szerint lemezre került hangzásvilág között), így aki teheti, bátran éljen vele. A Money For Nothing bevezető, feszes dobszólója, majd a smirgli hangú gitár ismét a remek tranziens átvitelt dicsérte. Az öt hangfal meggyőzően, hézag nélkül építette fel a teret, érezhetően stabilabb volt a pozícionálás a sztereó elrendezéshez képest. A Ride Across The River kezdetén határozottan a zenei események középpontjában találtuk magunkat. Összehasonlítva a CD és az SACD változatot, sztereóban elmaszatolt volt Mark Knopfler elhelyezkedése, csak sejteni lehetett, hogy valahol középtájon énekel, míg a nagyfelbontású verzióban a centersugárzó jól stabilizálta a teret. A zenei részletezettség azonban egyik esetben sem szenvedett csorbát, az ének plasztikusan, karakteresen szólalt meg.

A legutolsó James Bond film, a Spectre friss megjelenésű Blu-ray változatában a bevezető, mexikóvárosi akcióban élethűen varázsolta körénk a halottak napi forgatag zsibongását. A háttérsugárzók pontosan adagolták a történések aláfestő hangeffektjeit, pont annyit, amennyire szükség volt: megfelelő környezetet reprodukáltak, de nem estek abba a hibába, hogy túlzott harsánysággal elvonják a figyelmet az előtérben zajló eseményekről. A helikopteres menekülés alatt szinte behunyt szemmel is követni tudtuk volna az akció lefolyását. A centersugárzó jól artikuláltan közvetítette a dialógusokat, bár néha hasonló jelenséget tapasztaltunk, mint korábban sztereóban az álló hangfalaknál: túlzottan magához húzta a párbeszédet, és ilyenkor jól érezhetően a képernyő alatti sávból szólalt meg. Ez szerencsére nem volt általános, csupán néhány jelenetben volt tetten érhető.

A mélyláda képességeit a Fury lövegdörrenései tették igazán próbára. A vaskos gumilábak jól szeparálták el doboztestet a környezettől, valóban csak a szükséges hanghatásokat észleltük, mindenféle zavaró padló vagy egyéb rezonancia nélkül. A robbanások és lövések pörölycsapásszerűen, villámgyorsan indultak meg, és jól kézben tartottan, felesleges tranziensek nélkül haltak el. A 200 wattos teljesítmény bőven elég volt egy átlagosnál valamivel nagyobb nappali légterének megmozgatásához. Sőt a hátsó hangerőszabályzó gomb kezelése egy kis önmérsékletet is megkövetel, mert feltekerve már hajlamos volt a túlzott dübörgésre. Zenés filmeken hathatós támogatást nyújtott a surround szettnek, a CD-n tapasztaltnál erősebb, de feszes, nem mosott basszussal izmosította a zenei élményt.

Értékelés

Korábbi tesztjeink egyenlegének meghúzásakor jellemeztünk már úgy készülékeket, hogy dicséretes módon nem akar többnek mutatkozni ár és minőségi kategóriájánál. A Jamo 9-es sorozata esetén egy kicsit más a helyzet, a frontoldali ívelt műanyag idomot egy kicsit becsapósnak tartjuk, de ettől eltekintve ára és hangminősége összhangban áll egymással. 5.1 módban meggyőző teljesítményt nyújtott, nem csak házimozin, hanem multi csatornás zenei felvételek esetén is. Sztereóban néha kicsit bizonytalankodott, nem épített fel egy atomstabil színpadot, de ez elfogadható kompromisszumnak tűnik a kedvező árért és a kiegyenlített frekvenciamenetért cserébe. Szerencsés módon kétféle akciós csomag is választható, mélyládával illetve anélkül is, így akinek gondot okozna a nagyméretű szubláda elhelyezése, az választhatja a kimondottan barátságos árképzésű 5.0 összeállítást egy kisebb mélynyomóval.

1 2

Következő oldal >