Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Jamo Concert C 93 II állványos hangfal teszt
2020. március 16., hétfő, 11:00
Jamo audio hifi hangfal hangszóró hangfal teszt hifi hangfal Jamo hangfal hifi hangfal teszt Jamo hangfal teszt
Tavaly sikerült megismerkednünk a Jamo Concert sorozat kettes szériájából a C 95 állódobozzal, ami előtt már visszagondolva is meg kell emelnünk a kalapunkat. Ilyen egészséges megszólalást, remek kivitelezést és aprólékos formavilágot ebben a kategóriában bizony kevesen nyújtanak jelenleg. Kíváncsian vártuk hát, hogy megérkezzen a sorozat nagyobb, állványos modellje C 93 II is. Eljött végre az idő.
A Jamo a C 95 II-vel elég magasra emelte a lécet nálunk, így bizony voltak elvárásaink a kistestvérrel kapcsolatban is. A külső jegyek lényegében megegyeznek a korábbi Concert szériáéval, ám számos újítással, finomítással is találkozunk. Kezdjük a frontoldallal, ahol az amúgy divatos, csupán a hangszórókat védő selyem helyett most egy olyat kapunk, ami a teljes előlapot takarja, és be kell látnunk, ez jobban beleillik a cég jelenlegi filozófiájába.
Kevésbé divatos talán, de mindenképpen stílusosabb és enteriőrbarátibb. Ahogyan az oldallapra elhelyezett Jamo felirat is, ami a korábbi modellen aránytalanul nagy volt, és a felső szegmensbe helyezték, most lecsúszott, és hála istennek a méretén jócskán redukáltak. Így is olvasható még több méterről is, de már abszolút az egészséges kategóriába sorolható. Az említett szürke szövetet eltávolítva kettő darab hangszórót találunk, mivel a C 93 II valódi kétutas hangdoboz.
A magassugárzó egy 25 mm-es selyem dóm, amit ADW (Anti-Diffraction Waveguide) hullámvezetővel párosítottak, így lehetővé téve azt, hogy a hallgató pozíciója ne legyen szigorúan helyhez kötött.
A mélyközép sugárzó 15,5 cm-es HCCC, azaz High Composition Conical Cone rendszerű, ami a gyártó szerint kellő részletességet és dinamikát nyújt. Mindkettőt szatén alumínium gyűrű és krómbetét díszít, ezeknek viszont az akusztikában is fontos jelentőségük van.
Az oldallapokhoz képest szélesebb és ívelt frontoldalnak csupán dizájn terén van szerepe, és szerintünk mutatós, tehát örülünk annak, hogy ezt a megoldást átemelték a korábbi Concert sorozatból.
A hangsugárzó basszreflex rendszerű, a lekerekített nyílást hátul, fent helyezték el, így a falakat is igénybe vehetjük a basszus kiterjesztése kapcsán, ezzel elérve gyárilag megadott 45 Hz-es alsó határfrekvenciát. A csatlakozó szimpla és aranyozott, és a C 95 II-höz hasonlóan szintén egy fémvájatba helyezték el.
A jelenleg fehér, fekete és dió színben kapható hangsugárzó teste MDF-ből készült, szerencsére az anyagból belülre is került némi merevítés formájában. A 350x200x259 mm-es méretekkel rendelkező hangdoboz tömege 7 kg darabonként, folyamatos terhelhetősége 120 W, érzékenysége 88 dB, névleges impedanciája pedig 6 Ohm. Ezeket az adatokat összesítve elvileg egy olyan állványos hangfalat kapunk, ami megfelelő erősítő alátámasztásával részletes, arányos és kellően testes hangot tud produkálni, mindezt 130 ezer forintért.
A meghallgatás során is a C 95 II-ből indultunk ki, hiszen reménykedtünk abban, hogy szintén allrounderként fog viselkedni, ha nem is olyan nagy volumenben. Mike Oldfield - Tubullar Bells kettes lemezének remixével kezdtünk, ami pompás muzsika, nagyon szépen hangszerelt, de nem hiányolhatók belőle a hirtelen váltások sem a zene, sem a dinamika terén. A Jamo C 93 II nagyon finoman, ám roppant határozottan indított. Az akusztikus gitár természetes volt, amikor pedig belecsapnak, kellően fémessé vált, érezni lehetett a pengető vehemenciáját és pontosságát. Az óvatosan hangosodó részek egészen hátulról jöttek, a temérdek hangszer teljesen különvált egymástól, együttesük izgalmas és elegáns lett. A magassugárzót már ekkor méltatni tudtuk, a basszus pedig nagyon a helyén volt. Semmi lomhaság vagy unalom nem került az előadásba, gyors, határozott hangokat kaptunk, igazi audiofil jegyekkel.
Dusty Springfield romantikusabb dalai jöttek ezután, melyek közül természetesen a Windmill of your Mind sem maradhatott ki. Az énekesnő méltó megjelenítést kapott, átjött minden apró nüánsza, amikor pedig kieresztette páratlan hangját, és a hangszerek is belehúztak, a C 93 II gondolkodás nélkül követte a hangulat megemelkedését. Az Oldfield által már megmutatott gyorsaság és izgalom itt tovább folytatódott, azonban a precizitás ebben az esetben már kellő érzelemmel is párosult. Egyszerűen remekül oldotta meg a Jamo a feladatot.
Az Emerson, Lake and Palmer Brain Salad Surgery albumának nyitó dalai jöttek ezt követően, hogy megtudjuk, a progresszív rock hogyan is fekszik neki. Bizony nagyon. Egyedül a hangerőt kellett egy kicsit megemelnünk, hogy a műfaj jellegzetességei teljesen átjöjjenek, és az üstdob vagy a hangversenyzongora teljes erőre kapjon, de más támogatást nem kértek a dobozok. Az igazi őserő nem jött át maradéktalanul, de ekkora termettől és ettől a kategóriától nem várhatjuk el a teljes csodát. Azt viszont le kell szögeznünk, hogy 130 ezer forintért egyszerűen többet nem várhatunk egy ilyen nehéz műfaj terén.
Metallica fekete albumával folytattuk, ami rég kapott ennyire izgalmas tálalást. A dobok hatalmasat ütöttek, a gitár úgy torzított és zúzott, ahogyan azt kell, már majdnem Beavis and Butthead módjára kezdett a fejünk headbangelni a riffek hallatán. Nem vártunk ekkora energia átvitelt, rendesen meg is lepődtünk, a mélyhangok pedig olyan szintre kerültek, hogy az ismét csak csodálkozásra adott okot. A kis Jamo bizony itt is az elvárt erején felül teljesített.
Rush albumán a basszusgitárt úgy prezentálta, hogy tulajdonképpen kottázni lehetett volna közben, a dobok minden finomsága és díszítése hallható volt, semmit nem kent szét. Itt is csupán annyit róhatunk fel neki, hogy emelni kellett a hangerőn ahhoz, hogy a progrock vehemenciája valóban átjöjjön. Inkább az óramű pontosságra volt kihegyezve, mintsem az erőre, de az utóbbira ott van a C 95 II vagy a C 97 II, egyszerűen nem veheti el azok minden babérját.
Elton John-nal szerencsések voltunk, hiszen egy albumon belül kaptunk romantikát, finom zongorahangot és dobgépet is, a Jamo pedig a tálalás során nem tett különbséget. Az érzelmes dalok esetében nem feltétlenül a bensőséges előadásával, hanem inkább az odaadásával járult az élvezethez, a diszkósabb részeknél viszont egyből buli hangulatot tudott teremteni, a mélyközép hangszórókat nem könnyű munkára fogva így. Azok viszont bírták a strapát, egyáltalán nem mutattak fáradtságot, csak akkor fogytak ki az erőből, amikor véget ért a dal.
Ennyi sokoldalúság után azon már nem csodálkoztunk, hogy a jazz sem volt igazi kihívás. A zongora továbbra is a kedvencei közé tartozott, de végre bebizonyította azt, hogy a fúvósok, vagy a nagybőgő is ugyanúgy fekszik neki. Továbbra is friss, gyors és nagyon pontos maradt, úgy őrizte meg a dánok precízségét, hogy azt bőven elegendő, fiatalos lendülettel és érzelemmel tudta keresztezni. A hangulat itt is inkább naplementei időszak volt, mintsem éjszakai, de ehhez a friss külsőhöz ez is illik.
Szimfonikus nagyzenekar? Hm, sokkal nehezebb feladat az eddigieknél, mégsem tapasztaltuk azt, hogy elbizonytalanodna. A sebessége és pontossága, valamint a nagy teherbírása itt is megmutatkozott, és kizárólag az előnyére vált. Talán könnyedebb volt minden, mint ahogyan a karmester elképzelte, de biztosan nem lenne ő sem elégedetlen a hallottakkal. Fizikumát minden irányban messze túlhaladta a C 93 II, egyszerűen hatalmas teret alkotott, aminek minden centiméterét arra használta ki, hogy azt életerős, sziporkázó, ám elegendő súlyú zenével töltse meg.
A Jamo C 93 II-ről bizony meg kell állapítanunk, hogy ez jelenleg a 130 ezres hangsugárzó. Jól, egyénien, stílusosan néz ki, gondosan van összerakva, és még az elhelyezésére sem háklis. Halálpontos, precíz, energikus, a lendületből pedig soha nem akar kifogyni. Valódi audiofil jegyeket mutat, fátyolosságnak pedig nyoma sincs. Mindkét hangszórót csupán méltatni lehet, ahogyan teherbírásukat is. A basszus igazán mély, ütős és határozott, a magassugárzó pedig mentes minden elmosódástól, tiszta és csilingelő. Itt nem tűnnek el részletek, nincs bizonytalanság és fedettség, egyszerűen csak fiatalos, életerős előadás van, ami minden műfajon megmutatkozik. Az általunk eddig megismert hangsugárzók közül ez az egyik legjobb a kategóriájában. Ez bizony Ajánlott Vétel minősítést jelent.
