Jamo Concert C 109 álló hangfal teszt

Főnix

2017. január 9., hétfő, 20:00

Jamo audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal Jamo hangfal hangfal teszt Jamo hangfal teszt hifi hangfal teszt

A Jamo fanok legnagyobb örömére a kicsit elfeledett dán cég eléggé belehúzott a hangfalak fejlesztésébe és a hírnéverősítésbe. A Concert C 109 igazi gigászra sikerült, megfelelő látványelemekkel kombinálva, hogy meggyőzze a régi/új vásárlóit, hogy igen is komoly ellenfele régi önmagának és jelenlegi konkurenseinek. Ára sem a tucat termékre jellemző, egy híján 700 000 Ft-ot kell érte a pénztárnál hagyni.

Van, aki már eltemette és van, aki bízott az újjáéledésében, de kétségtelen tény, hogy nagyon megoszlottak a vélemények a Jamo hangfalakat illetően. Egy biztos, a feltámadásban hívőknek lett igaza, mivel 2014 nyarán már beharangozták az új Concert szériát, és a legújabb modellek már ugyan azon év őszén elérhetővé váltak. Bár az óta eltelt már majdnem két év, de a Concert sorozat még mindig újdonságnak számít. Megragadva a lehetőséget, a legnagyobb, C 109 nevű modellt választottuk ki tesztelésre, ami felső középkategóriába pozícionálva várja a hallgatóit és a konkurenseit. A 200/400 W terhelhetőségű hangdoboz, háromutas basszreflex rendszerű, 89 dB érzékenységű, amit rendhagyó formával ötvöztek. Mindezt 700 ezer Ft-os pár áron kaphatjuk meg, ami azért nem kis összeg!

Újragondolt forma és technológia

Nem is kell messzire menni, elég csak a C 109 hátlapjára rápillantani és máris láthatjuk, hogy "népek kavalkádja" ez a hangfal. Mert ugye azt minden hozzánk hasonló megszállott tudja, hogy a Jamo dán hangfalgyártó cég. Legalább is az volt korábban, a klasszikus hifi hőskorában. Most már az USA ad otthont a tervezőcsapatnak, akik felhasználták azokat a dán tervezői tapasztalatokat, amit a Klipsch tulajdonossá válása előtt az észak-európai születési helyén, a Jamo már magáénak tudhatott. Most már csak az lehet kérdéses, hogy hol is gyártották ezt a "csöppséget": mondanunk sem kell, Product of China. A költségek kordában tartása és a haszon elsődleges célok, még a hangtechnikában is, tehát miért is lenne ez kivétel? De mindenkit megnyugtathatunk, igazán jó minőségű az összeszerelés, kialakítás és anyagfelhasználás tekintetében.

A sorozat csúcsmodellje címet viselő C 109 megálmodója, a tervező szakma egy ismert alakja Kieron Dunk, aki harmonikusan egymáshoz illeszkedő alkotóelemekből, meglehetősen modern és tekintélyt parancsoló hangfalpárt alkotott meg. A felületes szemlélőnek is feltűnhetnek a precíz illesztések, a több mint nagyon jó minőségű alapanyag választás, és a robusztus kivitel. A 9-es sorozat, korábban már általunk tesztelt változata, nagyon hasonló ehhez a modellhez, csak az arányosan kisebb ennél. A hangdoboz mindene lekerekített, előlapján összesen négy hangszóró található, míg a hátoldalon két tekintélyes reflexcső kapott helyet. A legmagasabb frekvenciákról egy 25 mm-es selyem dóm gondoskodik, míg a közép- és mélytartomány visszaadására 178 mm-es hangszórók hivatottak, egy a kettő arányban.

A magassugárzót már a C 97-ből megismerhettük, ezért itt nem részletezzük a tulajdonságait. A közép- és mélysugárzó kialakítása teljesen azonos, csak a keresztváltónak köszönhetik eltérő funkciójukat. Középpontjukban alumínium és titán ötvözetű hibrid felépítésű fáziskúp található. Egy másik lényeges elem, hogy a C 109 nagyon alacsony frekvenciatartományt is képes visszaadni, amit alig vagy egyáltalán nem lehet közvetlenül hallani, de érzékelni annál inkább. Épp ezek a frekvenciák azok, amik jelentősebb légtömeget meg tudnak mozgatni a membrán közvetítésével. Ebből eredően a mélysugárzókkal pontosan szemben találhatók azok a reflexnyílások, amik segítik az összepréselt levegő eltávozását, és egyben hűtik a kifejezetten erős mágnest. A hangfal csatlakozója kettős kábelezésre alkalmas, amit nyilván nem kötelező használni, de arra mindenképp jó lehetőség, hogy kísérletezzünk vele, mikor is jobb a hangkép. Emellett számos olyan megoldással is ellátták a hangdobozokat, amik az egyenletesebb frekvenciamenetet biztosítják és megszüntetik a káros rezonanciákat. (ADW= Anti-Diffraction Waveguide, TDR= Tweeter Distorsion Reduction vagy éppen az LDS=Long Displacement Surround)

Amit még érdemes megemlítenünk, de a C 97 után egyáltalán nem számít újdonságnak, a formatervezett hangszórórácsok kialakítása, mivel egyenként, minden egyes hangszóróhoz tartozik egy-egy kör alakú takaróelem. Van, akinek nagyon fog tetszeni, de van, akinek nem. A "női faktor" nálunk is kinyilvánította a nemtetszését, aminek persze csak vita lett a vége.

Az igazság odaát van...

Ugye ismerős ez a mondat? Bármennyire is futurisztikus és formabontó ennek a hangdoboznak a felépítése, azért ez mégsem egy X akta. Bár sokszor eszünkbe jutott a népszerű sorozat az összesen 72 kg tömegű hangfalpár kicsomagolása után, mert azért akadnak rejtélyes kérdések. Bár nagyon stabil a felépítse, de azért furcsa volt, hogy ilyen magasságokban miért van szükség csavarhúzóra és pozdorjacsavarokra a talpak felszereléséhez. Hozzátesszük ismét, nagyon stabillá teszi a hangfalalkat és szinte állítani sem szükséges a magasságon, annyira biztos lábakat ad a C 109-nek, de akkor is szokatlan egy presztízstermék esetében. Nem értettük azt sem, hogy miért csak 89 dB az érzékenysége ennek a hangdoboznak, hogyha fele ennyiért lehet majdnem 100 dB-est kapni, ráadásul még a nem is kellene nagyon másnak a háza táján keresgélni. De mindettől még persze lehet nagyon jó, sőt előre bocsátjuk nem is rossz. A teszt előtt nem hagytuk pihenni, mert majdnem egy teljes hónapig használatban volt, vegyes hanganyagokkal járattuk. A tesztkörnyezet kettős kábelezés, ezüst illetve ezüstözött kábelek, csatornánként 145 W teljesítményű ES erősítő, Rotel lemezjátszó kiegészítve Musical Fidelity előerősítővel, Pioneer CD-játszóval, iPad-del.

Kolombo - Waiting For (24 bit 96 kHz)

Elektronikus zene, jól pozícionálta valamennyi akusztikus elemet, minden egyes hangszer imitáció jól elkülönült egymástól. Nagyon arányosan szólalt meg, plasztikus, amit hallottunk, de nem minden részletében ragadott minket magával a zene. Kicsit átütőbb élményt is okozhatott volna a zeneszám, de nem annyira nagyszabású a megszólaló darab, hogy felkaphattuk volna a fejünket, arra, amit hallottunk. Már-már gyanús, hogy erről csak kevésbé tehetett a hangfal, ezt műfaji adottságnak tudhattuk be.

Dave Brubeck - Take Five (24 bit 96 kHz)

Sorra került egy igazi klasszikus, ami szokásos tesztanyagnak is számít az AV-Online magazinban. Finoman, részletező előadásmód jellemezte, a dobot a jól ismert helyén hallottuk. A zongora hangjai nagyon élethűen szóltak és a dobseprű megszólalása is nagyszerű volt. A Jamo C 109 javára írtuk, hogy az egyes hangszerek tolmácsolása nagyon élethűnek tűnt, és összehasonlítva több felső kategóriás hangdobozzal, ahol sok esetben színezettség uralta a hangszerek egy részét, a fúvósokat, a zongorát, itt semmi ilyesmit nem tapasztaltunk. Pont annyit adott vissza egy hangszer hangjából, amennyit kellett. A hangszerek elhelyezkedése jól pozícionált, pontos, egy helyen maradt mindenki előadás közben. Egyedül a színpad lehetett volna kicsit szélesebb, és mélyebb is. Cserébe a hangszerek korrekt bemutatása kárpótolt minket, a térbeli hiányosságok miatt.

Christy Baron - I Thought About You (FLAC)

Jazzfelvétel, női énekhanggal. Mint egy kép címe egy aukción, de nagyjából ez is volt a valóság. Az énekes hangja finoman, érzékien és pontosan szólalt meg, a hangszerek jól kidolgozottaknak mondhatók. Már-már érezhető volt, hogy ez is csak egy tömörített formátum, és a hangfal ennél lényegesen többet is tud. A zongorát ebben az esetben is nagyon pontosan megformálta C 109, a dobok élethűeknek hallatszottak, de azért itt minden részlet nem került felfedésre, nem bukkant fel minden rezdülés, de ez nyilván a formátumból is eredt.

Drummond/Jones/Higgins - What Am I Here For (vinil)

Klasszikus jazz szám, a klubban kellett volna érezni magunkat, helyette egy steril jól beállított színpadot láttunk, ahol mindenki középre figyelt. Nagyon akkurátusak a hangszerek, a bőgőt ceruzával körberajzolták, csak egy kis élet hiányzott belőle. Ennek ellenére tetszett, mert tiszta, ahogy visszaadta a hangszer hangját a C 109, de hallottuk már mindezt nagyobb térrel is. Alacsony érzékenységéből is adódott, hogy egy kicsit kevésbé volt élő a színpad, és a mélység is lehetett volna valamivel nagyobb.

Eliza Gilyson - Belle Of The Ball (vinil)

Kiváló ez a zeneszám az énekhang megítélésére, mivel felvételkor arra helyezték a hangsúlyt. Tiszta, jól pozícionált, de talán nem volt annyira élénk, mint ahogy azt vártuk. Az énekesnő, aki egyébként nem lehetett tehetségtelen kicsit visszafogottan állt a színpadon, tudott volna ő testesebben, nagyobb dinamikával is énekelni, csak ez most nem sikerült. A C 109 mélyre ment, egészen alacsony frekvenciák is hallhatók voltak, és a zenei aláfestést is kellőképp arányosnak éreztük.

Hányadán állunk?

A C 109 hangfalpár 700 ezer Ft-os áron kapható, már csak az a kérdés, hogy megéri-e az árát? A fentiek tükrében mindenki döntse el maga, hogy hajlandó-e kiadni érte ekkora összeget! Annyi azonban bizonyos, hogy nagyobb színpadot, még ha egy kicsit színezettebb hangképpel, jóval kevesebbért is kaphatunk. Valójában kemény dió ez a hangfal, legalábbis, ha mindenre kiterjedően pontosan le szeretnék írni, hogy milyen minőséget nyújt a tulajdonosa számára. Nagyon pontos és nagyon akkurátus szinte bármelyik zenei műfajon, minden egyes hangszert szépen el lehet különíteni, a mély- és magastartománya is arányos. De, és ott van az a fránya de! Az érzékenysége csak 89 dB, ami összehasonlítva egy érzékenyebb, de fele annyiba kerülő hangfallal, igencsak hallatszik. Furcsa, hogy a C 97 tesztelése során ez az érzékenység probléma nem jött elő, sőt kifejezetten finoman hajtható volt. Ugyanakkor a mélytartományban, illetve az alsó- középtartományban mintha lenne egy kis információvesztés, egy-két részletet csak akkor hallani, ha direkt arra figyelünk. (Közvetlen összehasonlításban elég jól kivehető a különbség.) Hangkaraktere épp olyan, mint amit a C 97-től már hallhattunk, de itt nyilván nagyobb teljesítményben, hangnyomásban lehet gondolkodni. Mindemellett egy nagyon jól megépített, elegáns hangfalpár, aminek a részletező képességét és színezetlen előadásmódját mindenképp dicséret illeti. Magas fényű lakk fekete, fehér, illetve dió színekben kapható, ami igencsak magára vonja majd mások figyelmét.

1 2

Következő oldal >