Ismerkedés az LG webOS rendszerével

2014. augusztus 25., hétfő, 15:30

LG TV webOS okostévé smart TV webOS rendszer LG webOS

Ellátogattunk az LG hazai főhadiszállásra, hogy egy kicsit ismerkedjünk a legújabb okostévé operációs rendszerrel, a webOS-szel és, hogy mindenki számára tisztázzuk, miért is fontos, milyen alap program is fut a tévénken.

Nagyjából az okostelefonok terjedésével egy időben kezdtek terjedni az okostévék, amik ma már a kínálatnak több mint a felét adják. Mégis, az eladási adatok és a vásárlók okostévé iránti igénye ellenére, nem látunk olyan egyértelmű forradalmat, ami a telefonok és tabletek piacán lezajlott. A sajtó például évek óta várja, hogy az Apple is belépjen a piacra és elinduljon a forradalmi átalakulás. Vagyis, valami még hiányzik...

Mielőtt elmerülnénk az olyan kérdések tisztázásában, mint például, hogy miért jobb a webOS, vagy, hogy miért ilyen nagy szám, hogy az LG ismét új operációs rendszerrel állt elő, tisztázzuk, hol is tart az okostévék forradalma.

Megbuktak az okostévék?

Ez egy nagyon súlyos kérdés, amire garantáltan minden érdekelt azt fogja mondani, hogy az okostévé sikeres, hiszen az eladásoknak hatalmas szeletét adják az ilyen készülékek. Ugyanakkor, ha a vásárlóktól megkérdezzük, hogy mire is használják drága, okos készülékeiket, hamar kiderül, hogy a legtöbben még ma is csak tévézésre és valamilyen lejátszóról érkező kép megjelenítésére. Rémisztő az az amerikai felmérés, ami szerint 25 millió amerikai okostévéből, csupán 12 millió csatlakozik az internetre!

Vagyis megvesszük a nagy tudást, de nem használjuk ki. A törekvés, hogy az felhasználók kihasználják a tévéik okosságát mindig is jelen volt, de ezt a célt eddig leginkább csak a klasszikus kezelési módok felturbózásával igyekeztek elérni. A tévék gyorsabbak lettek, a távirányítók már mozgásra is reagálnak, néhány típus pedig akár szóbeli parancsokat is elfogad. A televízió mégis, alapvetően az maradt, ami eddig is volt. Nem, vagy csak alig facebookozunk tévénkkel és a YouTube is inkább csak úgy kerül a képernyőre, hogy a telefonunkról vagy táblagépünkről irányítjuk oda a tartalmat, például képernyőtükrözéssel. A tévéképernyő nem él önálló életet, csupán külső források szolgája.

Mi hiányzik a sikerhez?

Azt, hogy mi fogja meghozni az okostévék használatában az igazi áttörést, ma még csak találgathatjuk. Sokáig azt gondoltuk, hogy villámgyors processzorok és rengeteg alkalmazás kell a sikerhez. Alig két éve, az LG maga is szövetségre lépett számos konkurensével, hogy közös rendszert, közös alkalmazás platformot hozzon létre, ezzel csábítva az applikációk fejlesztőit. Telefonokra manapság milliónyi alkalmazás közül választhatunk, tévére pedig jobb esetben százas nagyságrendű listáról.

Az idén azonban hatalmas merészségről, és/vagy elszántságról tett tanúbizonyságot az LG, amikor a webOS alapú tévéket bejelentette. Vagyis egy korábban tabletekre és okostelefonokra fejlesztett operációs rendszerből alkottak tévét. Ez, éppen annyira bátor húzás, mint a Canon teljesen elektronikus objektív csatlakozása volt a nyolcvanas években, vagy mint amilyen az első iPhone volt, amit azért nevettek ki egyesek, mert nem volt rajta billentyűzet. Néha merésznek kell lenni...

Miért nem Android?

Az Android egy nagyszerű operációs rendszer (ahogyan az iOS is) amit tabletekre és telefonokra fejlesztettek, és fejlesztenek ma is. Minden porcikája ezekre a kicsi, kézbe vehető, hordozható, forgatható, tapizható eszközökre lett idealizálva. Persze van rengeteg alkalmazás, ami ugye nagyon csábító dolog. Mennyire jó is lenne a jelenlegi, több mint 1,3 millió, a Google Play-ben fellelhető applikáció közül válogatni. Kár, hogy ezeknek a túlnyomó többsége egy okostévén haszontalan és használhatatlan. Nem fogjuk a tévét billentgetni, taperolni és útjainkra magunkkal vinni. Persze használhatunk kezelőfelületként egy okostelefont vagy táblagépet, de akkor már nagyjából ott vagyunk, mint az egyszerű képernyő tükrözéssel. A tévénk megint csak egy buta monitor.

Jobb a webOS mint az Android?

A webOS nem kell, hogy az Androidnál jobb legyen, bár amikor még a Palm, majd a HP eszközeinek volt az operációs rendszere, a szaksajtó egyként rajongott érte, és amikor a HP bejelentette, hogy leáll a tabletek gyártásával, mindenki csak a nagyszerű webOS jövőjéért aggódott.

Az egyértelmű, hogy a webOS jó, de a közvetlen összehasonlítás értelmetlen, mert máshol, másképp és másra lesz használva a két operációs rendszer. Ami pedig még ennél is fontosabb, hogy az LG nem próbálta görcsösen ráerőszakolni a klasszikus tévés, vagy tabletes szokásokat az új készülékekre, hanem ezek ötvözésével valami újat alkotott. Megváltozott a webOS és megváltozott maga a TV is!

Milyen egy "szokásos" okos TV?

A webOS bevezetésével a legfontosabb változás a felhasználó számára, hogy a tévé szolgáltatásai közötti határok elmosódnak. Korábban a készülék elsősorban televízió volt, ami az antenna bemenetek (földi és műholdas) mellett kínált egy sor követlen csatlakozást és néhány extra funkciót. Ezek viszont nem voltak egyenrangúak. A tévé klasszikus módon működött és bekapcsolás után ez volt az első, amit láttunk. A külső eszközökre (Blu-ray lejátszó, IPTV) való csatlakozás egy elkülönült menüpont volt, mint a kilencvenes években, amikor még a 3 Scart bemenet extra szolgáltatásnak számított. Külön menüpont volt a hálózati tartalmak lejátszása (DLNA) ami önmagában is egy rettenetes útvesztő. Végül ott volt az okos funkció, amit az egyszerűbb hozzáférhetőségért egy külön gombbal is elláttak. No de ez is csak egy újabb menüt, egy kezdőképernyőt hozott fel, pár másodpercnyi várakozás után. Majd felkínálta az alkalmazásokat. A konkrét applikáció betöltésére újabb másodperceket várhattunk. Nem tudunk egy gombnyomással az RTL-ről a legutóbb a YouTube-on nézett cicás videóra váltani. Mutathattuk volna a nagyinak vagy barátnőnek a vicces cicás videót, de mire a YouTube használhatóvá vált, ők csak annyit mondtak, hogy "mindegy, hagyjuk". Fene sem akarta kivárni, még előszerencsétlenkedjük a tartalmakat.

Milyen egy webOS okos TV?

A webOS rendszerében a különböző funkciókat kártyáknak nevezett ikonok sora rejti, amelyek egyetlen sávban, az ún. "Menü-sávban" helyezkednek el. Ez a sáv egyetlen gombnyomással előhívható, így itt a bekapcsolás pillanatától egymás mellett sorakozik a földi tévéadás, a Blu-ray lejátszó, a hálózati tartalmak és a YouTube, vagy a HBO. Tehát, ha egy okosnak tekintett alkalmazást szeretnénk használni, nem kell menürendszerben búvárkodnunk, éppen csak rá kell böknünk a kártyájára. Olyan ez, mint amikor egy ikont érintünk meg a telefonon, csak ezt nem a tévét taperolva csináljuk, hanem a mozgásérzékelős Magic Remote távvezérlővel. Ahogyan az Androidos telefonokon vagy tableteken, úgy itt is lehetőségünk van rá, hogy a kártyákat (ikonokat) átrendezzük, megváltoztathatjuk a sorrendet vagy új funkciókat, tartalmakat adjunk a Menü-sávhoz.

Hatalmas, de szükséges a változás. A klasszikus tévé menürendszerből kinőtt okos szolgáltatásokkal már nem lehet komoly fejlődést elérni. Törvényszerű volt, hogy előbb vagy utóbb, valamely gyártó felvállalja a kockázatot, és a nulláról kezdi újraalkotni a tévét. A forradalmat végül az LG indította, és kisebb, vagy nagyobb lépésekben, de biztosak lehetünk benne, hogy a következő években minden gyártó elindul ezen az úton. Eltűnik a Smart gomb a távirányítókról, mert az már nem egy a tévébe épített rejtett világ lesz, hanem maga a tévé lesz smart, a bekapcsolás pillanatától.

Hogyan használjuk a webOS Smart TV-t?

A telepítés folyamatára az LG nagyon büszke. A különböző beállítási lépések során egy rajzolt madárka (ún. BeanBird) szolgál tanácsokkal, információkkal, ami teljesen rendben van és aranyos is, de az igazat megvallva, mi kiegyeznénk egy kevésbé bohókás megoldással is. Mi európaiak vagyunk és a Gangnam Style kivételével még nem láttunk olyan koreai videoklipet, amit értékelni tudnánk. Persze a beállítás egyszerűsége és átláthatósága, no meg az, hogy menet közben is visszaléphetünk, nagyon klassz dolgok.

A készülék rendes használata is más, mint amit megszoktunk. A menürendszer felülete egyszerűbb, a legtöbb esetben átláthatóbb is. Az információk nem a semmiből kerülnek elő a képernyőn, hanem animálva bukkannak fel. Egyértelműbb, hogy mit és miért akar velünk a készülék közölni, illetve hogy mi az, amihez hozzá kell nyúlnunk.

A kamerát eleinte csak a Skype miatt kínáltak az okostévékhez, majd jött az arcfelismerés, amit nem mindenki látott örömmel, és jött a gesztusvezérlés, ami eleinte olyan volt, mintha jelbeszéddel (hadonászva) akartuk volna a tévét irányítani, bár mostanra ez is fejlődött.

A webOS egyik hatalmas technikai újítása a multitasking bevezetése, vagyis az, hogy egy-egy újabb alkalmazás megnyitása miatt nem kell a korábban megnyitottaknak teljesen bezáródniuk. Azok készenlétben várnak, ott ahol hagytuk őket. Olyasmi ez, ami igazából nem is szembetűnő, mert valahogy sokkal természetesebb, mint a mostani okostévékre jellemző működés, amikor egy korábban használt alkalmazást újból megnyitva, lényegében mindennek újra kell indulnia. Ennek egyik eredménye az is, hogy teljesen szabadon váltogathatunk a megnyitott alkalmazások között. Kereshetünk Bing, Google vagy akár Yahoo segítségével - bár ez utóbbit magyarországon szinte senki nem használja - és a találati eredmények között ide-oda léphetünk, függetlenül attól, hogy az egyik épp YouTube videó, a másik pedig egy fotó, vagy éppen írott anyag. Ha pedig már szóba került a keresés, tegyük gyorsan hozzá, hogy a készülék a magyar nyelvet is megérti, tehát beszélt szavakkal is kérdezhetjük a készüléket, pontosabban a Magic Remote távirányítót a Sziget Fesztiválról, vagy a Keleti pályaudvarról!

Természetesen tovább finomították a Time Machine szolgáltatásokat (TV műsor rögzítése előre programozva vagy időeltolással való megtekintése valós időben) is. Ezek pedig továbbra is egy USB-n csatlakoztatott külső merevlemezt igényelnek a működésükhöz. Ezzel párhuzamosan az LG kínál saját tárhelyet felhőben, vagyis az interneten keresztül.

Megújult a képernyő tükrözés (Screen Mirroring) is, ami a legelterjedtebb Miracast alapú rendszerek tudásán túllép, és kétirányú kapcsolatot létesít a tévé és a telefon között.

A Smart Share az LG kísérlete arra, hogy az otthoni hálózatunkon lévő tartalmakat könnyebben elérhessük. A DLNA alapjaira épülő rendszer gyorsabb navigációt ígér, bár mi továbbra is azt mondjuk, hogy ezen a téren még több évnyi munka áll a gyártók előtt, hogy ne csak a szakavatottakkal, de mindenkivel megszerettessék ezt a szolgáltatást.

Az LG törekszik arra is, hogy ne kelljen más távirányítót elővennünk akkor sem, ha például egy IPTV beltérijével (set top box) szeretnénk a csatornák között böngészni. A tévé képes a készülék vezérlésére, bár ez az alkalmazás láthatóan fiatal és még sok fejlesztés áll előtte.

Annak ellenére, hogy a tévés webOS még újdonság, a legfontosabb okostévés alkalmazások már most megjelentek. Az LG Store - aminek a hazai neve hamarosan LG Tár lesz - kínálatában már most megtaláljuk a Fuso és az HBO GO applikációkat, válogathatunk 3D filmek között, hamarosan érkezhetnek a Disney alkalmazások, az online játékok és persze rengeteg hazai magazin és minden más, ami ma divatos. Azt, hogy 1-2 év múlva milyen lesz a kínálat, ma még nehéz megjósolni, de az LG elszántságát nézve, no meg látva, hogy maga a webOS mennyire gyors, azt tippeljük, hogy rengeteg fejlesztő, tartalomszolgáltató fog majd az új operációs rendszerre alkalmazásokat fejleszteni.

Az LG jelenleg egy-egy modell szoftveres támogatásáról legalább 3 évig gondoskodik, ami jóval több, mint amit a telefonok vagy tabletek esetében kapni szoktunk. Egy-egy nagyobb programfrissítés is csak pár percig tart, a telepített alkalmazások frissítései pedig pillanatok alatt végbemennek, már amennyiben elég gyors az internet kapcsolatunk.

Összegezve

A webOS teljesen új alapokra helyezi a hagyományos tévézést, ami nekünk nagyon szimpatikus. Nem pusztán a tévé okos részének alapjait, vagy a készülék alapprogramját cserélték le, de magát a tévét is igyekeztek újraértelmezni, amire már nagyon nagy szükség volt. Biztosak vagyunk benne, hogy a következő egy évben az összes komoly gyártó hasonló irányú fejlesztésekkel fog előállni, így a tévé forradalmi átalakulása már csak a műsorszolgáltatókon múlik. Vagyis az okostévék talán végre eljutnak oda, ahová a telefonok is jutottak. A következő kérdés az, hogy vajon a műsorszolgáltatók utána, vagy elé szaladnak-e az okos szolgáltatások felé csábuló embereknek?

www.lg.hu

További cikkek: