Indiana Line Tesi 561 álló hangfal teszt

2022. december 31., szombat, 00:55

IndianaLine audio hifi hangfal Indiana Line hangfal teszt hifi hangfal hifi hangfal teszt Indiana Line hangfal Indiana Line hangfal teszt

Az Indiana Line hangfal specialista cég termékei ismerősek lehetnek az olvasóink számára, hiszen korábban már sikerült tesztelnünk néhányat közülük. A mindenki számára megfizethető kategóriában jeleskednek, jelen írásunk alanya a Tesi 561 álló hangfal szintén ebben a sávban kínál vonzó alternatívát.

Egy olasz hangfalgyártó mindenkinek?

Igen, kicsit ambivalens lehet sokunk számára, hogy Olaszországban létezik olyan cég, amelyik nem feltétlenül a jómódúakat célozza meg termékeivel, hanem az átlagos vastagságú pénztárcával rendelkező zeneszeretőket. Második nekifutásra nincs ebben semmi különös, hiszen nagy a célközönség, mi pedig alapvetően örülünk ennek, hiszen nagyon ritkán vendégeskedik a szerkesztőségünkben ilyen termék.

Az Indiana Line eredendően Amerikából származik, de a végső alapítás 1977-ben történt Torinóban. Amennyiben valaki kíváncsi a történetükre, akkor látogasson el a gyártó weboldalára, ahol tulajdonképpen minden momentumát feltárják a cég születésének és a felhasznált technológiáknak. Mi maradjunk annyiban, kicsit figyelemfelkeltésként is, hogy az Indiana Line jelenleg az egyik legismertebb olaszországi gyártó, amely nagyon jó ár/érték arányú és kiváló hangzással jellemezhető termékeket kínál mindenki számára. A cég kizárólag hangfalakat gyárt, amelyekből sztereó és többcsatornás rendszer is építhető, viszont beépíthető hangszórókról is gondoskodnak, közöttük falra és mennyezetre szerelhető modellek vannak, valamint nedvességálló kivitelűek is, amelyek teraszra vagy kertbe is ideálisak.

Minket elsősorban az előbbiek érdekelnek, amiből az Indiana Line több sorozatot is kínál. A DJ kettő fajta termetes állványos modellt nyújt, a nevéből pedig lehet némi elképzelésünk, hogy kiket is céloztak meg. Felettük a Nota helyezkedik el, majd jön a Tesi, a sort pedig a Diva zárja. Ezek a szériák állványos és álló hangfalak mellett centersugárzót is tartalmaznak, a mélyládák Basso néven futnak. A leírtak alapján belegondolva egy komplett bel- és kültéri összeállítást is létre tudunk hozni az Indiana Line kínálatából, az árcédula szerencsére egyik esetben sem túlzó, de ezt csak a meghallgatást követően lehet maradéktalanul eldönteni.

Hozzánk a kínálatukból először a Tesi 561 került, ami a sorozat kompakt álló hangfala. Rajta kívül két állványos és egy termetesebb modell van még ebben a szériájukban, ami többnyire bőven elegendő lehet. A Tesi 561 külsejét elnézve nem feltétlenül Olaszország jut eszünkbe, de ebben az esetben nem is baj. Teljesen felesleges lenne magasabb kategóriájú hangfalak formavilágának másolása, arra szakosodtak más cégek, inkább a brit formavilág jut az eszünkbe, ha mindenképpen hasonlítani szeretnénk valamihez. Egymással párhuzamos oldallapok, finom lekerekítések, és jó minőségű vinyl fólia, amit fehér, világos dió vagy fekete tölgy színben választhatunk. Az Indiana Line ezt a kompakt hangfalat 16-25 nm-es szobába ajánlja feltételek nélkül, tehát közepes, vagy annál valamivel nagyobb térben is megfelelő dinamikát nyújt, a középtartomány terjedését pedig garantálja. Majd meglátjuk, pontosabban meghallgatjuk!

Az Indiana Line Tesi 561 két és félutas hangfal, ami basszreflex rendszerű, felül egy 26 mm-es selyem dóm magassugárzót, egy 160 mm-es mélyközép hangszórót, és vele megegyező méretű mélysugárzót tartalmaz. Nézzünk egy kicsit most bele az alkalmazott technológiákba!

Az Indiana Line mindegyik hangdoboza, így ez is poliészterrel van töltve, aminek jelentős szerepe van a belső rezonancia csillapításában. Ez az anyag ellenáll a nyúlásnak, száradásnak és nedvességnek is. Az oldallapok alapanyaga MDF, belül a poliészteren kívül vízszintes merevítéseket is alkalmaztak, jelen esetben pontosan kettőt.

A neodímium mágneses magassugárzót csillapító kamrába helyezték, ez által az állóhullámokat sikerült kiküszöbölni. A mélyközép hangszóró membránja alapvetően polipropilén alapanyagú, ami még mindig a legnépszerűbb a "szakmában", azonban itt is volt szükség némi varázslatra, ezért ásványi anyagokkal dúsították, hogy növeljék a tartósságát és némileg szépítsék a külsejét. A mélyközép hangszóró membránjának közepébe porvédő sapka helyett fáziskúpot helyeztek.

A hangfalban lévő mélysugárzó cellulózpép membránnal rendelkezik, amely az alsó frekvenciák meleg és erős reprodukciójáról ismert, ráadásul szintén egyéni felületet nyújt. A keresztváltóban kizárólag légmagos tekercseket és fóliakondenzátorokat használtak, tehát az egyszerűség volt a fő cél, ami által az Indiana Line szerint még tisztább és természetesebb hangzást tudnak létrehozni.

A hangfal összbenyomása abszolút tetszetős, nincs rajta semmi hivalkodás, hiszen a vinyl fólia és a hangszórók színe dominál, tehát teljesen feleség és otthonbarát a Tesi 561, ami a mérete és súlya miatt könnyen mozgatható.

A Tesi 561 bő 13 kg-os tömegéhez nem tartotta indokoltnak az Indiana Line, hogy külön lábakat, kúpokat vagy tüskéket mellékeljen, viszont van egy fixen rögzített MDF talp, ami a kellő stabilitást nyújtja a doboznak.

A reflexcső szép, lekerekített peremű nyílása elől van, így hátsó falhoz közeli elhelyezés esetén nem dúsul fel drámaian a basszus. Amennyiben már hátul járunk, akkor mindenképpen meg kell említenünk a dupla kábelezést vagy erősítést nyújtó bemeneteket, amelyek teflon szigetelést kaptak, és egy külön kis mélyedésben helyezték el őket.

A meghallgatás során az eddig csalódást kizáró Parasound sztereó párosunkat, Rotel A12MKII integrált erősítőt, valamint csöves kimenetű CD-lejátszónkat használtuk, QED és VIABLUE kábelekkel.

Tényleg kompakt és tényleg nagyot szól

Meleg és telt, ezek a jelzők egyből eszünkbe jutottak, pedig még csupán a Dire Straits muzsikájánál tartottunk, ahol a gitárcentrikus zene hangsúlya a pazarul kidolgozott részleteken, apró díszítéseken és természetesen az előadás lendületén, profizmusán volt, nem elfelejtve az egyéni hangulatkeltést. Próbált beszippantani szép, kellemes lecsengéseivel, harmóniájával, nekünk meg nem igazán jutott eszünkbe ellenkezni. Hosszútávon talán a nagyon apró részletek hiányozhatnak, viszont az egész előadás kapott az Indiana Line hangfaltól egy olyan körítést, ami megidézte az olasz filozófia egységes zene iránti szeretetét. A Private Investigations esetében sem a meglepő részletekre helyezte a hangsúlyt, inkább olyan volt az egész, mintha vele együtt a videót is néznénk, tehát egy kerek egészet adott.

A simulékony, gördülékeny és kihegyezettséget nélkülöző előadása Jan Garbarek zenéjével abszolút pozitívan hatott, hiszen a szaxofon élei kaptak némi lekerekítést, amitől az előadó játéka sokkal barátságosabb lett, a befogadhatósága sem volt időigényes. Egyszerűen úgy tűnt, hogy a művész egy melegebb teremben játszott, vagy jobban felöltözött, esetleg az olasz ízlésnek jobban megfelelve a hangszerét melegebb levegővel fújta az előadása alatt. Mindezekhez hozzájött az is, hogy a Tesi 561 rendkívül magas, szinte már a tölcséres hangsugárzók érzékenységével van megáldva, tehát nagyon alacsony kimeneti szinten is megelevenedett, és igazán izgalmasan és kiegyensúlyozottan zenélt.

Marcus Millernél azért megemeltük a hangerőt, hiszen kíváncsiak voltunk, hogy mennyire képes a tempó, gyorsaság és megfelelő ritmus reprodukálására, és bizony nem volt panaszunk. A mélyszekció már halkan is megmutatta a karmait, viszont így még jobban belendült, súlyos löketekkel kínálva meg minket. Szerencsére a pontossága is elegendő volt ahhoz az Indiana Line-nak, hogy ne mossa össze a zenészeket, így az egész előadás roppant szórakoztatóvá, dominánssá és erőteljessé vált. A kategóriájában abszolút helyt állt a hangfal eddig ezen a téren, ideje volt hát sejtelmesebb, aprólékosabb zenék iránt nyitnunk.

Először Petrucciani zongorajátékával tettünk egy kísérletet, akit először szólóban, majd zenekarával együtt hallgattunk meg, és el kellett ismernünk, hogy a Tesi 561 itt sem akart hibázni. A gyorsaságából még többet mutatott, a pergődob és a seprű követhetősége magától értendő volt, nagyon szépen kísérte a zongorafenomént a basszusgitár is, de a lényeg a billentyűkön volt, ahogyan a felvételen is. Ebben az ársávban az elég gyakran válik könnyűsúlyúvá, poroszkálóvá, megmutatva ugyan a virtuozitást, hagyva viszont némi űrt a zene mélysége terén. Itt ezt nem tapasztaltuk, hiszen tudott andalító is lenni, ahogyan a gyorsabb játéknál sem veszített a játék a súlyából, zeneiségéből. Olasz vérvonal, ez nem vitás!

Átlagos hangerőnél a magassugárzó is teljesen életre kelt, és el kell ismernünk azt, hogy az Indiana Line tervezői nagyon jó munkát végeztek. Beilleszkedett a többi hangszóró karakterébe, pontosságával, gyorsaságával és némi selymességével abszolút illett a további két meghajtó által kreált hangképpel. Semmi tolakodás nem jellemezte a magastartományt, ennek ellenére mindvégig jelen volt, és a fülünket sem kellett hegyezni ahhoz, hogy keresgéljük az előadás során. Szerintünk sok más gyártó szívesen vendégül látná a saját hangfalában, mert valódi karakterrel nem igazán rendelkezik, egyszerűen csak jól működik, és ez ebben a kategóriában nem várható el feltételek nélkül.

Ahogyan az sem, hogy a Megadeth döngetésénél a középtartomány olyan kincseket tárjon elénk, amit csak magasabb kategóriában hallhattunk eddig. Meglepett a szintetizátor aláfestés, ahogyan az is, hogy a szöveg a megszokottnál érthetőbb volt. Persze basszusból most is rendesen megkínált a Tesi 561, viszont a középtartományt hagyta teljesen kibontakozni. Kicsit furcsa érzés is volt először azt tapasztalni egy 300 ezer forint alatti kompakt álló hangfalból, hogy ezekben az eredendően zsigeri szerzeményekben mennyi apró ötlet, díszítés és finom megoldás bújik meg. Nagyobb kivezérlés során ez azért nem volt ilyen egyértelmű, viszont szobahangerőn még tesztelő fülelés nélkül is szembetűnő volt, és mellékesen a várt tempó és betonbiztos zúzás sem szenvedett hátrányt.

Amúgy sem szoktuk mellőzni, de ebben az esetben annyira kézenfekvő volt Paganini néhány szerzeményét is meghallgatni. Igen, természetesen most is az itáliai vérre utaltunk. Tesztjeink során nem ismerjük se a tréfát, se a kegyelmet, ezért a nagyzenekarhoz nyúltunk, aminek hallgatása során szintén nem tapasztaltunk olyan hibát, amit igazán felróhatnánk ennek a hangfalnak. Persze valamivel több levegőt és annak megmozgatását még elvártuk volna, de akkor jutott eszünkbe újból az ár és a méret, és gyorsan abba is hagytuk a fanyalgást. Megfelelő dinamika, meleg és gyors előadás, példás ritmika és kellő súly jellemezte ekkor is a Tesi-t, és még drámaiságból is eleget nyújtott. Esetleg a kizárólag klasszikus zene kedvelőinek lehet némi hiányérzetük a teljes katarzis terén, viszont őket kárpótolni fogja a zenekar összképe, a csapatjátékuk és a dinamikai csúcsok megfelelő kezelése, valamint a magabiztosság, amiből szintén rendelkezik egy jókora adaggal ez a hangfal.

Összefoglalás - végszó

Az Indiana Line Tesi 561 hangfal tényleg egy jókora adag ízelítőt nyújt az olasz hangzásból, amit az innen származó más gyártók ebben a kategóriában nem képviselnek, vagy egyszerűen nem akarják még megmutatni. Szép a kidolgozása, remek hangszórókat alkalmaztak, a hangjába pedig nem szívesen kötünk bele, hiszen nem is adott rá okot. Az előadása meleg, enyhén andalító és érzelmes, amit sikerült ötvözni temperamentummal, gyorsasággal, pontossággal és odafigyeléssel. Mindenképpen a kategóriájában hozzá illő komponensekkel párosítsuk, magas érzékenységével ellentétben mi ajánljuk hozzá a minimum 2x50 wattos erősítőt, a frontoldali reflexnyílásának hála pedig még az elhelyezésre sem túlzottan háklis. Azt is ki kell emelnünk, hogy allrounder, egyedül nagyvolumenű klasszikus zenén éreztünk némi hiányt a megmozgatott levegő terén, de hát kompakt állódobozról van szó, ezért nem lehetünk telhetetlenek. Nem csupán bátorításként, hanem azért, mert adott rá okot, mindenképpen ajánlásunk illeti a Tesi 561-et, ami a 300 ezer forint alatti kategória egyik nagyon megbízható hangfala.

1 2

Következő oldal >