Indiana Line Nota 260 X állványos hangfal

2023. június 2., péntek, 21:50

IndianaLine audio hifi hangfal Indiana Line hangfal teszt hifi hangfal hifi hangfal teszt Indiana Line hangfal Indiana Line hangfal teszt

A firenzei illetőségű Indiana Line két Tesi hangfalának megismerése után most a Nota szériát vettük jobban szemügyre, ami még megfizethetőbb kategóriát képvisel a gyártó repertoárjában. Élesedik tehát a helyzet, mert 120 ezer forintért olasz hangfalat a piacon tényleg nehezebb találni, mint egy négylevelű lóherét.

Semmi flanc vagy pr, ez egy Indiana Line olasz hangdoboz

Az Indiana Line Nota néven egy álló, valamint három állványos modellt kínál, az utóbbiak közül a 260 X a legtermetesebb, de a legnagyobb jóindulattal is csak közepesnek tekinthető. A cég nem is esik túlzásokba, hiszen 20 m2 alatti szobákba ajánlja, tehát a rájuk jellemző észszerűség már itt szembetűnik. Elsősorban sztereó rendszerekbe szánják, ahol nem szeretnénk, vagy nincs lehetőségünk álló hangfalat beilleszteni a szettbe, viszont teljesértékű hangzásra vágyunk, kevés pénzért. A Nota 260 X a külsejét elnézve nem tekinthető forradalminak, hiszen itt is párhuzamos oldalfalakat és MDF-et használtak, a kivitel fekete tölgy vagy világos dió lehet, viszont ez csak a kontúrozott, vinyl bevonatú oldallapokra vonatkozik, amivel egy kicsit fejet hajtanak a kilencvenes évek olasz hangfalgyártása előtt. Azt meg kell jegyeznünk, hogy ezzel a megoldással akkoriban csak magasabb kategóriában találkozhattunk, tehát mindenképpen elismerést érdemel. A kivitelezés hibátlan, az illesztések pontosak, sehol nem találtunk bizonytalanságot. Röviden összefoglalva, megmutatkozik az, hogy egy idén 46 éves gyártó terméke került porondra.

A Nota 260 X kétutas, basszreflex rendszerű, darabonkénti tömege alig haladja meg az 5 kg-ot, ami ne tévesszen meg senkit, mert elég önbizalmat, magabiztosságot sugall a megjelenése, az elhelyezése, pontosabban a mozgatása viszont így abszolút egykezes is lehet.

A hátsó reflexnyílás széles, a peremek szépen lekerekítettek, a cső mélysége pedig jelentős, ráadásul a magassugárzó mögé került, így nem konkrétan a bent összegyűlt levegő indiszkrét pumpálására, hanem annak szétterjesztésére szolgál, bár a basszus megerősítésében biztosan segítségünkre lesz. Alatta szimpla, aranyozott és műanyag bevonatú bemeneteket találunk, amelyek teljesen hétköznapiak, viszont a kategóriában jobbat ritkán kapunk.

Térjünk most végre az előlapra, ami a védőszövet alatt kettő darab hangszórót rejt a klasszikus elrendezésben. A 26 mm-es textil dóm magassugárzót egy speciális keretbe foglalták, mögé neodímium mágnest és egy egyéni radiális kamrát helyeztek, ezeken kívül a szűrőben kizárólag légmagos tekercseket és fóliakondenzátorokat használtak.

A 166 mm-es mélyközép hangszóró hosszú, lineáris kitérésű, amire a gyártó tulajdonképpen minden sorozatában odafigyel. A membrán alapanyaga papír, viszont kapott bevonatot, aminek a meleg középtartományban, valamint erőteljes basszusreprodukcióban van szerepe. Azt se felejtsük el, hogy általa az élettartam is jelentősen megnő, ami szintén nem elhanyagolható szempont.

A perem gumiból készült, a doboz belsejében pedig poliésztert alkalmaztak csillapításként, ahogyan az szintén jól bevált megoldás az Indiana Line műhelyéből.

A Nota 260 X elég magas érzékenységgel rendelkezik, és a gyártó weboldalán is kisteljesítményű erősítőt párosítanak hozzá, de mi azért nem mondtunk le a Parasound párosunkról, ahogyan a csöves kimenetű CD-lejátszónkról és QED kábeleinkről sem. A doboz aljába nem illeszthetők tüskék vagy kúpok, ezt nem találta szükségesnek a gyártó, viszont a stabil és nehéz állvány valószínű, hogy most is elengedhetetlen, ezért márvány darabjainkat jelenleg sem hagytuk üresen.

Amit manapság el lehet képzelni ezért az árért, és sokszor jóval többért is

A gyártók többsége ígérget, kecsegtet minket a weboldalán, azonban az itt leírtak már az első taktusoknál beigazolódtak. A 20 m2-es szoba betöltése gond nélkül megvolt, ahogyan a meleg tónusú középtartomány és elegendő basszus is. Nagyon kellemes volt a Nota 260 X hangképe, ami által percek alatt elnyerte tetszésünket, és ez hatalmas szerepet játszott abban, hogy hosszan hallgassuk. A hangsúlyt minden esetben a közép és alsótartományra helyezte, de nem éreztük azt, hogy tolakodóvá váltak volna. Ebben a kategóriában elég sok hangdobozt volt szerencsénk megismerni az elmúlt időszakban, ami azt jelenti, hogy a cégek többsége tisztában van azzal, hogy nem mindenki rendelkezik hatalmas nappalival, és a zenehallgatásra szánt keret is elég szűkösre van szabva. Igen, a jelen esetben 120 ezer forint csekélynek tekinthető, hiszen szinte anyagárért kaptunk egy pár hangfalat, ami tisztességesen össze van rakva, a hangszóróit nem a sufniból szedték össze, hanem fejlesztés áll mögöttük, és még az összehangolásukra, a teljes konstrukció egységére is oda tudtak figyelni. Úgy látszik, az Indiana Line csapatában ez nagyon is működik. Azonban ne felejtsük el, hogy nem fehér hollóval van dolgunk, tehát vetélytárs ebben a kategóriában is akad, akikkel fel kell venni a versenyt, ráadásul a hazánkban egy olyan névnek, ami még nem cseng magabiztosan a fülekben, mint rokon társaik. Ebből kiindulva kell, hogy valami pluszt nyújtson, és valószínű, hogy fog is, hiszen külföldön szép sikereket aratott, így miért ne történne ez meg nálunk is?

Ebben a kategóriában csodát ugyan nem várhatunk, de egy adott cégre jellemző filozófia már bőven meg szokott jelenni. Nem szabad túlzásokba esni a zenehallgatás során, tehát nagy eséllyel nem kapunk természetes zongorahangot, betonbiztos basszust és színtiszta magashangokat, de létrejöhet egy olyan szimbiózis, amire felkaphatja az ember a fejét. Nos, az Indiana Line Nota 260 X-et hallgatva sokszor ez meg is történt. Nagyon lendületesen, jókedvvel és odaadóan indított, tehát a fizikumát ténylegesen kihasználta, a kapott minőség pedig sok esetben a kategóriát is kimaxolta, vagy azon túl is lépett. A mélyközép hangszóró remek konstrukció, meg sem kottyant az neki, ha jobban feltekertük a hangerőt, bírta szuflával. Még az alsótartományt is dunsztosan és meglepő pontossággal tálalta, nem maszatolt, nem kente azt szét, de nem is helyeztük a dobozokat közel a falhoz. Eszünkbe sem jutott, mert bőven kiszolgálta az igényeinket már a szoba közepén is. Ez a Nota középtartományban nagyon erős, annak is az alsó szegmense volt a dominánsabb, amit Toto koncertfelvételén vagy Marcus Millernél tapasztaltunk leginkább, de Tori Amos esetében is a megszokottnál mélyebbre volt hangolva a zongora, ami viszont jól állt a zenének. Ezeknél a zenéknél a magasszekció bár hallható volt, de azért érezhetően elbújt a többi mögé, mintha egy kicsit félénk lett volna, viszont olyan daloknál, amiket szellősebben rögzítettek és aprólékosabb volt a hangszerelés is, megmutatta magát; nagyon remek dómot sikerült kreálniuk az olaszoknak.

A meghallgatás során azt tapasztaltuk, hogy ez a modell szakított a méretéből adódó elvárásokkal, tehát nem akart monitorsugárzó lenni, inkább amolyan mindenes. Ez jó megközelítés volt a tervezéskor, hiszen ebben a kategóriában általában olyan zeneszeretők keresgélnek, akiknek az ízlésük mentes a szélsőségektől, ezáltal sokkal nagyobb a befogadóigényük, több stílusban kell megfelelnie a hangfalnak. Igen, egy kizárólag progresszív rock vagy alternatív zenéket kedvelőknek hiányozhatnak az apró részletek, díszítések vagy a mély hangulatábrázolás, és Jan Garbarek sem tudta mindig hozni azt a nívót, amit a zenéje által nyújtani szeretne, viszont az igényesen kevert, nem túl bonyolult és komplikált szerzemények hiánytalanul átjöttek. Újra leírjuk, hogy itt egy 120 ezres hangfalpárról van szó, tehát könnyű lett volna még a kákán is csomót keresni, azonban a Nota 260 X nem igazán adott arra okot, hogy ezt meg is tegyük. Tesztelése során érezhető volt némi hiányosság, úgy mint a szerzemények jobb kibontása, a hangulatteremtés vagy a zene lényegébe való teljes bevonása, de amikor egyszerűen csak elkezdtünk vele zenét hallgatni, az élményszámba ment, mert végig lendületes, stabil, dinamikus volt az előadása, amiből a megfelelő adrenalinlöket sem hiányzott, és megfelelő muzsikánál még bele is tudtunk merülni a prezentációba. Összefoglalva, ez egy nagyon ügyes konstrukció.

Az Indiana Line azoknak is ajánlja ezt a dobozt, akik szeretnék mellőzni az álló kivitelt, ez viszont nem jelenti azt, hogy a Nota 260 X annak szeretne tűnni. Nincs háromdimenziós hangképe, nem terjesztette minden irányban a hangjegyeket, hanem a klasszikus sztereókép és színpad megalkotására fókuszált, ami könnyedén ment neki. Továbbra is a mélytartomány irányába billent a balansz, de azt nem tolta túl, ezáltal nem is kellett feszengenie, ahogyan nekünk sem a forszírozottá váló basszus hallatán. Kellemes, meleg és öblös hangképet tárt elénk, ami még Chopint vagy Schubertet hallgatva is nagyon a kedvünkre való volt, tehát igényes, de hétköznapibb klasszikus zenéken is nagyon jól érezte magát, ahogyan mi is. Még B.B. King bluesa is szórakoztató és kellően mocskos volt, az énekhang pedig tiszta, ugyanakkor rekedtes. A gitár húrjai inkább műanyagból készültek, mint fémből, ami Dire Straitsnél sok esetben még jól is jött, több pengető előkerülésekor pedig a hangdoboz szépen elkülönítette a zenészeket, az összképet mégis sikerült megtartania.

Shirley Bassey énekhangjára nagyon kíváncsiak voltunk, és csalódás nem ért minket. Itt a nagybőgőt kissé elmosta ugyan, de az ének rendkívül tiszta maradt, a bekapcsolódó finom magashangok szépen és pontosan váltak kíséretté. Egy Celine Dion dalnál volt hiányérzetünk, de a díva az arénákat és a nagyszínpadokat kedveli inkább, ezért az ő mindenképpen nagyívűnek tekintendő előadásához magasabb kategóriájú és termetesebb doboz kell. Sztenderd jazznél ezzel a problémával nem kellett számolnunk, ráadásul, ahogyan a hangfal és az elektronikák egyre jobban bemelegedtek, a Nota is egyre egységesebb és magabiztosabb lett, és a szerzemények mélységéből is egyre többet tudott megmutatni. A gyorsasága is megnőtt, ahogyan a részletek megmutatásának a szintjén is lépett egyet felfelé, ami nem azt jelenti, hogy egy King Crimson ne feküdné meg a gyomrát, de egy Genesis-el vagy Dream Theaterrel simán el tudott boldogulni.

Igen, repertoárunkból most sem maradt ki a zúzás, ami nagyon is a kedvére volt. A lábdoboknak ugyan nem szentelt kellő figyelmet, ahogyan a cinek is eltűntek a sodrásban, de a lendülete és ereje bőven elegendő volt ahhoz, hogy döngessünk egy egészségeset, ha ahhoz van kedvünk. Elektronikus zenéken megfelelő volt az energiája, azoknál a felvételeknél, ahol a basszus nem söpört el mindent, még a részletek is szinte maradéktalanul képesek voltak átjönni. Némi bizonytalanság persze volt, ahogyan a tisztaság is lehetett volna kézzelfoghatóbb, de ilyenkor ne felejtsük el továbbra se azt, hogy milyen árú a hangfal, amit hallgatunk. Az erősítőnk 2x100 wattja bőven kiszolgálta, de a tapasztalataink alapján tényleg beérheti jóval kevesebbel is, ahogyan hasonló árfekvésű elektronikákkal is. Azt tudjuk, hogy teljesítményből sosem elég, ahogyan azt is, hogy ehhez, és a hozzá párosuló minőséghez sok pénz kell, azonban megnyugtató, hogy jelen esetben egy 150-200 ezer forintos és csatornánként 40-50 wattos erősítő bőven megfelel a Nota 260 X-nek, hiszen nem tűnt válogatósnak, energiafalónak sem, és egy szellősebb, kicsit bátortalanabb elektronikával párosítva még akár egységesebb hangképet is kaphatunk.

Összefoglalás, végszó

A Tesi sorozat hangfalai után az első találkozásunk az Indiana Line legkisebb Nota szériájával a 260 X személyében kizárólag pozitív érzéseket hagyott bennünk, ami még jobban megalapozta elismerésünket az olasz gyártó irányába. Ez a hangdoboz tisztességesen meg van tervezve és építve, a külsejét tekintve hibát nem találtunk, és a dizájn is szélsőségektől mentes, tehát bárki szívesen befogadná az otthonába, bármilyen is legyen annak a stílusa. Az egyértelmű, hogy az alsó- és középtartománya kapott nagyobb hangsúlyt, aminek köszönhetően van lendülete és energiája. Nem duzzog, nem fitogtat, csak stabilan zenél, az előadása pedig színezetlen, enyhén homogén, és sokáig hallgatható. A magassugárzója remek darab, ami elsősorban olyan daloknál nyilvánul meg, ahol ez a keverésnek is fontos része volt. Elsőre tehát ez tűnhet egy kicsit elnagyoltnak, de hát egy olasz hangdobozról van szó, aminek az esetében szinte természetes, hogy a komplett előadáson, az életérzésen van a hangsúlyt, amit ebben a belépő kategóriában az Indiana Line Nota 260 x szinte hiba nélkül hoz.

1 2

Következő oldal >