Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Indiana Line Diva 5 álló hangfal teszt
2024. február 26., hétfő, 20:10
IndianaLine audio hifi hangfal Indiana Line hangfal teszt hifi hangfal hifi hangfal teszt Indiana Line hangfal Indiana Line hangfal teszt
Az olasz Indiana Line legfelső Diva sorozata szépen lassan megújul, közülük eddig a Diva 3 állványos dobozhoz volt szerencsénk, ami ugyan nem hibátlan, de remek ár/érték aránnyal rendelkezik. A Diva 5 egy kompakt, álló hangfal, ami szintén nagyon jól van árazva, és kiderítettük, hogy valamivel több, mint 400 ezer forintért mennyire tudta megvetni a lábát abban a kategóriában, ahol rengeteg a vetélytárs.
Kompakt, arányos, egyéni és divatos megoldásokkal
Az előd, Indiana Line Diva 552 nagyon szép sikereket ért el Európa szerte, ezért ezzel a termékkel a cég nem csak másoknak, hanem önmagának is feladta a leckét, hiszen azt a szintet kellett most túlszárnyalniuk. Változtattak ezért a külsőn, a belsőn, a hangszórókon, így próbáltak még jobban a kegyeinkhez közel férkőzni, ha 20 m2 alatti szobával rendelkezünk, és egy kompakt, állványos doboz az álmunk, ami kerüli a feltűnőséget, legalábbis a megjelenése alapján, az előadása révén viszont büszkék lehetünk rá. Nos, az Indiana Line Diva 5 ránézésre tényleg nem álmaink netovábbja, főleg az elődjéhez képest, viszont igazán bele sem tudtunk kötni.
Az oldalfalak MDF-ből készültek, amiből az előlap 30 m2-es, ami nagyon is bíztató, lakkozása matt, a színe lehet fekete vagy fehér. Az előbbihez szintén fekete oldallapok járnak, míg a fehér változathoz tölgy PVC fólia. Az előlapot végig jóminőségű, mágnesesen rögzíthető, sűrű és stabil szövet védi, ami legfeljebb elvileg akusztikailag semleges, de azért fenn hagyhatjuk, mert szerintünk azzal még mutatósabb az összkép.
A hangdobozok darabonként 13 kg-osak, mégis igénylik a stabilitást és a rezgéselnyelést, amiben fontos szerepe van a masszív alumínium lábaknak, a talpukon lévő gumi betéteknek. Az enyhén döntött előlap segít abban, hogy a különböző membránok által keltett hanghullámok egyszerre érkezzenek a hallgató füleihez. A Diva 5 2 és félutas, ami azt jelenti, hogy a mélysugárzót 400 hertzig engedik megszólalni, a mélyközép hangszórót alul nem vágják, csak felül, 2800 Hz-től a magassugárzó veszi át a stafétabotot.
A nagyobb membránok 150 mm-esek, Curv fantázianevűek és polipropilén kompozit az alapanyaguk, és alumíniumkosárban foglalnak helyet. Dual-Wave gumiperemük van, a mágneses rendszereit számítógépes analízissel (FEA) optimalizálták, az úgynevezett Aluring demodulációs gyűrű segítségével pedig a linearitást növelték. A felépítés basszreflex kimeneti nyílása a frontoldalon foglal helyet.
A Diva 5-ben 26 mm-es selyem dóm magassugárzó van, ami egy egyedülálló radiális csillapító kamrát kapott a tekercset körülvevő gyűrű formájában, a kerete alumíniumöntvényből készült, és optimálisan formázott gumifelülettel rendelkezik.
A keresztváltót számítógépes szimulációk segítségével újra tervezték és optimalizálták, az áramköri topológiát, az alkatrészek számát és paramétereiket pontosan a házhoz és a hangszórókhoz igazították, így elvileg bármilyen jellegű erősítővel képes együttműködni. A keresztváltó kizárólag légmagos tekercseket és fóliakondenzátorokat tartalmaz, kiküszöbölve az elektrolit-kondenzátorokkal vagy ferritmagos tekercsekkel gyakran együtt járó esetleges torzításokat. A szimpla, jóminőségű aljzatok a hátlapon alulra kerültek, ezért a kábelek nem lógnak szabadon a levegőben, ráadásul a banándugót is képesek fogadni.
Belül a kategóriában bőven helytállónak tűnő csillapítóanyag a doboz két oldalán fut végig, és a merevítőpanelekre is gondoltak, továbbá látható, hogy nem csak az előlap vastag, a többi részen sem spóroltak az MDF-fel. Apró felületességet ugyan tapasztaltunk itt-ott, mint azokat a képeken is lehet látni, de találkoztunk már hasonló árú hangfalnál ilyennel, tehát igazi meglepetés nem ért minket.
Megszokott Parasound rendszerünket, csöves CD-lejátszónkat, Naim streamerünket, QED és VIABLUE kábeleinket használtuk, az Indiana Line Diva 5 pedig már rendesen bejáratva került hozzánk, mert szerencsénkre a forgalmazó is nagyon kíváncsi volt a hangjára.
Amikor egy apró álló hangfal úgy igazán odateszi magát
Kezdjük talán a külsővel, ami az elődmodellhez képest kevésbé mutatós, viszont divatos, a mai trendeknek teljesen megfelel, ráadásul időtálló is. A kivitelezéssel nincs probléma, gondos kezek szerelték össze, egyedül az egyébként megbízható talpakba tudtunk volna még elképzelni mondjuk becsavarozható tüskét vagy kúpot, ami minden esetben jól jön. Az Indiana Line úgy döntött, hogy a 13 kg fixen tartásához, és az esetlegesen fellépő rezonanciák elvezetéséhez elég az egyébként masszív alumínium talp, a széles gumibetéttel. Összességében elégedettek voltunk, hiszen arányos, kecses kis hangfalnak tűnik, ami azért lehet csak fura, mert ez a gyártója legmagasabb kategóriájának jelenleg legnagyobb típusa!
A Diva 5 csalóka konstrukció, mert filigrán külsejéből kiindulva el sem képzelnénk, hogy milyen izmos és vehemens hangú. Alig mozdítottuk meg az előerősítőnk hangerőszabályzóját, és a Diva 5 máris harapósnak bizonyult, az alsótartomány már így, alacsony kivezérlési szinten is beindult, és elsőre az egész összkép hiánytalannak hallatszott. Persze ez nem volt így, hiszen ez a hangfal még nem abban a ligában játszik, ahol minden makulátlan, de nem is kell annak lennie. Volt a tarsolyunkban, pontosabban a szerkesztőségünkben néhány hasonlóan árazott álló hangfal az elmúlt időszakban, és egyik sem volt hibátlan, ami viszont nem jelentette azt, hogy elégedetlenek voltunk velük. A Diva 5 setében is hasonló volt a helyzet.
A basszust már említettük, ami a meghallgatás során végig igen meggyőző volt, ami nagyon becsületes mindössze 150 mm-es hangszórókból, amelyek segítségére van a méretes mágnes, és a már említett belső kialakítás is. A Diva 5 jól bírta a terhelést, tehát nagyobb hangerőn sem esett szét, kezdett el torzítani, vagy vált bizonytalanná, hanem magabiztosan nyújtotta a stabil alapot, amit az Indiana Line alacsonyabb szériáinak tagjaiban is megismertünk. Az tény, hogy ezek az olaszok egyértelműen basszuspártiak, furcsa módon pont a DJ sorozat tagja volt szellősebb és tapintatosabb, a többieket nem kellett sem félteni, sem ösztökélni arra, hogy beinduljanak.
Annak nagyon örültünk, hogy a stabil alsótartomány nem nyomta el a középszekciót, hanem hagyta szépen kibontakozni, ami nagyban köszönhető a középen elhelyezett mélyközép hangszórónak is, és a vágás is jól sikerült a mérnökök részéről. Mindez a magasabb szekcióról nem mondható el ilyen egyértelműen, hiszen sokszor éreztük azt, hogy a 26 mm-es selyem dóm nem tud teljesen kibontakozni, vagy egy kicsit a háttérbe szorult, pedig maga a típus és annak a karaktere igenis működőképes és jól sikerült. Azt már a Diva 3 esetében is észrevettük, hogy az Indiana Line az elképzeléseit, a hangfal alapvető karakterét nem köré építette. Ezt mi a meghallgatás során sajnáltuk, de a gyártó szerint egy dívának így kell viselkednie, és ezt az álláspontot el kell fogadnunk, ráadásul rengeteg embernek pont ezért fog nagyon bejönni ez a hangfal!
Képzeljünk el egy kompakt álló dobozt, ami kellemesen néz ki, könnyen mozgatható, nem is háklis az elhelyezésre, valamint a stabil kivitelezés, mégis olyan légnyomást és levegőmennyiséget képes ránk zúdítani, amit kétszer ekkora méretű hangfal is megirigyelhetne. Vannak, akik méretet is szeretnek kapni a pénzükért, és ez rendben is van, de mi van akkor, ha ehhez nem ragaszkodnak, a nappali 20 m2 alatti, mégis szeretnek élvezkedni, ráadásul vehemensen? Nekik egy nagyon jó alternatíva lehet a Diva 5!
A fizikumát teljesen levetkőzte, nagyon határozott és szép kontúrokat ábrázolt, a gyártó ígéretével egybehangzóan a 20 m2-t lazán megtöltötte roppant erőteljes, dinamikus, és kellően gyors zenével. Soha nem volt izgága, inkább kiegyensúlyozott, magabiztos, és a játékosság sem állt távol tőle, ahogyan a meleg, testes reprodukció sem. A Dire Straits nagyon izgalmasan, gördülékenyen szólalt meg, a két hangfal közötti színpad tele volt a zenészekkel, a hangszereikkel, és fiatalosan, de határozottan, profin tálalták a tempós rockot, ahol a hangszerelés finomságai sem vesztek el. Szobahangerőnél nem is kívántunk többet, de azért próbára tettük a Diva 5-öt nagyobb kivezérlési szinten is, ahol remekül állta a sarat.
Az Indiana Line szerint akár 30 watt is elegendő lehet a csodához, és valóban, a Parasoundnak egyáltalán nem kellett erőlködnie, ahogyan az erőtartalékai is pihenhettek, mert ez a hangfal kevéssel is beérte a jóhoz. Persze az nem ártott, hogy az erősítőnk kellően magabiztos, így a párosításnál ildomosabb olyan elektronikát választani, ami nem a teljesítményével és a funkcióival próbál minket levenni a lábunkról, hanem masszív trafójával, és határozott karakterével. Nálunk ez adott volt, ezért Schubert is mondhatni analógosan szólalt meg, a zongora kellően természetes volt, a kíséret finoman ívelő, és a hajlítások is pontosan kivehetők. Egy ilyen méretű és kaliberű hangfalnál nem evidens, hogy naturálisan, életerősen, elég részletezően és magával ragadóan szólaljon meg, a Diva 5 viszont remek formában érezte magát. Szépen, fotelba süppedve még nagyzenekart is élvezettel hallgattunk rajta, ahogyan az áriáktól sem szeppent meg. Tényleg minden elismerésünk, ez keveseknek sikerült eddig! Itt is csak a magasszekció nem teljes kibontását róhatjuk fel, de egy bizonyos idő után az sem keltett hiányérzetet, hiszen maga a karakter kellően nyílt és gyors volt.
Visszatértünk ezután a rockra, viszont jobban belehúztunk, előkerültek a torzított gitárok a Slayer, majd a Megadeth segítségével, és a Diva 5 megelégedésünkre hozta eddigi formáját, tehát az alsótartományt úgy odatette, ahogyan a műfaj megkívánja, súlya is volt rendesen a daloknak, és a tempókövetéssel sem volt baj. Továbbra is csodálkoztunk, hogy ezek a kompakt dobozok hogyan tudtak ennyi levegőt megmozgatni, és az előadás nem esett szét, csak annyira mosódtak össze a hangjegyek, amennyi bőven belefért, és még a zene is megkívánta. Koncertfelvételre váltva is maradt a szórakoztató, és igenis nagyvolumenű előadás, a közönség is remekül érezte magát, a zenészek stabilak maradtak, remekül megvetették a lábukat, tehát a keményebb zene kedvelői sem fognak csalódni a Diva 5 előadásában.
Mi azért nem elégedtünk meg ennyivel, így jött Petrucciani, majd Eric Clapton stúdió és koncertfelvétele, hogy megtudjuk, a bensőséges hangulathoz, a nagyon profi előadáshoz, és az elmélyüléshez mit szól a Diva 5. Nos, csalódás itt sem volt, eleve bőven növelhettük a hangfalak közötti távolságot, mi is kényelmesen hátrébb tolhattuk az ülőhelyünket, és élvezhettük a vastag gitár és zongorahúrokat, a rekedtes énekhangot és a közönség felcsattanó elismerését. A magastartományból itt is jól esett volna valamivel több, ami alapvetően adott volt, csak jobban kellett hegyezni a fülünket, vagy az alsótartomány volt a kelleténél több, amit viszont csak ennek a tükrében tartottunk annak, mert amúgy nagyon kellemesen simogatta a hallójáratunkat. Az arányokat egyébként itt is rendesen betartotta a hangfal, erőteljesen, határozottan és dinamikusan zenélt nekünk, kerülte a felesleges kiemelést, így egységes képet rakott össze, és igen, képes volt a dalok hangulatát is olyan szinten megjeleníteni, amit ettől a kategóriától joggal elvárhatunk.
Összegzés, végszó
Míg az Indiana Line Diva 3 sem okozott csalódást, de elsősorban rendkívül jó ár/érték arányával tűnt ki a mezőnyből, addig a már álló, de kompakt Diva 5 a minőségével is egyértelműen fel tudta venni a küzdelmet a kategóriatársaival. Kompakt, sallangoktól mentes hangfalat ismertünk meg a személyében, ami a méreteit teljesen meghazudtolta, hiszen hatalmasat szólt, de nagyon jól állt neki már a szobahangerő is, ezért háttérzenélésre is abszolút megfelel. Azoknak mindenképpen ajánljuk, akik zenei téren mindenevők, mert a Diva 5 is az, nem szentelnek nagy helyet a hangfalaknak, viszont igénylik a teljesértékű zenehallgatást. A mélyszekció egyeseknek sok lehet, vagy a magastartomány kevés, pedig mindkettő jó a maga nemében, csak az arányok nem lettek tökéletesek, és van némi átfedés a közép- és felsőtartományban is. Ez könnyen megszokható, meg is kedvelhető, tehát inkább jelzőként említettük meg, mint hibaként. Nos, ezek ismeretében az vesse erre a hangfalra az első követ, amelyik ugyanebben a kategóriában van, és nem képes hibázni.
