iBasso DX300 hordozható zenelejátszó teszt

Az okosDAP visszavág

2021. április 15., csütörtök, 17:40

iBasso audio hifi lejátszó zenelejátszó DAP iBasso lejátszó hordozható lejátszó mobil lejátszó iBasso zenelejátszó hordozható zenelejátszó mobil zenelejátszó lejátszó teszt iBasso teszt DAP teszt mobil zenelejátszó teszt

Az iBasso DX300 több különlegességgel hívja fel magára a figyelmet. Két operációs rendszert és kettős akkumulátort tartalmaz, ugyanakkor DAP viszonylatban szinte meghökkentően nagy kijelzővel látták el, amitől a felhasználói élmény is merőben eltér szinte bármely más vetélytársától.

Mitől okos?

A szolgáltatások listája meglehetősen hosszú, következzen néhány száraz adat: az átalakítást összesen négy Cirrus Logic CS43198 chip végzi, négycsatornás szimmetrikus fejhallgató erősítő áramkörrel kiegészítve. A lejátszás bitről bitre történik, legfeljebb 384 kHz/32 bites mintavételezéssel. Természetesen natív DSD támogatást is nyújt az iBasso DX300, legfeljebb 256x felbontásig. Az időzítésért ultraalacsony zajú, kettős Accusilicon óra felel, amelyek femtomásodperces pontossággal dolgoznak.

Érdekesség, hogy az eszköz nemcsak USB DAC-ként, hanem USB futóműként is alkalmazható (OTG funkciót szintén támogat), tehát az USB aljzata kimenetként is működik. Még egy digitális koaxiális kimenete is van, ugyanerre a célra. A zene lejátszható beépített, 128 GB háttértárból, vagy a z SDXC/SDHC-kompatibilis micro SD kártyaolvasóba helyezett tárolóról. A zeneszámok korszerű számítógépről egész fürgén átköltöztethetők, mivel az USB port 3.1 transzfert is támogat.

Mindezzel még csak a lista felénél járunk. A rengeteg funkció közül kiemelünk még néhány praktikus jellemzőt: az eszköz kompatiblis QC3.0 és PD2.0 gyorstöltőkkel, erősítő modulja pedig moduláris, tehát később kicserélhető másik típusra. A beépített 5G WiFi kettős antennával igyekszik erős vételt biztosítani, mellette a Bluetooth 5.0 is része a felhozatalnak. Végül, de nem utolsósorban említést érdemel a kettős akkumulátor, amelyből külön-külön egység táplálja a digitális (4000 mAh 3,8 V) szekciót és az erősítő kártyás modult (2000 mAh 3,8 V). Érdekes örökítés a hagyományos, otthoni high end hifi komponensek szférájából és szokatlan is, mi legalábbis még nem találkoztunk több akkumulátoros DAP eszközzel.

Még egy apróság: a DX300 nemcsak kettős akkumulátora miatt különleges, hanem azáltal is, hogy két operációs rendszer található rajta. A felhasználó döntheti el, hogy a klasszikus, okostelefon hatású Android felületet, vagy az audio célra jobban kihegyezett, Linux alapokra írt Mango OS-t használja. Az Android arculat Play Store-t nem tartalmaz, viszont APKPure és CoolAPK alkalmazásokat igen - utóbbiak segítségével telepíthetők rá olyan kliensek, mint a TIDAL, Spotify, Deezer stb.

Küllem

A masszív csomagolásban a lejátszón kívül bőrtokot, védőfóliát és kábeleket is elhelyeztek. Kedves gesztusnak hatott a rövid koaxiális kábel (a fentebb említett kimenethez), amellyel külső DAC bemenetéhez csatlakoztatható a DX300. Érdekesség, hogy ún. bejárató kábelt is csomagoltak hozzá, amely a kondenzátorok formázásával és egyéb elektronikus alkatrészek stabilizálásával hozzájárul a rövidebb idő alatt történő bejáratáshoz.

A lejátszó tetején található a mini koaxiális kimenet és az USB-C port. Jobbra mindössze a micro SD kártyanyílást helyezték. Bal oldalon a luxusérzetet keltő aranyszínű, ki/bekapcsoló gombbal egybeépített jelszint vezérlő fénylik, az alatta elrendezett vékony, hosszúkás, zenei navigációra szolgáló szokásos három gombbal. Alul a moduláris erősítő kártya kimeneteihez férhetünk hozzá, amely az alapkiadás esetében egy-egy 4,4 és 2,5 mm-es szimmetrikus, valamint egy 3,5 mm-es analóg sztereó aljzatot jelent.

Használat közben

Nagy méretéhez képest kellemesen kézbe simult a DX300. Kijelzője gyönyörű színeket és betekintési szöget produkált. A mellékelt sötétkék tok szépen kiegészítette a fekete készülékházat. Ami megszokást igényelt, hogy a potméter kissé hozzáért a tokhoz, ezért kicsit nehezebben tudtuk csak állítani a hangerőt. Ezt leszámítva az alapvető vezérlési funkciókat zökkenőmentesen elértük.

A DX300 driver nélkül is használható USB módban Windows, Linux és Mac rendszerű számítógépekkel. Esetünkben egy iMac volt a digitális futómű, amely azonnal felismerte a DX300-at. A háttértárat azonban nem látta automatikusan a számítógép. Fájlmozgatáshoz az Android Fájlkezelő nevű segédprogramot kellett megnyitnunk (ugyanezt már tapasztaltuk más Android alapon üzemelő eszközök tesztelésekor is), amely láthatóvá tette a csatlakoztatott DAP könyvtárát.

Könnyen elérhető helyekre tették a legszükségesebb beállításokat, hiszen az Android rendszer alapvető elemeként ismert, felülről legördíthető sáv eleve tartalmazta a legnépszerűbb funkciókat. A helyi vezeték nélküli hálózatra történő kapcsolódás is zökkenőmentes volt és a jelerősség jobbnak bizonyult, mint pl. a korábban kipróbált DX160 esetében.

Próbaképpen feltelepítettük a Spotify-t. A CoolAPK applikációból hamar kiléptünk, mert nem ismerjük a távolkeleti ABC-t, az APKPure viszont már angol nyelvet használt, így azon letölthettük a zenei alkalmazást. Ezt követően a telepítés zökkenőmentesen lezajlott és kedvünkre barangolhattunk Spotify fiókunkban. Valamiért távolról (például okostelefonról) nem vezérelhettük az iBasso-n futtatott Spotify lejátszó hangerejét, ami picit elvett a felhasználói élményből. Ennek okára még nem jöttünk rá, ha kiderül, akkor frissítjük ezt a bekezdést.

A lejátszó rész (Mango Player) meglehetősen átgondolt és sokrétű. Rendelkezik parametrikus és 10-sávos grafikus EQ-val, valamint menthető profilokkal, ami hasznos, ha a felhasználó több zenei stílushoz/fejhallgatóhoz akar különféle beállításokat tárolni. Többféle módon képes megjeleníteni a listába szedett albumokat, lehetővé teszi a digitális szűrők (pl. Fast Roll Off, Short Delay stb.) közti csemegézést. Ugyanakkor a puszta zenei lejátszáson kívül hardveres információkat (pl. háttértár kihasználtsága) és egyéb extra funkciókat (Bluetooth, DAC mód, stb.) is láthatóvá teszi.

Az operációs rendszerek közti átváltás könnyen megvalósult. Külön menüpontot helyeztek el a szoftverben, amellyel Mango vagy Android módban történő újraindítást hajthattunk végre. A Mango OS dizájnját egyértelműen az Android rendszerre telepített Mango Player alkalmazásról mintázták, ami jó, mert kezelhetőség tekintetében átfedést biztosított az eltérő operációs rendszerek között.

A magyar nyelv hiányát leszámítva nem igazán kifogásolhattuk a Mango Player, illetve a Mango OS által nyújtott felhasználói élményt. Utóbbiba talán abból a szempontból lehetne belekötni (tudjuk, hogy ez szubjektív téma), hogy a grafikus felületet kicsit félvállról kezelték a fejlesztők. Grafikus felület alatt azt értjük, hogy jobban kiaknázhatták volna a nagyméretű kijelző adottságait, nekünk elsőre kissé is széthúzottnak, feleslegesen szellősnek tűnt a menük/gombok elhelyezése. Mindez természetesen nem mérvadó a teljesítmény szempontjából. A Mango OS vizuális szerénysége betudható annak, hogy ez az operációs rendszer a jobb hangzást szolgálja, az sem zárható ki, hogy az iBasso frissíteni fogja e felületét a jövőben.

Kis kijelzőhöz szokott felhasználóknak eleinte furcsa lehet a nagyméretű készülékház, de idővel megszokható, akárcsak az okostelefonok esetében. Ettől függetlenül a DX300 majdnem két centiméter vastag, vagyis nem kimondottan nadrágzsebbarát, de vélhetőleg nem azok tartanak rá igényt, akik szigetkör futás, vagy kutyasétáltatás közben szeretnének zenét hallgatni. Nyugodtabb körülmények között (kanapén, íróasztalon, vonaton, repülőgépen stb.) természetesen számtalan előnnyel jár a nagy kijelző.

A felhasználói kézikönyv külön oldalt szentel a bejáratáshoz fűződő tanácsokra. Az iBasso szerint 100-200 órányi használat szükséges a DX300 teljes bejáratásához, természetesen nem kell, hogy a folyamat egyhuzamban történjen. Napi néhány órás használattal 1-2 hét alatt elérheti végleges hangkarakterét az eszköz akkor is, ha hagyományos módon, azaz zenehallgatásra használják, tehát a procedúrához nem kötelező a bejárató kábel.

Hangminőség

A meghallgatáshoz Ultrasone Saphire fülhallgatót és Sennheiser HD 800 S fejhallgatót használtunk, referencia számlistánkat az eszköz beépített memóriájáról játszottuk le. Az iBasso hangkaraktere tiszta, őszinte, naturális és gazdag felbontású volt. Akusztikus és hangszeres zenékkel kifejezetten előnyösnek bizonyult ez a letisztult, lényegre törő ábrázolás. Aki szimfonikus/hangszeres/élő zenéhez keres kimagasló DAP eszközt ebben a(z ár)kategóriában, annak vétek lenne kihagyni a DX300-at. Minél jobb minőségű fájlokat adtunk neki, annál jobban szólt, 24 bites PCM-nél kezdte igazán megmutatni foga fehérjét, a DSD-nél pedig - ha lehet így fogalmazni - már Zenét hallgattunk, nem csak simán elektronikát és fejhallgatót.

A frekvencia-átvitel összefüggő, józan és egységes volt. Nem lógott ki a basszus, nem voltak fakók az énekhangok és a magas frekvenciák is mellőzték az olcsóbb DAP-oknál érzékelhető sántaságot. Szinte feltűnően rendezett, tiszta módon épültek egymásra a frekvenciák. Ugyanakkor hangerőben sem volt hiány. A DX300 számára a HD 800 S meghajtása egyáltalán nem jelentett kihívást.

A sztereó tér szélessége és a színpad felépítése meggyőző volt. A mélységet talán néha kicsit dermedten, katonásan érzékeltette, de ezt nem zavaró tényezőként fogtuk fel. A dinamikai fokozást, a halk és hangos részletek közötti eltéréseket alacsony és magas terhelésen is jól érzékeltette a Cirrus Logic DAC.

A zenei részletek minőségét különösen hangszeres, akusztikus és éneket tartalmazó számoknál értékeltük, de ehhez hozzátartozik az is, hogy az Ultrasone és a Sennheiser fülesek is eleve a neutrális, fokozástól mentes hangkaraktert segítették. Elektronikus zenénél még picit fűszereztük a hangokat, hogy határozottabb ütemeket és nehezebb sötétebb tónust kapjunk. Sikerült is beállítani egy "vadulós" profilt a Massive Attack jellegű számokhoz. Voltaképpen több beállítást is létrehozhattunk volna, ugyanis az EQ görbéket a vártnál jóval aprólékosabban engedte manipulálni a DX300.

Összességében a DX300 minőségi audiofil hangzást nyújtott. Sting - The Last Ship c. számában ügyesen elszeparálta egymástól a hangszereket, szépen, érzékletesen mutatta az énekhang tónusait, túlzások nélkül, eközben kristálytisztán, friss és könnyed módon koronázta meg a szigetországi motívumokat a fényes ütős hangszerekkel. A basszus eközben pillekönnyű, színezetlen és transzparens maradt.

Van-e hallható különbség a Mango OS és az Android között? Igen, van. Mikro-dinamikus részletek megjelenítésében jobb a Mango OS. Androiddal enyhe színezettség és mosódás tapasztalható a magas frekvenciákban, ahhoz képest a Linux-alapú szoftver hajszálnyit meztelenebb, közvetlenebb módon jelenítette meg referencia számainkat.

Alternatívák

Az iBasso DX300 vetélytársának leginkább a FiiO M15 nevezhető. A két lejátszó közt sok hasonlóság fedezhető fel. Hangminőségüket nem volt lehetőségünk összehasonlítani, de a maga kategóriájában mindkét DAP magas szintű zenei élményt nyújt. Ha valakinek fontos a minél nagyobb kijelző méret, akkor tetszeni fog neki az iBasso (ellenkező esetben az M15 kb. 25 mm-el rövidebb). A DX300 kettős akkumulátorral üzemel, a FiiO nem. Ugyanakkor utóbbi támogatja a .iso kiterjesztésű fájlokat, az iBasso pedig a jelenlegi szoftverével még nem. Ilyen és ehhez hasonló apróságokban különböznek leginkább.

Végszó

Az iBasso gazdag funkcionalitást nyújtó DAP/DAC/Streamer svájcibicska, amely praktikus hidat képez a klasszikus forráseszközök, fejhallgató erősítők és okostelefonok közé. Egyetlen cikkben nem lehet hiánytalanul bemutatni összes képességét, ami érzékelheti, hogy szerteágazó igényű audiofileknek készült. Méretei és majdnem félmilliós ára miatt némileg leszűkíti lehetséges közönségét. Viszont jó minőségű fejhallgatóval és zenegyűjteménnyel hamar meggyőzi hallgatóját arról, hogy tervezői a sok extra mellett a natív tudásra, a zenei teljesítményre is tisztességgel ügyeltek.

1 2

Következő oldal >