Hallottuk a B&W 800 D3 hangfalat

2016. május 23., hétfő, 23:40

BW audio hifi hangfal high end Bowers Wilkins Diamond Series BW 800 Bowers hangfal BW hangfal hifi hangfal hangfal teszt hifi hangfal high end hangfal Bowers Wilkins 800

Bizony, szerencsés módon elsők között vettünk részt a demonstrációval egybekötött premieren, de az állunkat a padlóról felkaparni tovább tartott, mint ameddig hallhattuk a brit hangsugárzó gyártó nemrégiben nyilvánosságra hozott csúcsmodelljét. A B&W mérnökei elégedetten dörzsölhetik tenyerüket, mi pedig egyetérthetünk a ténnyel, hogy 50 évnyi hangfalgyártás után is lehet újat mutatni.

2016. május 5-én került sor a müncheni sajtótájékoztatóra, melyre az itthoni disztribútor Aymara Kft.-nek köszönhetően mi is ellátogathattunk. A HIGH END 2016-tól még kissé zúgó fülekkel siettünk fel a luxusszálloda lépcsőin, hogy végül egy dekoratív bálteremből átalakított tárgyalóba jutva, részt vegyünk a rövid, de hatásos fejtágításon.

A prezentációt Andy Kerr senior termékmenedzser vezényelte le, de néhány szóra csatlakozott hozzánk Martial Rousseau kutatásvezető is. Igyekeztek tömören összefoglalni a lényeget és szemléltetni mindazt, amitől több illetve jobb lett az új 800 D3 hangfal. A gyártó szakmai sikerét igazolja az a tény is, hogy wothingi gyárukat csaknem kétszer nagyobb alapterületűre kellett bővíteniük (így jelenleg több mint 150 000 négyzetméternyi helyet foglal a 800 Series Diamond szülőhelyeként ismeretes komplexum). Jelenleg egy munkahét leforgása alatt 350 hangfalat gyártanak, és természetesen ezek már eladott/eladásra szánt példányok.

Mielőtt a csúcsmodellre összpontosítottunk, röviden kitértek a megújult 800 Series Diamond családra,mint mérföldkőre a gyártó fennállásának kereken 50. évfordulóján. Ravaszul vártak még kicsit a zászlóshajó piacra kerülésével, mely dizájnban ugyan nem tér el radikálisan pl. a ranglétrán utána következő 802 D3-tól vagy az általunk is tesztelt 803 D3-tól. Ettől függetlenül az előző generációhoz képest látványosan megújult kívül és belül is.

Az új 800 Series Diamond hangfalak fejlesztése céljából indult projekt 2012 októberében kezdődött. Utóbbi csak a hivatalosan közölt dátum, valójában már jóval azt megelőzően is folytak kísérletek. Korábban említettük, de továbbra is számottevő, hogy a 2,5 cm-es gyémánt dóm magassugárzó kivételével mindenen változtattak, mindent kicseréltek. Az évtizedekig alkalmazott kevlárt leváltotta az egyelőre ismeretlen összetételű Continuum, a régebben tiszta szénszálból szőtt basszus membránokat pedig habtöltetű Aerofoil szendvics kónusz helyettesíti. A műszaki újításokra kitértünk korábbi hírünkben, ezért most azt hozzuk szóba, amire csak a 800 D3 képes. Egyfelől, ő tartalmazza az imént taglalt hangszórókészletből a legnagyobb felületet. Ennél fogva terhelhetősége, frekvenciatartománya, torzításának alacsonysága és érzékenysége is meghaladja a Bowers & Wilkins korábbi sztenderdjeit. 500 W-os erősítővel is hajthatjuk, tömege 96 kilogramm, és úgy egyáltalán, egy igazi etalon, aminek láttán bevalljuk, nekünk is összeszorult a torkunk. A 802 D3-hoz képest kb. 10 dB-lel alacsonyabb harmadik harmonikus torzítást produkál a 800 D3.

Andy hirtelen megragadta a mellette lévő, repülőgép turbinára emlékeztető, 17 kilogrammos alumínium fejidomot, majd körkézre bocsátotta. Ugyancsak megvizsgálhattuk közelebbről a spéci megmunkálású basszus membránt (ez megfogva majdnem olyan könnyűnek tűnt, mintha csak egy tollpihét tartanánk) és az azt tartó masszív fémkosarat is.

A magassugárzó jellegzetes formájú Nautilus-tölcsérének gyártási procedúrája is változott, immár egyetlen alumínium hengerből vájják ki CNC technológiával a dómnak otthont nyújtó tölcsért. Nekünk talán a hangszórók köré tervezett, extra idom maradt meg leginkább emlékezetünkben. A hangszórókosár nem közvetlenül a fa dobozhoz rögzül, hanem a kettő közé még beillesztettek egy tömör fém előlapot és felfüggesztő gyűrűt. Ahogy Martial Rousseau ecsetelte a fém megmunkálását és a komponensek fejlesztésének okait, bennünk akaratlanul is felmerült egy kérdés. Túl a már-már megszállottan kidolgozott, szinte autóipari minőségű gyártástechnológián, vajon tényleg mindent beleadott a B&W csapata? Mert amit létrehoztak, az kétségkívül a valaha gyártott legjobb Bowers & Wilkins hangfal (a világ legjobbjának nem mondhatjuk és ezzel Andy is egyetértett, mivel a hifi világában mindenki szubjektív véleményétől függ, hogy mi számít csúcsnak).

A fejünkben lappangó kérdést szinte megérezték és automatikusan meg is válaszolták, mikor az árak kerültek szóba. A B&W 800 D3 párja 30 000 euróba kerül, ami nyilván nem kis összeg. Csakhogy (és ezt erőteljesen illusztrálta az aznap végig barangolt HIGH END 2016 számos portékája) egy kiemelkedőnek ítélt rendszer sokszor túlszárnyalja még ezt az árcédulát is, mert a felhasznált anyagok, gyártási metódusok költsége hamar elszállhat. Lehet, hogy létezik ennél jobb, alacsonyabb torzítással működő, lineárisabb görbével dolgozó rendszer, de az esetek túlnyomó részében az a kis alig hallható plusz tisztaság akár több tízezer eurónyi felárat is jelenthet. Végső soron, amiben megmutatkozik az angolok szakértelme, hogy a rendelkezésre álló anyagokból és a meghatározott költségeken belül csikarták elő azt, amiről ők azt gondolják, hogy ennél jobbat nem tudnak létrehozni, legalábbis még pár évig. Ezek a szavak persze főleg azért válnak hitelessé, mert egy fél évszázada működő cég vezetőjének szájából hangzanak el.

A technikai újdonságok ismertetése után felálltunk az asztaltól és átsétálunk egy szomszédos helyiségbe, melyben Classé Delta sorozatú elektronika társaságában fogadott minket a 800 D3. Miután helyet foglaltunk, 4 db zeneszámba hallgattunk bele, melyekben hangszeres, elektronikus és énekes darabok is szerepeltek. Az első felvétel (Sonny Boy Williamson) pusztán éneket és szájharmonikát tartalmazott, de az élmény leírhatatlan volt. Csukott szemmel még azt is érzékeltük, ahogy a művész ujjai rákulcsolódnak a hangszerre. A zenekari produkció is hasonlóan intim és közeli módon jelent meg előttünk. Az egész bemutató egyszerre volt kísérteties és ámulatba ejtő, talán a szobaakusztika okozott némi visszhangot, mivel nem egy gondosan felépített zeneszobában, hanem a szálloda egyik kiürített helyiségében ültünk. De ettől még tény, hogy többször is érvényesült a zenei élmény által okozott lúdbőrözés és hidegrázás. Az egyik felvétel stílszerűen ugyanabban a hotelban lett rögzítve, amelyben mi is tartózkodtunk, könnyed rockzenei koncert volt, jól elkapott basszusgitárral és dobfelszereléssel. Sokkal többet megkaptunk a zenétől, mint amit egy laikus elvárna a reprodukált hangtól, lényegében olyan volt, mintha a hangfalak nem is szólnának, csak maga a zene "történne meg".

Hosszú sorokat tudnánk még megtölteni azokról az érzésekről és gondolatokról, amik végig söpörtek rajtunk a 800 D3 hallgatásának néhány perce alatt. Műszaki újságíróként most udvariasan félre kell tolnunk a billentyűzetet, mert az ilyen hangfalakat személyesen kell hallani. Hiába ecseteljük, hogy milyen érzés ejtőernyőzni, amíg valaki nem éli át saját maga. Mindenesetre, akinek lesz lehetősége kipróbálni a 800 D3-at, az néhány egyszerű zene segítségével is könnyen meg fogja érteni, hogy mire fel ez a nagy hűhó, verseny a gyártók között, miért érzik kötelességüknek a cégek, hogy mindig tovább és tovább tolják a határokat. Mert mindig lehet hova fejlődni. Mindez után viszont nehéz elképzelni, hogy valaki számottevően többet, jobbat mutasson fel. Ezért elismeréssel adózunk az angoloknak!