Grado SR225e hifi fejhallgató teszt

2020. július 13., hétfő, 10:40

Grado audio hifi fejhallgató hifi fejhallgató Grado fejhallgató fejhallgató teszt Grado fejhallgató teszt hifi fejhallgató teszt

Nagy port kavart a kb. 50 000 forintos Grado SR80e hifi fejhallgató, amikor árát meghazudtoló hanggal lepett meg minket. De a fölé pozícionált SR225e miért kerül kb. 2x annyiba, mint az említett slágertermék?

Bevezető gondolatok

A Grado SR80e nagyon magasra tette a lécet, amikor ráébresztett minket arra, hogy kb. 50 000 forintért is kaphat térhatást, zenei sokszínűséget és komfortot a felhasználó. Ha viszont közel kétszeres árat kell fizetni ugyanúgy egy fejhallgatóért, akkor az elvárások is feljebb kúsznak. Viszont az SR225e nem tűnik másnak, sőt, megkockáztatjuk, hogy külső részleteiben megegyezik olcsóbb testvéreivel. Mindez nem feltétlenül baj. Adott az egyszerű, de nagyszerű tradicionális Grado dizájn, a viszonylag jó komfort és a vastag kábel. És ami a szem elől rejtve marad, a továbbfejlesztett hangszóró készlet.

A gyártó leírása szerint a hangszóró és a rács közti légmozgást sikerült tovább optimalizálniuk, ami a pontosabb térbeli elhelyezést is eredményezi. Lényegében intimebb zenei élményre, a zenével történő közvetlenebb kapcsolatra lehet számítani.

Küllem

A hagyományőrzés elismerésre méltó, de a mai világban sokan igényt tartanak bizonyos extrákra. Ilyen például a moduláris (netalán szimmetrikus csatlakozóval szerelt) kábel, a fül köré fekvő puha párnák és valamilyen védőtok, amiben tárolható a füles pl. utazás közben. A Grado mindezeket mellőzi, de valamennyire kompenzálja is. A nyolceres kábelről például nem feltételezzük, hogy sérülékeny, nyitott fejhallgatót pedig felesleges hosszú utakra cipelni, mert leginkább csak otthoni környezetben használható, a lakásban pedig jobban mutat polcra vagy állványra helyezve.

A fenti gondolatoktól függetlenül jó lett volna látni, hogy a műanyag hangszórókamra, műbőr fejpánt és vaskos PVC kábel köpeny helyett elegánsabb, exkluzívabb anyagokat alkalmaznak. Vagy talán a világ dimenzionálja túl a ruhadarab szerepet is betöltő, divatelemmé vált fejhallgató jelentőségét?

Használat közben

A fejhallgató hihetetlenül könnyű, kábel nélkül kb. 175 gramm. Felépítése meglehetősen egyszerű, egyesek joggal nevezhetik spártainak. A Grado tradicionális formaterve egyfelől megdobogtathatja a retró és vintage eszközök rajongóinak szívét, másfelől az is tény, hogy ekkora összegért ma már illendő elegánsabb és tartósabb anyagokat használni pl. a vékonyka műbőr fejpánt helyett.

Más kérdés, hogy a csekély tömegnek köszönhetően szinte egyáltalán nem nyomja felülről a koponyát és oldalirányú nyomása is elhanyagolható. Eleinte meglehetősen furcsa érzést kelt, hogy hangszórókamrájának belső fala folyamatosan megérinti a fület, de néhány perc alatt megszokható. A kb. 1,8 méter hosszú kábel a legtöbb szituációhoz ideális, kár, hogy nem moduláris - de hát éppen ez a Grado szépsége és azért csodálkoznánk, ha a vaskos, nyolceres vezeték normál használattól megtörne.

A meghallgatás Astell&Kern AK Jr DAP és Questyle CMA400i DAC/fejhallgató erősítő segítségével történt.

Hangminőség

A Grado SR225-nek nem szándéka a szépítés és gazdagítás. Pontos, fegyelmezett és közvetlen hangvisszaadásra törekszik. Nyitottságának köszönhetően tere mozgalmas és tágas, ugyanakkor mellőzi a finomságokat, emiatt egyesek túlságosan is "egyenesnek" találhatják.

Az énekhang sok esetben váratlanul tiszta és élethű. Mindegy, hogy milyen stílusú zenét indítottunk el, az emberi ének/beszéd borotvaélesen, ugyanakkor légiesen beékelődött a sztereó középpontba. Cassandra Wilson - O Sole Mio c. számában pl. a gitár teste és a hangszertest búgása nem volt annyira realisztikus, de ahányszor az ének megszólalt, a zene magával ragadta figyelmünket. Hasonlóan volt ez Julianne Raye - Slowly c. fülbemászó dalánál is. A basszus kicsit kurtára sikerült, ezért a nagybőgő nem volt annyira dinamikus és testes, mint sok más (többnyire nagyobb vagy drágább, vagy eltérő technológiákat alkalmazó) fülesen, de az ének nyílegyenesen az agyunkig hatolt.

Rockosabb vizekre evezve (Seasick Steve - Roy’s Gang) a torzított elektromos gitárt meglepő könnyedséggel, harsányság nélkül adta vissza a Grado. A cintányért is gyorsan és fegyelmezetten kezelte. Egyedül a lábdob ereje maradt el a kívánttól, de összességében a gyártó leírásának megfelelően tényleg tisztább és élénkebb teret kaptunk, mint mondjuk az SR80 tesztelésekor.

Lehet-e elektronikus zenét hallgatni egy ilyen fülesen? Természetesen igen, csak elképzelhető, hogy a stílus kedvelőinek az eredmény kicsit száraz vagy technikai lesz. Gondolunk itt pl. Trentemoller - You and I c. számára (megtalálható a The DALI CD Vol 2 végén). Gyönyörűen megjelennek azok az effektusok, amitől a dán zenészt számunkra sokkal inkább művész, mint DJ. A Grado által megfestett összkép azonban nélkülözi a lazaságot és a basszust is csak óvatosan árnyalja, ezért az eredmény egyeseknek kissé száraz lehet. Mindebből feltételezhető, hogy a füles leginkább akusztikus/szimfonikus stílusok kedvelőinek nyerheti el a tetszését.

Alternatívák

Izgalmas konkurensnek számít a Sennheiser HD 600, amely fül köré fekvő kialakítású, tehát még kényelmesebb és a kábele is moduláris/vékonyabb/hosszabb. Gyors összehasonlításunk eredménye: A HD 600 magas frekvenciái kicsit krémesebbek és lágyabbak, ezért pontatlannak tűnhet a Grado-hoz képest. Az SR225e transzparensebb, gyorsabb és tisztább középső és magas frekvenciákat nyújtott, viszont hiányzott belőle a HD 600 testessége és meleg, simulékony karaktere. Akik a cikk olvasása közben ráébredtek, hogy valójában nem nyitott, hanem zárt fejhallgatót keresnek, azoknak érdemes megismerni az Audio-Technica ATH-MSR7b nevű újoncát.

Végszó

Az SR225e kétségtelenül megvillantja azt a jól bevált receptet, amely miatt sokan szimpátiával és hűséggel kezelik a Grado nevet. Tudva azonban, hogy milyen konkurensekkel kell megküzdenie, nem jelentjük ki, hogy ez a gyártó legkedvezőbb ár/érték arányú terméke. Középutat próbál teremteni a nála olcsóbb és drágább Grado fülhallgatók között és ez nagyon érződik rajta. Énekhangja viszont fantasztikus. Magas frekvenciái sok esetben transzparenciát, közvetlenséget nyújtanak. Basszus és fizikai kivitel szempontjából viszont elmarad vetélytársaitól, külleme nem változott az általunk is dicsért, de feleennyibe kerülő SR80-hoz képest. Összességében csak ismételni tudjuk a fenti gondolatokat: meghallgatása elsősorban akusztikus/énekes/szimfonikus stílusok kedvelőinek ajánlott - nekik nagy meglepetést okozhat és ők a hangért cserébe talán megbocsátják egyéb hiányosságait.

1 2

Következő oldal >