Gold Note DS-10 EVO hálózati zenelejátszó teszt

2023. június 16., péntek, 20:35

GoldNote audio hifi lejátszó zenelejátszó médialejátszó Gold Note audio lejátszó high end lejátszó teszt zenelejátszó teszt GoldNote teszt hálózati zenelejátszó hálózati audio lejátszó hálózati lejátszó teszt hálózati zenelejátszó teszt

Lelkes hívei vagyunk azon magatartásnak miszerint, ha valami jól működik, ne piszkáld! Az olasz illetőségű Gold Note DS-10 EVO személyében ennek az üdvözlendő hozzáállásnak lehettünk a tanúi. Helyükre téve a dolgokat, létezik a "sima" DS-10 és ennek a Plus verziója, amit az EVO variáns követ, a WiFi átvitel és nagyobb felbontások kezelésével. Optimalizáltak a NYÁK-on, ahol kellett ott jobb minőségű alkatrészeket használtak fel, a változás nem világrengető inkább csak ráncfelvarrás a még tökéletesebb hangátvitel érdekében. Streamer és DAC egyben, az összes létező audio formátumot támogatja köztük az MQA-t is, de van DSD és DXD lehetőség. Bluetooth 5.0 is jár hozzá, bónuszként pedig kipróbáltuk a hozzá külön megvehető PS-10 EVO tápegységet.

Újabb olasz ínyencfalat került a kezeink közé, mégpedig a Gold Note DS-10 EVO streamer/DAC. Egyszerű és elegáns (legalábbis az előlapon) Pazar LCD kijelzővel a homlokán, hátul pedig nincs olyan csatlakoztatási lehetőség, amire ne gondoltak volna a tervezők.

Kinézet, csatlakozók

Pazar. A kijelző uralja az előlapot, amin minden fontos információ látható, gyönyörű élénk színekkel párosítva. Bal szélen ott a Gold Note aranyszínű logója, egy bekapcsolást jelző LED, egy fejhallgató csatlakozó, jobb oldalon egy multifunkciós, nyomkodható és tekergethető gomb. Magától értetődően elegánsan sikerült megoldani, egyszerűségében nagyszerű az összhatás.

A bőség zavara tárul elénk, ha megfordítjuk, és onnan szemrevételezzük. Egy-egy pár RCA és XLR analóg kimenet, a külső tápegység speciális csatlakozója, IEC táp aljzat, Ethernet, mini USB, USB host, AES/EBU, koaxiális, USB-B és két optikai bemenet várja a digitális jeleket, WiFi antenna és WiFi Direct gomb zárja a sort. Illetve majdnem elkerülte a figyelmünket, egy 3,5 mm-es analóg Jack bemenet. Kíváncsiak lennénk arra az emberre, aki szerint ennél több kell, igaz I2S bemenet nincs, de azt azért valahogyan csak túl lehet élni.

A ház jó vastag alumíniumból készült, a tetején és az oldalán szellőző nyílásokkal ellátva, hogy a hűtéssel se legyen gond. Mindez kifogástalan minőségben, precízen megmunkálva.

A távirányító univerzális, az összes Gold Note gyártmányhoz lehet használni hosszú, karcsú műanyag doboz.

A külső tápegység háza ugyanúgy néz ki, ugyanabból az anyagból készült, csak lehagyták róla a "sallangokat" ezért elöl mindössze egy GN emblémát kapunk, hátul a kimeneti csatlakozót egy jókora on/off billenő kapcsolóval, a földelelési lehetőség és az IEC táp bemenet mellett. A kidolgozás itt is kifogástalanul példa értékű.

Használat közben

Számtalan lehetőségünk van kezelni, lehet a saját távirányítójával, előlapról, ha nem kényelmetlenül fárasztó becses hátsó felünk felemelése a fotelból, a GN Control appal (Android és iOS verzió), kezeli a Roon, az Audirvana probléma nélkül, mind ASIO (a driver letölthető a gyártó honlapjáról) mind hálózati eszköz módban.

Nem szeretnénk túlzott mértékben belemenni a kezelésébe (a kézikönyv 84 oldalas!) mindössze annyit jegyzünk meg, hogy az összes lehetőséggel kifogástalanul és magától értetődően lehetett irányítani, a legkézenfekvőbb lehetőség a GN Control app letöltése és használata (már, ha nem felejtettük el bekapcsolni a telefonunkon a WiFit és nem keressük bőszen, hogy ugyan miért nem látja egymást a két eszköz. Némi nehézséget a kézi vezérlés okozott, az elején nem volt teljesen egyértelmű, hogyan is lehet kiválasztani és alkalmazni az adott opciót, ezért szégyenszemre elő kellett venni a leírást. Működés közben pirosan világít a belsejében egy LED megnyugtató, naplemente érzést sugározva az egyszeri felhasználó felé, aki előszőr meglátva a fényt, pánikszerűen csapott az off gombra azt hívén, valami baj van belül.

TIDAL connect a következő finomság, a teljes körű Roon kompatibilitás mellett, de aki az Audirvánát használja, az is eszményi támogatást kap. Fontos: az UPnP szervernek támogatnia kell a DSD adatfolyamot a DSD fájlok streameléséhez.

A tápegység használata sem különösebben bonyolult, összedugjuk a mellékelt kábellel őket és átbillentjük ON állásba a hátlapon lévő kapcsolót, ami áramot ad a belsejében található, transzformátoros tápegységnek, amelyet ultra-alacsony zajszintű feszültségszabályozókkal bővítettek. A tápegység a 4 transzformátoros elrendezés előnyeit használja, ezekből 3 teljes egészében a tápegységhez és 1 az induktív szűrőhöz tartozik.

Tesztkörnyezet

Naim SUPERNAIT 3, Cambridge Audio 851A, TEAC AI-303 sztereó erősítők, Gustard A26, Topping D70S, FiiO R7 DAC-ok, Cocktail Audio X50D digitális futómű, Satori hangfal, SVS SB-3000 szubláda, Sennheiser HD 600 és AudioQuest Night Owl Carbon fejhallgatók, QED, InAkustik és VIABLUE kábelezés, Core Audio USB kártya.

Hangminőség

Ebben a kategóriában (ami nem túlzottan meglepő) már sikerült úgy könnyedén szárnyalónak maradnia a hangkép egészének, hogy közben nem sérült a mélytartomány súlya és felbontása. A középtartomány az apró nüánszok megjelenítése mellett színesen és kellően határozott volt, hatalmasra táguló színpaddal a zenészek mögött/között. Az olcsóbb DAC-ok itt kissé vérszegényen szóltak, mintha letekertük volna a hangszínszabályzókat. Ami nem azt jelentette, hogy a Gold Note tolta túl, hanem itt volt az igazi a hangszerek hangja, itt lehetett igazán érezni a valóságot az elektronika mögött. A dinamika érzet fergeteges volt, néha összerezzentünk egy hirtelen megszólaló effekttől vagy gitárhangtól, de tudott intimen finom is maradni, ha kellett.

Hans Zimmer prágai koncertjén teljesen megtöltötte a szobát hangjegyekkel és édes felhangokkal. Ez a felvétel példaértékűnek tűnt, tisztaságával, gyorsaságával és hatásával azonnal kitűnt, soha nem lett megterhelő vagy oda nem illő. A Dark Knight alsó regisztere, a basszusgitár gyomrot rengető kiterjesztést adott az alacsonyabb frekvenciákon. Itt is feltűnt, mennyire nem a különböző elektronikai alkatrészekből összerakott masina szól, hanem a valósághoz erősen közelítő hangszer. Hátborzongató élmény volt az Inception zárótémája és előtte a fergeteges gitárszóló, ami erősen koncerthez közelítő érzést adott.

Depeche Mode elektronikusan hangolt zenéin a szubtartomány gyorsasága tűnt fel, ami a rekordmélységbe ereszkedő dallamok mellett, még kottázható is maradt, úgy alapozta meg a zene teljességét, hogy közben nem hangsúlyozta ki ezt a részt (sem). Tempó és fürgeség az, ami elsődlegesen eszünkbe jutott ezen műfaj hallgatása közben.

Infected Mushroom és Enigma voltak a következő áldozatok, illetve áldozat helyett maradjunk a zene minden pillanatát élvező tesztelő helyében, aki egy idő után teljesen belefeledkezett, miszerint itt neki tesztelni kéne, nem pedig a zenékben gyönyörködni. Édesen szárnyaló magashangok, elképesztő színpadmélység ejtette rabul a füleinket, mélyen a szoba falain és a hangfalak szélességén túl lehetett érezni a színpad méretét. Melegen és bársonyosan daloltak a kórus tagjai, simogatóan csábítottak a további meghallgatásra. Egészen hihetetlenül bele tudott vonni a zene hangulatába, megcsinálta azt a lehetetlennek tűnő feladatot, hogy úgy maradt hívogatóan sima, hogy közben határozottan jelezte, itt bizony egy markánsan megszólaló kórus van jelen.

Elkezdtünk Mike Oldfield-ot hallgatni és ott is ragadtunk előtte vagy fél napig. Csillogóan könnyed, fület simogató egyben határozottan friss és üde magastartománnyal kápráztatott el minket. Tette mindezt bármiféle fárasztó jelleg nélkül, tekerhettük feljebb a hangerőt, csak a cinek és a harangok nagysága nőtt meg, fülsértés nélkül. Olyan apróságok jöttek elő, amit nagyon ritkán hallottunk tesztelés közben, amik nélkül nem lett volna teljes az egész zenei ábrázolás, ez az, amit a kevésbé kifinomult eszközök nem tudnak nyújtani.

Mazochista hajlamainkat kiélve betettük háttérzenének a Radio Paradise, World Etc. Mix-ét, ahol egészen elvont zenéket is sugároznak a megszokott klasszikusok mellett. Mégsem kellett kimenekülnünk a szobából, sikerült élvezettel hallgatni a legelvetemültebb francia újhullám és az arab, európai fülnek meglehetősen disszonáns akkordjait, teljes megelégedéssel.

Jöjjön a külső tápegység, az vajon mit hozott a konyhára? Azt ugyan nem állítjuk, hogy nélküle félkarú óriás az alapfelállás, ugyanis úgy is klasszis, de összekötve a kettőt jön ki igazán, mi is rejlik bennük, ha szerves egységet alkotnak egymással. Ha lehet még tágasabb lett a tér, a sávszélek kitágultak, nagyobb és "feketébb" lett a csend a hangjegyek között, finomodtak a lecsengések, nőtt a dinamika.

Meghallgattuk a fejhallgató kimenetet is, ahol egy picit nőtt a mélyhangok mennyisége, nem számottevően, hanem enyhén érzékelhetően, a többi eddig leírt jelző ugyanúgy fellelhető volt itt is, ez a rész is egészen kiválóra sikerült.

Konklúzió, ajánlás

Még ebben a kategóriában is össze lehet futni gyengébben sikerült megoldásokkal, ahol az ember kicsit húzza a száját, a Gold Note DS-10 EVO nem tartozik közéjük. Minden igényt kielégítő, csúcskategóriás hangot hallottunk, ami ráadásul még az érzelmekre is tudott hatni úgy, hogy közben nem lett finomkodó. Maradt egy hatalmas térrel és levegővel ábrázolt, dinamikusan pergő előadó, ahol egy percig sem kellett unatkozni, rabul ejtette a zenehallgatót. A külső tápegység pedig a nonpluszultra, hab a tortán, vele teljesedik ki a lánc, a kettő együtt bevezet abba a birodalomba, amit kissé nagyképűen high endnek, vagy csak úgy egyszerűen felhőtlenül boldog zenehallgatásnak hívnak. Maradt az erősen Ajánlott Vétel, de még annak is ajánljuk, aki nem megvenni, hanem meghallgatni szeretné.

1 2

Következő oldal >