Fyne Audio F301 állványos hangfal teszt

Meglepetés Skóciából

2018. szeptember 20., csütörtök, 14:25

Fyne Audio audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Fyne Audio hangfal Fyne Audio hangfal teszt

Tesztalanyunk a skót Fyne Audio kínálatának egyik legolcsóbb típusa, ami nem csak önmaga miatt érdekes, hanem azért is, mert jó eséllyel bepillantást ad a fiatal cég filozófiájába.

A Fyne Audio története alig több mint egy éve indult, így mindenképpen megérdemelnek egy rövid bemutatást, legalább azok kedvéért, akik nem olvasták korábbi cikkeinket erről a skót gyártóról.

A céget egy olyan csapat alapította, akik az elmúlt három évtized nagyobb részét a brit hangfalgyártásban töltötték, javarészt egy bizonyos, a koncentrikus hangszóróiról híres skóciai üzemben. Egyik fő céljuk a munkahelyek és szakértelem megőrzése volt, ami alighanem sokat segített abban, hogy a cégbe a skót állam is beszállt, résztulajdonosként. A történet csak ekkor vált igazán érdekessé, hiszen a tervező csapat alig egy év alatt kiépítette alkatrész beszállítói hálózatát, megtervezett egy sor hangszórót és ezekből a kész hangfalakat. Egy évvel az indulás után a kínálatában három termékcsaládot találtunk. Ezek közül a legnagyobb, az F1 sorozat egy igazi kis szériás high end hangfal, amelyet aprólékos munkával készít a csapat. A középkategóriát az F500 család adja, koncentrikus mély/közép-magas hangszórókkal, egyedi tervezésű reflexnyílásokkal. A legkisebb család pedig a tesztünkben is szereplő F300, ami szálerősített mélysugárzót és szokatlan módon, polipropilén magassugárzót használ. Ám a szokatlan megoldások itt nem érnek véget...

Az egyik legkisebb és legolcsóbb állványos hangfal - F301

Az F301 ebben a pillanatban a cég második legkisebb doboza, a kis F300 után. Termetét nézve átlagosnak mondható 30 centis magasságával és 19 cm-es szélességével.

A típus nem csak azért érdekes, mert az ennyire olcsó hangfalakat szinte bárki megveheti magának, hanem azért is, mert a legkisebb modellek mindig is kompromisszumok között születnek, s mint ilyenek, egy kis bepillantást engednek az adott gyártó gondolkodásmódjába. Kiderül, hogy a vállalat, illetve annak vezető mérnökei szerint mik a legfontosabb értékek, amikből semmiképp nem engednek, illetve mik azok a célok, amelyekért kiállnak.

Tapasztalataink szerint, a legolcsóbb és legkisebb hangfalak szinte állandó jellemzője, hogy igyekeznek méretüket felülmúló basszusokat kipréselni magukból, amit persze csak minőségi kompromisszumok árán lehet elérni. Többségük ráadásul kifejezetten "loudness-es", vagyis próbálja a mélyeket és magasakat is egy kicsit túlhangsúlyozni, hogy bebizonyítsa a hallgatónak, neki mindene van. Habár ezet a fajta hozzáállást a hifis világ önjelölt elitje, megmondóemberei elítélik, mégis, ezek a hangfalak nagy számban fogynak, persze leginkább a kedvező ár miatt.

Miért érdekes mindez? Azért, mert a tesztből kiderült, a Fyne csapata nem ezt az utat választotta. Kommersz helyett, egy zeneibb hangzást céloztak meg. Na de ne szaladjunk ennyire előre!

Divatos külső

Bár hifi újságíróként, nem ez az első, amit nézni szoktunk, de mégis csak feltűnt, hogy a Fyne Audio F301 előlapjának fekete - fa mintás felosztásában napjaink lakberendezési divatja köszön vissza. Az a divat, ami a bútorok esetében, a furnérozott felületeket valamilyen fekete, vagy ritkábban fehér felülettel vagy éllel párosítja, kontrasztos, néha rajzolt jelleget kölcsönözve a tárgynak.

A rejtegetett műszaki tartalom

Ha messziről nézzük, az F301 egy klasszikus, kétutas hangfal, hátsó reflexnyílással. Ám ha alaposabban megvizsgáljuk, hamar kiderül, hogy ez a típus rejtegeti erényeit. Az első dolog, amit érdemes jól szemügyre venni a magassugárzó, amiről a katalógusban azt olvashatjuk, hogy poliészter. Ez nem összetévesztendő a szilárd, műanyag membránokkal! Az F 301 magassugárzója "selyem" pontosabban szövet dóm. A dómot védő rácsozat is hiába műanyagosan fekete, valójában fémből készült, méghozzá meglepően szép.

Ez alatt találjuk a 150 mm átmérőjű mély/közép hangszórót, aminek membránja szálerősített anyagból készült. A szerkezet fém kosarat kapott, a porsapka helyén pedig fáziskúpot visel. A membránszélekre is érdemes egy pillantást vetni, mivel itt is az árkategóriában elvártnál kicsit többet kapunk. A gumiperem ugyanis a cég Fyne Flute nevű, hullámos, vagy ha úgy tetszik, bemetszett mintázatú darabja, még a legkisebb modellben is.

Ezek mellett az előlapi rostély mágneses rögzítését is megemlíthetjük, mint ebben az árban még ritka jellemzőt, no és a színválaszték és a dizájn is figyelemre méltó.

A hangja

A Fyne Audio F301 hangfalak a teszt hetei alatt számos erősítővel és forrással voltak bekötve, de a legtöbb időt egy BC Acoustique EX 332.2 társaságában zenéltek. Emellett megfordult a hangfalak mellett Music Hall és néhány Naim erősítő, Onkyo, NAD és Marantz források társaságában. A kis Fyne dobozok a legtöbb elektronikával remekül muzsikáltak. Egyedül a NAD C 328-cal párosítva éreztük, hogy a hangfalak mást kérnek. Talán bűn ilyet leírni, de azt is megjegyezzük, hogy a hangfalaknál több mint tízszer drágább Naim elektronikákkal is remek zenét kaptunk és egy pillanatig nem éreztük zavarónak az árkülönbséget.

Az igazán alapos tesztet megelőzően, mint oly sokszor, a hangfalakat igyekeztünk bejáratni, éjszakákon át dolgoztatva őket és nappal is be-be üzemelve a szettet. Már ezalatt az idő alatt is kaptunk néhány pozitív visszajelzést, például a szomszédos videó-stúdióban dolgozó kollégáktól.

Az "igazi" teszt alatt, természetesen sorra vettük néhány kedvencünket, nem csak a divatos, de a kicsit kifinomultabb felvételek közül is. Visszatérő élményünk volt a meglepettség, amit a rendszer közvetlensége váltott ki. Így volt ez a Dire Straits klasszikusa, a Brothers in Arms hallgatása közben, ami valami egészen meseszerű közvetlenséggel állt elénk. Később Bat For Lashes - Horses of The Sun című dalától hatalmas, nyitott énekhangot kapunk. Az árkategóriát felmúló jelenléthez szokatlan méret társult. Újabb kedvencünk jött a zseniális Yoko Kanno & The Seatbelts előadásában, a Digging My Potato ami feszes és meglepően pontos ritmustartásával, gyorsaságával egyértelműen felülmúlta azt amit ebben az árban elvárunk. Érdekes módon, bár korábban már utaltunk rá, hogy a kis Fyne nem kívánja a mélyeket túlhangsúlyozni, ez a felvétel az alsó tartományban is parádésan szólalt meg. Testes és színes volt az alacsony frekvenciás hangok repertoárja. Lényegében minőségben pótolta mindazt, amit a kis mérete miatt erőben nem tehet elénk. Jókora ugrással eljutottunk egyik kedvenc Elvis felvételünkig. Jött a Fever (a hang, amibe nők milliói borzongtak már bele az évtizedek alatt) ami ezúttal kicsit másképp lépett elénk. A meleg, mély és kissé elkent hang helyett egy picit fényesebb, közvetlenebb fellépéssel volt dolgunk. Mintha a velőtrázó és borzongató hang egy csipet plusz intimitással indult volna a női hallgatók fülei ellen. Aztán megérkeztek a dobok és mi, hétköznapi férfiak is beleborzongtunk. Mélyek és közvetlenség! Ezek után már meg sem lepődtünk, hogy a Flamenco Sketches alatt Miles játéka élesen karcolta a drágább hangfalak karakterességét. Ez, vagyis a közvetlenség és a középtartomány ereje hangsúlyosabbá is tette Miles játékát, amiért mi hálásak voltunk a szettnek. Ez nyilván elektronika függő is, de ezúttal külön hálát éreztünk a rendszer dinamikájáért, amit akár BC Acoustique, akár Music Hall, akár Exposure elektronikával megkaphattunk.

Pár perccel később, Veronica Mortensen, az In My Life című dalával, ismét szinte tapintható közelségbe lépett a hangfalakból. Majd a teszt végéhez közeledve, Chris Jones - Long After You Gone c. száma bizonyította ismét, hogy bár a hangfal nem a mélyekre van kihegyezve, mégis képes volt olyan atmoszférát teremteni, ami az elégedettségünket az egekbe katapultálta. Csak mondogattuk, hogy "hú" és "hűha" és még pár színesebb, kifejezés is elhagyta a szánkat, amit inkább nem írunk ide. Vagyis, a hagyományosan tesztekhez használt felvételek sorával a Fyne Audio F301 fantasztikusan szerepelt.

Emellett a korábbi, rövidebb meghallgatások során is meggyőzte a hallgatókat Lorde, Fiona Apple, Bryan Ferry, Nervo, Katy Perry is remekül szórakoztatott. A nálunk töltött két hete alatt, sok-sok reakció érkezett a kis Fyne Audio hangjára. Ezek közül kiemelkedik a szomszédos videóstúdióba érkező hangmérnök reakciója, aki így szólt, amikor meghallotta őket: "na végre, ez az a dinamika amit elvárok valamitől, amit hifinek hívnak." Főszerkesztőnk is egy kicsit beleszeretett és nem tagadjuk, hogy már nagyon várjuk a nagyobb, F501 tesztjét, illetve számolgatjuk, hogy vajon az, vagy a nagyobb, álló változata kerüljön a nappalinkba, ha az is hasonlóan jól szerepel majd.

Eredmény

A Fyne Audio F301 az elmúlt évek egyik legmerészebb, belépő kategóriás hangfala. Abban a mezőnyben, ahol mások óvatosan beosztják tudásukat és épp annyit adnak, amennyit ennyi pénzért "szabad", a Fyne egy olyan hangfalat tett elénk, ami merészen nyitott, ha kell megdöbbentően dinamikus, mégis fegyelmezett. Miközben a nagyobb konkurensek igyekeznek a tesztek minden értékelési pontján behúzni egy-egy picike pipát, mondván meg van ez is, de "csak ennyi fért bele", az F301 három hatalmas pipát húzott be a szokványos A4-es lapra a dinamika, jelenlét és kontroll kategóriájában. Emeljük kalapunkat, sapkánkat és kérjük a következő versenyzőt!

Ajánlás

A Fyne Audio kis hangfalait kivételesen a vásárlói spektrumon egymástól távol eső közönségeknek is ajánlani merjük. Azoknak, akik Amy Winehouse, vagy Adele dalait szeretnék hatalmas érzelmi töltettel hallgatni, azoknak akik a Tame Impala vagy Lykke Li dalait élvezik és akik a Pink Floyd lemezeivel most kezdenek megismerkedni.

1 2

Következő oldal >