FiiO M3 Pro hordozható zenelejátszó teszt

2020. augusztus 10., hétfő, 19:15

FiiO audio hifi lejátszó zenelejátszó DAP audio lejátszó hifi lejátszó mobil hifi FiiO lejátszó FiiO DAP lejátszó teszt médialejátszó teszt zenelejátszó teszt DAP teszt FiiO teszt FiiO audio lejátszó mobil hifi lejátszó

Újabb FiiO termék, és persze újra egy régebbi modell frissítése. A FiiO M3K a gyártó M sorozatának belépő tagja átesett az aktuális ráncfelvarráson és M3 Pro néven próbál magának híveket szerezni.

Küllem

A FiiO az M3K újragondolásakor szakított annak formavilágával, az M3 Pro leginkább az M6-ra hasonlít, kissé vékonyabb kivitelben. A kisméretű dobozt kibontva, ami egyből szembetűnik, az a lejátszó kicsi mérete. Kézbe véve ugyanaz az érzés, mint amit a BTR5 Bluetooth fejhallgató erősítő kézbevételekor éreztünk. Hűvös alumínium és üveg alkotja az M3 Pro házát. Ami változott az elődhöz képest, az a teljes méretű érintőképernyő. Bal oldalon négy kezelőgomb, a bekapcsoló, a lejátszás vezérlő és a hangerő állító találhatók.

Alatta az akár 2 TB-os kártyát is elfogadó micro SD aljzat található. A 3,5 mm-es fejhallgató és vonalszintű kimenet kombinált csatlakozója a készülék alján, az USB-C és a diktafon mikrofonja mellett kapott helyet. A megépítés példás, jól illeszkedő felületek és mobiltelefonokat idéző minőség jellemzi az apróságot.

Technológia

Az M3 Pro ráncfelvarrása a kijelző cseréje mellett érintette a DAC chipet is. Az előd AK4376A-ja helyett az ESS Sabre ES9318P chipjét kapta, immáron 16/24/32 bites lejátszás és legfeljebb 768 kHz PCM, DSD256 és USB Audio támogatással.

Az elnevezésben a P (portable) utal a kis fogyasztású eszközökhöz tervezett verzióra. A kimeneti teljesítmény 23-ról 75 mW-ra növekedett. A nagyméretű érintőképernyőnek és az új DAC chipnek köszönhetően az üzemidő 26 óráról 15 órára csökkent. Sajnos a FiiO továbbra is ragaszkodik az előző modellnél használt Ingenic X1000E processzorhoz.

Ami még sajnálatosabb, hogy már nem vette a fáradságot ahhoz, hogy a saját médialejátszó programját illessze a rendszerhez, hanem inkább a processzorhoz adott és optimalizált, idejétmúlt programot választotta. A kapott menü és ikonrendszer köszönőviszonyban sincs a FiiO-tól megszokottakkal. Bővült a hordozható zenelejátszóknál teljesen felesleges funkciók köre: a diktafon mellé bekerült a számológép és a könyvolvasó. Jobban örültünk volna ezek helyett valami hasznosnak, mondjuk Bluetooth-nak, LDAC támogatásnak, ha már Pro a készülék.

Az előd micro USB csatlakozója helyett az M3 Pro USB-C-t használ, ezen keresztül érhető el a töltés, az USB DAC mód, valamint az USB Audio funkció is.

Szerencsétlen a Pro elnevezés, mivel az elődhöz képest csak az USB Audio mód az, ami több funkciót kínál zenehallgatás terén. Bár a DAC feldolgozó chip is változott, de ez a hangminőségen nem vehető észre.

Használat közben

A FiiO M3 Pro használata egyszerű, a bekapcsolás után a rendszer villámgyorsan feláll. A képernyőzár feloldása után a 2x4-es tagolású menürendszer fogadja a zenét hallgatni kívánókat. A menü egyszerű, a grafikai megoldás a régebbi idők MP3 lejátszóit idézi. Tényleges lejátszó programot hiába keresünk, itt nem érhető el a FiiO saját remekül működő szoftvere, helyette három irányból közelíthetőek meg a tárolt zenék. Az első ikon a kategória nézetet mutatja, előadók, albumok, stílusok szerint. Itt találhatóak a lejátszási listák és a kedvenc zeneszámok is. A következő lehetőség a "Browse Files" ikon, ahol az összes tárolt anyagot láthatjuk. Itt összekeverve kapjuk a zenéket, e-book fájlokat, rögzített diktafon felvételeket és fényképeket. A harmadik lehetőség a "Now Playing" ikon, ahol az előzőleg kiválasztott és hallgatott zeneszámra ugrik a menü. Itt már láthatunk lemezborítót is. Ha valaki azt gondolja, hogy ezekhez a funkciókhoz minek külön menü és ikon, az nem jár messze a mi dilemmánktól, hiszen egy egyszerű lejátszó program önmaga is tudná ezeket. A másik érthetetlen dologgal a zeneszámok kiválasztásánál találkozunk. Ha a klasszikus módon, előadó/kötőjel/albumnév módon nevezzük el a mappáinkat, nagy eséllyel (kivéve a U2) csak az előadó neve jelenik meg a találatok között.

Mivel nincs gördülő sáv, így ami a kijelzőről lemarad, az nem fog látszani. Így egy hosszabb nevű előadó több lemezénél vakon választunk az éppen hallgatni kívánt albumot keresve. Nehezítés, hogy nincs mini borító nézet sem, az esetleges beazonosításhoz. A menü egyébként kellően gyors, a funkciók között ujjunkat jobbra vagy balra húzva tudunk lépkedni. Nekünk lejátszás közben balról jobbra húzva hol visszalépett egyet a menüben, hol a következő számra ugrott, néha valami teljesen más dolgot csinált (az ilyen gyerekbetegségeket a következő firmware jó eséllyel megoldja).

A FiiO-nál is érezhették a menürendszer sajátosságait, éppen ezért a bal felső sarokba került egy Home gomb a könnyebb használat érdekében. A fennmaradó ikonok között találhatók a diktafon, a könyvolvasó, a számológép és a képgaléria ikonjai. Innen tudjuk az eszközünket testre szabni a "Settings" ikon segítségével - mellesleg itt található a média könyvtár frissítésének lehetősége is. A használat során az M3 Pro jól szerepelt, gyorsan reagált az érintésre, a kiválasztott zenéket azonnal, gondolkodás nélkül lejátszotta és nem találtunk a memóriakártyán olyan formátumot, amivel ne boldogult volna. Az akkumulátor jól vizsgázott, a gyárilag megadott kb. 15 óra üzemidő valós, keveset nyomkodva, böngészve elérhető ez az érték.

Hangminőség

Az M3 Pro teszteléséhez számos zenei stílus többféle formátumú anyagát hallgattuk meg. A teszthez a FiiO klasszikus, F9 Pro fülhallgatóját használtuk 3,5 mm-es csatlakozójú kábellel. Az MP3 anyagok kellő dinamikával és részletességgel szólaltak meg. Igaz, itt is - mint a menü rendszernél - egyből a jó tíz évvel ezelőtti lejátszók karaktere sejlett fel. Ugyanaz a kicsit fátyolos előadás sziszegős magasakkal és unalmas, fáradt mélyekkel. FLAC formátumra váltva eltűnt a fátyolosság, nőtt a dinamika, több részlet és térinformáció jelent meg. Sajnálatos módon főleg az énekesnők hangjánál továbbra is megmaradt a sziszegős MP3-szerű magastartomány. JVC HA-FXZ200 fülhallgatóra váltva ugyanúgy megmaradt a sziszegősség, így kiderült, nem az F9 Pro rezgőnyelves hangszórója okozta ezt a fajta kiemelést. Ettől eltekintve nagyfelbontású anyagnál szépen ábrázolt színpadot, kellő erővel és mérettel megjelenített hangszereket kaptunk. Az énekesek hangja arányosan jelent meg az összképben, sem a mély- sem a magastartomány nem nyomta el a közép frekvenciákat. Szerintünk kevesen hallgatnak ilyen kaliberű lejátszón DSD fájlokat, de kipróbálva az M3 Pro kis gondolkodás után (PCM konverzióval) hiba nélkül lejátszott az anyagot. A végeredmény leginkább a FLAC kódolású zenékhez állt közel, a DSD-re jellemző atmoszféra és részletesség itt nem dominált.

Végszó

Vegyes érzésekkel zártuk a FiiO M3 Pro lejátszó tesztjét. Talán ennél a modellnél éreztük azt, hogy a frissítés nem a termék funkcióinak, minőségének a javítását célozza, pusztán az éppen piacon kapható aktuális alkatrészekhez igazítják a gyártást. Fejlődés a teljes méretű érintő kijelző, szép a készülék formája, remek az összeszerelési minőség. Kézbe véve és használva, kezelhetőségben visszaidézi a 2007-2010 körül kapható MP3 lejátszók világát. A széleskörű fájltámogatás remek dolog, az USB DAC mód is hasznos lehet.

Összességében egy jól megépített, szép lejátszó született, kissé idejétmúlt menüvel és vezérléssel. Sajnos a hangminőség is elmarad attól, amit egy Pro készülék sugallna, és nem érezzük azt, hogy mobiltelefonról hordozható zenelejátszóra váltva mi az a plusz, amit a FiiO M3 Pro nyújtani tud.

Alternatívák

Aki kisméretű és praktikus lejátszót keres, annak a FiiO kínálatából jó választás lehet az ultra kompakt M5 közel azonos áron, de már Bluetooth kapcsolattal, sztereó diktafonnal és számos hasznos funkcióval. Aki feljebb kíván lépni a létrán, annak jó választás a FiiO M6 kettős Bluetooth-szal és LDAC-kal, WiFi streaming, DLNA, AirPlay lehetőséggel és FiiO Link vezérléssel - igaz dupla áron.

1 2

Következő oldal >