Ethernet kábelek tesztje

2021. január 4., hétfő, 13:55

audio hifi kábel LAN Ethernet CAT CAT6 CAT7 LAN kábel Ethernet kábel CAT kábel kábel teszt LAN kábel teszt Ethernet kábel teszt LAN kábel teszt

Monstre Ethernet kábel teszt AudioQuest, Nordost és Inakustik szereplőkkel, ahol választ adunk arra a kérdésre, vajon hallható-e ha kicseréljük az alap, a PC boltokban fellehető normál kábelt egy audiofilre.

Hifivel foglalkozó fórumokon ádáz vita zajlik kábelek, a hangra gyakorolt hatásáról, hallani-e egyáltalán valamit? Abban már nagyjából konszenzus alakult ki, hogy összekötő és hangfalkábeleknél ez szinte mindenki által probléma nélkül meghallható, csak a különbség mértéke változó rendszertől és a hallgató személyétől függően. De mi a helyzet a digitális jelátvitellel?

A digitális csatlakozásnál elvileg nem szabadna különbséget hallani, vagy van jel, vagy nincs és ennyi. Ha nincs jel, akkor semmi egyéb nem lép fel a jelkiesésen kívül, az nem konvertálódik át torzítássá, ha pedig van jel az nyilván tökéletes, hiszen az 1 és a 0 ha kiolvasható, az nem változik. Ezt mantrázzák az elméleti tudósok.

Árnyalja a képet az USB aszinkron csatlakozás (figyelem nem keverendő az USB ADAT átvitellel!) amivel a DAC-ok és streamerek jó része is rendelkezik. Ebben az esetben a fogadó DAC és kimenet között (legyen az PC, vagy bármi más, aminek van USB csatlakozója, akár okostelefon) nincs hibajavítás, nincs CRC hibaellenőrzés, amivel korrigálni lehetne az adatátvitel során történő hibákat.

Mivel szinkron kommunikáció esetén külön dedikált szinkron jel (órajel) áll rendelkezésre, az adó és vevő összehangolása nem igényel fejtörést. Aszinkron kommunikáció esetében viszont kizárólag az adatok átvitelére is szolgáló vezeték teremthet lehetőséget a szinkronizációra, mégpedig úgy, hogy az éleknél (amikor az adat 1-ről 0-ra, vagy 0-ról 1-re változik) történik meg a vevő órájának szinkronizációja. Ez azonban további kérdéseket is felvet. Mivel senki nem tudja garantálni előre, hogy az adatfolyam milyen bitsorozatból épül fel, így azt sem lehet előre tudni, mikor következik be a soron következő jelváltás, előfordulhat tetszőlegesen hosszú változatlan állapotú jelsorozat is. Ez esetben az adó és a vevő órájának eltérése által meghatározott idő múlva "kiesne a szinkronból" az adatátvitel, ami persze nem megengedhető. Ennek elkerülésére sokféle stratégia létezik, pl. Manchester-kódolás, EFM, start-stop rendszer, bitbeszúrás és hasonlók, melyek garantálják, hogy adott számú bitet követően mindenképpen legyen jelváltás. Ha a kódolás olyan, hogy az órajel az adatot is hordozó bitekből állítható vissza, akkor izokron önórajelező (self-clocking) jelről beszélünk (pl. ilyen a Manchester kódolás), míg ha a szinkronizációra szolgáló jel időben elkülönül az adatbitektől (start-stop rendszer), akkor anizokron önórajelező az átvitel.

Ebből is látható, hogy ha hibás a jel azt az aszinkron rendszer nem tudja kijavítani, úgy kerül a DAC bemenetére, ami azt próbálja feldolgozni és abból igen érdekes torzítás fajták alakulnak ki, ami hatással van a végső kapott, analóggá alakított hangra, ezért egy jó minőségű kábel sokat javíthat a helyzeten. De mi a helyzet az Ethernet kapcsolattal, ott mit tud befolyásolni egy kábelcsere?

Hálózatra és az internetre jellemzően kétfajta kapcsolatot használunk a TCP/IP és az UDP (RTP), a kettő kiegészíti egymást, de másképp működnek. Röviden, a TCP/IP kapcsolatnál van hibajavítás az UDP-nél nincs, vagy jóval kevesebb és másképp működik. A kliens-szerver RPC olyan terület, ahol az UDP széles körben használatos. Egy másik ilyen a valós idejű multimédiás alkalmazásoké. Ahogyan az internetes rádió, az internetes telefon, a hálózati zeneszolgáltatás (music-on-demand), a videokonferencia, videó szolgáltatás (video-on-demand) és más multimédiás alkalmazások egyre elterjedtebbé váltak, a tervezők észrevették, hogy minden egyes alkalmazáshoz többé-kevésbé ugyanazt a valós idejű szállítási protokollt találták fel újra és újra. Fokozatosan egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy jó ötlet lenne kitalálni egy általános, több célra alkalmazható, valós idejű szállítási protokollt. Így született meg a napjainkban multimédia-alkalmazások széles körében használatos RTP (Real-Time Transport Protocol - valós idejű szállítási protokoll).

Az RTP-t a felhasználó címterébe utalták, és általában az UDP-re ráépülve, az operációs rendszerben fut. A működése a következő. A multimédiás alkalmazások több hang-, mozgókép-, szöveg- és esetleg egyéb folyamból épülnek fel. Ezeket betöltik az RTP-könyvtárba (RTP library), amely az alkalmazással együtt a felhasználói címtérben található. Ez a könyvtár multiplexeli és RTP-blokkokba kódolja a folyamokat, amelyeket ezután egy csatlakozóra (socket) továbbít. A csatlakozó másik végén (az operációs rendszerben) ezekből UDP-szegmensek lesznek, amelyeket a rendszer IP-csomagokba ágyaz be, amelyek például Ethernet-keretekbe kerülnek az átvitelhez. Viszont van egy nagyon rossz tulajdonsága. Az RTP alapvető feladata az, hogy több valós idejű adatfolyamot multiplexeljen UDP-szegmensek egyetlen folyamába. Az UDP-folyamot egy címre (egyesküldés), vagy több címre (többesküldés) is feladhatja. Mivel az RTP csak a szabványos UDP-t használja, a blokkjait az útválasztók nem kezelik különleges módon, azt az esetet kivéve, ha a hálózaton valamelyik szokványos IP szolgáltatásminőségi tulajdonság engedélyezve van. Ez elsősorban azt jelenti, hogy nincsenek különleges garanciák a kézbesítésre, és a csomagok elveszhetnek, késhetnek, megsérülhetnek stb. Itt is megfigyelhető, hogy nem stimmel a van jel/nincs jel fogalma és az egyesek és a nullák sem mindig pont ott vannak, ahol lenniük kéne.

Ennek fényében tehát talán nem is annyira feleslegesek a spéci kábelek? Elöljáróban még annyit, az AV-Online nem informatikai szaklap, a miértekre nem egy hifivel foglalkozó oldalnak kell válaszolnia, hanem az ezzel foglalkozó szakembereknek. Az AV-Online feladata az olvasó korrekt tájékoztatása arról, amit hall ha (például) kábeleket tesztel, az oldal dolga az információk átadása tisztességgel a legjobb tudása szerint.

Cikkünkből kiderül mit is hallottunk. Tesztkészüléknek egy Cambridge Audio 851N-t használtunk, szolgáltató a Digi volt, optikai kábelen a modemig. A csatlakozás PC és a lejátszó között az alaplapi hálózati kártya és egy dedikált Intel X550 T2 PCI/E LAN kártya között volt kialakítva és természetesen a 851N-t közvetlenül is összekötöttük a modemmel, kihagyva a PC-t, így bármiféle egyéb plusz zavaró tényező ki volt iktatva.

Windows Server 2019 futott a gépen egy Audiophile Optimizerrel, telepítve csak a Roon és a Jriver volt. Forrásként TIDAL, veszteségmentes internetes rádiók és a PC-n tárolt zenék voltak használva. Mindegyik kábelt legalább egy héten át használtuk a rendszerben a legváltozatosabb zenei stílusokkal hallgatva AC/DC-től, Wagnerig.

AudioQuest Diamond

Az AudioQuest Diamond Cat 7 Ethernet kábel tömör 100 %-os, tökéletes felületű ezüst vezetőkből áll, amelyek teljes mértékben kiküszöbölik a szálak kölcsönhatását, az egyik legnagyobb torzítási forrást a tisztább, dinamikusabb és természetesebb hang érdekében. A kiváló vezetőképességű anyagok minimalizálják a jelek torzulást azáltal, hogy finom kristályszerkezettel és kevesebb szennyeződéssel (például oxiddal) rendelkeznek az anyagszerkezetben. Szilárd, nagy sűrűségű polietilén (PE) szigetelés segíti a jelek árnyékolását és zavarmentességét. A bekötési irányt kis nyilacskák jelzik a csatlakozón, a routertől/modemtől a PC/Streamer felé.

DBS rendszer: Az AudioQuest Diamond védjegye a DBS dielektromos rendszer, ami erős, stabil elektrosztatikus mezőt hoz létre, amely telíti és polarizálja a szigetelés molekuláit, így alakítva ki egy stabil jelutat. Maga a rendszer évekig működik, ezt egy teszt gombbal ellenőrizni lehet.

NDS szűrő: A szén alapú háromrétegű zajszűrő rendszer NDS (RF/rádiófrekvenciás szűrő) minimalizálja a környezetből a kábelbe bejutó, magasfrekvenciás zavarokat, amik például a mobiltelefonokból és egyéb, MHz környékén sugárzó készülékekből erednek és modulálni tudják az eredeti, tiszta jelet.

A csatlakozók a Telegartner gyártmányai megtermett, stabil monstrumok és természetesen aranyozottak, ami ebben a kategóriában természetes dolog.

Érdekes jószág a Diamond, első csatlakozáskor meglepően fényesen és magas tónusban adta elő a zenét, már akkor is remek térérzettel, de volt valami zavaró rátét a magastartományban valami "szőrösség2, amit nem tudtunk mire vélni.

A puding próbája az evés mondja a művelt angol, a kábelek próbája pedig az idő, mondja az egyszeri tesztelő, tehát hagytuk bedugva jó pár napon keresztül, hadd forrja ki magát.

Pár nap múlva rengeteget javult a hang az előnyére, megszűnt a zavaró rátét és a karcosság a felső tartományban, kaptunk egy rendkívül nyílt, könnyed előadást, egy olyan hangot, ami joggal elvárható ettől a felső kategóriás kábeltől.

Ez a kábel is az AudioQuest azon sorozatába tartozik, aminek jellemző hangja az átláthatóság, a hihetetlen tisztaság és könnyedség olyan módon, hogy sterilség legkisebb nyoma sem fedezhető fel benne, olyan szórakoztató hangot nyújt, amit nem lehet megunni.

A mélyhangok felé haladva sincs hiányérzet, pontosan artikulált hangszerek szólnak térben elhelyezve, Hans Zimmer prágai koncertjének felvételén a némileg túltolt basszusokat is tökéletesen "helyre pakolta", kottázni lehetett a mélytartományt, eltűnt a zavaró brummogás/dübörgés. A középsáv talán a legnagyobb erénye simaság, bársonyosság olyan finom részletekkel, ami más kábellel egész egyszerűen nem hallható. Az énekhangok szárnyaltak a levegőben, tökéletesen levált a hang a hangfalakról.

Nehéz dolog egy olyan kábelről írni, ami úgy szól, hogy nem nagyon lehet belekötni és ez olyan, ezt nem tesztelni kell hanem hallgatni, bekötni a rendszerbe és elfelejteni, ugyanis ez annyira ott van, hogy úgy tűnik, nincs ott.

Remekmű.

Egy nagyon fontos dolgot nem szabad elmulasztani; mindenképpen kell neki időt hagyni, legalább egy hétig járatni kell, mielőtt eléri a végleges hangját, bár ez igaz a high end készülékek, kiegészítők szinte mindegyikére.

AudioQuest Vodka

Tömör réz, 10 % ezüst a vezető külső felületén. Az ilyen kábelek kiválóan alkalmasak nagyon magas frekvenciájú átvitelhez, például az Ethernet audióhoz. Mivel ilyen magas a frekvencia, szinte kizárólag a vezető felületén haladnak. A felület nagy tisztaságú ezüstből készül, a teljesítménye nagyon közel áll a tömör ezüst kábeléhez, de egyben kihasználja a réz jó tulajdonságait is. Ez egy hihetetlenül költséghatékony módszer a nagyon jó minőségű Ethernet kábelek előállítására.

Szilárd, nagy sűrűségű polietilén a szigetelése, mert bármely anyag, amely a vezetővel szomszédos, valójában egy hibás áramkör része. A huzalszigetelés és az áramköri lapok mind elnyelik az energiát (veszteség). Ezen energia egy részét tárolják, majd később torzításként jelenik meg a jelben. Ez a szigetelés biztosítja a kritikus jelpárok geometriáját, miközben minimalizálja a fázis torzulásokat.

Aranyozott csatlakozói precízen készített, alacsony veszteségű, rendkívül széles sávszélességű példányok, 100 %-os pajzs védelemmel és törésgátlóval ellátva, szintén a Telegartnertől.

Nagy sebességű adatkapacitás: a Cat 7 kábelstandardot úgy hozták létre, hogy lehetővé tegye a 10 Gigabyte Ethernet 100 m-es átvitelt.

A bekötési irány nyíllal van jelölve.

Az AudioQuest Vodka rendkívül hasonlóan szól, mint a Diamond, ugyanazokat a jelzőket lehet írni róla, minimális a különbség. Sőt megkockáztatjuk, az olcsóbb rendszerekben még akár jobban is szerepelhet, ugyanis a picit, de tényleg picit kiemeltebb középmély és prezensz igen jót tesz a legtöbb hangfalnak és a hallgatási élménynek. A Diamondhoz képest minimálisan szűkült sztereó kép és az átviteli sáv két szélén hangyányit kiemelő hangkép jellemzi.

Ennél is gondban voltunk, próbáltunk valamilyen hibát találni a hangban, de nincs olyan. Itt sincs semmiféle hiányérzet zenehallgatás közben csak be kell kapcsolni a készüléket, kényelmesen elhelyezkedni a fotelban és élvezni a zenét. Önmagában jellemezve ez is kifogástalan kábel, bátran lehet használni drágább rendszerekben is, nem ez lesz a korlátozó tényező. Remekmű II.

AudioQuest Cinnamon

Itt is ezüsttel fedett, tömör réz a belső, de az ezüst aránya 1,25 % a vezető külső részén, a szigetelés szintén polietilén. A csatlakozók aranyozott nikkelből készültek és az átlagnál jóval stabilabbak, megbízhatóbbak.

Érzékelhető tónusváltozás a két legdrágább kábelhez képest kerekebb/melegebb hangzás, csábítóan jól hangzó basszusokkal, de jobban megfigyelve itt már tetten érhető némi információ veszteség. Mindazonáltal hangsúlyozzuk, ez a veszteség csak a fent említett két kábelhez képest vehető észre!

Analóg jellegű hang, annak jó tulajdonságait kihasználva a hibái nélkül, azaz barátságos, egy kicsit színezett, dús, ami nem zavarja, hanem kiegészíti a visszaadott zenét.

AudioQuest Forest

Ebben is a felsőbb osztályra jellemzően tömör réz a vezető, 0,5 % ezüsttel bevonva. A szigetelés polietilén, a külső rész PVC, a csatlakozó szintén aranyozott nikkel. A csatlakozó dugók ennél a változatnál is stabil, igen jó minőségű kivitelűek, rajtuk a bekötési irányt természetesen megjelölték.

Érdekes módon az AudioQuest belépő szintű sorozata (a belépő szint idézőjelben, ezek is minőségi kábelek) sem lóg ki a sorból hangminőség tekintetében, a Forest is inkább a Cinnamonra hasonlít, szinte ugyanaz a hang. Ennél is tetten érhető az a meleg, kifinomultan barátságos, "gömbölyű" basszusokkal tarkított hangkép, ami egy egységes egészet alkot, hiányérzet nélkül. Sokáig hallgatható, kiemeléseket és beszakadásokat nélkülöző, nyugodt hangzás.

AudioQuest Pearl

Az AudioQuest Pearl már "csak" rezet alkalmaz a belsejében, de az igen jó minőségű hosszú szemcséjű Solid Long-Grain Copper néven futó anyagot, ami a szokásos OFHC (oxigénmentes) rézhez képest, jobb hangot biztosít. A szigetelés szintén polietilén, a "kabát" PVC, a csatlakozók aranyozott nikkelből készültek és az irány itt is jelölve van.

Érdekes (vagy nem is annyira érdekes) módon, ahogy csökken, vagy teljesen megszűnik az ezüst alkalmazása/aránya a vezetőben, annál inkább módosul a szubjektív frekvencia-átvitel tónusa. Például nincs meg az ezüstre jellemző, hangsúlyos felső tartomány, helyette egy kimondottan élvezetes, könnyed előadást kapunk, gondosan megformált mélyhangokkal és részletes sztereó hangképpel, főleg széltében. A szokásos összekötő LAN kábelekkel szemben nagyságrendnyi ugrás minőség tekintetében.

Inakustik Exzellenz

Az német Inakustik CAT6 kábele is minőségi anyagokat használ a kábeleiben, jelesül itt OFC réz, 4 db háromszorosan árnyékolt, sodrott érpárat (SF-FTP) a felületén ezüstözve a csatlakozók aranyozva, nincs irányjelölés.

Egy fokkal jobb a Premiumhoz képest, a zenekar hátrébb áll egy lépéssel, mélységben is tagozódik, levegősebb a színpad. Ennél a sorozatnál is elmondható az az érzés, amikor egy jó analóg lejátszót hallgatunk, előjön az a természetesség a digitális mellékíz nélkül hang, amit akár napokon keresztül lehet hallgatni fáradtság nélkül. Hasonló, mint egy Photoshoppal feljavított, finoman színesebbé tett kép, amit még pont jó nézni, nincs az az érzése az embernek, hogy ez már csalás.

Inakustik Premium

Az Inakustik Premium verzió szintén a CAT6 szabványt teljesíti. Belül a réz érpárak között, kis műanyag keresztek tartják a távolságot, kétszeresen árnyékolt, fonott kivitelben, bekötési irány nincs jelölve.

Az Inakustik belépő szintű kábele, ami szint ebben az esetben is prémium minőséget jelent.

Belépő szinthez képest meglepően jól szól, bőven elég széles frekvencia-átvitelt és dinamikus, de kiegyensúlyozott hangzást kapunk a pénzünkért. Nem nagyon válogat, de a legjobban akusztikus zenéken érzi jól magát, kicsit "rámenős" hang, ami igen jót tesz a gitárnak és Phil Collins dobszólóinak, a mélyhangok élményszámba mennek, nem csak pufognak, érezni a dob méretét.

A sztereó kép széltében igen tisztességes, mélységben kicsit előre helyezi a zenészeket és a hangszereket.

Inakustik Referenz

Az Inakustik csúcskábele. A CAT7 Referenz csúcskategóriás hálózati kapcsolatokhoz való. A magas gyártási minőség miatt jóval meghaladja az EN50288-4-2/IEC61156-6 (600 MHz) előírásait, és 1200 MHz feletti sávszélességet ér el. Ez lehetővé teszi a nagysebességű hálózatok számára való felszereltséget 10 Gbps-on (másodpercenként 10 Gigabit). Ez az adatvonalak impedanciájának fenntartása révén volt kifejezetten alacsony veszteségű HD audio és HD videó streamingre tervezve. A PE-Network szigetelés megakadályozza a zavaró mikro vibrációkat is, miközben a kiváló minőségű CAT Referenz dugó egészíti aki terméket.

A négy csavart érpár habosított szigeteléssel és külön fóliás árnyékolással van felszerelve, a kifogástalan zavarszűrés érdekében, a kinézet és az összerakás minősége példaértékű.

Ha ezt az összekötőt rakjuk be a láncba, akkor megkérdezhetjük magunktól, biztos szükségünk van másra/többre?

Az előző két kábel jó tulajdonságait gyúrja egybe, olyan dinamikát, színpadot, mélyre menő, de pontosan kottázható basszust, sima, mégis határozottan jelenlévő kristálytisztán csilingelő magastartományt prezentál a hallgatónak, amit hallva felvetődik a fent említett kérdés. Talán a dinamika a legfőbb erénye a természetes hang mellett, bízvást betehető bármilyen értékes rendszer mellé, mint az egyik alap összekötő kábel.

Nordost Blue Heaven

A jenkiknél (korábbi nevén USA) nem csak préri, hamburger és csatahajó méretű országúti cirkáló terem, hanem igen kifinomult termékek is készülnek, aminek az egyik jeles képviselője a Nordost, az egyik olyan gyártó, ahol ez a feltétel teljesül.

A Nordost az évek során hatékonyan bevált technológiákat és módszereket alkalmaz a fogyasztói elektronikai iparban, és módosította ezeket az új, nagy pontosságot igénylő piacra. A Blue Heaven Ethernet kábel nyolc, 24 AWG méretű, polimerszigeteléssel ellátott, szilárd magú rézvezetőből áll, sodrott páros kialakításban. Ezeket a párokat külön-külön árnyékolják, mielőtt a köteget két további, fonott árnyékoló rétegbe csomagolják. Ez a szitált, fóliázott, csavart érpár (s/ftp) konstrukció teljes mértékben kiküszöböli a keresztirányú áthallást, miközben javítja a zajszűrést és megőrzi a nagy távolságra továbbított adatfájlok épségét. Gyári, árnyékolt 8P8C/RJ45 csatlakozókkal ellátva ez a kábel biztosítja, hogy csatlakozáskor semmilyen veszteség ne jöjjön létre. A bekötési irányt megjelölték.

A kialakítást és gyártási minőséget semmiféle kritika nem érheti, egy dolog kivételével, ami szerencsére csak kellemetlenség, azaz ez a kábel olyan merev, hogy érdekes játék egy rövidebb darabot betuszkolni a helyére. Ezen kívül semmi problémánk nem volt ezzel a megoldással, stabilan ült a helyén a csatlakoztatás után.

Amerikai lévén a hallgatónak elsőre a rámenős, válaszfal bontó mélyhangokkal rendelkező hangfalak ugranak be (azok a fránya sztereotípiák) de ez a mini locsolócső rácáfol ezekre az előítéletekre.

Van, hogyne lenne olyan mélyhangja, ami talán a legjobb az eddig teszteltek közül, de ezeket úgy tartja kordában, hogy eszünkbe be sem jut panaszkodni rá, alaposan meglengeti mind a hangszóró membránt, mind a gatyát, mégsem esik túlzásba. Óriási tér van a hangfalak között, ahol kényelmesen elférnek a zenészek, akik mélységben is szépen tagozódnak, van hely bőven.

A frekvencia sávban felfelé haladva sincs semmi probléma, minden a helyén van, finoman részletes közép- és magastartomány zenél, ahol színezettségnek nyoma sincs.

Ha a Heimdall 2 csak egy fokkal jobban szól, akkor elérkezünk az audiofil nirvánához.

Nordost Heimdall 2

A Nordost egyedülálló kialakítást fejlesztett ki, amely lehetővé teszi kábelének, hogy meghaladja az ipari szabványokat. A Heimdall 2 Ethernet kábel nyolc 23 AWG polimer szigetelt vezetékből áll, amelyek négy külön-külön árnyékolt, sodrott párba vannak elrendezve, amelyeket ezután fonott, ezüstözött réz árnyékolásba csomagolnak, és nagy sűrűségű polimer szigeteléssel borítják. Ez a teljesen árnyékolt kábelszerkezet gyakorlatilag kiküszöböli az áthallást és az elektromágneses interferenciát (EMI), amely mindig is sújtotta a korábbi hálózati kábeleket.

Az új Ethernet kábel teljesítményének további javítása érdekében a Nordost mechanikus hangolást hajtott végre a belső mikrofon és a nagyfrekvenciás rezonancia csökkentése érdekében. Az egyes vezetők pontos illesztése biztosítja az összes jel egységes érkezését, drasztikusan csökkentve az időzítési hibákat. Az eredményül kapott kábel képes támogatni az 1000 MHz-es frekvenciát és az átviteli sebességet akár 40 Gbit/s-ig, amely sokkal nagyobb sávszélességet kínál, mint ami ma tipikusan szükséges. A kiváló építkezés befejezéséhez a Nordost Heimdall 2 Ethernet kábel teljesen árnyékolt és robusztus 8P8C/RJ45 csatlakozóval van lezárva, amelynek célja az EMI és az elektrosztatikus kisülés (ESD) további szűrése.

A kábel kezelése itt is vetekszik egy vékonyabb vízvezeték csövének a hajlíthatóságával, de más gond nem merült fel, a csatlakozója is prémium minőségű. Ez is irányjelölt természetesen.

Aki átrágta magát az eddig leírtakon és elért a Blue Heaven fejezet utolsó mondatáig, az akár be is fejezheti a Heimdall 2 leírásának az elolvasását. Talán egy dolog említése elég a leírására: olyan szintű a térhatás, hogy konkrétan egy, az egyik zenében megszólaló repülőgép motor effekt hallatán, odamentünk az ablakoz és kinéztünk rajta, mert azt hittük, az utcán akar leszállni valami eltévedt utasszállító. Félelmetes! Itt már nincs értelme arról beszélni, minden a helyén van-e, erre a kábelre is igaz, ez annyira ott van, hogy már nincs itt, azaz eltűnik, a láncból, hagyja a zenét érvényesülni anélkül, hogy beleszólna. Legyen szó bármiről, dinamika, térhatás, mély- vagy magashang, akármi, közelít a tökéleteshez, és csak azért nem tökéletes, mert az nem létezik.

Remekmű III.

Összefoglalva

Végére érve a maratoni hosszúságú tesztnek és cikknek, megpróbáljuk összefoglalni az eddigieket.

Három összekötőt kell kiemelni hang szempontjából az összes közül, az AudioQuest Diamond, a Vodka, és a Nordost Heimdall 2, ezek külön kategóriát képviselnek (árban is) de feltétlenül ezek szólnak a legjobban. A többi között a választás már ízlés kérdése, de akármelyik jobb, mint egy sima mezei LAN kábel. Nos, egy dolgot bízvást kijelenthetünk, az Ethernet kábelek is beleszólnak a hangba, van, amelyik nem is keveset, így ezek is a rendszer fontos részei, erre is gondolni kell a saját lánc összeállítása során. Van azonban egy jó és egy rossz hírünk is. Kezdjük a rosszal; sajnos ebben az esetben is igaz, hogy ami jobb, az többe kerül. A jó hír az, hogy az általunk kipróbált, megfizethető Ethernet kábelek között is van olyan, ami nagyságrendnyivel jobb, mint bármelyik normál, számítástechnikai változat. Választék pedig szerencsére van bőven és azzal pontot tehetünk a hálózati kábel kérdéskörére, mint ahogy mi most a cikk végére.