Dynavoice Magic MW-12 aktív mélyláda teszt

2021. december 19., vasárnap, 19:15

Dynavoice audio házimozi hangfal mélyláda szubláda subwoofer aktív mélyláda házimozi mélyláda Dynavoice mélyláda Dynavoice subwoofer hangfal teszt mélyláda teszt aktív mélyláda teszt Dynavoice mélyláda teszt

A Dynavoice belépő sorozatának neve Magic, ennek tagja az MW-12 típusú basszreflex szubláda, ami eme cikknek a címszereplője. Kedvező ára miatt bizonyára sokak látókörében felbukkant, mi alaposan megvizsgáltuk, hogy segítséget tudjunk nyújtani a döntéshez, esetleg pont kedvet a megvásárlásához.

Sok éve már annak, hogy a Dynavoice Thunder T-12 mélyláda nálunk vendégeskedett, ám a használata során szerzett kellemes emlékek elevenen élnek bennünk. Listaára nagyon baráti, 179990 Ft volt, az ennél húsz ezerrel kevesebb bevezető ár egyenesen ajándéknak tűnt. Pláne mai szemmel, ugyanis, nem tévedés, közel 300000 Ft-ba kerülne, ha Magyarországon éppen lehetne kapni. Ezeket a számokat, és a piac többi résztvevőjét is figyelembe véve, a Magic MW-12 134990 forintos árcédulája kimondottan emészthető. A legfontosabb kérdés, hogy mit kapunk ennyiért?

A Dynavoice Magic MW-12 aránylag visszafogott méretű, legalábbis a 12 colos hangszóróhoz és a basszreflex felépítéshez képest. 34x40x40 cm-es kiterjedéssel büszkélkedhet, a tömege 15,2 kg, ennek javát az MDF doboz a belső merevítés és a jókora toroid trafó teszik ki.

Maga a polipropilén membrános hangszóró nem sokat nyom a mérlegen, egyszerű, sajtolt lemezkosarára szimpla mágnest erősítettek. Pilléje erős, gumipereme slaghoz hasonlít, szélessége inkább kerti, mint ipari öntözést juttatott eszünkbe.

A 25-180 Hz közötti frekvencia-átvitel és a 180/250 W teljesítmény így leírva/olvasva jónak tűnnek, majd kiderül a vallatásnál, hogy mire elegendőek. A reflexnyílás a doboz alján tátong, a hozzá tartozó cső viszonylag rövid. A magas lábak kellő teret adnak a légáramlásnak. A mellékelt szivacsdugó értékelendő gesztus, hasznát nem vettük, az akadálytalan légáramlást megfelelőnek ítéltük. Persze lehetnek olyan helyzetek, körülmények, amikor jobb bedugaszolni a likat.

A hátlap az egyik legegyszerűbb az általunk eddig látottak közül. Legjobb jelző rá a letisztult, de a sokat hallott reklámszlogent is bátran emlegethetjük vele kapcsolatban. Mire gondolunk? Az egyik tévéműsor szolgáltató által köztudatba égetett: "minden, ami kell, és semmi, ami nem" mondatra. A volume és crossover tekerőgombokon kívül a fázisváltó pöcök a kezelőszerv kínálat.

A három RCA aljzatból kettőnek a szerepe egyértelmű: jobb és bal. Ám a sárga színűről azt gondolhatja a hozzá nem értő, kezdő házimozis és a sokat tapasztalt, de tréfás kedvű tesztelő is, hogy kompozit videó bemenet, azt szokták ezzel a színnel jelölni. Valójában az egy dedikált LFE bejárat, amit a belépő- és alsó középkategóriában ritkán találni. Mellettük ott díszelegnek a magas jelszintű, banándugót is befogadó bemenetek, amiket LFE kijárat nélküli, általában sztereó erősítőkhöz lehet alkalmazni. Negatívan értékeljük a fixen bekötött, vékonyka, 230 voltos vezetéket, aminél még a borotva/piskóta csatlakozó is jobb. Oké, ez egy belépő kategóriás szubláda, de a lehetőséget akkor is meg kell adni a tuningolásra. Hadd döntse el a vásárló, hogy milyen tápkábellel óhajtja használni az eszközeit!

Szeretjük a hűtőbordákat, a T-12-n is van olyan, méghozzá hosszúkás és domborított. A látványukból sejteni lehetett tesztalanyunkról, hogy nem kapcsolóüzemű tápegységes, D osztályú a mögötte lévő erősítő, ezt szétszerelés után a termetes toroid trafó előbukkanása megerősítette.

Az MW-12 borítása famintázatú fólia, ami fekete vagy fehér lehet, a minősége rendben van, a felragasztása hibátlan. A védőkeret pöckökkel csatlakozik az előlap lyukaiba, amikkel meg kell barátkoznunk, ha nem tesszük fel. Miért tennénk? Bár ez ízlés dolga, a hangzást ebben az esetben nem befolyásolja.

Lábai jókora műanyag kúpok, majdnem tüskék, de a végük nem igazán hegyes, keményfa parkettára és szőnyegre natúrban odatehető a mélyláda, mi a biztonság és a bükkfa felületének megóvása kedvéért Blue Horizon talpakat tettünk alájuk.

A meghallgatást a megszokott helyen és ugyanazokkal a komponensekkel társítva végeztük, mint az általunk tesztelt mélyládák legtöbbjét. 22 négyzetméter alapterület, közepesnél valamivel jobban optimalizált akusztikával (ez fejlesztés alatt áll), Marantz processzor, Zidoo NEO X lejátszó, SVS SoundPath szubkábel.

Frekvencia-átvitel méréssel kezdtünk, mert nagyon kíváncsiak voltunk arra, tényleg lemegy olyan mélyre az MW-12, mint a nála háromszor drágább, kétszer erősebb és kétszer olyan súlyos testvére, a Challenger CSB-V15? A gyanúnk beigazolódott, nem megy. 20 és 25 hertzen csupán némi nesz jött ki belőle, 31,5-ön már hallhatóan dolgozott, 40-en jött meg igazán a hangja. Ott már ordított, ezt Hulk torkával és tüdejével demonstrálta. A hatalmas szörnyeteg legyilkolására bevetett fegyverek úgy szóltak, ahogy egy ilyen kategóriájú szubládának kutya kötelessége prezentálnia, sőt, még annál is picit hangosabban. A Drive revolverlövéseinek hangjáról ugyanezt tudjuk elmondani: hatalmasat dörrentek. A Valkyrie gépágyúja nem ijesztette halálra a tesztelő brigádot, a távolodó repülőgépek morajlása visszafogott volt, ellenben a bombák robbanását mellkasunkon éreztük. Vegyes összképpel találkoztunk. A San Andreas kiválasztott jeleneteiben szintén; a mélygarázsban lezuhanó betontömb a padlózatot szolíd effekttel kísérve ütötte át, majd a rengés elemi erővel jelentkezett, a robbanásokkal és a helikopter rotorjának hangjával is elégedettek voltunk. Az Oblivion főhősének repülő szerkezete és a drónok is a megszokott és elvárt hanghatások kíséretében cikáztak a vásznon.

A DALI 4-es számú demó CD-jéről az Infected Mushrooms Deeply Disturbed című dala hazai pályának tűnt az MW-12 számára, elemében volt, feküdtek neki a mesterségesen előállított szubbaszus ütemek. A fiatalság körében pont annyira népszerű lehet ez a mélyláda, mint az efféle zenék. Különösen akkor, ha kisméretű, és/vagy korán lekonyuló frekvencia-átvitelű hangdobozokhoz társul, azok basszusát a testes, padlón álló modellek szintjét túlszárnyalóra turbózza. A következő feladat nehezebb, összetettebb, mégsem vérzett el a Dynavoice, Marcus Miller basszusgitárja és a dobkíséret rendben volt, nem hiányzott a szubbasszus tartomány alja, mivel az nem ezeknek a hangszereknek a régiója. Részletező képességben szintén a kategóriájának megfelelőt adta elő az MW-12, konkrétan kevéskét, ami még véletlenül sem negatív kritika. Ennél jobbat és többet semelyik 135000 forintos mélyláda sem nyújt.

A Dynavoice Magic MW-12 remek példája, képviselője a svéd vállalat általunk már régóta ismert koncepciójának: korrekt ellenértéket adnak a pénzünkért. Eltekintve az alsó határfrekvenciától, amit ígérnek, azt teljesítik. 135000 forint nem kevés pénz, meg kell dolgozni érte, de a mai házimozis piacon ennyiért nem lehet kompromisszumoktól mentes mélyládát kapni, valamiből engedni kell. Az MW-12 tisztességesen megépített, jelentős hangnyomásra képes aktív mélyláda, ennek élvezetéért cserébe fel kell áldozni pár hertzet a legalsó régióból. Biztosak vagyunk abban, hogy ezt nagyon sokan örömmel bevállalják.

1 2

Következő oldal >