Dynavoice Classic CL-14A és CL-15A Bluetooth hangszóró teszt

2021. április 9., péntek, 15:15

Dynavoice audio hifi hangfal hangszóró Bluetooth hangszóró Dynavoice hangfal Dynavoice hangszóró hangfal teszt hangszóró teszt Dynavoice teszt Vluetooth hangszóró teszt Dynavoice Bluetooth hangszóró

A Bluetooth hangszóró már egy ideje divat, és reméljük még sokáig az is marad! Hogy miért? Bizony nem hátrány az otthonunkban egy olyan kis mindenes, amit akkor használunk, ha csak háttérzenélésre vagy szimpla szórakozásra vágyunk, és nincs időnk a klasszikus hifinket bemelegíteni, majd leülni elé, és belemerülni a zene valódi értékeibe. Egy Bluetooth hangszóró továbbá akkor is jól jöhet, ha eleve nincs sztereó rendszerünk, nem is igazán szeretnénk, de a zenét még a szabadba is ki szeretnénk vinni, ha az időjárás engedi. Nos, a svéd Dynavoice kínálatában is találunk két modellt, ami ezekre nagyon is alkalmas.

Két bors ökröcske

Az eredendően hangfalgyártó Dynavoice mostanában kísérletezik, pontosabban univerzálisabbá próbálja tenni a termékpalettáját, hiszen már remekül felszerelt erősítőt is gyártanak a Challenger CA802BT személyében, valamint a Classic sorozatukban az állványos és álló hangsugárzók mellett két hordozható Bluetooth hangszórót is találunk. A CL-14A és CL-15A lényegében csak a méretében és teljesítményében tér el egymástól, a külső megegyezik, legyen szó fehér, fekete vagy kávébarna kivitelről. A bevonat műbőr, aminek kidolgozása teljesen megfelelő, az illesztés csupán a készülék alján vehető észre, az is csak némi kutakodás után, tehát első nekifutásra a kivitelezés abszolút rendben van. Még akkor is, ha a minden variáns esetében barna színű műanyag előlap valódi retró érzetet kölcsönöz a modelleknek, ami így könnyen összetéveszthető a gyerekkorunk emlékeiben felbukkanó nagyméretű rádiókéval. A Dynavoice Classic CL-14A és CL-15A eredendően Bluetooth hangszórók, abból is az 5.0 verziójú, ám a CD-játszónkkal is összeköthetjük aux bemenetének segítségével, ami 3,5 mm-es sztereó Jack dugót fogad, az USB-n keresztül pedig pendrive-ról képes az MP3, WMA, WAV, FLAC (16 bit), és APE (16 bit) fájlok lejátszására. A töltést mini USB-n keresztül végezhetjük el, ami a beépített 3,7 V 6000 mAh akkumulátort 3-4 óra alatt helyezi teljes készültségbe, a lejátszási idő pedig akár 15 óra is lehet normál hangerőn. Ezek az aljzatok hátul találhatók egy külön keretben, ahol mindezek mellett még a telefonunkat is tölthetjük egy USB kimenet által, miközben szól a zene.

Az említett előlap felső részén találjuk a kezelőszerveket, aminek örülünk, mert így minimális por kerülhet rájuk, ami nem elhanyagolható tényező. Itt választhatunk bemenetet, elindíthatjuk és megállíthatjuk a zeneszámot, léptethetünk közöttük és állíthatunk azok hangerején. Utána egy LED-sort helyeztek el, amiből az első az aktuális bemenethez igazodó színben világít, tehát vezeték nélküli kapcsolatnál kéken, az AUX-esetében pirosan, míg az USB használatakor bordón. A következő négy az akkumulátor állapotát jelzi, ami töltés és használat során is hasznos, hiszen 25 %-onként változik a világító kis pontok száma. Az utolsó a sorban a beüzemelő gomb, ami életre kelti a készüléket, viszont a kikapcsolásához kétszer kell gyorsan megnyomnunk. Erre mi is csak a leírás elolvasásakor jöttünk rá, először azt gondoltuk, hogy védelmi funkcióként teszi magát pihenőre a készülék, ha egy ideig nem kap jelet, mert se rövid, se hosszú nyomásra nem reagált.

Mindkét Dynavoice készülék kétutas és basszreflex rendszerű, utóbbi nyílása alul található. Tisztességes a pereme, valamint a kivitele is, ahogyan a beépített cső hossza is, hiszen majdnem az előlapig ér. Ahhoz, hogy a megmozgatott levegőt szabadon engedje, négy darab elég masszív lábat raktak a készülékek alá, amik természetesen a megfelelő stabilitásért is felelnek. Az egy darab 20 mm-es selyem dóm magassugárzó mindkét készülékben megegyezik, ám a mélyközépsugárzó a CL-14A-ban 100 mm-es, a CL-15A-ban ez már 125 mm-es, ebből adódóan a teljesítmény 25 és 30 W, valamint a frekvencia-átvitel 60 Hz-20 kHz, és 50 Hz-20 kHz közötti tartományt fed le. A 3,7 voltos lítium-ion akkumulátor kapacitása 6000 mAh, a CL-15A-ban valamivel nagyobb, 8000 mAh, ahogy a készülék mérete is terebélyesedett, valamint a súly is nőtt 2,5-ről 3,2 kg-ra. Mindkét készülékhez kapunk egy pántot is, ami természetesen otthoni használatkor könnyen levehető, de a segítségével könnyen hordozhatóvá válik, ha ahhoz lenne kedvünk. A hangszórók előre mutatnak, a reflexnyílás pedig lefelé, tehát a hangzásban biztosan nem teszünk vele kárt.

Erőnek erejével

A Dynavoice üdvöskéit a külsejük és a méreteik által nem szabad igazán komolyan venni, legalábbis a hallgatott zenék kapcsán, de ki az, aki ezektől a készülékektől azt várja, hogy a klasszikusok természetesen, tisztán és olyan "hátradőlősen" szólaljanak meg? Lehet, hogy akadnak ilyen felelőtlen egyének, de ők kategóriától függetlenül, néhány kivételtől eltekintve csalódni fognak. Lehet, hogy a Bartók rádiót annak idején sokan élvezték egy ekkora méretű integrált rádióból, de csupán azért, mert egyszerűen nem volt más. A Bluetooth hangszórók eredendően arra vannak kitalálva, hogy szórakoztassanak, kicsit bohókásan, de kellő vehemenciával, odaadással és nem árt, ha mindezek mellé dögösséget is kapunk.

Nos, a CL-14A részéről ez mindenképpen adott, főleg akkor, ha a terítéken a Daft Punk, az U96 vagy Amy Winehouse egyik remixe van, mert bizony rendesen oda tudja tenni magát! Kis méregzsákká vált a parányi doboz, ami szerette, ha rendelkezésére állt elegendő tér, bár egy íróasztalon vagy egy könyvespolcon is jól érezte magát. de akkor számolnunk kell azzal, hogy némileg besűrűsödik az előadása. Amikor nem korlátozta semmi egyik irányból sem, akkor remekül elválasztotta a magas és mély frekvenciákat, és még az énekhang is szépen levált. Kis zömökséget ugyan tapasztaltunk, ahogyan a basszus is sokszor dominánssá vált, de egy ilyen méretű készülék esetében adott, hogy bizonyítani akar, ezáltal picit túlvállalja magát. Nincs ezzel semmi baj, tulajdonképpen el is várjuk tőle, hogy produkálja magát, a lényeg az, hogy szórakoztasson, és ez sikerült is neki. Clapton Unplugged felvételeinél kicsit szellősebb és könnyebb volt a prezentáció, ezáltal a blues érzete nem igazán jött át, de háttérzenére még így is bőven megfelelt. Érdekes módon itt a középtartomány kapott nagyobb hangsúlyt, ami viszont azért pozitív, mert nagyon hosszú távon tette hallgathatóvá. Hasonlóan igényes, de valamivel vehemensebb rockon a CL-14A újra erőre kapott, és basszusból ismét eleget nyújtott, de igazán akkor érezte magát elemében, amikor hirtelen a Safri Duo dobarzenáljára váltottunk. Hogyan képes egy 100 mm-es hangszóró ilyen basszusra? Bizony megdöbbentő, ráadásul azt tapasztaltuk, hogy a magastartomány csak kicsit vált karcossá közben. A kivezérléssel azért vigyázni kell, nagy hangerőn már érezhető volt némi torzítás, még szerencse, hogy nem láttuk a hangszórót munka közben, mert biztosan kihasználta a rendelkezésére álló mozgástartományt.

A CL-15A Claptonnál meghozta azt a bizonyos pluszt, amit a kistesótól esetleg hiányoltunk. A basszusgitár végre érezhető volt, kapott egy lüktetést a dal, ami hangulatosabbá tette az amúgy is remek felvételt. Társaságban ennek hatására bizony gyorsan előkerülnek a poharak… Dögösebb rocknál is érezhető volt ez, pedig, ha belegondolunk, a méret és teljesítménybeli különbségek tulajdonképpen elenyészőek a két termék között, de úgy látszik ez is elegendő ahhoz, hogy univerzálisabb készüléket kapjunk. Kicsit nyugodtabb is az előadása, ami nem jelenti azt, hogy kevésbé izgalmas, csak ugyanazokon a zenéken nem jelent meg izzadságfolt, hanem lazábban hozta az elvártakat. Vele már próbálkoztunk egy Max Richterrel is, amit nem tudott úgy átadni, mint egy sztereó rendszer, a dal varázsát viszont képes volt megjeleníteni, ha kicsit szűkebb térben, mint azt a szerzemények megérdemelnek, illetve igényelnek. Az apróbb nüánszok is hallhatóvá váltak, még a sóhajok, vagy a csecsemő gügyögése is, ahogyan a farkasvonyítás sem veszett el az éterben. A CL-14A esetében említett elektronikus felvételek még nagyobb erőre kaptak, a terhelhetőségük is nőtt, de szerencsére megmaradt a roppant stabil, ütős és vehemens basszus. Mike Oldfield-nál szépen lekövette a ritmusszekciót, bár egy kis összemosódást lehetett hallani a középtartományban. Hiába, elég komplex a zene, főleg, ha Simon Phillips ül a dobszerkó mögé, ráadásul a keverés sem a legstabilabb, így nem csodálkoztunk, ha akadt némi kuszaság. Hétköznapi, úgymond divatos zenékkel érezte magát legjobban a CL-15A is, de az érzékelhető volt, hogy nagyobb szabadságérzete révén a minőségibb szórakoztatást is átfogóbban vállalta, ráadásul szabadtérben is nagyobb társaság vérpezsdítésére is sokkal alkalmasabb.

Mindkét készülékkel az összes jelforrást kipróbáltuk, a váltás köztük abban a pillanatban megtörtént, ahogyan azt érzékelték, így még a bemenetválasztót sem kellett használnunk csak akkor, ha a pendrive és a lejátszónk is rá volt kötve. Az USB használatakor távirányító híján ugyan oda kell mennünk a készülékhez a zeneszámok közötti váltáshoz, ami gyors, még a mappák között sem akad el. Nincs kijelző, nincs menü, mint egy különálló DAC esetében, így érdemes kisebb méretű adathordozót használnunk, mert ha a tizedik album utolsó számát szeretnénk elérni egy 64 GB-os modulról, akkor bizony nyomogathatjuk a gombokat egy ideig. Mivel a FLAC anyagokat is lejátssza mindkét készülék, érdemes hát inkább azokkal megtölteni a pendrive-ot, így a hangminőség is jelentősen javul, mi pedig jobban el tudunk merülni akár egy komplett albumban is. Ezek a száraz tények inkább, a lényeg azon van, hogy egyáltalán beépítésre került ez a modul, és nem is csupán alap kivitelben, ami valljuk be, ilyen készülékben, még magasabb árfekvésben is olyan ritka, hogy hirtelen egy sem jut az eszünkbe. CD-játszónál persze kényelmesebb a felállás, legalábbis a távirányíthatóságot tekintve. Ugyan nem gondoljuk, hogy sokan élnek majd ezzel az opcióval, de miért ne használnánk ki, ha a kedvencünk csak optikai adathordozón van meg, a hálózatról pedig nem érhető el megfelelő minőségben?

Komolyan vehető játékszerek

Egy ismerősünknek megmutattuk mindkét készüléket, akinek szintén kellő tapasztalata van Bluetooth hangszórók terén, és a zenehallgatás végén megkérdezte az árát. Amikor elárultuk neki, ennyi volt a válasza: Csak? Igen, mindkét Dynavoice készülék roppant baráti áron kerül forgalomba, más gyártó ezért a produkcióért bizony 20-30 %-kal többet kér. A svéd cég viszont azt szeretné, hogy mindenki számára elérhetők legyenek, akik egy kis vidámságot szeretnének vinni a szobájukba, vagy a szabadba. A CL-14A kisebb helyiségekben tudja magát igazán kifutni, ott viszont nagyon bátor kiállásról tesz tanúbizonyságot. Egyedül a nagyobb hangerőt nem szereti, akkor már némi erőlködést és torzulást tapasztalhatunk. A CL-15A valamivel könnyedebben hozza a tőle elvártakat a megnövelt méretének és teljesítményének köszönhetően, jobban beleenged a zene részleteibe, és szabad térben is komfortosan érzi magát, tehát egy nyári grill vagy bográcsparti közben a társaság szerves részévé válhat. Egyértelműen ajánlott termékekről van szó mindkét esetben, de univerzálisabb felhasználhatósága révén a CL-15A az, ami meg is kapja tőlünk ezt a titulust. Soha rosszabb nyitást egy olyan cégtől, akiktől ez a két modell tulajdonképpen szárnypróbálgatásnak tekinthető a Bluetooth hangszórók világában.

1 2

Következő oldal >