Denon CEOL RCD-N10 mikro hifi rendszer teszt

2019. február 11., hétfő, 16:55

Denon CEOL audio hifi erősítő hangfal hifi rendszer mikro hifi mini hifi Denon hifi Denon CEOL hifi teszt Denon teszt mini hifi rendszer mikro hifi rendszer hifi rendszer teszt mini hifi teszt mikro hifi teszt Denon hifi teszt Denon CEO

A Denon tovább erősíti igényes mikro hifi kínálatát: a már tesztelt RCD-M41 és DT-1 után a CEOL RCD-N10 modellel ismerkedtünk meg. A kis, fehér eszköz sok kellemes meglepetést tartogat: rengeteg szolgáltatás, 24 bit/192 kHz és DSD képes DAC, USB csatlakozó, csatornánként 60 W teljesítmény és komoly hálózati képességek a specifikációk szerint - minden várakozást felülmúló hangzás és nagyszerűen kezelhető szolgáltatások a valóságban.

Bevezetés

A Denon D-T1 mikro hifi rendszer tesztjét követően kínálkozott a lehetőség, hogy annak nagyobb és egyszersmind komolyabb "testvérét" is kipróbálhassuk, a hozzá ajánlott SCN-10 hangszórókkal. Lévén itt már magasabb kategóriáról beszélhetünk, a kipróbálás során is igyekeztünk minél többféle forrással és szituációban tesztelni alanyunkat, valamint bőven az SCN-10 feletti minőséget képviselő hangfalakat is csatlakoztattunk hozzá, hogy hallhassuk mire képes az RCD-N10. De ne szaladjunk előre, lássuk inkább a részleteket a kicsomagolástól a beüzemelésen keresztül a hangok mikro hifi szinten meglepően komoly orgiájáig.

Kinézet, kicsomagolás

Az elektronika tetszetős, fényes fehér előlapján jókora, háromsoros OLED kijelzőt, USB A csatlakozót, valamint bekapcsoló és a CD-tálcát vezérlő - egyaránt fémes hatású - gombokat találunk, míg teteje elülső részén puha érintőgombok helyezkednek el, melyekkel a legfontosabb funkciókat vezérelhetjük.

A készüléket megfordítva érkezik az első jelzés, hogy a legkevésbé sem az alsó kategóriával van dolgunk: a készülék hátlapján méretes, sztenderd hangfalkábel-csatlakozók kaptak helyet, melyek akár komolyabb példányok csatlakoztatását is lehetővé teszik. Kényelem szempontjából jó pont, hogy a csatlakozók rugós szerkezetűek, így nem kell tekergetnünk őket a kábel rögzítéséhez, ugyanakkor a lehetőségeket is behatárolja a megoldás: 2,75 mm2 keresztmetszetű Neotech kábeleinket meglehetősen nehezen sikerült belepasszírozni. Nem kellett különösebben erőltetni vagy szétszálazni, ugyanakkor nem volt a legegyszerűbb feladat. Emellett e csatlakozók banán- vagy villásdugók fogadására sem alkalmasak - de ne feledjük, mikro hifi rendszerről van szó! A hátlapon találunk továbbá két optikai, egy analóg, sztereó RCA, mélysugárzó illetve Ethernet és antenna csatlakozókat is.

Az SCN-10 hangfalakon szintén az elektronikán már látott rugós csatlakozókat találjuk. Összekötés után elsőnek az IsoTek bejárató lemezét indítottuk el, hogy a rendszer kellően "beégjen" és végleges hangját hallhassuk tesztünk során. A bő egy órás furcsa zajongást követően sorra teszteltük a forrásokat és szolgáltatásokat - de a reveláció csak ezután következett.

Meghallgatás

A bejáratást követően először audio CD-vel hallgattuk meg a Denont. A Pink Floyd - Momentary Lapse of Reason-je tisztán szólalt meg az SCN-10 hangszórókból, ugyanakkor kénytelenek voltunk már a Learning to Fly alatt megállapítani, hogy a kb. 30 m2-es szobát kellemesen betöltő hangerő mellett a kis dobozok jól hallhatóan rezonálnak. Annak ellenére, hogy Norstone állványra helyeztük őket. Értelemszerűen a basszusok keltették a nemkívánatos zajokat; itt szükséges megjegyezni, hogy az SCN-10 hangja valamilyen oknál fogva a bejáratás ellenére is némi "doboz" érzetet keltett nem csupán a már említett rezonancia, hanem a furcsán fojtott középtartomány és a dohogó basszusok miatt is.

Ezután következett Jean-Michel Jarre - Equinoxe Infinity lemeze, méghozzá USB-n keresztül FLAC formátumban, 24 bit/48 kHz felbontásban, amely az elektronikus stíluson belül - véleményünk szerint - egy határozottan jó hangzású anyag nagy térrel, széles hangszínpaddal és sokféle sztereó "játékkal" fűszerezve. Bekapcsoltuk a Denon hangfal optimalizáló szolgáltatását, hátha segít a dohogáson, rezonancián. Tapasztalataink viszont sajnos így is ugyanazt mutatták, mint az előző esetben: az egyébként tiszta hangzáshoz mindenhol a jellegzetes dobozhang társul a közép-alsó tartományokban. Épp emiatt arra jutottunk, hogy az elektronikát komolyabb hangszórókkal is ki kell próbálnunk: gyors átszereléssel csatlakoztattuk jól bevált Bowers and Wilkins 685 S2 hangdobozainkat a rendszerhez (a hangfal optimalizálást kikapcsoltuk). És ekkor csoda történt.

A gyári hangdobozokon túl

Az érdekesség kedvéért újfent meghallgattuk az Equinoxe Infinity-t USB-n keresztül - döbbenetes eredménnyel. Megkaptunk mindent, ami egy ilyen szintű rendszertől elvárható: tisztaság, térérzet, feszes, precíz basszusok, dohogás, dobozhang sehol, szemünket lehunyva körülnézhettünk a Mester által megfestett űrbéli tájon és megvizsgálhattunk minden apró, elrejtett részletet. Nem olyan érzésünk volt, mintha fellebbentettünk volna egy függönyt az addigi részletek elől, sokkal inkább az a benyomásunk keletkezett, hogy egy másik, sokkal magasabb kategóriás eszközt hallgatunk. Rendben, de azért ne legyünk elfogultak egy stílus meghallgatását követően, az USB-ről elindítottuk Mike Oldfield - Return To Ommadawn című, szinte kizárólag akusztikus zenét tartalmazó lemezét szintén FLAC formátumban, 24 bit/96 kHz felbontásban. A kiváló felvétel meghallgatása sem vette el kedvünket a CEOL N10 elektronikától, sőt, csodás tisztasággal szólaltak meg az akusztikus és klasszikus gitárhangok, dinamikusan szóltak a dobok, tisztán és kellő térben jelentek meg a kórusok, a szerzőre jellemző dinamikai felépítés is szépen kerekedett a zeneművek csúcspontjáig. Itt már néhol felsejlettek olyan részletek, amelyek valójában csak audiofil eszközöktől várhatók el: a gitárhúrok kis zörrenései az érintőkön, a finom, immár mégis jól hallható glissandok a nylonhúrokon és még sorolhatnánk.

Sztereó filmnézéshez is kifejezetten ajánlott az RCD-N10, hiszen rendelkezik két optikai bemenettel, így saját DAC-ja dolgozza fel a TV által továbbított digitális jelet. Ennek megfelelően a hangzás is kiemelkedő, különösen TV hangszórókhoz, vagy akár soundbarokhoz viszonyítva. Minden szépen a helyére került: a párbeszédek jól érthetők és tiszták voltak, míg a különféle effektek, robbanások és egyéb hatások is onnan érkeztek, ahol a képernyőn láttuk őket.

Eddigi jó tapasztalataink alapján felbátorodva megnéztük David Gilmour - Live in Pompeii koncertfilmjét, ahol a 24 bit/192 kHz sztereó hangsáv dekódolását a Denonra bíztuk. Nem csalódtunk: az N10 ugyanazt a kiváló hangzást biztosította, mint az eddig meghallgatott zenék esetében.

Kezdeti ámulatunkból felocsúdva úgy döntöttünk, megvizsgáljuk, mire képes valójában a CEOL N10 DAC egysége, és az előzőekben említett lemezeket újra hallgattuk egy MOTU Microbook 2c D/A konvertert csatlakoztatva az RCA bemenetre és JRiver média lejátszóval meghajtva. Az eredmény tekintetében nem beszélhetünk értékelhető különbségekről, a MOTU steril, precíz hangzását már megszoktuk, ám jelen esetben nem hozott áttörést az eszköz használata - ami komoly plusz pont a Denon DAC javára. Sajnos DSD formátumban nem állt rendelkezésünkre egyik előző anyag sem, így a Denon DSD képességeit egy ingyenesen elérhető összehasonlító hanganyaggal teszteltük; a változatosság kedvéért szimfonikus zenét választottunk: Haydn - String Quartet In D, Op. 76, No. 5 - Finale - Presto tétele került meghallgatásra. Az összehasonlítást a következő felbontásokban és formátumokban végeztük: 16 bit/44,1 kHz (CD minőség), 24 bit/192 kHz WAV, valamint DSD 64 és 128 (DXD) formátumokat hallgattunk meg, hogy a maximális minőséget érjük el a Denon által értelmezett forrásanyagok esetében.

A CD minőség után érezhető lépést jelentett a 24/192-es felbontás, erről a DSD formátumra váltva leginkább a dinamikában figyelhettünk meg előrelépést. Ugyanakkor a 64 és 128-as DSD felbontás között már nem éreztünk akkora különbséget - érthető, hiszen az N10 nem kifejezetten audiofil felhasználásra szánt eszköz, valamint talán a kis B&W hangszórók határait is feszegetné egy ilyen különbségtétel markáns megjelenítése. Mindenképpen kiemeljük azonban, hogy a DSD formátum hallható előrelépést hozott, de nem érdemes a milliós kategóriába tartozó rendszerek képességeit várni - ekkor csalódni fogunk, pedig a Denon határozottan jó hangzást biztosít, megfelelő hangszórókkal párosítva.

Fejhallgatóval

Az összehasonlítást elvégeztük jól bevált referenciának számító Sennheiser HD 600 fejhallgatónkkal is, remélve, hogy a két DSD formátum között felfedezhetünk további, vagy erőteljesebb különbségeket. Itt említjük meg, hogy szemben kisebb testvérével az RCD-N10 képes kiszolgálni nagyobb impedanciájú fejhallgatókat is; menüjében három szinten állíthatjuk a fejhallgató erősítőt, így elérve az ideális hangerőt komolyabb modellek csatlakoztatása esetén is. Megjegyezni szükséges, hogy az N10 kizárólag 3,5 mm-es Jack fejhallgató csatlakozóval rendelkezik, ami az igazán komoly modellek csatlakoztatását megkérdőjelezi, ugyanakkor a HD 600 gyárilag is ilyen csatlakozót kapott - így a meghallgatásnak ez sem lehetett akadálya. Ezt követően még néhány dalt meghallgattunk eddig tesztelt lemezeinkről is, az eredmény, különösen az elektronika kategóriáját figyelembe véve kiemelkedő. Emiatt kifejezetten ajánlható egy magas minőségű füles beszerzése is az N10-hez, amennyiben szeretnénk privátabb zenei élményeket is a Denonnal.

Szolgáltatások

A kiváló hangzás és a zenei élmény azonban csak egyik fontos aspektusa az RCD-N10 sokrétű képességeinek. Hiszen manapság az elvárások is magasak: internet rádió, vezeték nélküli kapcsolat, hálózati lejátszás és így tovább. A kis Denon mindezt biztosítja, sőt, a HEOS applikáció segítségével akár multiroom streaming is megvalósítható (több lejátszó eszköz használatával) és az N10 szinte minden elérhető funkcióját vezérelhetjük vele. Integráltan kínálja a népszerű streaming szolgáltatásokat WiFi-n és Etherneten keresztül is: Spotify Connect, TIDAL, Deezer és továbbiak is elérhetők kizárólag az N10 használatával. A WiFi csatlakozás is egyszerű, az eszköz felismeri az elérhető hálózatokat és a jelszó megadása után már kapcsolódhatunk is. A streaming accountok jelszavát természetesen megjegyzi, így elég egyszer eltárolnunk azokat. Ezzel pedig kinyílik a világ - nem kell saját zenegyűjteményünkre hagyatkoznunk. További lehetőségként Bluetooth csatlakozást is találunk, mellyel akár ugyanezeket a szolgáltatásokat is streamelhetjük a Denon felé vagy egy baráti összejövetelen ismerőseink zenéit is ráküldhetjük az N10-re minden különösebb nehézség nélkül. A csatlakozás egyszerű és nem igényel külön App-ot sem a telefonon. Értelemszerűen, ezeket használva a hangminőség valamelyest csökken, ezzel szemben, ha egy baráti összejövetelt szeretnénk jó hangulatban, kellemes háttérzenével, akkor mindenképpen javasoljuk e szolgáltatásokat. Az Amazon Alexa kompatibilitás már csak hab a tortán.

Összegzés

A Denon DT-1 után a CEOL RCD-N10 igen komoly előrelépést jelent mind hang, mind pedig szolgáltatások területén. Ára ennek megfelelően kb. az előző kétszerese, viszont amennyiben hosszabb távra tervezünk, vagy eleve nem a gyárilag ajánlott hangszórókkal vásároljuk meg az elektronikát, úgy mindenképpen érdemes többet fordítani rá. Az N10 bármely otthon dísze lehet: igényes kidolgozásával, mai igényeknek megfelelő kinézetével és szolgáltatásaival biztosan sok örömöt fog okozni gazdájának. És ne feledjük, hogy szonikus képességei messze meghaladják a méretéből vagy árából következtethető szintet, így akár komolyabb rendszerek felé kacsintgatóknak is jó alap lehet nagyszerű DAC-jával és remek szolgáltatásaival. Bármivel is próbálkoztunk, az N10 helytállt; nem sok hasonló eszközzel találkoztunk eddig ebben a kategóriában, különösen, ha az általa kínált szolgáltatásokat is figyelembe vesszük. Mindenképpen érdemes meghallgatnunk, kipróbálnunk, amennyiben ebben a kategóriában gondolkozunk és hajlandóak vagyunk egy kicsit többet szánni új eszközünk vételárára.

1 2

Következő oldal >