Denon AVR-X520BT házimozi erősítő teszt

Felturbózott belépő modell

2015. július 20., hétfő, 07:20

Denon audio házimozi erősítő Bluetooth Denon erősítő Denon házimozi házimozi erősítő Denon házimozi erősítő erősítő teszt házimozi teszt házimozi erősítő teszt Denon erősítő teszt Denon házimozi erősítő teszt

A Denon házimozi erősítő sorozatának legkisebb, és ennek megfelelően legolcsóbb modellje alapos tuningon esett át, hogy teljesítse az egyre növekvő fogyasztói elvárásokat, és egyúttal kedvező pozíciót harcoljon ki a kiélezett piaci versenyben. A szándék mindenképpen dicséretes, hogy a gyakorlatban ez mennyire sikerült, annak tesztünkben jártunk utána.

Változó trendek, igények

A házimozi világában, a napjainkban is jól észlelhető folyamatok egyike, hogy a felhasználók figyelme az átütő és tartós sikert felmutatni nem tudó 3D felől egyre inkább az Ultra HD felbontás felé fordul. Ennek legfőbb oka a tévégyártók marketingje, de az egy másik történet. Jól érzik ezt a változást az erősítő-gyártók is (sőt ösztönzik is ezt a trendet) és rohamtempóban bővítik készülékeik 4K funkcionalitását a csúcsmodellektől kezdve, lefelé haladva, egészen a legolcsóbb modellekig bezárólag.

A Denon legkisebb erősítőjét, a belépő kategóriás AVR-X520BT-t is elérte a változás szele: komoly minőségi ugrásnak lehetünk a tanúi az idei évben. Ráadásul a készülék ára a lélektani százezer forintos határ alatt maradt, így igazán jó eséllyel indul harcba a vásárlók kegyeiért.

Ultra HD felbontás, HDMI kapcsolatok

A fejlesztések közül a leglényegesebbel kezdve, az AVR-X520BT immár a jelenlegi legfrissebb HDMI specifikációval rendelkezik: 4K/60p felbontású forrásjelet tud átengedni magán, a 4:4:4 kódolású, tömörítetlen szín mintavételezést kezeli, és másolásvédelem terén a HDCP 2.2 verzióval kompatibilis.

Az öt HDMI bemenet mindegyike a hátoldalon található, közülük három van felkészítve 4K felbontású jel fogadására. Ennyi lehetőség kielégítőnek tűnik még a jövőre nézve is, belátható időn belül nem lesz szükség ennél több UHD forráskészülék csatlakoztatására. Az egyetlen kritikus észrevételünk, hogy közülük egyik sem került az előlapra, kamera vagy egyéb mobil eszköz ad-hoc csatlakoztathatósága érdekében. Ez már csak azért is érthetetlen, mert a korábbi, jóval kisebb tudású alapmodell, a mindössze négy bemenettel rendelkező AVR-X500 esetében sikerült egy HDMI terminált a front oldalon elhelyezni. Cserébe megjelent az előlapon egy USB aljzat, amelyhez mobil- vagy egyéb memóriaeszköz (pl. FAT16 vagy FAT32 formázású pendrive) csatlakoztatható. Az erősítő a mobil készülékről nem csak a zenei tartalmat játssza le, hanem közben tölti is annak akkumulátorát.

A HDMI csatlakozók majdnem minden elvárható funkciót támogatnak: 3D, Deep Color, x.v. Color, valamint Standby HDMI pass-through. Ez utóbbi révén egy előre meghatározott, vagy az utolsóként kiválasztott bemenet jele készenléti állapotban is átjut a kimenetre. A ?majdnem? megjegyzés két elvárható szolgáltatás hiányát jelzi: egyrészt nincs CEC támogatás, ezért az erősítőhöz csatlakoztatott készülékek nem vezérelhetők HDMI-n keresztül, másrészt a kimenet nem ARC kompatibilis. Bár ez végső soron nem eget rengető hiányosság, ha valaki a TV hangját szeretné az erősítőn hallgatni, akkor pluszban egy optikai kábellel is össze kell kötnie a két készüléket.

Megjelenés, felépítés

A készülék megjelenéséről ellenben túl sok újdonságot nem tudunk mondani. Azt már megszokhattuk, hogy az egyes gyártóknál az évről-évre történő modellfrissítéseket nem a forradalmi dizájnváltások jellemzik. Esetünkben ez a változatlanság inkább előnynek is tekinthető, az évek óta futó Denon formavilág még ma sem hat divatjamúltnak. A készülékház kivitelezése masszív, jól összerakott benyomást kelt. Külön pozitívum a nagyméretű, minden fontos információt közlő, pontmátrix kijelző. Az alatta sorakozó négy darab ?Quick Select? gombbal (ugyanilyenek a távirányítón is megtalálhatók) tetszőlegesen elmentett beállításokat lehet egy mozdulattal aktiválni: melyik bemenet legyen aktív, hangerő beállítás, surround mód.

A hátoldalon a már említett HDMI terminálokon kívül csupán két optikai, két sztereó RCA és két kompozit videó aljzat fogadja a forráskészülékek jelét. Nagyvonalúnak nem mondható a választék, de az öt HDMI mellett többre valószínűleg nem is igazán lesz szükség egy alapszintű rendszer kiépítésekor. Amikkel viszont nem igazán vagyunk kibékülve, azok a - más gyártóknál is kifogásolt - csíptetős hangfal csatlakozók. Ezek sajnos nem teszik lehetővé tisztességes keresztmetszetű vezetékek használatát, és gyengébb kontaktust eredményeznek, mint a banándugós megoldás.

LAN aljzatot vagy WiFi antennát ne is keressünk, az AVR-X520BT nem köthető helyi hálózatba, ezt az opciót csak a felette elhelyezkedő modellektől teszi elérhetővé a Denon. Itt jegyezhetné meg valaki, hogy ez nem is igazán fontos, minek kétszer fizetni ugyanazért a tulajdonságért, egy lejátszó vagy laptop használatával bármilyen online tartalom elérhetővé válik. (A Bluetooth kapcsolat révén, szintén lehetséges netes zenei anyagok hallgatása, de erről majd később.) Nehéz igazságot tenni, mindenki maga döntheti el, hogy ez mennyire fájó hiányosság.

Az öt diszkrét felépítésű végfokozat 8 ohmos terhelés és 0,08 % THD mellett 70 wattot ad le (2 csatornát hajtva), ami bőségesen elegendő egy átlagos méretű helyiségbe, akár zenehallgatásról, akár házimozizásról van szó. Érdemes megemlíteni, hogy nem D, hanem AB osztályúak, ami egyedi felépítésnek számít ebben a kategóriában. Az nem kétséges, hogy a konstrukció önmagában még nem garancia a jobb hangminőségre, de ez mindenesetre bizalomgerjesztő megoldás a Denon részéről. A nagyáramú teljesítmény-tranzisztoroknak az alacsony névleges impedanciájú hangsugárzók meghajtása sem okoz problémát. A specifikáció szerint 6-16 ohmos hangsugárzók alkalmazhatók. Nagyobb torzítást megengedve, 6 ohmos hangfalak esetén akár 130 watt is kipréselhető a végerősítőkből.

Bluetooth adatátvitel, egyéb tulajdonságok

A másik lényeges újdonság a Bluetooth kapcsolat megvalósítása. Ennek különlegessége - amivel meghaladja a hasonló árkategóriájú készülékek tudását - hogy nem csak zenei anyag streamelhető az erősítőre (1.2 verziójú A2DP profil) hanem az Androidos eszközökre letölthető ?Denon 500 Series Remote? applikáció segítségével mobilkészülékről távvezérelhető is az AVR-X520BT. A Denon ígérete szerint, hamarosan elérhető lesz az alkalmazás iOS verziója is. A vezérlés magába foglalja a ki/bekapcsolást, hangerőállítást, bemenet választást. Használatával navigálni lehet a csatlakoztatott USB memóriakulcs zenei fájljai között, hangolható az FM tuner, stb. Elindíthatók belőle a mobilra telepített más alkalmazások is (pl. TuneIn), így ha a Bluetooth eszköz internet eléréssel rendelkezik, akkor a már részletezett LAN kapcsolat hiánya ellenére netrádiók, vagy egyéb online zenei tartalmak hallgathatók az erősítőn. Az AVR-X520BT nyolc, korábban párosított Bluetooth eszközt tud megjegyezni, egyszerűvé téve az egy háztartáson belüli telefonok, tabletek csatlakoztatását.

Régebben a rádióerősítők egyik fő modulja az AM/FM tuner volt, mára ez a futottak még kategóriába süllyedt, de a kis Denonnak itt sincs szégyenkeznivalója: RDS rendszerű vevője sok szolgáltatással rendelkezik.

A hangdekódolási lehetőségek széleskörűek, a támogatott formátumok: 2-7 csatornás PCM (maximum 192 kHz/24 bit felbontásig), valamint a különböző Dolby és DTS bitfolyamok (Dolby TrueHD, DTS-HD Master Audio, DTS-HD High Resolution Audio, stb.) Az előlapi USB-ről WAV, WMA, MP3, MPEG-4 AAC és - ami különösen szimpatikus - FLAC fájlok játszhatók le. A veszteséges tömörítésű állományok hallgatásakor tehet jó szolgálatot az ?Audio Restorer? funkció, amely nevéhez híven megpróbálja a zene dinamikáját és basszus karakterisztikáját visszaállítani ahhoz közelítő állapotba, amilyenben eredetileg volt.

Az installálás a Denon Setup Assistant segítségével egyszerűen végezhető, ez magába foglalja a lépésről-lépésre történő rendszerbeállítást és a mérőmikrofonos hangsugárzó kalibrációt.

Hangminőség zenén és filmeken

Bár a kezelési útmutatóban és a műszaki specifikációban a HD audió formátumoknál sehol nincs megemlítve a DSD dekódolás (illetve SACD lejátszó csatlakoztatása), de azért próba-szerencse alapon tettünk egy kísérletet. Legnagyobb meglepetésünkre, a HDMI-n csatlakoztatott univerzális lejátszóba helyezett SACD gond nélkül megszólalt. Ezen felbuzdulva - versenyen kívül - rögtön végig is hallgattuk a Carmina Burana albumot a The Royal Philharmonic Orchestra előadásában. A dinamikai hullámvasutat ügyesen követte, jól kontrollált mélyekkel, plasztikus énekkel. Azt nem tudjuk, hogy a nem publikált DSD dekódolás szándékos tervezés, vagy DAC chip véletlenül meghagyott tulajdonsága-e, de mindenesetre kellemes meglepetést okozott.

CD-re áttérve, a Twin Peaks soundtrack albumán a fő téma dallama megnyugtató magabiztossággal áradt a hangfalakból. A mélytartomány határozottnak, precízen kézben tartottnak tűnt, azonban a részletezettség nem volt makulátlan. Kirívó hiányosság soha nem volt tetten érhető, de a széles, kiterjedt frekvenciamenet és dinamikatartomány ellenére a nyíltság és közvetlenség el-eltünedezett. Egy kis maszatolódás már az instrumentális számokban is jelentkezett, de az énekszólamnál mutatkozott meg igazán. Julee Cruise hiába igyekezett tisztán és jól artikuláltan énekelni, a The Nightingale-ből hiányzott a korábban sokszor tapasztalt és emiatt jogosan elvárt éteri ragyogás.

Ez a visszafogottság és a bensőségesség hiánya más albumokon is jelentkezett. A legmarkánsabban a Jazz at the Pawnshop hallgatásakor tűnt fel. Az erősítőnek nem igazán sikerült reprodukálnia az album védjegyévé vált jelenlétérzést. Magát a zenei anyagot korrektül tolmácsolta, de az otthonos környezet megteremtésével adós maradt. Az I'm Confessin' bevezető részében a közönség háttérzaja a hangulat megalapozása helyett, inkább zavaró momentumként jelentkezett. Szinte kedvünk lett volna rászólni a hallgatóságra, hogy hagyják már abba az evőeszközökkel való zörgést, mert zavarják az előadást. Ezt követően viszont egyre élvezetesebb lett a műsor, a High Life alatt pedig már annyira lendületbe jöttek a zenészek, hogy szinte el is felejtettük a pár perccel korábbi fiaskót. Rockon és elektronikus zenén egyértelműen kedvezőbbé vált a kép, lendületes, agilis, sávhatároltság nélküli teljesítményt mutatott.

Blu-ray lemezek közül a Rush (Hajsza a győzelemért) és a Gladiator került a lejátszóba. A box utcai, majd a csata, és az arénabeli epizódokban megkaptuk azt az ?itt és most? hangulatot, amit zenehallgatáskor hiányoltunk. Persze öt hangdobozt használva, egy lehengerlő akciójelenetben ez könnyebben kivitelezhető, mint egy sztereó színpad esetén, de ez nem kisebbíti az AVR-520BT érdemeit, remekül oldotta meg a feladatot. Ráadásul nem csak a bombasztikus hanghatások, hanem a párbeszédek, zenei betétek is kiegyensúlyozottan, plasztikusan jelentek meg.

Egyenleg

Összegezve a hallottakat, zenén is - főleg könnyebb műfajokban - elégedettek voltunk az AVR-X520BT teljesítményével, de filmeken azért jóval meggyőzőbb alakítást nyújtott. Felépítése, kivitelezése a Denontól megszokott színvonalú. Ismét csak megbizonyosodhattunk róla, hogy az olcsóbb készülékek között keresgélve is célszerűbb egy nagy múltú cég belépő kategóriás modelljét számításba venni, mert kidolgozását, minőségét örökli a drágább testvéreitől. Csak azokat a csiptetős hangszóró csatlakozókat felejthetnék már el a gyártók! Persze érthető, hogy az olcsóbb modelleket szándékoltan alacsonyabb szinten kell tartani, hogy ne támasszanak házon belüli konkurenciát a drágább modelleknek, de azért megoldható lenne ez másképp is.

Tesztalanyunk 4K kompatibilitása bőven eléri azt a szintet, amit egy belépő kategóriás készüléktől elvárhatunk, Bluetooth-on keresztüli vezérelhetősége ráadásul még ritkaság számba is megy. Zenei téren pedig egyáltalán nem audiophile sztereó erősítőkkel akar versenyezni, ezért természetesen mi sem ezzel a mércével mértük. Saját kategóriáján belül viszont, az analitikus részletező képesség korlátai ellenére is kimondottan meggyőzőnek tűnt. Azt nem tudhatjuk, hogy ez mennyiben volt köszönhető az AB osztályú konstrukciónak önmagában, és mennyiben egyéb megoldásoknak, de fogadjuk el, hogy a Denon mérnökei otthon vannak a szakmájukban, és okkal választották ezt a felépítést.

Kisebb-nagyobb hiányosságai azért nyilvánvalóan mutatják, hogy alapszintű készülékről van szó, de ez egyéni megítélés kérdése, hogy kinek mennyire zavaróak. (Nincs előlapi HDMI, koaxiális hangbemenet, LAN kapcsolat.)

Mindent egybevetve, az AVR-X520BT tuningja jól sikerült, a korábbi belépő modellhez képest nem is egy, hanem legalább másfél lépcsőfokkal magasabb szintre került, és bár az ára is emelkedett, de még mindig a lélektani százezres határ alatt maradt, megőrizve ezzel a jó ár/érték arányát.

1 2

Következő oldal >