Denon AVR-X2300W házimozi erősítő teszt

Kétszázasok klubja

2016. augusztus 15., hétfő, 14:10

Denon audio házimozi Dolby Atmos házimozi erősítő Denon házimozi Denon erősítő Denon 2016 Dolby Atmos Atmos házimozi Atmos erősítő házimozi teszt Denon teszt Dolby Atmos házimozi házimozi erősítő teszt Dolby Atmos házimozi erősítő

Már nem ellenállhatatlanul olcsó, de még nem is elérhetetlenül drága. A 2016-os évjáratú Denon AVR-X2300W abban az ár/érték tartományban mozog, ahol már jól érezhetően gyarapodni kezd az erősítők tudása, ugyanakkor az áruk még nem emelkedik irreális magasságokba.

Csatlakozók, szolgáltatások

A Denon AVR-X2300W funkcióinak áttekintésekor - egy kis túlzással - jóval egyszerűbb lenne arról leltárt készíteni, hogy mi az, amit hiányolhatunk képzeletbeli kívánságlistánk alapján, mint felsorolni, hogy milyen szolgáltatásokat nyújt. Ez a 7.2 felépítésű, második zónát is kiszolgálni képes erősítő (majdnem) naprakészen nyújtja mindazt, amit napjainkban egy Ultra HD videó feldolgozási képességű és háromdimenziós surround hangtér előállítására hivatott készüléktől elvárhatunk.

Már a hátoldali csatlakozók egyértelműen jelzik, hogy a hétcsatornások mezőnyében most egy gazdagabb funkcionalitást nyújtó készülékkel állunk szemben, mint például a közelmúltban tesztelt, hasonló felépítésű kistestvére, az AVR-X1300W esetében. Sőt, az analóg csatlakozók terén a tavaly meghallgatott elődmodellhez, az AVR-X2200W-hez képest is megfigyelhető a gyarapodás. A készülék legszimpatikusabb jellemzője a nyolc HDMI be- és dupla kimenet (TV és projektor párhuzamos kiszolgálására), valamint a jobb minőségű analóg készülékeket jellel ellátó komponens csatlakozók. A HDMI aljzatok egyértelműen jelzik az Ultra HD világ folyamatos térhódítását: amíg 1-2 éve egy készüléken belül a bejáratoknak csak kis része volt 4K fogadására alkalmas, addig az AVR-X2300W esetén már mindegyik a legfrissebb, 2.0a verziószámú. Ennek megfelelően kompatibilisek a HDCP 2.2 másolásvédelemmel. A bejövő videó jel a következő tulajdonságokkal rendelkezhet: HDR (széles dinamika tartomány), BT.2020 színtér, 21:9 képformátum, 4K/60p, 3D, 4:4:4 Pure Color tömörítetlen szín-mintavételezés. Sőt az UHD kompatibilitás nem csak bejövő jelek egy az egyben történő átengedésére vonatkozik (mint az egyszerűbb készülékeknél), hanem azok felkonvertálásra is: a standard (480i-től kezdődően) vagy Full HD felbontású forrásjelet akár 4K 30/24/25 Hz-ig. Az AVR-X2300W rendelkezik a HDMI Pass Through szolgáltatással, de meg is fejeli azt. A más márkájú készülékek többsége csak egy adott (a menüjükben beállítható) bemenetükre érkező jelet engedi át magán standby állapotban, a Denonnál azonban készenléti üzemmódban is működik távirányítóról történő forrásválasztás.

A hangbemeneteket szemügyre véve az analóg (négy pár RCA) és a digitális (két optikai) csatlakozók száma is kielégítőnek tűnik, de itt adhatunk először hangot hiányérzetünknek: nincs koaxiális bemenet, illetve örültünk volna egy phono aljzatnak is, az újra felfutóban levő bakelitlemez eladási trendeknek megfelelően. A hangfalcsatlakozók a Denontól megszokott módon egy sorban helyezkednek el, és színkódoltak. A készülékhez színes, feliratos címkéket is mellékelnek, melyekkel meg lehet jelölni a hangsugárzó vezetékeket. Ez apró figyelmesség, amit talán nem fognak sokan használni, de megkönnyítheti a kezdő házimozi építők dolgát.

A Denon más téren is igyekszik a felhasználók kedvében járni: a mérőmikrofonhoz egy kartonpapírból összeállítható állványt mellékel. Ez viszont valóban hasznos kiegészítő, mert a tulajdonosok többsége nem rendelkezik olyan fényképezőgép állvánnyal ("szép" magyar elnevezéssel: tripoddal), amelyre fel lehetne csavarozni a mikrofont, hogy a hallgatási pozíció magasságába kerüljön. A helyiség akusztikájához történő hangsugárzó optimalizálást az Audyssey MultEQ XT program végzi. A nyolc hallgatási pontot érintő bemérés elvégzése után választható, hogy bekapcsoljuk-e a Dynamic EQ és a Dynamic Volume funkciókat. Az előbbi alacsony hangerőn történő használat esetén fejlett pszichoakusztikai algoritmusok alkalmazásával biztosítja a magas és mély tartományok hangzásának egyensúlyát. (Tapasztalt hifisták most többé-kevésbé jogosan felkiálthatnak, hogy egy kis marketinges körítéssel csempészik vissza a fiziológiai hangerő szabályozást.) A másik pedig a nagy hangerőugrásokat mérsékeli (pl. a filmeket megszakító reklámoknál), illetve azt szabályozza, hogy kis hangerőn (jellemzően éjszakai mozizáskor) ne legyenek nagy dinamikai különbségek a jelenetek között, a halk részek is élvezhetőek maradjanak, de a hangos robbanásokkal se ébresszük fel családtagjainkat.

A menürendszer logikus, jól áttekinthető, a kezdő felhasználók számára lakberendezési illusztrációnak is megfelelő, háromdimenziós grafikával mutatja a hangsugárzók lehetséges pozícióit, hogy könnyebben képbe kerüljenek a rendszer kiépítését illetően.

Hangfeldolgozás, hálózati képességek

A képfeldolgozásról már volt szó a HDMI csatlakozók kapcsán, viszont a cikk elején említett majdnem naprakészséget a hangfeldolgozásra utalva írtuk. Tesztünk idejéig ugyanis még nem volt elérhető a DTS:X dekódolást megvalósító firmware frissítés, így csak Dolby Atmos hangsávos filmekkel tudtuk nyúzni a készüléket. Más téren viszont nem lehet okunk a panaszra: 24 bit/192 kHz felbontásig kezeli a veszteségmentes állományokat (AIFF, FLAC és WAV). ALAC kódolás esetén 24 bit/96 kHz a lehetséges maximum. Ezen kívül dekódolja a 2,8 és 5,6 MHz mintavételezésű DSD formátumokat is. A gyengébb minőségű, veszteséges tömörítésű állományok (MP3, WMA) hangzásjavításához a Denon is kínál egy lehetőséget, "Restorer" funkció néven.

A hét egyforma teljesítményű, diszkrét felépítésű végfokozat 95 wattra specifikált a legszigorúbb (és ezért a legkorrektebb) mérési feltételek szerint (0,08 % torzítás mellett, a teljes 20 Hz-20 kHz tartományban, 8 ohmos terheléssel). Megengedőbb paraméterek szerint (alacsonyabb hangfal impedancia, nagyobb torzítás) akár 150 wattos értéket is találhatunk a készülék adatlapján, de a "játék-a-számokkal" katalógusböngészés helyett joggal feltételezhetjük, hogy tesztalanyunk teljesítménye bőven elegendő lesz egy szokványos méretű nappali vagy moziszoba behangosításához.

Az AVR-X2300W az otthoni hálózathoz LAN kábelen és vezeték nélkül is tud kapcsolódni, sőt a WiFi adatátvitel az idei fejlesztéseknek megfelelően már két sávon zajlik, a 2,4 GHz mellett az 5 GHz-es tartományban is. Ennek ellenére, ha van rá lehetőség, mi a vezetékes összeköttetést javasoljuk. Mobil eszközről Bluetooth-on fogadhat zenei streamet, és rendelkezésre áll az AirPlay is. Internetről Spotify, vTuner internetrádió érhető el. Megújult a mobil eszközökre letölthető vezérlő alkalmazás is, idéntől a "2016 AVR Remote App" nevet viseli.

Hangminőség

A firmware frissítés már említett késlekedése miatt félre kellett tenni DTS:X hangsávos filmjeinket. Így az erősítőnek csupán a Dolby Atmos feldolgozással kapcsolatos képességeit tudtuk próbára tenni. Azonban remélhetőleg a várakozás nem lesz eredménytelen, és ha ősszel megérkezik a frissítés, akkor egy minden szempontból kiforrott és igényes megoldást fogunk kézhez kapni.

Bár a Mission: Impossible - Rogue Nation (Titkos nemzet) nem versenyezhet a Star Wars filmekkel, ahol bolygók pusztulásának lehetünk szem- és fültanúi, de a brutális hangorgia helyett inkább a kifinomultabb megoldások tolmácsolására voltunk kíváncsiak. A Bécsi Operaházban játszódó jelenetben, a Turandot előadása közben a tranziensek lecsengése tisztán éreztette az óriási belső teret. Az erősítő a nappali tényleges méreténél jóval kiterjedtebb virtuális környezetet épített fel. Minden irányban (oldalra, felfelé) jelentősen kitágult a világ, nem csak a látvány, hanem a hangkulissza is érzékeltette, milyen mélység fölött küzdenek a szereplők a színfalak mögött, a zsinórpadlás zegzugos útvesztőjében. Marokkóban a víz alatti Tórusz belsejében létrejövő lefojtott hanghatások visszafogottságuk ellenére (vagy pont azért) hitelesen illusztrálták a nyomasztó bezártságot. Viszont az ezt követő - lépcsőkön és sikátorokban zajló - autós és motoros üldözés felért egy adrenalin bombával. Szó szerint az események sűrűjében találtuk magunkat. A mögöttünk villámgyorsan megjelenő, majd pontosan követhetően elszáguldó motorhangok, a lövések és fékcsikorgások dinamizmusa valósággal beszippantott minket a jelenetbe és nem engedett el egészen annak végéig. A zömében visszafogott párbeszédeket jól érthetően, határozottan jelenítette meg. Sean Harris összetéveszthetetlenül rekedtes hangja tompaságában is markáns maradt, nem vált jellegtelenül színtelenné, jól karakterizálta hidegvérű gyilkos természetét. Zenés filmeken az erősítő professzionálisan igazodott az aktuális hangulathoz, ha kellett, karcosan nyers volt (The Boat That Rocked - Rockhajó), de ha a szükség úgy kívánta, a lírai számoknál finom részletezettséggel játszotta a női szólamot (Jesus Christ Superstar). Energikussága nem csak a korábbi akciófilmen, hanem zenén is bizonyságot nyert. Korábbi sejtésünk beigazolódott, a katalógusadatoktól függetlenül elegendő erőtartalékkal rendelkezik.

Marcus Miller: Tales albumának címadó számában a ködösen megszólaló szaxofon és a lüktető basszus kettősét lendületes vitalitással mutatta be, de nem volt tökéletes az előadás, a többi szereplő már kicsit háttérbe szorult, és a magasabb tartományok sem kaptak elég hangsúlyt. Paul Stephenson: If You Want My Love felvétele már kiegyensúlyozottabban szólalt meg, legfeljebb annyi észrevételünk volt, hogy az ének valamivel diszkrétebben, egy kicsit távolabbról hangzott, mint ahogy elvártuk volna. Kisebb hangerőn is megmaradt a gitár és az ének plasztikussága, a produkció csupán halkabb lett, de nem erőtlenebb. Mondani (írni) sem kell, hogy mindezt Pure Direct üzemmódban, a Dynamic EQ és más úri huncutságok mellőzésével produkálta az erősítő. Végül néhány ősrégi, közel sem audiofil minőségű felvételt hallgattunk meg (Art Tatum, Glenn Miller, Duke Ellington, Miles Davis), hogy a hertzek és a decibelek figyelése helyett milyen zenei hangulatot tud átadni az erősítő. Ezt a versenyszámot ugyancsak jól teljesítette, mindenféle tesztelési szempontot félretéve kellemes órákat töltöttünk zenehallgatással a társaságában.

Értékelés

A meggyőző benyomásokkal zárult teszt tapasztalatai alapján a Denon AVR-X2300W nagyon jó mintapéldája annak, hogy napjainkban hol húzódik meg az a határ, ami felett olyan készüléket találhatunk, melynek használatakor a szolgáltatások terén már kevés kompromisszumot kell kötnünk, színvonalas hangzásélményt nyújt (reális, tehát nem fellegekben járó high-end igények és elvárások esetén), de még széles vásárlóréteg számára elérhető. Hiányosságokat persze mindig lehet találni, bármibe bele lehet kötni (miért csak pendrive csatlakoztatható a frontoldali USB-re, és miért nem kezeli külső tárolóként a hordozható merevlemezeket, miért nincs digitális koaxiálisés phono bemenet), de ezek nem olyan negatívumuk melyek lerontanák a kedvező összképet. Kétszázezer forintot valamivel meghaladó árával a Denon AVR-X2300W remek képességű tagja a kétszázasok klubjának.

1 2

Következő oldal >