Denon AVR-X2100 házimozi erősítő teszt

Középosztály vigyázz! Pihenj!

2014. szeptember 30., kedd, 16:35

Denon X2100 AVR-X2100 házimozi erősítő Audyssey házimozi erősítő Denon 2014 Denon X2100 Denon házimozi Denon erősítő házimozi teszt erősítő teszt Denon teszt házimozi erősítő teszt Denon házimozi teszt Denon házimozi erősítő

Tesztre fogtuk a Denon AVR-X2100W házimozi erősítőt, hogy lássuk, mit is kínál az egyik legnagyobb gyártó az egyik legkeresettebb kategóriában.

A középkategóriás házimozi erősítők a kompromisszumok alóli fokozatos felszabadulás megtestesítői. Ezek a modellek az áruk emelkedésével arányosan szabadulnak meg a kisebb típusok hiányosságaitól, és azok alulépítettségétől. Sokuk már nem csak korrekt, de kifejezetten élvezetes hanggal és hasznos szolgáltatások sokaságával szórakoztat. Ilyen a Denon AVR-X2100W is, ami a 7.1 erősítés mellett beépített WiFi és Bluetooth csatlakozást, 4K felskálázást és Audyssey MultEQ XT szobakorrekciót is kínál.

Mit kapunk az X2100-tól

Az első, amit ilyenkor emlegetni szokás, természetesen a teljesítmény, avagy a wattok. A Denon ezt a típust csatornánként 150 wattos kimenettel vértezte fel. Ez sztereó használatban, 6 Ohm terheléssel 125 W, 8 Ohm és 20 Hz-20 kHz hasznos frekvenciatartományban mérve pedig 95 W. Papírforma szerint, egy átlagos szobában ez bőven elég kell legyen! Ráadásul, ha csak 5.1-es rendszert építünk és második zónát sem kötünk be, akkor a megmaradt két csatornát akár frontsugárzóink meghajtására is használhatjuk. Már, amennyiben azok kettős erősítésre alkalmasak.

Természetesen kapunk egy sor bemenetet is. HDMI csatlakozókból például egészen hosszú sort állítottak össze. A hátlapon elhelyezkedő 7 db bemenet és 2 db kimenet olyan sok, hogy egy pillanatra elméláztunk azon, hogy mi mindent köthetünk be. Ráadásként az előlapon is van még egy HDMI bemenet. Akad még 2 optikai és 4 pár analóg bemenet is, ami egészen jó, ahhoz képest, hogy a házimozi erősítőkről mennyire rohamosan fogyatkozik ez utóbbi, és így a jó öreg forráseszközök (pl. DVD-játszó vagy játékkonzolok) hangja is ráköthető az erősítőre. Ugyanakkor vonalszintű analóg kimenetet nem kapunk, ahogy sajnos a koaxiális digitális bemenetről is le kell mondjunk. Igaz, a legtöbb eszköz, ami ma ezt használhatná, rendelkezik HDMI kimenettel is, tehát elvileg nem kellene éreznünk ennek hiányát. Bennünk mégis maradt egy kis sajgó bizonytalanság. Van ugyanakkor a hátlapon 2 db subwoofer kimenet és előerősített kimenet a második zónának.

No meg itt sorakozik a LAN aljzat, a 2 db WiFi antenna, a rádió antennák bemenetei és a tápcsatlakozó. Valamint van még itt egy apró ábra a vezetékek csupaszításáról és bekötéséről. Igen, dicsértük ezt már korábbi tesztben is, de ismét megtesszük! Öröm látni, hogy a gyártó egyértelmű feliratokkal és színekkel igyekszik segíteni a tanácstalan vásárlót, aki nem feltétlenül nagybetűs HIFISTA, vagy villanyszerelő.

Sajnos, az Uniós szabályoknak megfelelően, a leírás nem térhet ki arra, hogyan kell a hangfalcsatlakozókból a kis műanyag dugókat kipiszkálni, hogy oda banándugót toljunk be. Mi ezt többnyire egy apró bicskával (Marantz termékek esetén egy speciálisan erre készített kis kampóval) tesszük meg. Így megnyílik az út, a kedvenc, dugózott kábeleink előtt is.

A mai trendeket figyelembe véve megnyugtató tény, hogy ez a modell beépített WiFi-vel is rendelkezik. Vagyis, ha éppen nincs kábel, ami elérne a készülék hátuljáig, akkor vezeték nélkül is tud csatlakozni az internetre és persze az otthoni hálózatra. Így még könnyebb kihasználni a DLNA és az Online rádiók kínálta lehetőségeket.

Szolgáltatások

Változik a világ és vele változnak nem csupán az erősítők, de a mi véleményünk is. Nem is olyan régen, még feleslegesnek ítéltük egy hasonlóan árazott erősítőben a 4K kép lehetőségét. Mostanra azonban megjelent a HDMI 2.0 csatlakozó, amivel megnyíltak a kapuk a nagy felbontás és nagy képkockaszám előtt is. A nagyfelbontású tévék is egyre nagyobb részét adják a gyártók kínálatának, így közelebb került az a pillanat is, amikor egy középkategóriásnak mondott erősítőre ilyen megjelenítőt kötünk majd.

A Denon AVR-X2100W átengedi akár a 60 Hz-es 4K képanyagot is, és ha szükséges, akár felskálázni is képes ilyen felbontásra. Igaz, mindössze 30 Hz-es frissítéssel. Ezen viszont nem kell megsértődni. Egy valamirevaló 4K felskálázó önmagában is annyiba kerül, mint egy kisebb házimozi erősítő.

Szintén fontos szolgáltatás a készülékbe épített Bluetooth, amire egyidejűleg akár négy telefonnal is csatlakozhatunk. Ez a rendszer a teszt alatt példás stabilitással működött. Az átvitt hang minősége persze nem olyan, mint amikor CD-ről szól a zene egy jó lejátszón keresztül, de igazából nem is várhatjuk el.

Az erősítő akár maga is képes zene lejátszására, a helyi hálózatról, DLNA segítségével, vagy USB-ről. Előbbihez jól jön egy okostelefon, vagy egy tablet és persze a Denon saját távvezérlő alkalmazása, vagy például a Bubble UPNP. Maga a Denon Remote App amúgy az elmúlt év óta egy kicsit stabilabb és könnyebben kezelhető lett, de nem ment át igazán látványos változásokon. Ha USB-ről szeretnénk lejátszani, akkor jobb, ha az erősítő gyári távirányítóját vesszük a kezünkbe, erre ugyanis a távvezérlő applikáció nem igazán vált be. A lejátszás ugyanakkor flottul megy, nem okoznak gondot a nagy felbontású, veszteségmentes tömörítésű felvételek sem.

A használat

Nem ez az első alkalom, hogy a Denon menürendszerét dicsérjük. Már a 2013-as modellek is remekeltek, ám a rendszer azóta tovább fejlődött, csiszolódott. Továbbra is azt üzenjük a Denon konkurenseinek, hogy a jót nem szégyen másolni! Tulajdonképpen csak a magyar nyelvű menü hiányzik a szívünknek. Igen tudjuk, hogy a magyarországi piac és átlag pénztárca is kicsi, ezért nem éri meg fejleszteni rá.

A menü valóban egy remekmű. Beüzemelés közben, a kábelvégek blankolását bemutató kis animációtól leesett az állunk! Az egykor olyan idegesítő tesztzaj helyett is egy sokkal elviselhetőbb teszthang segít a bekötések ellenőrzésében. No meg rengeteg ábra, rajz és animáció vezet végig a szükséges lépéseken. Még a hálózati beállítás menüje is barátságosabb a megszokottnál. A végén ráadásként megszólal egy online rádióadás is, amiből tudhatjuk, hogy a művelet sikeres volt. Az már csak hab a tortán, hogy ez a műsor egy magyar adó.

A kiszolgálás csúcsa azonban a mikrofonos kalibrálás apró részleteiben rejtőzik. Az első dolog, ami megkülönbözteti a Denont a konkurensektől, a mikrofonhoz mellékelt ?kartonrakéta?. Ez a fotóállványt hivatott helyettesíteni, mert ugye eddig tipikusan azt kellett volna használni, vagy egy mikrofonállványt. Csak hát ezek nincsenek meg minden háztartásban. Ilyenkor a legtöbb ember egyszerűen csak leteszi a mikrofont a fotelre, jócskán fülmagasság alatt, eltakarva a háttérsugárzókat is. Vagyis a Denon által mellékelt, összehajtatható állvány, ami úgy néz ki, mint valami rakéta, több mint kedvesség! Teljesen jól használható, funkcionális kiegészítő. Ráadásul a beállítás során, a képernyőn azt is jelzi az erősítő, hogy adott méréshez hová is kellene tennünk a mikrofont. Tényleg csak azt tudjuk ilyenkor kérdezni, hogy ez miért nem terjedt el hamarabb?

A hang

Mint mindig, most is több hangfalszettel kipróbálva kerestük, mivel kapjuk a legjobb eredményt. Pozitív meglepetés volt, hogy a Denon nem tűnt különösebben válogatósnak. Végül a DALI IKON 2 sorozat hangdobozait használtuk a mozis és sztereó próbákra. Emellett a sztereó, egyszeres erősítéssel végzett teszteket megismételtük az ELAC BS 403 dobozaival is, amiket a Denon meglepően jól kezelt.

Sztereóban, kettős erősítés mellett a hang simulékony, könnyen hallgatható. Hozza azt, amit a Denontól elvárunk. A megfelelő beállítások után a magasak egyenletesek, a középtartomány pedig jófajta hifis. A sztereó színpad olyan, mint egy vetített kép. Szélességében és magasságában is szépen elkülönül, de a tér mélységéről nem ad olyan részletes képet, mint egy jobb sztereó erősítő. A mélyek alkalmanként kissé elkentek, így a kettős erősítésnek nem is igazán érezzük komolyabb előnyét.

Egyszeres erősítéssel jobb sztereó színpadot kapunk, illetve összességében kicsit élvezetesebb lesz a zene egésze is, de centerhatású térábrázolásra, akusztikus daraboknál ne mindig számítsunk. A szokásos tesztfelvételeket végigpörgetve feltűnik, hogy dinamikában egy egészen kicsivel kevesebbet kapunk az egyszeres erősítéssel, de a különbség még állódobozokkal sem tűnik drámainak. Ugyanakkor az olyan dalok, mint Elvis Fever-e, Chris Jones, vagy Allan Taylor felvételei is egy kicsit közvetlenebbé válnak. Ezekkel különösen az Indiana Line DIVA 552 és az ELAC BS 403 remekeltek. Ugyanakkor, mint azt már előbb is írtuk, úgy tűnik, hogy a Denon nem különösebben válogatós, a maga tömény és erős stílusában elég markánsan lép fel.

Bár többször is lepörgettük a legtöbb tesztfelvételünket, az egyes dalok taglalása helyett inkább csak azzal summáznánk a hallottakat, hogy azok a kategóriához mérten, becsületes hifis minőségről árulkodnak. Sem többről, sem kevesebbről.

A meghallgatások során lecseréltük a tápkábelt ? még jó, hogy erre is gondolt a Denon ? és örömmel tapasztaltuk, hogy megérte megtenni ezt a próbát. Még ebben az árkategóriában is hallhatóan jobb lett az erősítő hangja, különösen a magas frekvenciákban.

A mozis tesztek első körét Audyssey kalibrálást használva végeztük. A hang az ilyenkor már megszokott, kimért és modoros volt. Mintha csak a szomszédok lelki békéjét őrizné. Be is mentünk a menübe és egy kevéske kísérletezés után ?Flat? módba állítottuk a rendszert. Ez már sokkal inkább tetszett az akcióra éhes füleinknek. A szokásos tesztfelvételek után Andrea Bocelli jött, akinek toszkánai koncertje az első pillanatokban nagyon meggyőző volt, de viszonylag hamar ráuntunk.

Az Audyssey teljes kikapcsolása után kísérletet tettünk a kézi beállításra. Ez nem volt különösebben nehéz, az eredmény pedig ismét tetszetős volt. Ezúttal az effektek élénkebbnek tűntek, a Bocelli koncert pedig sok szempontból elbűvölőbb lett. Összességében viszont az atmoszféra egy része elveszett. Tény, hogy az Audyssey használatának is megvannak az előnyei. Ha pedig valaki igazán igényli a jó hangzást, akkor alighanem csak hosszabb, akár hetekig tartó használat alatt fogja megtalálni a számára ideális beállításokat.

Az X2100 érezhetően ?egyengeti? a forráseszköz felől érkező képjelet is, kicsit mélyít a sötét részleteken, de a mozgás egyenletességébe nem piszkál bele. A gyárilag túlszaturált filmeknél elképzelhető, hogy feltűnően élénk bőrszíneket látunk majd, ilyenkor érdemes először a TV menürendszerében apró fokozatban mérsékelni a színtelítettséget, vagy kicsit csökkenteni a kontraszton. Automatikus skálázásra is van lehetőség, még külön ?1080p 24? opció is elérhető az abszolút mozis láncot használóknak.

Összegezve a házimozi részt, az AVR-X2100W nem a legdinamikusabb, vagy legközvetlenebb erősítő, amit valaha hallottunk, de a középkategóriával szemben támasztott elvárásoknak megfelel.

Ítélet

A Denon AVR-X2100W hangja klasszikus, a nappaliban elkövetett mozizásra való. Nem szárnyalja túl a középkategóriát, de becsületesen helytáll. Ugyanakkor a semlegessége, az hogy sem műfajban sem a rákötött hangfalakban nem igazán válogatós, egy kicsit kiemeli a tömegből. Egyszerű belőle rendszert építeni és ez nagy előny egy olyan erősítőnél, amit az emberek maguknak választanak és maguk telepítenek.

Külön elismerés jár a Denonnak, amiért a már eddig is példásan jó menürendszert apró kiegészítésekkel tovább javította. Lehet, hogy a beállításokkal csak az első néhány napban bíbelődünk, de nagyjából ekkor dől el az, hogy a továbbiakban hogyan fog a rendszer működni. Ha az erősítő könnyen használható, akkor több türelmünk lesz azt jól beállítani. Következésképpen, jobb esélyeink vannak rá, hogy kihozzuk az összeállításból a legjobbat.

1 2

Következő oldal >