Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
DALI ZENSOR 1 állványos hangfal teszt
Kicsi és még kisebb
2012. április 5., csütörtök, 15:50
DALI ZENSOR audio hangfal hifi sztereó DALI ZENSOR DALI hangfal hifi hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt DALI hangfal teszt
A DALI új belépő sorozattal állt elő, ami a ZENSOR nevet viseli. A széria egy állványos, két álló és egy centersugárzóból áll, az aktív szubbasszus sugárzó egyelőre várat magára. Nekünk ízelítőnek a legkisebb jutott, amit az egyszerűség kedvéért szimplán 1-nek neveztek el.
A doboz parányi, magassága nem éri el a 30 cm-t, súlya pedig alig haladja meg a 4 kg-t. Láttunk, pontosabban hallottunk már csodát ilyen méretektől is, de abban az esetben ProAc-ról volt szó, az ára pedig súrolta a 300 ezret. Kíváncsian vártuk hát, hogy a DALI mit nyújt nekünk ebben a kategóriában. Valószínűleg mást, hiszen a kis ZENSORt elsősorban mikro rendszerekhez ajánlják, kicsi vagy közepes szobákba. A doboztest MDF-ből készült, bevonata vinyl, színe pedig lehet fekete, világos dió vagy fehér. A mélyközépsugárzó 133 mm-es, amit hátsó reflexnyílás támogat, a magassugárzó pedig 25 mm-es lágy dóm.
Minimálisan 25 wattot ajánlanak a meghajtásához, viszont a 86,5 decibeles érzékenység miatt, ennél azért jóval többet igényel. Impedanciája 6 Ohm, frekvencia-átvitele 53 és 26 500 Hz közötti, a keresztváltó 2900 Hz-en dolgozik. A kétutas doboz hátul kapott még egy kis konzolt, amivel akár dizájnállványra, vagy a falra is rögzíthetjük. A hangszórók mágneses árnyékolása a gyári honlap leírása szerint mérsékelt, az álló modellek pedig egyáltalán nem kaptak olyat, így CRT tévés házimozit csak kompromisszumokkal állíthatunk össze belőlük. Külső megjelenése abszolút korrekt, ahogy az összeszerelés vagy az illesztések is, plusz jó pont jár a szimpla, de aranyozott és teflonbevonatú bemenetekért. Egy valamit még nem igazán értünk: miért is kell mikro hifikhez ajánlani a kis DALI-t, amikor az érzékenysége alacsonyabb már nem is lehetne, a parányi elektronikák pedig nem a teljesítményükről híresek. Ők tudják, de én a biztonság kedvéért egy 2x100 wattos erősítőt használtunk a meghajtásához, jobb a békesség.
Nyitásnak Amy Macdonald debütáló albumát hallgattuk, amelyben valódi hangszerek uralkodnak, változó intenzitású hangszerelésben. Dániában nem tudjuk, mi számít kicsinek vagy közepesnek a szobák terén, de hazai viszonylatban inkább maradjunk a kicsinél, a DALI-ban ugyanis ehhez van elegendő szufla.A tere teljesen rendben volt, a színpadot kellően mélyen és magasan rajzolta, és még a két doboz között sem keletkezett luk. A részletek tisztán kivehetőek voltak, a hangok természetesek maradtak, jellegük színezetlen, némi kis szárazsággal vegyítve. A basszusgitár jobban elbújt, mint ahogy szabadna, és bár végig követhető maradt, egy kis testesség még elfért volna. Falhoz egészen közel tolva valamit javult a helyzet, de a legjobban akkor járhatunk, ha egy polcra helyezzük, ahol oldalsó támogatást is kaphatnak a dobozkák. Az ének dicséretet érdemel, levált a ZENSORról, minden szót tisztán értettünk, és a zenekar előtt jelent meg az előadó, ahogy annak lennie kell. Madonnát vagy a Faith No More-t nem sokáig sikerült hallgatnunk, mert sem a diszkóhangulat, sem pedig a kemény rockzene nem jött át maradéktalanul. Kicsit olyan volt az egész, mint Hétszünyű Kapanyányimonyók a Fehérlófiában: kicsi, dühös, de valamiért mindig ártalmatlan marad a szemünkben. Természetesen ezeket a műfajokat sem kell hanyagolnunk, de érdemes bevenni a csapatba ilyenkor egy mélynyomót, ám a legkézenfekvőbb inkább egy álló ZENSOR választása.
Diana Krall révén a DALI ismét otthonosabban érezte magát, bár a triónak egy kicsit szűkösnek bizonyult a hely. Mindezek ellenére sokáig hallgatható maradt a zene, úgy látszik, a jazz fekszik neki, bár a felvétel nagyszerűségét nem sikerült teljesen megmutatnia. Ez annak a következménye, hogy ez a hangsugárzó elsősorban a magas- és középtartományban jeleskedik, így a bőgő sajnos inkább csak jelzésértékű maradt. A Dire Straits vagy Mark Knopfler esetében jelentős javulást tapasztaltunk, ez valószínűleg az aprólékosabb és kiegyensúlyozottabb hangszerelésnek is köszönhető. Nincsenek jelentős dinamikai csúcsok, inkább az összjátékon van a hangsúly, amit a kis doboz szépen megmutatott. A tér a méreteihez képest nagyon szép, a magasak és közepek pedig tiszták voltak, grízességnek vagy élességnek nyoma sem volt. Végezetül jött némi szimfonikus zene, persze nem kockáztattunk meg operát, csak egy kis Négy Évszakot. Hallottuk már szebben is szólni ezt a művet állványos sugárzótól, de bizony rosszabbul is, viszont a ZENSORnál olcsóbb dobozt, ilyen hanggal, nem nagyon lehet kapni a piacon. Teljes extázist ne várjunk, de éjszakai hangulatvilágításnál, szobahangerőn nagyon is élvezetes az előadás.
A DALI létező legkisebb hangdoboza kis szobákba ajánlható, zenék terén pedig tartózkodjunk a szélsőséges dolgoktól, közelebb állnak hozzá a gitárok, az ének, mint a torzított hangok. A túl sok hangszert sem szereti igazán, de ilyen mérettől ezt ne is várjuk el, főleg ebben a kategóriában. Zenehallgatás mellett, a gyártóval ellentétben, azért mozizáshoz is ajánljuk, egy jó szubládával támogatva nagyon korrekt kis szettet lehet ZENSOR 1-ekből összeállítani.
