DALI OBERON ON-WALL C aktív hangfal teszt

2021. február 2., kedd, 22:10

DALI OBERON audio hifi hangfal hangszóró DALI hangfal hifi hangfal aktív hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt aktív hangfal teszt DALI hangfal teszt

A DALI OBERON ON-WALL C a dán gyártó nemrég megismert azonos nevű falra szerelhető hangsugárzójának aktív változata. A passzív testvér meghallgatásakor kellemes élményeket szereztünk - lássuk, mit tud az aktív változat!

A DALI 2019-ben váltotta le a sikeres ZENSOR szériát és ekkor ismerhettük meg az azt váltó OBERON hangfalcsaládot, amely azóta - méltán - számos díjat bezsebelt, több példány pedig nálunk is vendégszerepelt már, minden alkalommal kivívva elismerésünket. Az EISA díjjal is jutalmazott OBERON-ok közül nemrég teszteltük a falra szerelhető ON-WALL-t, amelyből a DALI nemrégiben elérhetővé tette a C (aktív) változatot is. Tesztpéldányunk fekete színben érkezett, ugyanazzal a minőségi, kulturált kinézettel bír, mint a sorozat többi tagja, tehát a világos tölgy, dió, fehér színválasztékból választhatunk - az OBERON az alapszínhez tökéletesen illeszkedő fekete, szürke, illetve fehér előlappal könnyen illeszthető bármely lakókörnyezetbe.

Mi sem mutatja ékesebben, hogy a DALI elkötelezett az aktív hangfalak mellett is, mint hogy mára a választék igen tágassá vált. A CALLISTO 2C és CALLISTO 6C mellett (ebből a sorozatból származik a DALI SOUND HUB vezeték nélküli technológiája) a magasabb kategóriát képviselő RUBICON 2C és RUBICON 6C, a belépő kategóriás OBERON-ból pedig az ON-WALL C mellett az OBERON 1 C és az OBERON 7 C áll rendelkezésre.

Az OBERON ON-WALL C működtetéséhez szükséges egy SOUND HUB vagy a SOUND HUB COMPACT, ami a vezeték nélküli összeköttetést biztosítja. Tesztpéldányunk az utóbbival (COMPACT) érkezett - a nagyobb modell a magasabb ára miatt inkább a sorozat nagyobb hangsugárzóihoz illik, illetve csak ahhoz csatlakoztatható a BluOS streaming modul - de szerencsére bármelyik C modell párosítható mindkét SOUND HUB-bal.

Lássuk a hangfalunkat! Az OBERON ON-WALL C hátlapja megegyezik a passzív változatéval, de természetesen kiegészül a vezeték nélküli csatlakoztatást lehetővé tévő modullal.

A SOUND HUB COMPACT és a hangsugárzók párosítása nem is lehetne egyszerűbb: először a HUB hátoldalának közepén lévő "link and connect" gombot, kell megnyomni, majd ugyanezt a gombot először a bal, majd a jobb oldali hangfalon, kiválasztva a piktogramnak megfelelő pozíciót.

7 pozíciót jelölnek, ami előre vetíti egy későbbi vezeték nélküli sokcsatornás rendszer lehetőségét, de ez egyelőre még nem támogatott. Végül a SOUND HUB gombjának újra megnyomásával a csatlakoztatás minden késedelem vagy várakozás nélkül azonnal megtörténik és az OBERON ON-WALL C máris harcra kész. Ennek így is kell lennie, de ért már minket kellemetlen meglepetés, amikor a párosítás nem, vagy csak sokadjára volt sikeres.

Kanyarodjunk vissza egy pillanatra a SOUND HUB COMPACT-ra, hiszen a csatlakoztatás ezen keresztül történik! A névválasztás tökéletes, az eszköz valóban kompakt, kis helyet foglal és egy egyszerű, áttekinthető távirányítóval vezérelhető. Kis mérete miatt (mivel tényleg nem nagyobb, mint egy beltéri egység vagy egy router) előfordulhat, hogy egy médiapolcon/állványon olyan helyre száműzik, ahol a távirányító "nem látja", de a DALI erre az esetre mellékelt egy infraszemet a tartozékok közé - apróság, de adott esetben életmentő lehet és nem szükséges külön megvásárolni.

A hátlapon találunk egy pár analóg RCA, egy optikai és egy HDMI bemenetet, illetve egy LFE kimenetet. A tévét kihangosítva mellbevágó volt a minőségkülönbség - erre számítottunk. A tv hangszórói által kínált, leginkább csak elégségesnek nevezhető hangminőséghez képest nem túlzás dimenzióugrásról beszélni. A manapság tv hang fronton sokak által kézenfekvőnek tűnő továbblépési lehetőséget jelentő soundbárokhoz képest az azokra általában jellemző dobozhang hiánya, a széles sztereó színpad és az általánosságban vett neutrális hangkép miatt az OBERON ON-WALL C valós alternatívát kínál. Nem elsősorban azzal, hogy a falra szerelve nem foglal helyet, hiszen erre a legtöbb soundbar esetén is van lehetőség, hanem a hangjával. Szubjektív szempont, de hozzánk közelebb áll egy sztereó hangsugárzópár, mint egy hangrúd, hamar beírtuk hát az első pipát és zenékkel folytattuk.

Korábbi tapasztalataink alapján bátran kínáltuk meg tesztalanyunkat hangszeres zenékkel, számítottunk rá, hogy a vokál, a klasszikus zene és a jazz jól fog állni neki. A stílusfüggetlenség szép szlogen, de az OBERON-t a méretei nem predesztinálják pl. egy Metallica koncert csúcshangerőn történő hallgatására, ugyanakkor bőven elegendő hangerőt és mélyeket tud nyújtani egy basszusban gazdag mai popzenéhez, természetesen a szoba mérete, a hallgatási távolság és a hallgató preferenciájának függvényében. A kis méret ellenére nem igényli kötelezően a mélysugárzót, arra inkább csak a 2.1-es alap mozirendszerek kiépítése esetén lehet szükség, de a lehetőség adott.

Artemis: If it’s Magic - Az Artemis egy hét főből álló női jazz supergroup, a lemez pedig MQA minőségben elérhető a TIDAL-on, a Blue Note Records kiadásában. Varázslatos az énekhang, levegős volt a megszólalás, ugyanakkor a vezeték nélküli kapcsolatnak betudhatóan a hangképre azért ráült egy enyhe fedettség, a technológia korlátai kikerülhetetlennek látszanak. Mindez a tv adással nem volt detektálható, de szerencsére csak az általában megszokott minőségveszteségről volt szó, nem egy függönyt kell elképzelni, hanem inkább egy vékony selyem benyomását keltette. Jó pont azonban, hogy a veszteségmentes hangerőszabályzásnak köszönhetően alacsonyabb állásban sem szenvedett csorbát a felbontás és miután "ráállt a fülünk", csak az élmény maradt. Az Artemis-ről minden bizonnyal sokat fogunk még hallani, a tagok mindegyikének produkciója magas szintű, külön-külön is sikeres szólisták, zenéiket a kis DALI pedig fáradhatatlanul adagolta, a ritmikai képességek arról tanúskodtak, hogy a beépített erősítő illesztése remekül sikerült. Énekesük, Cécile McLorin Salvant nevét érdemes megjegyezni.

Ha már a jazz supergroup-oknál jártunk, az egyenjogúság jegyében a Fourplay 12. lemezét is meghallgattuk, amely 2012-ben a megjelenésekor azonnal a 2. helyen nyitott a New York-i jazz listán. A December Dream-et lehetetlen volt kihagyni, a non-plus ultra smooth jazz muzsika sajátos hangulatot kapott. A négy nagyágyúból sajnos Chuck Loeb már nincs köztünk, 2017 júliusában hunyt el. A gördülékeny, ritmikus előadás itt is elnyerte a tetszésünket, a kis OBERON megindulásai pedig további kellemes zenehallgatást vetítettek előre.

A Daft Punk: Random Access Memories lemezéről a Give Life Back to Music-ra esett a választás, amely ugyan nem tűnik egy nehéz felvételnek, de aki hallotta már komolyabb rendszereken szólni, annál a léc magasabbra kerül. Az OBERON ritmikailag itt is tökéletesen kezelte ezt a számot, valóban életet tudott lehelni bele. Ez az album nem élvezhető igazán, ha a rendszerben "nincs löket", de a DALI megint túlmutatott a méretein, a kiváló ritmustartás pedig ekkorra már nem ért meglepetésként.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve visszatértünk a jazz-hez, mert az OBERON nagyon jól érezte magát ebben a stílusban. Patricia Barber: Smash albumán mind a 12 dal mesteri alkotás, a kivételes zenei intelligencia és artikuláció visszatükröződése. A szövegek mindegyike egy keserű pirula, de a hiteles előadás miatt nem is vágyunk desszertre. A kezdés nagyon erős, a Code Cool a kritikusok szerint is annyira különleges, hogy a következő generációk énekeseinek kiváló feldolgozható alapot jelent. A Redshift vokáljának mindkét szólamát Barber énekli, a zongora hangjai szépen gördülnek a háttérben, a bossa nova gitárkísérete pedig remekül olvad bele, az egység példás. A Spring Song nagybőgő szólójában Larry Kohut a szimbiózis magasiskoláját nyújtja, melodikus, pontos játékát az OBERON pedig hihetően prezentálta. John Kregor gitározása egészen lehengerlő, a szólók alapján a figyelmetlen hallgató akár azt hihetné, hogy az ő lemezét hallgatjuk, de sem a szólók közben, sem a kíséret során soha nem válik öncélúvá vagy magamutogatóvá a játéka, ellenkezőleg, Kregor tökéletesen rendeli magát alá a zenének. A kvartett ritmus szekciójának dobos tagjaként Jon Deitmeyer sem lóg ki a sorból, a Bashful dobszólójában képességei legjavát nyújtja, a zenekar egysége tökéletes, az OBERON pedig egyikükre sem helyezett külön hangsúlyt, az előadás nagyon élvezetes volt, főleg a semleges hangkarakter a jól illeszkedő erősítő és – nem meglepő - a ritmika miatt. Nem túlzás azt állítani, hogy a Smash a 2013-as megjelenésekor, az akkor 25 éves jubileumát ünneplő zongorista-énekesnő legjobb jazz albuma volt, az OBERON ON-WALL C pedig felnőtt a feladathoz, együtt tudtunk élni a zenével.

A minőségi popzene jegyében folytatva Peter Gabriel: Downside Up-ja következett - mindenki ismeri a dal történetét, Gabriel szinte mindegyik koncertjén benne van a repertoárban, itt lányával, Melanie-vel énekli a duettet. A közönség eufórikus együtténeklése majd a zenészek bemutatása felidézte a koncertet, amin mi is részt vettünk az újjáépített Sportarénában - bár a felvételen egy másik koncert szól. Az OBERON ON-WALL C ismét méreteit meghazudtolóan helyezett el minket a koncerten, a szubládáot nem kapcsoltuk be, de anélkül is volt elég basszus, sőt, sokkal több, mint elsőre gondoltuk! A reflexcsövet ügyesen hangolták, 52 Hz-re - pont oda, ahová ennél a kis hangfalnál kell.

Ólafur Arnalds: re:member lemeze ugyancsak a TIDAL Master-ről származott. Az izlandi zongorista nem virtuozitásával, inkább egyedi harmóniavilágával szerzett rajongókat. A dal hemzseg a részletektől, de ha elsősorban a részletözönre vágyva hallgatnánk - amelyben komolyabb összeállítások révén volt már részünk - lenne bennünk hiányérzet, mert a hangban érezhető volt az a kis fedettség, amiről már ejtettünk szót, de mégis inkább az előadás, az élmény került itt is előtérbe. Egyszerűen jó volt hallgatni! Az album nyugodt hangulata könnyen átragadt ránk, a csellók és az effektek szépen különváltak a zongoráktól. Igazából az egyes szám használata lenne indokolt, mert bár több zongorát hallottunk, Arnalds csak egyen játszott, a többszörös effektet az általa fejlesztett új Stratus nevű zenerendszer generáltja. A kis DALI szinte követelte a minőségi zeneanyagokat, amelyeket remek előadással hálált meg, nem okozott csalódást.

Zárásként itt volt az ideje, hogy egy kicsit feltekerjük a hangerőt, megvizsgálva, hol vannak az OBERON ON-WALL C korlátai. Ahogy említettük, nem a heavy metal koncertek megszólaltatása a feladata, de egy big band pont megfelelő - a Jaco Pastorius Big Band Word of Mouth Revisited lemeze pedig nemcsak zeneileg fantasztikus, ha gond van a láncban, akkor jó pár összeállítást képes kivégezni, hamar felborulhat az egyensúly. A hangdobozok ritmikája azonban itt sem esett szét és az eddigi legsodróbb, leglendületesebb megszólalással leginkább ezzel az albummal lopták be magukat a szívünkbe. Egyik sztárt hallgathatjuk tehát a lemezen a másik után és fantasztikus élményt jelent a különböző stílusú muzsikusok interpretálásában hallgatni Pastorius szerzeményeit. Virtuozitása és a műfajra gyakorolt befolyása a mai napig megkerülhetetlenné teszi, az azonban kevésbé ismert, hogy életműve zeneszerzőként is jelentős. Az összes számot felsorolhatnánk, mivel végighallgattuk a lemezt, de a Used to be a Cha Cha Victor Bailey előadásában egészen magával ragadó volt, nemcsak a már megszokott ritmika, hanem a teljes hangsáv dinamikája miatt. Tesztalanyunk megfelelő illesztéssel kisebb és közepes méretű szobákban egész biztosan nem okoz csalódást.

Összegzés

A DALI OBERON ON-WALL C legfontosabb tulajdonsága, hogy atmoszférát tud teremteni, van kedvünk hallgatni, mert betekintést enged a részletekbe, de mindezt nem úgy teszi, hogy fel akarná magára hívni a figyelmet, egyszerűen árad vele a zene. Ritmikája messze túlmutat a kategóriáján, a ritmustartás és az időzítés komoly erénye. A kialakítása miatt a térábrázolás főleg mélységében nem történhet meg olyan szinten, mint egy állványra helyezett hangsugárzóval, de ha valaki eleve fal közeli elhelyezésben gondolkodik, akkor a DALI OBERON ON-WALL C valós alternatívát kínál, mivel nem foglal helyet a padlón, nem szükséges hozzá állvány és hangfalkábel, a beépített erősítője jó minőségű, a kulturált kivitel pedig bizalomgerjesztő. Tévé kihangosítási opcióként lesöpri a porondról a sztereó SOUNDbar megoldásokat, főleg, ha a SOUND HUB által kínált szubkimenetet is kihasználjuk, de hangolása remekül sikerült, kompakt méretei ellenére nem kiált egy mélyládáért. Aki nem szeretne külön erősítőt, kábeleket vásárolni és megelégszik a SOUND HUB COMPACT által nyújtott csatlakoztatási lehetőségekkel, az célba érhet az OBERON ON-WALL C-vel. A teljes OBERON ON-WALL C csomag ára a SOUND HUB COMPACT-tal együtt cikkünk megjelenésekor 370 000 forinttal drágább a passzív változatnál, az előnyök mellett ezt kell mérlegelnie annak, aki az aktív megoldással szemezne - ez a kompaktság ára. Elképzelhető, hogy ebből az összegből valaki egy kedvére valóbb erősítőt talál, de ahogy már utaltunk rá, mindez kábelezéssel és helyigénnyel is jár. A hátlapon szereplő 7 hangszórós beállítási lehetőség a piktogramon minden bizonnyal nem véletlen, érdeklődéssel várjuk a DALI aktív sokcsatornás fejlesztését, melyről megjelenésekor beszámolunk!