Cambridge Audio Topaz SR20 integrált sztereó erősítő teszt

Kicsit jobb a belépőnél

2015. március 5., csütörtök, 07:05

Cambridge Audio audio hifi erősítő DAC DA konverter DAC teszt erősítő teszt CA erősítő hifi erősítő Cambridge Audio erősítő hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt

A Cambridge Audio Topaz SR20 érdekes kategóriát képvisel a sztereó rádióerősítők között, hiszen egyfelől olcsó, másfelől sok követelménynek próbál megfelelni. A fennmaradó kérdés csupán az, hogy ilyen komoly teljesítmény és szolgáltatások mellett milyen hangzásra képes?

Kicsomagolás, első benyomások

A készülékház a Cambridge Audio Azur házimozi erősítők küllemét örökölte, viszont egyeseknek hátrányt jelenthet, hogy csak fekete színben kapható, bár a szálcsiszolt alumínium előlap így is diszkréten elegáns érzést kelt. Fotókon sajnos nem lehet visszaadni ugyanazt a látványt és a hifis arculatot, amit élőben nyújt a Topaz SR20. Az előlap kiosztása szinte tökéletes, az öt különálló forrásválasztó gomb helyett talán esztétikusabb lett volna egy baloldali potméter, persze feltehetőleg a tervezők próbáltak gazdálkodni a költségekkel. Ne feledjük, az SR20 a gyártó belépő kategóriájából származik, még akkor is, ha a Topaz széria csúcsáról beszélünk.

Az impulzus potméter kissé lapos, de határozott fokozatokban és érzékletesen szabályozza a hangerőt. A bal alsó sarokban feketén árválkodó, 3,5 mm-es Jack aljzat áll rendelkezésünkre ?MP3 in? felirattal, nyilvánvalóan okostelefont és tabletet is csatlakoztathatunk rá. Kíváncsian várjuk azt a napot, amikor a hifi erősítőkön a ?Tape? feliratokat beleértve az ?MP3? helyett is valami korszerűbb jelzéssel rukkolnak elő.

Ettől még a lényeg nem változik: a Topaz SR20 elején lévő aljzat és a másik oldalon lévő, 6,3 mm-es Jack fejhallgató kimenet is korrekt minőségű, nem lötyög, ugyanez érvényes a hátoldali csatlakozókra.

Apropó, a készülék beépített DAC-kal is rendelkezik, melyre két optikai és egy koaxiális bemeneten keresztül köthetjük rá forráseszközeinket. Továbbá három pár sztereó RCA csatlakozó is rendelkezésre áll, valamint egy Phono bemenet lesz segítségünkre, amennyiben analóg lemezjátszót kötnénk az erősítőre. A teljesen mezei minőségű hangfalkábel csatlakozók banándugó kompatibilisek, igény szerint lehetőségünk van két pár hangdoboz bekötésére is, melyek A vagy B illetve A+B felállásban hajthatóak. További hab a tortán, hogy az SR20 egy aktív mélyláda kimenettel is rendelkezik.

Bekapcsolás

A ki/bekapcsoló gomb csak készenléti állapotba helyezi az áramkört, teljes áramtalanításra a hátoldalon lévő, kétállású kapcsolót használhatjuk. Mivel tesztalanyunk beépített AM/FM tunert is tartalmaz, ezért duplán hasznos a remekül olvasható, kellemes kék fénnyel világító előlapi kijelző, mely rádióhallgatáskor láthatóvá teszi az RDS szövegeit, valamint az aktuális forrás nevét is megjeleníti.

Az SR20 lelkét egy masszív toroid transzformátor képezi, mely gond nélkül biztosít csatornánként 100 W teljesítményt. Utóbbi, hirtelen terhelés esetén 120-130 W-os csúcsértéket is képes nyújtani, ennél fogva a készülék álló hangfalakat is kiszolgál. A készülékház akusztikailag csillapított szerkezetre épül, valószínűleg ennek nem képezi részét a meglehetősen vékonyka tetőlemez. Utóbbin jókora nyílások segítik a szellőzést, melyeken keresztül betekintést nyerhetünk az igényes belvilágba. Az SR20 ugyanolyan elven működő, ventilátorral megtámogatott hűtőrendszert tartalmaz, mint a korábban már általunk is tesztelt Cambridge Audio Azur házimozi erősítők. Eleinte szkeptikusak voltunk az aktív hűtés láttán, tény, hogy az erősítő közvetlen közelében tartózkodva némi susogást hallhattunk, de már a legkisebb hangerőn történő zenehallgatásnál sem hallottuk a légkeverőt.

Hangminőség

Az erősítő remekül képes beosztani a csatornánként 100 W-os teljesítményt, és nem erőlteti meg a kisebb méretű, kétutas állványos hangfalakat sem. Sőt, tesztünk során a rákötött Boston Acoustics A 26 és Jamo Concert C 603 dobozokból minden létező tartalékot ki tudott préselni. Ami azt illeti, az általunk jól ismert és évek óta használt Jamo esetében olyan határértékhez érkeztünk, ami bebizonyította, hogy ez az elektronika bizony többet is tudna, ha egy fokkal jobb hangfalat kapna. Hogyan lehet érezni az ilyesmit? Egyrészről a hangsugárzó a tőle megszokottól sokkal tisztább és dinamikusabb hangot produkált, másrészt pedig a hangerőt feljebb állítva érezhettük a basszusok keményedését, valamint a hangszínpad összefolyását. Ennek ellenére, a közepes hangerőn hallott rendkívüli tisztaságból sejtettük az erősítőben rejlő lehetőségeket, és végül igazunk lett, mivel a később rákötött BW 685 S2 dobozokkal még meggyőzőbb részleteket és nyitottabb hangszínpadot kaptunk. Az erősítő nem tette fárasztóvá a zenehallgatást, ugyanakkor fenntartotta a tisztaság érzetét, és e kettő kombinációja ritka adottság ebben az árkategóriában (kb. 125 000 Ft).

A Wolfson DAC ezúttal sem vallott szégyent. A tiszta, könnyed, ugyanakkor részlet-orientált hangzás érdekében erősen javasoljuk, hogy tessék kihasználni a rendelkezésre álló digitális bemeneteket! Saját példánkra alapozva csak pozitívan tudunk nyilatkozni a konverter képességeiről, hiszen a teszteléshez használt, belépő kategóriás Pioneer BDP-170 analóg hangja (ami sajnos sokat romlott a BDP-160-as elődhöz képest) drasztikusan rosszabb volt, mint az erősítő által feldolgozott jel. A Topaz-nak köszönhetően, a nagyáruházi, műanyag előlapos Blu-ray lejátszóból gyakorlatilag egy tisztességes, alap CD-játszókkal rivalizáló készüléket kreáltunk. Ha van otthon plazma vagy LCD tévé, azt is érdemes egy optikai kábellel rákötni az erősítőre, főleg, ha médialejátszót is tartalmaz. A tesztelésünkhöz használt Sony KDL-42W805 televízió, optikai kimenetéről szép tiszta, teres és dinamikus hang érkezett, és ami fontosabb, sikerült elkerülni a tévé által generált, sajnos meglehetősen pocsék és maszatos analóg hangot. Az optikai kábel egyetlen hátránya, hogy filmnézésnél hajlamos néhány milliszekundum ajakszinkron elcsúszást okozni, persze a tévé/lejátszó felhasználói kézikönyvének áttanulmányozása ilyenkor megoldás lehet.

A Cambridge Audio Topaz SR20 az általunk kipróbáltak közül az eddigi legolcsóbb olyan erősítő, melynél csukott szemmel a valós zenei helyszín elénk tudott kerülni. Hangszínpadja lehetett volna szellősebb, kicsit szűken és távolian ábrázolta a zenekari felvételeket, ennek ellenére a zenei jellege segített fenntartani a figyelmünket. A kissé zárkózott hangképet élénk és jól kivehető részletekkel ellensúlyozta. Nem vitt el minket a pihe-puha, gyengéd brit hangzás irányába, hanem a részleteket kis nyersességgel és játékos dinamizmussal párosította. Ez a meglepően jól kiegyensúlyozott karakter számos zenei stílusnál jónak bizonyult, jobban mondva szinte minden műfajnál hasznosan tudott megmutatkozni. Aki igazán vájtfülű és évek óta használ valamilyen komoly hifi rendszert, annak feltűnő lehet az erősítő lazasága, helyenként felesleges csilingelő magasai és lelkes dinamizmusa, viszont tény, hogy a legtöbb felhasználó pont ezért az izgalmas és intimitást nélkülöző, könnyed karakterért szeret bele a hifizésbe. Minél többet hallgattuk, annál inkább egyértelművé vált, hogy az SR20 nem akart minket feltétlenül meggyőzni, ugyanakkor mégis sokat fel akart tárni a lejátszott zenékből. Ennél konkrétabban nem tudjuk megfogalmazni, amit hallottunk, érdemes mindenkinek a saját fülével megtapasztalnia, ez a készülék klasszikus arany középutat képez, egyike azon keveseknek, ami a saját korlátain belül tökéletesen teljesít, szinte mindegy, hogy mit adunk neki, jól szól. Még azon se csodálkoztunk volna, ha emberi hangon megszólít az erősítő: miért ne adjam azt, amit elvártok tőlem? Különben úgyse vásárolna meg senki.

Végszó

A Topaz SR20 tervezőinek sikerült a termék árához viszonyítva szinte mindenben felülmúlni a várakozásunkat. Így lelkifurdalás nélkül állíthatjuk, hogy ez az erősítő nagyon ajánlott vétel. Mindazoknak, akik a hifit integrálni szeretnék a nappaliba, a televízió és a Blu-ray lejátszó közé, persze az se baj, ha még a játékkonzol és a set top box is kihangosításra vágyik. Van egy-két fizikai apróság, amibe egyesek talán majd belekötnek, de a jó extrák, a diszkréten elegáns megjelenés és a meglepően jó hang bőven kárpótolni fogja a hallgatót.

1 2

Következő oldal >