Cambridge Audio Minx hangrendszer teszt

Csak egy újabb apró hangfalszett?

2013. július 8., hétfő, 17:45

Cambridge Audio MinX audio házimozi hangfal házimozi hangfalszett Min 21 Min 11 hangfal teszt hangfalszett teszt

Azt biztosan nem kell bizonygatnunk, hogy apró hangdobozokra szükség van. Ám azt is mindenki tudja, hogy a kis méret kényszerű kompromisszumokkal jár, vagyis járt sokáig.

A tesztre fogott szett a Cambridge Audio egy érdekes kísérlete. Az a gyártó, amelyik hol végtelenül leegyszerűsít dolgokat, hogy minőségből a maximumot nyújthassa, hol lélegzetelállítóan komplex jelfeldolgozást vet be a legjobb eredményért. Ezúttal igen messzire jutott a hagyományos hangfalaktól. Nem csak azzal, hogy a szokásos állványos dobozok helyett szatellit sugárzókat épített, de a kis dobozkákba szerelt hangszórókkal is olyan vizekre evezett, ahol a hagyományos hifis cégek eddig csak szerény sikereket mondhatnak magukénak.

A Minx modellek háttere

A Minx sorozat alapja a BMR (Balanced Mode Radiator) névre hallgató hangsugárzó technológia, ami látszólag csak sík membránfelületében különbözik a szokásos megoldásoktól. A membrán mögött azonban egy számos ponton átrendezett felépítést találunk, eltérő módon beépített mágnessel és a szokásos teherhordó tölcsér (kónusz) formát kiváltó szendvics szerkezetű mozgórésszel. Joggal merül fel a kérdés, hogy miért érdemes ennyi fejlesztést beleölni a hagyományos és jól bevált hangsugárzó kialakítás leváltásába? Sorolhatnánk is a válaszokat, de előbb szóljunk csak egy néhány szót a BMR hátteréről!

Az ezredforduló táján, a plazma tévék borzalmasan drágák voltak, az LCD TV gyakorlatilag még ismeretlen volt a legtöbb apró hangsugárzó pedig egészen pocsék hangot adott ki magából. Vagyis a drága és lapos tévéhez vagy vacak hangot, vagy vaskos dobozt kellett (volna) mellékelni, hogy elfogadható hang jöjjön ki belőle. Ekkor jelent meg a piacon egy hangsugárzó technológia, amiből az akkori (kb. 10 cm vastag) plazmatévéknél is vékonyabb hangdobozt lehetett készíteni. Ez volt az NXT, a rezgő lemez. Számtalan kis cég igyekezett kihasználni az ebben rejlő lehetőségeket és néhány nagy is felsorakozott. Megmozdult valami, de a forradalom látszólag elmaradt. Az apró dobozkák hangja pedig egyre inkább kezdett elviselhetővé válni, legalábbis tévés célokra. Így hiába is volt jobb az NXT, nem söpörte le a hagyományos megoldásokat a piacról.

Vajon az NXT a kétezres évek meg nem értett csodája volt, vagy csak egy érdemei felett elismert apróság? A hangkeltők keresztmetszeti rajza számos ismerős alkatrészt mutat, lengőtekercseket és mágneseket, ami miatt sokakban felmerült, hogy ez igazából csak egy kilapított papírmembrános hangszóró. A valóságban azonban az NXT mögötti tudás nem csak a rezgés közvetítéséből állt, hanem abból, hogy a cég mérnökei a sík membránfelületről is hatalmas tudást halmoztak fel. Erre nem véletlenszerűen helyezték el valahová a tekercset, illetve tekercseket. Helyük pontosan kiszámított volt és elhelyezkedésük befolyásolta a rendszer hangkarakterét. Az NXT jobb volt annál, amit a legtöbben vártunk tőle, mégsem terjedt el annyira amennyire számítottunk. Az idő tovább haladt és mi is elfeledtük az ezredforduló különös technológiáját.

Ám egyszer csak felbukkant a HiWave. A kínainak is beillő név ellenére, ez egy igazi cambridge-i központú cég, ami az NXT és az Audium házasságából született. Az egykori NXT technológiából pedig megszületett a némileg hagyományosabb megjelenésű BMR, ami az elődhöz hasonlóan nem csak egyszerű termék, hanem megtestesülésre váró tudás is. Itt is komoly elmélet van a háttérben, ami alapján mind a HiWave, mind a tőle gyártási jogot vásárló cégek, számos BMR hangszórót kínálnak. Így történhet meg az, hogy azt olyan neves és egymással versengő gyártók kezdték használni, mint a Naim, a Boston Acoustics, a Rega, vagy a Marantz. Több nagyra tartott és drága márka felvállalta a BMR technológia használatát a legdrágább termékeiben is. Tehát a BMR bizonyított. Vagyis joggal bízhatunk mi is abban, hogy a köré épült Cambridge Minx is jól fog szerepelni.

A szett

A tesztre kapott készlet a Minx Min 21 és Min 11 hangsugárzókból, valamint Minx X300 mélyládából állt.

A kis szatellit sugárzókat kézbe véve, határozottan érezni, hogy azok jól vannak összerakva. Bár tudomásunk szerint a fő egységeket csavarozással illesztették össze, az egész mégis olyan mintha ragasztva lennének, akár egy hagyományos, fa hangdoboz. Érzésre nagyon egységesnek tűnik és kopogtatva is szinte tömörnek hat. A hátlapon egy csavart találunk, amivel konzolra, állványra rögzíthetjük a kis dobozt.

Amennyiben ezt nem használjuk, akkor megfontolandó lehet kivenni, vagy egy finom mozdulattal megszorítani a helyén. Ha ugyanis meglazul, akkor könnyen zörögni kezdhet. A hátlap igazi érdekessége azonban a kompakt méretű csatlakozópár, melyek képesek a csupasz hangfalkábeleket fogadni. Ha azonban ezzel próbálkozunk, akkor kiderül, hogy az egész csatlakozó elforog, sőt ki is húzható. Ez ugyanis nem más, mint a hátlapba süllyesztett banán aljzatba dugott kis adapter, vagy ha úgy tetszik, ez maga is egy banándugó, amit a hangdobozhoz mellékeltek. Nagyon ötletes megoldás, de használatát mégsem ajánlanánk, mivel ezekben aligha lehetséges a kábelt igazán stabilan rögzíteni. Ha bent van a hangfalban, akkor elforog, ha kivesszük, akkor pedig nehéz rajta fogást találni. A meghallgatások alatt mi is inkább készre szerelt, banándugóval ellátott hangfalkábeleket használtunk. Vagyis az ötlet zseniális, de bátran tovább lehetne gondolni. A készletekhez a gyári csomagban jár egy kis fali akasztó és 4 db gumiláb is, hogy az elhelyezéssel ne legyen gondunk. Ezeken kívül lehet a Minx családhoz különböző konzolokat és lábakat is vásárolni, igény szerint.

A hangdobozok közül, a kisebb Minx Min 11-eshez 25-200 watt közötti erősítőt ajánlanak. Belsejében egy 4,5 cm-es BMR hangszóró dolgozik. A doboz alsó frekvenciahatáraként 120 Hz-et jelöl meg a gyártó, de az erősítő beállítás kapcsán már 140 Hz-es keresztezési frekvenciát ajánlanak.

A nagyobbik doboz, a Minx Min 21 a fentiekhez hasonló jellemzőkkel bír, ám itt a kétszer nagyobb doboz alsó felében, egy a felső BMR hangsugárzóval megegyező méretű passzív membrán ül.

A szett mélysugárzója a Minx X300 a nevéhez hűen 300 watt maximális teljesítményre képes. A frekvenciaátfogása 33-200 Hz közötti. Ebben az előlapra szerelve egy 8 colos hangszórót találunk, amit lefelé néző passzív membrán egészít ki. A gyönyörűen fényes felületű doboz magas, puha végű gumilábakon áll. A hátlapon a szokásos kezelőszervek sorakoznak, vagyis egy hangerőszabályzó, a fázisállítás és a keresztváltó potmétere, valamint egy üzemmód kapcsoló, amivel az automatikus készenléti állapotot engedélyezhetjük. A következő ponton vannak a csatlakozások, vagyis egy sztereó bemenet és kimenet, hogy ha kedvünk van, akár egy hagyományos sztereó erősítővel is használhassuk a ládát. Itt a gyártó apró figyelmességével találkozhatunk, ugyanis a csatlakozásokat fejjel lefelé is feliratozták. Aki turkált már erősítő és mélyláda mögött, az értékelni fogja ezt a kis apróságot. Ez alatt helyezték el a hálózati feszültségválasztót, a főkapcsolót és a földeletlen tápbemenetet. Amit nem találunk a hátlapon az a hűtőborda, ami a 300 wattos kimenő teljesítmény mellett talán meglepő is lehetne. A Minx X300 belsejében azonban digitális erősítő dolgozik, ami nagy hatékonyságú így nem igényel komolyabb hűtést.

A tesztfelállás 3 db Minx Min 21-est használt front és center csatornákon, és 2 db Minx Min 11-est a háttérként. A teszt első szakaszában Marantz NR1603 hajtotta a készletet. A bejáratásra két hetet szántunk, nagyjából 70 óra üzemidővel.

A Marantz erősítővel sztereóban nem volt különösebben dinamikus a hang. Ezt a remekül artikulált énekhangok ellensúlyozták. A kis hangdobozokra máskor jellemző szúrós és pontszerű hangzásnak nyoma sem volt. Bármennyire is forszíroztuk, nem visított és ordított, úgy ahogyan azt más kis dobozok sokszor teszik. Ugyanakkor az a fajta keménység, vagy már szinte gorombaság, amivel egyes apró dobozkák eladják magukat, szinte hiányzik. A Minx-nek sajátos karaktere van, nyugodt, szinte lehetetlen kihozni a sodrából. Bár egy hagyományos hangfalpárral jobban járhatunk sztereó zene hallgatásakor, igazából nem nagyon volt miért megszólni a kis Minx előadását.

Sokcsatornás módban, filmekkel tesztelve, hiányzott a testesség, a dinamika és a felső középtartomány is egy kicsit visszafogott lett. Még így is szépen és szerethetően szól a szett, de egyértelmű, hogy van merre fejlődnie az összképnek.

Az első tesztek végére kényelmetlenül egyértelművé vált, hogy ezek a hangdobozkák, kis méretük ellenére is követelik az erőt. Azt az erőt, amit a Marantz egyik legkisebb házimozi erősítője nem tudott számára biztosítani.

A folytatás előtt áttekintettünk több jelöltet is, a kis méret és megfelelő teljesítmény kombinációját keresve, végül a Cambridge Audio legkisebb házimozi erősítőjére esett a választásunk. Az Azur 351R az átlagosnál kisebb méretű, no meg persze Cambridge termék, vagyis jó esélyünk van rá, hogy sokan gondolkodnak el egy ilyen kombináció vásárlásán. Teljesítmény szempontjából azonban komoly kockázatot vállaltunk, hiszen az 5x50 watt a Marantz esetében kevésnek bizonyult, így az egyedüli reményünk az maradt, hogy a gyártó állítása igaz, miszerint az ő teljesítményadataik a konkurensekénél jobban tükrözik a valóságot.

A beüzemelés utáni első teszt, mozi témájú volt. A szokásos tesztanyagunknak számító Drive váratlanul drámai csenddel és számos apró háttérzörejjel lepett meg. A dinamika bőséges volt, így ez a film már le is vett minket a lábunkról. A további tesztfelvételek is a fentieket erősítették, vagyis végre bőséges dinamikát, nagyon gyors reakciókat és remek csendet kaptunk. A kis Minx Min dobozkák remekül szerepeltek.

Az X300-as mélyláda beállításával viszont sokat kellett küzdeni, még sikerült jó hangot kicsalogatni belőle. Eleinte csak a poharak táncoltak a polcon, mintha földrengés lenne, de hallani még alig lehetett valamit. Majd a fázis finomhangolásával, no meg persze a szobában való elhelyezés kisebb módosításai után, végül sikerült egy nagyon kellemes, széles frekvenciahatárok között dolgozó hangzást kapnunk.

Később, zenére áttérve újabb kellemes meglepetések sorakoztak előttünk. A zongora hangok tetszetősek, bár egy kicsit lágy természetűek voltak. Az összhatás harmonikus, kellemes, de nem tökéletes. A sokszor hallott felvételek sorában az egyik kimagasló eredményt a Pink Panther hozta, ami könnyed és levegős volt. A zongora ezúttal azonban kicsit távol került, miközben a fúvósok szinte zseniálisan szóltak. A felvétel ismételt meghallgatása után az a kínzó kérdés maradt a levegőben, hogy vajon milyen is ennek a hangszórónak a magashang visszaadása? Nem mondhatjuk ki teljes határozottsággal, hogy kevés, vagy hiányos. Ugyanakkor az a fajta csillogás és fény, ami sok hangfal esetében annyira megragad, itt nincsen jelen. Megvannak az egyes hangszerek és hangok, éppen csak mintha megváltoztak volna egy kicsit. Nagyon nehéz értékelni.

Tipikus tesztanyagainkat tovább pörgetve, Tori Amos remek középtartománnyal és meglepő sztereó hatással köszönt ránk. Ne feledjük, hogy a sztereó zenehallgatás 2.1-es felállásban, vagyis mélyládával megtámogatva történt! A Sorta Fairytale remek mély-készlete el is kápráztatott. Változatos és érdekes volt, ami komoly elismerés a mélyláda felé.

A következő felvétel, az Everything but the Girl - Old Friends volt, ami csalódásként ért. A magasak sajátosan visszafogott természete az énekhang korlátjává vált és átrendezte az egész tartalmat. A további felvételek között Skunk Anansie dalával is gondot okozott az, amit ekkor már inkább a felső középtartomány visszafogottságaként kezdtünk jellemezni. Ugyanakkor éppen ez a track volt az, ami a mélyláda remek munkájából hatalmasat nyert.

A zenei teszt végére egyértelműen a kifogások keresése maradt csak. Vagyis a kompakt mérettel igyekeztünk megmagyarázni, hogy miért is nem kell mindenáron hibátlanul szóljon a kis Minx? Sem a Minx Min 21 sem a Minx Min 11 nem tökéletes és mi meg is találtuk az okot, hogy ezt miért bocsássuk meg nekik. Apró méretük ellenére ugyanis végtelenül békések, részletezőek és a teret egyenletesen kitöltőek. Helyes, hogy az előnyöket többre tartjuk a korlátoknál? Talán nem, de összességében a kis Minx dobozkák még mindig nagyszerűek, a Minx X300 pedig olyannyira jól sikerült, hogy reá már zenéhez méltónak kell tekintenünk.

A lényeg azonban mégis a házimozi hangzás. Ezen a téren a Minx szett brillírozott, legalábbis a Cambridge Audio Azur 351R erősítővel meghajtva. Gyorsan támad és képes végtelennek tűnő csendet teremteni. Bőségesen mutat finom részleteket és mégsem tolakszik. Könnyen fogyasztható és könnyen élvezhető rendszer, de nem az a fajta, amire egy áruházban felfigyelnénk. Megrázza a poharakat, de nem dübörög. A Minx bizonyos értelemben éppen azzá tudott válni, amivé a szatellit sugárzók 99 %-a soha: nyugodttá és kellemessé.

Mindent egybevetve, a Minx családból könnyű egy remek kis házimozit összeállítani, ha odafigyelünk néhány apróságra. Egyrészt a mélyládáitól nagy légterek megtöltését nem szabad elvárni. Mi a Minx X200 típust elsősorban kis szobákba ajánlanánk, közepes méretű nappalikba már minimálisan az X300 kell. A Minx Min 11 és Min 21 közötti választáshoz mi is a Cambridge ajánlását vesszük elő. A cég Minx 325 néven kínálja az X300 szubládát és mellé 5 db Min 21-es dobozkát. Ugyanezen szatellit dobozkák a nagyobb, X500 mélysugárzóval megtámogatva már Minx 525 készletként vannak emlegetve a cég honlapján. Ezekkel 20-30 négyzetméter remekül megtölthető, ahogyan 15 m2-ig elég lehet a legkisebb Minx 215 is.

1 2

Következő oldal >