Bowers & Wilkins 705 S2 állványos hangfal teszt

Kiengedve a logopédiáról

2017. október 31., kedd, 20:30

Bowers Wilkins BW audio hifi hangfal hangszóró high end hifi hangfal BW hangfal Bowers hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt BW hangfal teszt Bowers hangfal teszt

A Bowers & Wilkins vadonatúj 700 Series családja szakít a megszokottá vált aranysárga szőtt kevlár hangszóróval és olyan finomításokat tartalmaz, amelyeknek technikai hátterét nem tudnánk pontosan leírni, az akusztikai változásokat viszont még fülmosás nélkül is halljuk.

Régi test, új lélek

Akik ismerik a Bowers & Wilkins CM6 S2 állványos hangfalat (netalán olvasták róla szóló írásunkat) azoknak hamar egyértelművé válik, hogy a termék alapvető megjelenésén, formavilágán nem változtattak. Mivel azonban a membrán teljesen újra cserélődött, a korábbi aranysárga kevlár helyett már ezüstösen fénylő Continuum ül a doboz felső részére vágott nyílásban, illetve a magassugárzó fészkeként szolgáló, lövedék alakú kapszula (a régebbi cink helyett immár tömör alumínium) is megnyúlt kissé.

Az alumínium dóm magassugárzó, melyre különleges eljárással szenet hordtak fel (így lett az új neve Carbon dome), picivel más textúrájú védőrács mögött rejtőzik. A mélyközép hangszóró körüli díszperem felülete is modernebb lett, csak legbelül, vékony sávban csillog, máshol matt fényben tündököl.

Minden más maradt a régi, beleértve a talpban lévő csavarmeneteket (opcionálisan megvásárolható állványára rögzíthető a doboz), a hátoldali Flowport reflexnyílást és a dupla kábelezésre is alkalmas, aranyozott csatlakozókat.

A 705 S2 kb. 680 000 Ft/pár összegért vásárolható meg, ami hozzá illő forráseszköz és erősítő, ill. kábelezés esetén könnyedén 1-1,5 milliós rendszerösszeget jelenthet. Míg a 100/200/300 000 Ft/pár kategóriában erős a verseny, addig ez a mezőny lényegesen ritkább. Olyannyira, hogy alapos fejtörés után sem tudnánk rámutatni még egy olyan állványos hangdobozra, amit a 705 S2-vel azonos, vagy legalább hasonló árcédulával eddig teszteltünk - általában olcsóbbakkal, vagy drágábbakkal találkoztunk. Magunk se gondoltuk volna, hogy ilyen vékony szál köti össze a milliós határ fölötti alternatívákat (mint amilyen az ugyancsak állványos méregű B&W 805 D3). Utóbbiban ugyanekkora Continuum membrán található, viszont doboza kerekített és magassugárzója nem szénnel felhordott fém, hanem ipari gyémánt. Szögletes dobozáért és Anglián kívül lévő (de nem kevésbé fejlett és ugyancsak Bower & Wilkins tulajdont képező) gyártósoráért cserébe a 705 S2 majdnem harmadába kerül.

Meghallgatás

A B&W 705 S2-t két környezetben hallgattuk meg. Először az Aymara bemutatótermében, ahol Rotel 2x120 wattos RA-1572 integrált sztereó erősítő hajtotta. Ezután elvittük magunkkal néhány napra a szerkesztőségünkbe is, ahol kb. 18 négyzetméteres szobában szólt, Rotel A14 erősítőről, 2x80 W kakaóval. Előbbinél Real Cable, utóbbinál QED Reference kábelek kötötték össze a dobozokat az elektronikával. Forráseszköznek laptopot, ill. számítógépet használtunk (USB kábellel a készülékek DA konverteréhez csatlakoztatva), JRiver zenejátszó programmal. A bemutatóteremben a 700 Series-hez szánt, opcionálisan megvásárolható állványra helyeztük őket, irodánkban pedig kvarchomokkal feltöltött, ugyancsak B&W gyártmányú STAV24 oszlopok nyújtottak támaszt. Egyébként kíváncsiságból elhelyeztünk IsoAcoustics alátéteket is a dobozok alatt és a basszusokra kifejtett hatása épp olyan eredményes volt, mint két éve, amikor a CM6 S2 járt nálunk.

A ZZ Top - Blue Jean Blues c. számának hallgatásakor transzparens basszust kaptunk, amely látszólag a téren és saját testünkön is áthatolt. A cintányér dinamikával, de bántás nélkül kapcsolódott be, a Stratocaster gitár pedig az elvárt harapós karakterét, éles és definiált pendüléseit sem titkolta előttünk. Caro Emerald - Back It Up Again c. száma nem volt olyan vad és magával ragadó, mint a CM6 S2 esetében, mintha egészen más gyártó doboza előtt ültünk volna. Az ének ezúttal finom volt és lágy (egy házibuliba is beillő electro-swing darabról értekezünk) és a rétegek szépen, egyértelműen elkülönültek egymástól. A magas frekvenciák részletesek voltak, de nem túl karcosak. Cassandra Wilson - Red Guitar c. kihagyhatatlan énekének hallgatásakor szobánkban megkaptuk azt az érzést, amit az olcsóbb rendszereknél többnyire csodaként könyvelünk el - kerek egésznek ható produkciót kaptunk. Ez persze a 705 S2 árát figyelembe véve elvárható. A vokálban lévő középmagas frekvenciák hangyányit borotválták a levegőt, de közben mégis nagyon finom dinamikával szólt a zene. A jazzgitár pendülései szablya módjára vágódtak át a levegőn, de mire a fülünkig eljutottak, csak mézes dallamokként úsztak az agyunkba.

Nem minden esetben volt ilyen varázslatos és önfeledt a tesztelés. Az Eagles - Hotel California pl. úgymond világosabb, fényesebb módon lett kikeverve (vagy talán csak az akkori CD-égető technológia miatt lett ennyire sovány?) és ezt hallva úgy éreztük, hogy a rendszer sokat akar ránk sózni a cinekből. Itt a QED-Rotel kombináció helyett talán finomabb, vagy finomkodóbb komponensek kellettek volna, mindenesetre ezzel a karcsú, sok fémes részletet tartalmazó dallal kissé szárazzá vált a hang. Mindezt kompenzálta a soron következő, Peggy Lee által előadott Fever. Nagyon ügyesen ábrázolta a 705 S2 a hátteret, és nem csak megmutatta, hanem árnyalta, az irányokat is tudta kezelni. Akkor volt képes igazán megmutatni a tudását, ha ilyen félreeső, látszólag csak atmoszférikus hangeffekteket, háttérben lévő visszhangokat kellett megszólaltani, ilyenkor tényleg a dobozokon kívülre tágult a hangmező.

A Continuum a kevlárhoz képest lényegesen pontosabb stílusban dolgozott és a felvázolt tér átlátszóbb, levegősebb lett, viszont önmagában nem nyújtott olyan tengernyi basszust, mint a 3 db Aerofoil profilú, dedikált basszus hangszóróval felvértezett 702 S2 álló hangfal. A nagy hangerőn kicsit feszessé váló 705 S2 nem tudott és nem is akart tüdőszaggató, lazán özönlő impulzusokkal büszkélkedni (azért ne tessék alábecsülni sem), ahhoz nagyobb dobozra vagy külön mélyládára lett volna szükség.

Az Aymarában tett látogatás fő célja a régi és új technológiák közti hallható különbség feltérképezése volt. Megkíséreltük hordozható sztereó hangrögzítőnkkel felvenni az előd és a 705 S2 közti különbséget, relatív olcsó mikrofonunk azonban nem tudta olyan pontosan ábrázolni a különbségeket, ahogy mi azt élőben, saját fülünkkel érzékeltük. Komoly eltérést hallottunk különösen térábrázolásban és alsó frekvenciákban.

A középmagas- és magashangok is finomodtak valamelyest, de hozzájuk képest jelentősebb eltérést mutatott a sztereó hangszínpad felépítése. A CM6 S2 kevlár hangszórója közvetlen, szemérmetlen stílusban szórta elénk az éneket és egyáltalán mindent, ami a hangmérnök által kikevert tér közepére irányult. Ahogy korábban is írtuk, az előd a mosolyunkat hivatott előhívni, egy kis izgalmat tett hozzá a melankolikus és lendületes zenékhez is. Mindehhez kissé fellelkesült, tömény basszus társult. A 705 S2-re átkapcsolva a hegyesszögű háromszög felénk meredő csúcsa szétbomlott és helyette a hangfalak síkjában, oldalirányba tárulkozott ki a basszus szempontjából kevésbé domináns, ugyanakkor dinamikailag továbbra is nagy tartományban dolgozó zene. A két doboz közti változás nem volt annyira drámai mértékű, mint a CM10 S2 és 702 S2 között (persze, hiszen azok a modellek 2 helyett 5 hangszórót tartalmaznak, eszköztárukat máshogy érvényesítik keményebb járatáson), de tény, hogy a Continuum jobban volt képes a hangfal helyett a megszólaltatni kívánt jelre irányítani figyelmünket. Nem mentegetőzésül, de hozzátesszük, hogy a két modell összehasonlítását aránylag nagy hangerőn végeztük, az Aymara egybenyitott terű, nem tökéletes akusztikájú bemutatótermében. Elképzelhető, hogy egy professzionálisan megépített, akusztikailag csillapított kamrában nem sántítottak volna ennyire a CM6 S2 basszusai, ettől viszont még tény, hogy a 705 S2 az idézőjeles dobozhang néven emlegetett hatást volt képes csökkenteni és intenzívebb terhelésen a rajta megszólaló ütemek kevésbé dobogtak, brummogtak.

Végszó

A B&W 705 S2 is kamatoztatja a gyártó fejlesztéseit, igaz, nem nyújt annyira lélegzetelállító hangélményt, mint a széria legnagyobbjaként futó 702 S2, cserébe csaknem feleakkora összegért vásárolható meg. Ez a hangfal képes volt a vártnál közlékenyebb módon, lecsupaszítva és kipucolva elénk tessékelni még az összetettebb, sok részletből felépülő műveket is. Rendkívüli pontosságának ára, hogy néha hajlamos lehet kicsit kifentté, analitikussá válni. Ezért mindenképpen célszerű vásárlás előtt szakértői segítség igénylésével olyan kábel és elektronika párosítása hozzá, amelyek nem teszik még élesebbé amúgy is meglehetősen fegyelmezett karakterét. Ajánljuk azoknak, akiknek nem fontos a nadráglobogtató basszus (vagy az alsó frekvenciákat külön mélysugárzóval oldják meg) és nem amerikai nappalijukat, hanem szerényebb alapterületű hifi szentélyüket szeretnék hangszínpaddal, megfogott énekkel és gondosan adagolt részletekkel megtölteni.

1 2

Következő oldal >