Audioengine A5+ aktív hangfal teszt

Otthonos mindenes

2022. szeptember 5., hétfő, 09:20

Audioengine audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal sztereó hangfal aktív hangfal Audioengine hangfal hangfal teszt aktív hangfal teszt Audioengine hangfal teszt hifi hangfal teszt Audioengine aktív hangfal

A hangrendszer szó hallatán sokan terebélyes, csillogó készüléktornyokra és ruhásszekrény méretű hangsugárzókra gondolnak. Amivel nincs gond. Viszont egy átlagos otthonban nem igazán jut hely (és pénz) tucatnyi, zenehallgatásra szánt eszköznek. Az Audioengine A5+ arany középutat próbál építeni a letisztult funkcionalitás és élvezhető hang közé. Vajon sikerül?

Általános igényekhez igazítva

Az Audioengine A5+ aktív hangfalpár, de klasszikus hifis motívumokat tartalmaz. Mélyközépsugárzójának membránja aramid (kevlár) szövet, amelyet hullámvezetőbe süllyesztett, 2 cm-es lágy dóm magassugárzó egészít ki. A legtöbb kisméretű aktív hangfal D osztályú erősítőt tartalmaz, de az A5+ inkább megmaradt az AB osztálynál. Részben ezért nehezebb két és fél kilóval az elektronikát tartalmazó doboz.

Szolgáltatások közül említést érdemel az infravörös távvezérlő, aptX-HD kompatibilis Bluetooth vevő funkció és az aktív mélysugárzó kimenet. A Bluetooth-on kívül egy 3,5 mm-es Jack és egy RCA közül lehet választani. Vonalszintű hangkimenetet is nyújt, ezáltal egy (vagy kettő) kiegészítő aktív mélysugárzó is illeszthető hozzá. Oldalanként egy 50 W RMS teljesítményű erősítő szolgálja ki a hangfalakat, melyek passzív keresztváltót tartalmaznak. A lehetséges színopciók: selyemfényű fekete, magasfényű fehér, vagy bambusz. Mindez a cikk írásakor 254 000 forintért kapható (a bambusz kiadás 282 000).

A közölt műszaki adatok olyan termék benyomását kelthetik, amely biztonsági játékos olyan értelemben, hogy nem mutat fel merész ötleteket. Nincsen kimondottan dugig tömve bemenetekkel és a formaterv is meglehetősen diszkrét. Viszont ezek nem minden esetben jelentenek kompromisszumot. A hozzáadott szolgáltatásokkal zsúfolt aktív hangfalaknál sokszor olyan tulajdonságokat is ki kell fizetnie a vásárlónak, amelyeket később nem használ.

Érdemes megemlíteni, hogy a hangszórók saját fejlesztésűek. A keresztváltók és a 13 mm vastag MDF-ből készült, belül csillapított doboz hangolását egyaránt az Audioengine végezte, házon belül. A sarkokat és éleket azért alkalmazták, hogy a belül létrejövő hanghullámok torzító hatását (diffrakció) lecsökkentsék. A dobozok hátulján lévő, rés alakú reflexnyílás méreteit is akusztikai megfontolások alapján döntötték el.

Küllem

A bal oldali hangfal tartalmazza az összes erősítőt és bemenetet. A csomagolás részét képezi a két doboz csatlakoztatására szolgáló hangfalkábel, alapszintű analóg összekötő kábel forráseszköz beillesztésére és egy méretes Bluetooth antenna. Említést érdemel az infravörös távvezérlő, amely a széles átlagtól eltérően nem kotyogós műanyag, hanem egyetlen szálcsiszolt alumínium tömb. Nálunk a fekete kiadás vendégeskedett, melynek előlapjáról az összes csavarfejet, rögzítési pontot sötétszürke peremek mögé rejtették. Az összkép, különösen feketében, annyira diszkrét érzetet keltett, mintha stúdió monitort kaptunk volna tesztelésre.

Tetszett, hogy semmilyen csillogó elem nem tarkította az előlapokat, legalább jobban koncentrálhattunk a zenére. A méretezést jól eltalálták olyan értelemben, hogy a dobozok nem vettek el túl sok helyet akkor sem, ha íróasztal sarkára kerültek. Átlagosnál kisebb mélységüknek és magasságuknak köszönhetően szűkösebb környezetben, kisebb szobában sem okoz fejtörést az elhelyezés.

Az aktív hangfal elején, a bal alsó sarokba helyeztek egy fehér állapotjelző LED-et és az infraszemet. A jobb oldalon még épphogy jutott hely az apró, de meglepően kézreálló jelszint vezérlőnek (hangerő szabályzó). Hátul masszív hűtőbordákat láthattunk, a fentebb említett bemenetek és kimenet társaságában. A tápaljzat szabványos C 7 IEC, vagyis borotva (sokan nevezik piskótának) csatlakozós.

A dobozok alját vékony, szivacsos anyag fedi. Középre csavarmenet is került azoknak, akik fali konzolt alkalmaznának. Az összkép egyszerű, de kellemes benyomást gyakorolt ránk, rövid szemle után nekiláttunk az Audioengine beüzemelésének.

Használat közben

A hangfalakat először íróasztalon, iMac számítógép hangosítására használtuk. Később egy 55 col képátlójú televízió mellé is leraktuk, hogy kiderítsük, hogyan viselkedik nagyobb (3 méteres) hallgatói távolság esetén az A5+. Kvarchomokkal töltött, Soundcare tüskékkel kiegészített hangfalállványokra helyeztük, ami logikusan javított a hangminőségen és segített a magassugárzók fülmagasságba pozícionálásában. Ilyen kategóriánál már érdemes vibrációcsökkentő talpat, vagy hangfalállványt alkalmazni.

Bizonyos hangsugárzók merőben más hangélményt nyújtanak, ha teljesen előre, vagy enyhén a hallgató felé, befelé forgatva helyezkednek el. Az A5+ ilyen szempontból kevésbé tűnt kényesnek, de színpadkép visszaadás szempontjából nekünk enyhén befelé forgatva tűnt optimálisnak. Ha egyenesen előre, a falra merőlegesen helyeztük el, akkor nem igazán állt össze a hangsugárzók közti virtuális kapocs, legalábbis a teszteléshez használt, 20 négyzetméteres szobában. Ezért első beállítás során érdemes kicsit eljátszani több pozícióval. Mint sok hátsó reflexes doboz, az A5+ is akkor nyújtott kiegyensúlyozottabb hangot, ha a mögötte lévő faltól legalább 20 cm távolságra került.

Az erősítő automatikusan érzékelte, hogy melyik bemenetre érkezett hang, ezért nem kellett bemenetválasztással bajlódni. Ettől függetlenül hasznos visszajelzés lett volna, ha Bluetooth üzemmódban az előlapi fehér LED eltérő (kék) fénnyel jelez vissza. Ha semelyik bemenetre nem érkezett jel, akkor az erősítő "tétlen" módba lépett. Dönthettünk "alvó" módba léptetés mellett, amit manuálisan, a távvezérlőn lévő, holddal jelölt gombbal sikerült elérni. Ilyenkor az elektronika még kevesebb áramot fogyasztott (4 W), mint tétlen módban (10 W). A gyártó 50 óra bejáratást javasolt, amit betartottunk, kiegészítve egy IsoTek CD lejátszással.

A Bluetooth párosítás gyorsan és könnyedén megtörtént. Amit kicsit hiányoltunk, hogy az A5+ jelszint vezérlője (hangerő szabályzó) a telefontól függetlenül működött. Emiatt általában a hagyományos távvezérlőt is elő kellett venni, ami picit megbonyolította a használatot. Másik praktikus funkció lett volna, ha zene navigációra alkalmassá teszik a távvezérlőt.

Hangminőség

Az Audioengine közleménye alapján, termékeit stúdió monitorok ihlették, innen ered a diszkrét megjelenés és az aktív kivitel. Hangkaraktert illetően kevésbé a stúdiós precizitás, inkább a hifis élénkség irányába billent az A5+ mérlege. Elsődleges céljának tűnt, hogy hosszan hallgatható, nagy szórású, barátságos karaktert nyújtson. Mélyhangjai domborúak voltak, 50 Hz-ig gazdag tonalitással. 50 Hz alatt illedelmesen "lefékezett" a mélyközépsugárzó, ami úgy értendő, hogy a mozis hatású, levegőt megrázó basszusról le kellett mondani. Ettől függetlenül tesztalanyunk terhelhetősége dicséretet érdemelt. Amikor a Rodrigo y Gabriela - Diablo Rojo c. számot hallgattuk rajta, erőlködés nélkül szólt akkorát, hogy még a kanapé karfája is belerezgett. Az 50 Hz alatti korlátozottság leginkább mozifilmeknél, videójátékoknál és elektronikus zenénél okozott egy kis hiányérzetet.

Megjegyzés: az Audioengine többféle aktív mélysugárzót is kínál azoknak, akik egy gyártón belül maradva építenék hangrendszerüket. Hamarosan egy másik, különálló cikkben fogunk visszatérni S8 típusú mélyládájukra.

Az A5+ középső hangjai közvetlenek, kissé előre irányulók voltak. Az énekhangok és a sztereó tér közepére szánt részletek elhelyezésében nem volt annyira ügyes és pontos, mint más (többször drágább) aktív hangfalak. Viszont a hanginformáció félig már levált a dobozokról és valamennyire a köztük lévő térben is próbált testet ölteni. Hallgatói pozícióban tartózkodva ez már elegendő volt ahhoz, hogy könnyed, fülkímélő zenehallgatásban részesüljünk. Kis hangfalakhoz mérten a súlyosság és dráma nélkülözését el kellett fogadni, de az energia és lendület több volt, mint amire méret alapján számítani lehetett.

A magashangok kissé puhák voltak, mivel analóg bemenetről kapták a jelet, sok múlott a forráseszközön és kábelezésen is. Az első összekötővel például kifejezetten tompák voltak a 10 kHz fölötti frekvenciák és azt hittük, hogy a hangsugárzó miatt. Kicseréltük a forráseszközt és a kábelt is (végül egy Zidoo médialejátszóról szólaltak meg a tesztelésre szánt zeneszámok) és kapásból felélénkültek a cintányérok, csilingelő részletek. Ezzel együtt az A5+ végig megőrizte enyhén puha, lekerekített karakterét. Cserébe ésszerű terhelés mellett, többórás használat után sem bántotta a fület.

Az A5+ tisztességes belépőszintű hifi rendszer karakterével szólalt meg. Ez úgy értendő, hogy teljes áttetszőségre, transzparenciára még nem volt alkalmas és a levegős részletek, térmélység kifejezése sem tartozott az erősségei közé. Viszont élvezhetőségben, dinamika elosztásban, lendületességben becsületesen teljesített. A hallható mélyhangokkal hajlamos volt kissé magabiztosan bánni, ami felesleges feszességet, domborulatot adott hozzá a Dave Brubeck - Take Five nagybőgőjéhez. Hip hop, rock és elektronikus zene esetén még előnyére is vált a bőkezűsége. Ilyen értelemben kissé maga képére formálta az információt, viszont a zenei energikusságból nem volt hajlandó áldozni, amiért dicséretet érdemelt.

Végszó

Az Audioengine A5+ határozott karakterű, élvezetes hangélményre törekvő aktív hangfalpár. Nem a világ megváltására, hanem kellemes multimédiás célra készült. Funkciókban nem annyira gazdag, mint egyes riválisai. A Bluetooth-t leszámítva nincs rajta más digitális bemenet, ezért picivel több odafigyelést igényelhet, amikor forráseszközt csatlakoztatnak hozzá. Hangzása főleg közepes hangnyomásszinttől válik magabiztossá, ezért azoknak ajánlott, akik a kis méretet jó terhelhetőséggel kombinálnák. Széles szórása, harsányság nélküli karaktere hab a tortán.

1 2

Következő oldal >