Audio Pro SW-10 aktív mélyláda teszt

Találkozzunk félúton!

2021. április 16., péntek, 23:05

AudioPro Audio Pro audio hifi házimozi hifi hangfal hangszóró mélyláda aktív mélyláda házimozi mélyláda mélyláda teszt Audio Pro hangfal Audio Pro mélyláda aktív mélyláda teszt házimozi mélyláda teszt Audio Pro hangfal teszt

A svéd Audio Pro mindeddig leginkább egydobozos, Addon Bluetooth hangszóróival vált ismertté hazánkban, pedig a kezdetek kezdetén, mintegy 40 évvel ezelőtt, az első termékük két mélysugárzó volt, nevezetesen az ACE-Bass technológiát használó B2.50 és B4.200. Az SW-10 életre hívásával - Jens Henriksen az Audio Pro kereskedelmi igazgatója elmondása szerint - elsősorban a maguk gyártotta és már 2020 eleje óta kapható A26 és A36 típusú aktív hangsugárzóik mellé igyekeztek egy tökéletes párosítási lehetőséget kínáló mélyládát alkotni, túlszárnyalva a már piacon lévő Addon SUB által kínált minőséget. Kis kockájuk, mellyel a gyártó tehát tulajdonképpen a gyökereihez tér vissza, természetesen más sztereó vagy házimozi rendszerhez is könnyen illeszthető.

Felépítés, kivitel

Az Audio Pro SW-10-ben egy 200 W teljesítményű D osztályú erősítő dolgozik, a kivitelét tekintve pedig se nem reflex, se nem zárt láda, hanem oldalaiba egy-egy db 9 col (22,9 cm) átmérőjű passzívsugárzót építettek. Az aktív hangszóró 8 col (20,3 cm) átmérőjű, hosszú löketű, de többet nem árul el róla a gyártó. Átmérőjének nagyjából megfelelő mágnest találtunk rajta és bár szemlátomást nem öntvény, hanem lemezkosaras, de a jobbik fajtából. Az adatlapja szerint 33 Hz-es induló frekvenciája kb. találkozott saját méréseinkkel. Az erősítő modul kialakítása/felépítése tartogat némi meglepetést: található ugyanis a panelen egy tekintélyes méretű alumínium távtartó, amelyet szívesen látnánk viszont drágább mélyládákban is, de mégis ritka vendég. Az LFE RCA bemenet belső, fogadó oldalát pedig rugalmas ragasztóval töltötték ki, ami ronda, de ugyancsak hasznos.

A doboz 25 mm vastag MDF-ből készült, az oldalsó részbe süllyesztett két db passzív sugárzó megtöri a hagyományosnak mondható sima, textúra nélküli felületet és egy esztétikai szempontból is érdekes, mindenképpen vonzó megjelenést kölcsönöz. Az SW-10 selyemfényű fekete és fehér színekben rendelhető, nálunk az előbbi változat járt, a kivitel nem meglepően tökéletesen illeszkedik az Audio Pro termékvonal többi eleméhez. Az aktív hangszórót fémrács védi, kedveljük az ilyen kialakítást. Kisméretű gumi tüskéken áll, amelyek elsőre vicces benyomást keltenek, de használat közben jól tapadnak és első félelmünk ellenére a kis doboz nem szaladt sehová, végig a helyén maradt. Megfontolandó azonban, hogy némi Blutac gyurma segítségével rögzítsünk a tetejére egy vastagabb gránitlapot (a dizájn tetszetős, megérdemli, például fekete/fehér színben) azt garantáltan nem utasítja majd el, a mérete miatt relatíve kis saját tömegnek (11,60 kg) használ, ha azt növeljük - nyilván ésszerű keretek között.

A tartozék borotva végződésű tápvezetéket és a szubkábelt is érdemes kicserélni minőségibb darabokra, mi is így tettünk, az AudioQuest Irish Red/Boxer szub- és Y2/Z2 tápkábellel az SW10 sokkal precízebb, energikusabb előadást nyújtott. A két csatlakozó gyakorlatilag ki is meríti kábelezési lehetőségeinket, ezen kívül csak a hangerő, a 40-120 Hz között állítható vágási frekvencia, a 0-180 fáziskapcsoló és az on/auto on kapcsolókat találjuk a hátlapon, ami spártai egyszerűségű - legalább egy sztereó vonalbemenetet szívesen vettünk volna még - de a kategória ismeretében a kialakítás nem hagy kívánnivalót maga után.

Meghallgatás

Nem ismerünk kegyelmet, kis mérete ellenére nem kíméltük az Audio Pro SW-10-et, ugyanazt a tesztprogramot kellett teljesítenie, mint bármi másnak, amihez kategóriájának megfelelő, vagy azon túlmutató partnereket kapott a Zidoo UHD 3000 médialejátszó, a Marantz SR7015 házimozi erősítő, DALI OPTICON hangfalszett és POWERGRIP YG-2 tápszűrő személyében.

Az Interstellar-ban amint a computer 67-68 fordulat/másodperc mellett végzi az űrhajó dokkolását, szinte a művelet teljes monumentalitása átjött, majd ezután a visszatérés alkalmával TARS (az egyik robot) leválása és Cooper önfeláldozása után, amelynek végén a "mátrixba" ér, ez a monumentalitás még fokozódott is, de a basszusban hallatszódott némi passzívmembrán zaj. Ennek az volt az oka, hogy ismerkedésünk elején picivel magasabbra vettük a hangerőt annál, mint ami az SW 10-nek jól esik. Ezt korrigálva a zaj mérséklődött, de nem tűnt el teljesen, azonban sikerült megtalálnunk azt az egyensúlyt, amivel az élmény volt erősebb.

A Hunter Killer (Hunter Killer küldetés)-ben a Mystic mentőhajó leválása után a robbanások dinamikája és hangnyomása elmaradt attól, amit a reflex ládák nyújtanak, a gyorsaság pedig kicsivel a zárt ládáktól, az Audio Pro ebben a tekintetben nagyjából félúton találkozik velük. A basszus mennyiségében kevesebb, nem ment igazán mélyre és kevéssé rázta meg a szobát, de közben mégis minden hihető maradt, nem volt olyan érzésünk, hogy az SW-10 nagyobbat akar mutatni annál, mint amire valójában képes. A tengerfenékre manőverezés és "ütközés" ereje is megmutatta, hogy amit tud, azzal nincs semmi baj, de miután a kommandó parancsnoka visszament a katonájáért a lövések utáni hosszú lecsengés, majd a tengeralattjárón kiütött tűz oltása és a betörő víz megfékezésének jelenetei hangnyomás tekintetében a határt jelentették, amire ez a mélyláda képes lehet. A The Hurt Locker (A bombák földjén) robbanásait is hallottuk már elementárisabbnak, de mindig csak nagyobb méretű mélyládákkal. Az SW-10 nem lehet képes akkora energia leadására, de azért állta a sarat, főleg a méretéhez képest. Ahogy egyre több időt töltöttünk vele, egyre jobban kiismertük karakterét és egyre jobban megkedveltük, mert korlátai ellenére mégis inkább az erényeit mutatta, semmint a hiányosságait.

A passzívmembrános kialakítás miatt az Audio Pro SW-10 potenciálisan előnyösebb helyzetből indult a zenékkel történő tesztelést illetően, mint a reflex kialakítású társai, amelyek hangnyomást ugyan tudnak produkálni, de gyakran nehezen birkóznak meg egy másik fontos paraméterrel, a basszus sebességével. Márpedig zenéken a minőség talán fontosabb, mint a mennyiség. Szerencsére az SW-10 Tony McManus és Alain Genty: Singing Sands lemezéről a Ton Ma Var-ral, Chris Jones: Roadhouses and Automobiles-ről a Fender Bender-rel és Brian Bromberg: It’s About Time-járól a One for the Woofer-re egyaránt korrekt megszólalást produkált, jól egészítette ki a hangképet, és jelenléte megfelelő beállítás esetén nem vált túlzóvá. Félút, eddig ment el megint, kisebbet harapott, mint a reflex ládák, miközben gyorsabb, megfogottabb volt azoknál, de a zártak képességeit nem érte el. Ebben az árkategóriában azonban olyan ritkák a zárt ládák, mint a fehér holló, az erősebbtől pedig nem szégyen "kikapni", ha a tisztes helytállás megvolt.

Összegzés

Az Audio Pro SW-10 egy viszonylag gyors, energikus kis mélyláda, dinamikus hangképpel. Kis méretéből adódóan eleve nem lehet annyira dögös, mint a nagyok, de ára miatt sem a legjobbakkal kell versenyeznie, illetve például beférhet oda, ahová a nagyobbak aligha. A gyártó nyilvánvalóan az Addon széria kiegészítésére is szánta mindazok számára, akik házon belül az Addon Sub-tól egy kategóriával jobbat szeretnének, de mások is megfelelő társra lelhetnek benne, ha egy kis alapterületet elfoglaló szubládára vágynak. Megjelenése kifejezetten bizalomgerjesztő, mind a passzív sugárzók kivitele, mind az egész mélyláda tekintetében. A minimalista megközelítés ellenére az alkalmazott megoldás a két passzív sugárzó révén nyújt egy olyan pluszt, aminek köszönhetően a hangzás nélkülözi a kisméretű basszreflex szubládák tipikus hibáit, mert nem akar nagyobbnak látszani a valós méreténél. Leendő tulajdonosának azt ajánljuk, kerülje az elvetemült hangerőállásokat - ez a mélyláda nem arra való - és kellemes élményben lesz része. A reflex/passzívsugárzós/zárt megoldások közül az Audio Pro a "találkozzunk félúton" elv mellett tette le a voksot, a passzívsugárzók hathatós támogatásával az SW-10 is pont ugyanezt teszi: elmegy az út feléig. Sőt egy kicsit tovább is.

1 2

Következő oldal >