Arcam AVR390 házimozi erősítő teszt

Koncert a moziban

2017. január 6., péntek, 11:10

Arcam audio hifi házimozi erősítő házimozi erősítő Arcam erősítő Arcam házimozi erősítő teszt Dolby Atmos Dolby Atmos házimozi Dolby Atmos teszt Arcam házimozi erősítő házimozi erősítő teszt Arcam házimozi erősítő teszt

Egy űrhajó lézerágyúját vagy óriásrobottá alakuló kamion zörejeit a legtöbb házimozi erősítő könnyen visszaadja. A munka nehezebbik része, amikor ugyanettől a készüléktől egy zenei felvételt is hitelesen szeretnénk megkapni. Az AVR390 pontosan ennek apropójából készült, de még számos jótékony furfang található benne, melyek elődjeiből még hiányoztak.

A digitális sem tökéletes

Tesztalanyunk, noha az Arcam jelenlegi legkisebb házimozi erősítője, véletlenül sem nevezhető belépő kategóriásnak. Globális viszonylatban inkább a prémium ágazat képviselője, így a szokásostól kiforrottabb tudást prezentál, ezzel együtt magasabb, számszerűsítve kb. 750 000 forintos áron. Komplex kialakításának evidens eredménye, hogy egy jó minőségű házimozi hangfalszettel való párosítást és szakszerű beüzemelést követően bárhova tekerjük potméterét, nem csak erős, hanem tiszta is lesz a hang. Viszont ahogy Kedves Olvasónk sejtheti, a pénzünkért nem szimplán jó hangot kell kapjunk, hanem ahogy egy házimozi erősítőnél lenni szokott, minél több lehetséges variációt és formátumot, a jó hanghoz való széleskörű hozzáférés érdekében.

Az idén tizenötödik születésnapját ünneplő, gigacégek által kiötlött HDMI bizonyítja, hogy semmi sem tökéletes, függetlenül attól, hogy a szabvány elméleti határai és az általa megvalósítható jelminőség egyaránt rendkívüliek. A tapasztalt házimozi rajongók bizonyára emlékeznek a formátum kezdeti nehézségeire, melyeknek mára jelentős részét sikerült kiküszöbölni. Ettől függetlenül továbbra is tény marad, hogy ezen az egyetlen kábelen rengeteg jelet kell továbbítani, sőt, ahogy telik az idő és híznak a bitráták, egyre többet. Amit kedvenc fotelünkben heverészve tapasztalhatunk, az első ránézésre hibátlan audiovizuális élmény. A háttérben futkározó digitális jelfeldolgozó folyamatok azonban temérdek munkát végeznek. És aki dolgozik, az bizony hibázik. Tehát mára sok hibát sikerült megoldani a HDMI kapcsán, melyeknek egy része azonban nem tűnt el teljesen. Gondolunk itt a jitter jelenségére, mely a digitális jelkésések, kihagyások miatt hallható elváltozást okoz a hangminőségben. Az Arcam csapata hangsúlyozza, hogy ezt sikerült drámai mértékben lecsökkenteniük. Ahogy korábbi tesztjeink során bebizonyosodott, a kevesebb jitter tényleg jobbá teszi a hangot, különösen, ha veszteségmentes, nagyfelbontású műsorokat akarunk lejátszani.

Küllem

Az AVR390 külsőre nem különbözik nagyobb testvéreitől. Csupa olyan motívumot tartalmaz, amelyeket az elmúlt évek során megszokhattunk a cégtől. Így adott pl. az egyedüli színopciót képező grafitszürke készülékház és a jellegzetes, középre pozícionált, zöld karakteres, jól olvasható kijelző. Az előző generációs Arcam házimozi erősítőkről hiányolt jelszint vezérlő potméter visszatért, ráadásul a vaskos fém előlap kellős közepére. Finom mechanikájú, fokozatosan állítható, érintése, forgása egyaránt minőségérzetet sugall.

Tőle jobbra és balra is 5-5 db módválasztó ill. konfiguráló kezelőszerv sorakozik. Jobbszélen szolid szeplőként rejtőzve található egy 3,5 mm-es analóg sztereó fejhallgató Jack ki- és bemenet. Utóbbit kell használni a mellékelt telepítő mikrofon csatlakoztatásához is. Alul található egy újabb jellegzetes Arcam stílusjegy, a befelé hajló szellőzőnyílás. A ki- és bekapcsolásra szolgáló gombbal teljes áramtalanítás is lehetséges. A készülékház teljes egésze masszív, egységes, ugyanakkor angolosan szofisztikált. Csak oda tettek feliratot, ahova nagyon kellett, lehetőleg kicsi, vagy halvány betűkkel. A tetőlapon, ill. padlólemezen szellőzőnyílások sorakoznak, hogy a chipek és a hét végerősítő tartós terhelés során is friss levegőhöz jusson. Talán mondanunk sem kell, hogy az AVR390 nem zárt helyekre készült, szabad légáramlást kell neki biztosítanunk, épp úgy, mint bármely más házimozi erősítőnek.

A hátlapot laikusok zsúfoltnak, az AVR-megszállottak pedig hiányosnak találhatják. Valójában csak azt kapjuk, amire manapság szükség lehet. Régen az analóg videojel és tucatnyi SPDIF bemenet kitöltötte a hátoldal kétharmadát. A digitális térhódítás egyik velejárója a HDMI-centrikus felépítés. Összesen 6 db, UHD képmegjelenítésre alkalmas HDMI 2.0a (és egy MHL-kompatibilis) bemenetet tartalmaz az AVR390, kiegészítve két ugyancsak 2.0-ás kimenettel. Melléjük jár még féltucat RCA bemenet, négy koaxiális, két optikai és komplett hétcsatornás PRE-OUT szekció (minden csatlakozó felülete aranyozott).

A fedélzeti végerősítő sok esetre pont elég, mivel általa már kiépíthető 5.2.2 csatornás rendszer. Ha a felhasználó nem kettő, hanem négy mennyezeti hangszóróra tart igényt (ami egynél több üléssor vagy aránylag nagy nézési távolság esetén is indokolt lehet), akkor kiegészítő végerősítő vásárlása szükséges. Az AVR390 mind a négy magassági háttérsugárzó csatorna jelét képes kijuttatni magából vonalszintű kimeneten. Ha tudását maximálisan ki szeretnénk használni (tehát a beépített hét csatornából kettőt második zónás hajtásra akarunk beiktatni, emellett a négy Atmos/DTS:X magassági csatornát is hallani akarjuk), ahhoz négycsatornás kiegészítő végerősítőre lesz szükség.

Beüzemelés

Az infravörös távvezérlő is némileg átalakult az előző generációhoz képest. Formailag azonos a korábban általunk is tesztelt Arcam Solo Movie-éval. Billentyűzete háttérvilágított, fogása a korábbihoz képest vaskosabb, illetve ergonómiája logikusabb.

A régi applikáció ugyancsak teljesen kicserélődött. szellősebb, átláthatóbb felületet kapunk helyette, mely immár nem csak iPad, hanem iPhone mobileszközökkel is kompatibilis (Androidos verzióról egyelőre nincs tudomásunk). Úgy alakították ki, hogy valamennyi ma gyártott Arcam házimozi erősítőt vezérelni tudjon, beleértve az UDP411 univerzális médiajátszót. Tetszett, hogy tabletünk kijelzőjét megérintve az erősítő azonnal reagált minden utasításunkra. Az infravörös hullámra való korlátozódás nélkül jóval kényelmesebb és gyorsabb lehetett a rendszer vezérlése.

Menürendszerének vizuális felülete nem sokat változott, ugyanúgy mondhatni fapados (persze gazdagon konfigurálható) értelemszerűen az új szolgáltatások láthatóvá váltak benne. Mivel az erősítő finombeállításait elvégezték helyettünk, csak kíváncsiságból végigfutottunk különböző pontjain. Megakadt a szemünk az ajakszinkron (Lipsync) résznél, melyet 5 ms pontossággal lehet állítani, esetünkben 35-re tették. Megkértük a kollégát, hogy rakja vissza alapállásba, és máris feleannyira tűnt természetesnek a párbeszéd, holott mindössze a képhez képest leheletnyit mozdultak el a szereplő ajakhangjai. Az ilyen apróságok fontosak, rutint és törődést igénylőek.

A Házimozi Stúdió bemutatótermének egyik helyiségében teszteltünk, ahol az AVR390 kalibrálva, előre lefuttatott Dirac mérésekkel fogadott minket. A szobaakusztika korrektor beállításáról, gyakorlati működéséről és hatékonyságáról korábbi cikkünkben írtunk, ezért nem térünk ki rá újból. Az elektronika Revel Concerta2 hangfalakkal és REL T/9i aktív mélyládákkal volt párosítva. Lejátszóként UDP411-et, képmegjelenítéshez pedig SIM2 SUPERCUBE házimozi projektort használtunk.

Hangminőség házimozira

A 2 Guns (2 Kaliber) végén játszódó, negyvenmillió dolláros robbantás előtt hamar észrevettük az apró részleteket. A tűzpiros Impala murván gördülő kerekei, a halkan sípoló fék és a repülő kulcscsomó csilingelése is élénken tört elő a centersugárzóból. Különösen ezt a hangdobozt tudta úgymond képre vinni, a beszédhangok árnyaltak voltak és lerakódástól, töménységtől mentesek. A robbanástól kezdve értelemszerűen a mélysugárzók vették át a munka nagy részét, ettől függetlenül a tisztaság nem szűnt meg, a rendszer nem tűnt ködösnek, vagy gyengének.

Még jobb élményt nyújtott a Mission: Impossible - Rogue Nation (Titkos nemzet) c. film motoros üldözése, amelyben Tom Cruise finoman szólva felméri az általa megsarkantyúzott BMW gépkocsi tűrőképességét. Minden snitt újabb és újabb izgalmas, informatív részleteket fedett fel. A pálmafák alól kiszáguldó, fél közeliben kamerázott autó futóműve és motorja olyan morgásokat, fizikai vibrációkat produkált, amelyeket a kanapénkon keresztül mi is éreztünk. A centercsatorna tagoltsága újfent szépre sikerült. A sikátorban száguldó Rebecca Ferguson alatt noha fülrepesztően rikoltott motorkerékpárja, mégis tisztán hallottuk, ahogy közben sisakjának plexijét lecsapja. A fegyverlövések tűhegyesek és szárazak voltak, az ütközések és a belőtt üveg csörömpölése ugyancsak felszántották a szoba légterét. Az AVR390 nem finomkodott, bátran megtornáztatta a Revelek komplett hangszórókészletét. Ismerve a Concerta2 jótékony, moderált magas frekvenciáit, megelőlegezzük, hogy ehhez az erősítőhöz nem érdemes harsány vagy éppen túl analitikus dobozokat választani, különben a sok részlet egy idő után fárasztóvá válhat.

A tesztre visszatérve tehát, rengeteg részletet lehetett felfedezni, amiktől izgalmasabb, érdekesebb lett a filmélmény. Kikapcsolt Dirac mellett az erő és a részletek mennyisége egyaránt csökkent, a frontok lomhává váltak. Aktív szobaakusztika korrekció esetén dinamikusabb volt az összkép és szó szerint figyeltük a karakterek minden lépését.

Hangminőség sztereóra

Kíváncsiak voltunk rá, hogy az AVR390 hangja hová helyezhető, ha mondjuk a gyártó integrált sztereó erősítőihez kellene viszonyítani. Elsőre elvetettük az összehasonlítás ötletét, gondolván, hogy a két kategória gyökeresen más világ, felesleges egymáshoz méregetni őket. A kíváncsiság azonban nem hagyott minket nyugodni, úgyhogy végül megtörtént az AB-teszt. Figyelembe véve, hogy az AVR390 a jelenlegi legkisebb a kínálatban, ugyancsak a belépő modellnek számító A19 integrált sztereó erősítővel hasonlítottuk össze. Azon kívül, hogy a kábeleket átkötöttük, semmit nem változtattunk a rendszeren. Az AVR összehasonlíthatatlanul jobb hangot produkált, számos téren. Az A19 karaktere is kellemes és dinamikus volt, de a Dirac bekapcsolása után egyértelműen az AVR390 javára dőlt a mérleg. Több részletet kaptunk, élénkebb magas frekvenciákat és pontosabb hangszínpadot. Mindez nem csak azt bizonyította, hogy az AVR390 van olyan jó hangú, mint egy kétcsatornás integrált, ún. középkategóriás elektronika. Audiofil hangot kaptunk, ami énekes és hangszeres felvételeknél is szép, élvezhető, artikulált részleteket tett hallhatóvá. A térábrázolás és a mélység értelemszerűen kicsit mérsékeltebb volt ahhoz képest, mintha mondjuk egy Arcam A39 és Revel Performa3 F206 kombinációt füleltünk volna, viszont a Dirac (illetve az alacsony jitterrel dolgozó HDMI lapka) által nyújtott tisztaságérzet és dinamika nem engedte, hogy ködös, fátyolos, vagy tömény legyen a hallgatott felvétel.

Különféle hangszeres, jazz jellegű, női énekhangot is tartalmazó felvételek (Diana Krall, Cassandra Wilson, Rebecca Pidgeon) hallgatásakor könnyen érzékeltük a Concerta2 hangfalak által kreált közvetlen, spontán és tiszta teret. A színpad mozgalmas volt, iszapos mellékhatásoktól mentes. A felső frekvenciákban lévő mikro-rezdüléseket nem mindig hallottuk meg, érthetően azok a bizonyos hajszálnyi felfedések még 1-2 millióval megtoldották volna a rendszer árát. A tér mélységérzete szintén kissé túl nagyvonalúnak mutatkozott, de a dinamikai árnyalást és a beszéd, ill. énekhang tisztaságának bemutatását feketeöves szinten végezte az AVR390. Teljesítménye egyáltalán nem tűnt kevésnek, a hangsugárzók kezesen reagáltak az intenzívebb hajtásra is. A basszusok kellően ütöttek, ugyanakkor a finom hullámokat, nagybőgők húrpendítését és elektronikus zenék búgó impulzusait definiáltan, gazdag tónusokkal ábrázolta a rendszer. Az AVR390 és Concerta2 együttese magával ragadó, frusztrációktól mentes, ugyanakkor nagy lélegzetű alapot biztosított bármilyen zenének. Ahogy egy ilyen kategóriájú lánctól elvárható, a CD felbontású fájloknál ill. azoktól felfelé egyre konkrétabb, szilárdabb lett a két hangdoboz között lévő tér. A Spotify ill. internetrádió műsorok 30 % terhelés alatt kellemes testességgel szólaltak meg. Nagyobb jelszinten könnyen hallhatóvá váltak a tömörítésből fakadó hiányosságok, ezért az ún. veszteséges folyamokat kizárólag háttérzenei használat esetére javasoljuk. Sztereó képességeit összegezve, az általunk eddig hallott, lényegesen drágább rendszerekhez képest lazább, energikusabb volt ez az összeállítás, a semlegesség, transzparencia helyett néha egy kis extra zeneiségre törekedett, viszont sok részletet meglepően tisztán tudott megszólaltatni.

Végszó

Tény, hogy nem olcsó mulatság az Arcam AVR390, de képes olyan plusz részleteket hallhatóvá tenni, amiktől sokkal élménydúsabbá válik, amit a nappalinkban lévő készüléklánccal szórakozás címszó alatt tenni akarunk. A Dirac meglepően hatékonynak bizonyult, megértette velünk hogy tisztaság és tisztaság között is vannak különbségek, ugyanakkor sztereó módban sem találtunk kivetnivalót. Ha egy AVR már képes egy, a saját gyártója által kínált, hifi erősítőnél jobb hangot nyújtani, az szerintünk önmagában sokat sejtet. Akik szeretik a részlet-centrikus, tisztaságra törekvő térhatást, azoknak hamar meg fog tetszeni az AVR390.

1 2

Következő oldal >