Alex Lifeson új bandával, új albummal és gitárjainak elajándékozásával búcsúzik a Rushtól

2022. május 9., hétfő, 20:10

lemez zene ajánló lemezajánló zeneajánló

Hogyan lehet összerakni 40 éves karriert? Ha Ön Alex Lifeson gitáros, akkor ez buborékfóliában, suttogással és csókkal történik. A legendás kanadai prog-rock trió, a Rush egyharmadaként elhíresült gitáros a közelmúltban úgy döntött, hogy jótékony célra elárverezi 63 darab gitárját. Mielőtt elvált volna a hangszerektől, kifényesítette őket, húrokat cserélt és mindet behangolta, tokba helyezte, ezután mindegyiket műanyagba csomagoltak a szállításhoz.

A legnehezebb ajándék az ő fehér, egyedi gyártású, 1976-os Gibson ES-355 gitárja volt, amelyet minden Rush albumon használt az 1977-es A Farewell to Kingstől az 1996-os Test for Echoig, valamint a turnékon egészen 2015-ig.

"Súgtam hozzá" - mondja. Megkérdeztem: "Emlékszel arra, amikor felléptünk? Aztán megcsókoltam a tokot, megöleltem és lassan a teherautóhoz sétáltam. Nagyon-nagyon nehéz volt, de megcsináltam, túljutottam rajta."

Lifeson 2018-ban azt mondta a The Globe and Mailnek, hogy az 1968-ban Torontóban alakult Rush zenekarként nagyjából megszűnt. Két évvel később Neil Peart dobos agyrákban meghalt. Lifeson azóta eladta Torontótól északra fekvő vidéki házát, visszaköltözött a városba, és új zenekart alapított.

Ez a kvartett az Envy of None, amely Lifeson mellett Andy Curran, Maiah Wynne énekesnő és Alfio Annibalini hangmérnökből áll. Néhány napja a banda saját névre keresztelt debütáló albuma a Never Said I Love You sürgetően dübörgő popjával kezdődik, és a Western Sunset-tel fejeződik be, amely a gyász akusztikus-gitáros kifejezése, amely forrón tiszteleg Peart előtt.

Az ambient és az indusztriális megoldások által az album eltér a Lifesontól megszokott hangzásoktól. Egészen az éteri harmadik számig, a Look Insideig nem halljuk azt a jellegzetes játékot, ami a 68 éves gitárostól elvárható, és még akkor is inkább színezésre használják, mint önálló riffként. Saját gitárhangjait effektekkel manipulálták, néha a felismerhetetlenségig.

"Arra törekedtem, hogy a hangzása a lehető legkülönbözőbb legyen egy gitártól" - mondta Lifeson a The Globe on Zoom-nak nyilatkozva. "Ez volt a célom, és öröm volt megtenni."

A 11 számból álló album a járvány idején készült, a bandatársak digitális fájlokat küldözgettek oda-vissza, ami nagyon távol áll a Lifeson múltjának pazar rockfelvételeitől.

"A lemez elkészítésének költsége alig haladta meg a néhány száz dollárt" - mondta. "Ez csodálatos számomra, de most így állnak a dolgok."

Nem meglepő, hogy Lifesont meglepte a mai alacsony költségvetés. Csak a Rush 1981-es Moving Pictures című lemezének az albumterve például csaknem 10 000 dollárba került. Az árcédula annyira túlzó volt, hogy a banda akkori kiadója, az Anthem Records ragaszkodott hozzá, hogy a számla egy részét maga fedezze.

"Ma elviszel egy albumot egy lemeztársasághoz, ha egyáltalán találsz egyet, de nem érdekli őket semmi" - mondja Lifeson. "Lehet, hogy kiadják, de neked mindenért fizetni kell, és magadnak kell hirdetned a közösségi médiában."

Az Envy of None debütálása a Kscope-nál, egy viszonylag ismeretlen brit kiadónál jelent meg, amely a progresszív rocknak szentelte magát. Lifeson elégedett volt a cég lelkesedésével és támogatásával.

"Talán a fiatal zenészek most úgy gondolják, hogy a dolgok pontosan úgy vannak, ahogy lenniük kell, és ez a legjobb, ami valaha volt" - mondta. "Ez mind relatív, ráadásul rocksztárnak lenni túlértékelt."

Lifeson ezeket a napokat a Rush utáni korszakának nevezi. A Rock & Roll Hírességek Csarnokának zenekara, amelynek világszerte körülbelül 40 millió albumot köszönhetünk, továbbra is aktuális marad. Egy őszi futballmérkőzésen a félidőben az Ohio State University Marching Band a Rush klasszikusainak koreografált egyvelegét játszotta, köztük a The Spirit of Radio-t, a Limelight-ot és a Tom Sawyert.

Ami az értékesítést illeti, a Rush most már rendelkezik egy jellegzetes sörrel (a torontói Henderson Brewing Co. által készített golden ale) és egy Rush témájú flipperrel. Az e hónapban induló turnéval a kaliforniai székhelyű Primus rockegyüttes teljes egészében előadja az 1977-es A Farewell to Kings albumot. A menetrend 10 kanadai dátumot tartalmaz kilenc városban.

"Ők a mi rajongóink, és nagyszerű zenészek" - mondja Lifeson, aki támogatta a projektet azzal, hogy a Primus Larry LaLonde-jának adta az egyik kétnyakú gitárját. "Ezek a dolgok minden bizonnyal jó közérzetet keltenek. Az ember alázatosnak érzi magát és egy kicsit zavarba jön tőle."

Az örökséget megőrző Rush-tisztelet ellenére a Lifeson energiája határozottan az Envy of None-ra összpontosul. Noha azt mondta, turnézó napjai véget értek, egy maroknyi fellépésre van lehetőség. Az album elkészítése, az 1996-os Victor című szólóalbuma óta az első nagy, nem a Rush zenekarhoz kapcsolódó projektje, és ez új céltudatosságot adott Lifesonnak.

"Figyelj, minden nap ülhetnék és golfozhatnék, amit sok éven át csináltam, de a zene az, amihez értek. Megvan a felszerelés, még tudok játszani, úgy értem, miért ne tenném ezt?"

kscopemusic.com/artists/envyofnone

eon.lnk.to/envyofnone