Acoustic Energy AE120 2 álló hangfal teszt

2022. december 10., szombat, 20:10

Acoustic Energy audio hifi hangfal hifi hangfal AE hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt AE hangfal teszt Acoustic Energy hangfal Acoustic Energy hangfal teszt

Az Acoustic Energy legújabb 100-as sorozatából az állványos AE100 2 egyszerűen kitolta kategóriának határait, ettől pedig a kisebb álló, AE109 2 csupán egy picivel maradt el. Ugyan a brit cég beugró szériája természetesen képes arra, hogy egy komplett házimozit is építhessünk belőle, mi mégis megmaradtunk a sztereó zenehallgatásnál, amit most a sorozat legnagyobb, AE120 2 álló hangfalával varázsoltunk a szerkesztőségünkbe, az eddigi tapasztalataink alapján pedig voltak elvárásaink.

A sorozat csúcsán

Az Acoustic Energy mindig is képes volt arra, hogy meglepjen minket. Korábban bátrabban játszadoztak, kísérleteztek az innovációkkal, gondolunk itt arra, hogy a belépő kategória merőben eltért a nagyágyúktól, a hangszóróktól kezdve a dobozok konstrukciójáig. Ezzel egyáltalán nincs gond, de most úgy látták, hogy ideje egységessé tenni a cég mindhárom sorozatát, hasonló stílusjegyekkel felvértezve azokat. Természetesen már kívülről is látszanak a kategóriák közötti váltások, mégis egységes az összes hangfal, pozitív értelembe véve tipikusan Acoustic Energy-s minden modell, így a 100-as sorozat tagjai le sem tagadhatnák a rokoni szálakat a legnagyobb 500-as széria darabjaival, amiből egyébként elég sok megoldást emeltek át. Ez valószínű annak is köszönhető, hogy még a legnagyobb hangfaluk is abba az árfekvésbe tartozik, amit egy komoly zenerajongó is reálisnak és megfizethetőnek tart.

Az AE100 2 vétele szinte lopásnak számít, az AE109 2 is bőven megéri az árát, a most porondra került AE120 2 is alig haladja meg a 300 ezer forintot, ami manapság tényleg nem tekinthető soknak. 950x165x250 méretei által még mindig kompaktnak mondható, hiszen a kisebb álló típushoz képest csak a magassága nőtt kicsit, de a 19 kg-os tömeg azért elég sokat sejtet. Az AE120 2 háromutas hangfal, amit a filigrán külseje ellenére a cég bátran ajánl egy átlagos, vagy annál nagyobb nappaliba arra, hogy azt koncerttel, nagyzenekarral vagy adrenalinitatott filmmel töltse meg, verejtékezés nélkül. Ráadásul ehhez még különösebb erőműre sincs szükségünk, hiszen a doboz érzékenysége 90 dB, ami teljesen átlagosnak titulálható, így akár 50-60 W is elég lehet a számára, hogy rendesen meghajtsuk.

Az Acoustic Energy AE120 2 háromutas, basszreflex konstrukciójú hangfal fekete vagy dió vinyl borítással választható, aminek a megmunkálása és kivitelezése hibátlan, jó ránézni és kellemes érzés megtapogatni. A lakkbevonatot mellőzték, így az ujjaink nem hagynak nyomot rajta, valamint a por és a felszíni sérülések is jobban elkerülik, egyszóval könnyebb vigyázni rá. Az oldalfalak egymással párhuzamosak, de az élek finom lekerekítést kaptak, ami nagyban hozzájárul a szinte bútorszerű megjelenéshez. A 15 mm-es HDF-ből készült konstrukció előlapját végig takarja egy jóminőségű védőszövet, ami egyedül a cég nevét hagyja szabadon. Ez mágnesesen illeszthető, és fenn is hagyható, hiszen a hangszórók munkájának eredményéből tulajdonképpen semmit sem vesz el. Hangszóróból pedig akad jelen esetben elég sok.

Legfelülre került a 25 mm-es lágy dóm magassugárzó, amit egy WDT, tehát Wide Dispersion Technology elnevezésű hullámvezetőbe illesztettek be. magas érzékenységgel rendelkezik, a nagyteljesítményű neodímium mágnes torzításmentes, nagy volumenű hangzást képes biztosítani. Hozzá szorosan kapcsolódik a 130 mm-es, papírmembránú középsugárzó, amit a vele azonos méretű és alapanyagú két mélysugárzó követ. Elsőre kicsinek tűnhet a méret, de a tapasztalataink alapján tudjuk, hogy a brit cég ekkorából is igen tisztességes mélytartományt képes elővarázsolni, ráadásul a hangszórókat is úgy tervezték, hogy csökkentsék a hátsó visszaverődő hanghullámok által keltett káros rezonanciákat, és figyelmet fordítottak a fázis és időbeállításra is az optimális integráció és hangszínpad érdekében.

Az AE 120 2 a kisebb álló modellhez hasonlóan tömegterheléssel készül, a belső merevítési rendszert is gondosan hangolták, hogy csökkentsék a konstrukció rezonanciáit, ezzel a hang színezettségét, tehát a pontosságra nagy hangsúlyt fektettek. A korábbi modellben használt 110 mm-es hangszórókat lényegében megnövelték, a falvastagságot viszont 3 mm-el csökkentették, így az űrtartalom nagyobb lett. Érdekes, hogy a doboz magassága és mélysége terebélyesedett, a szélessége viszont csökkent, az említett hangszórók sokkal nagyobb felületet birtokolhatnak. Az általuk megmozgatott levegő a hátsó reflexnyíláson távozik, ebben az esetben a doboz alsó részén, a csatlakozók felett, a mélysugárzók mögött. Továbbra is egy keskeny, résszerű kimenet ez, aminek a peremét lekerekített műanyag betéttel látták el.

Az Acoustic Energy AE120 2 hangfalba gondosan tervezett keresztváltó került, hiszen mindhárom tartományt úgy szerették volna a tervezők elénk tárni, hogy azok az egységes hangkép mellett ne zavarják egymás munkáját. Bemenetből egy párat találunk, amelyek stabilak és minőségi kivitelezésűek, és a csupasz drótvégeken és villákon kívül természetesen a banándugókat is fogadják. Míg az AE109 2 aljába csupán alumínium kúpokat rögzíthettünk, addig ez a hangfal már egy külön talapzatot is kapott mindezek mellett, ami a méret és súlybéli különbségnek köszönhető. Nagyobb teljesítmény, külön basszusszekció, ezek bizony igénylik a még nagyobb stabilitást.

A teszt során az egyébként is mindig bevált, és a sorozat kisebb tagjainál is alkalmazott Parasound erősítő párosunkat, valamint Naim és Pro-Ject integrált sztereó erősítőket, csöves kimenetű CD-lejátszónkat, Naim streamerünket, QED és VIABLUE kábeleinket használtuk, zenékből pedig próbáltunk minden stílus irányába kitérni, megtudva azt, hogy az AE 120 2 vajon mennyire allrounder, és miben hasonlít, illetve tér el a testvérei karakterétől.

A tér ura

Az Acoustic Energy AE120 2 hallgatásakor az első jelző, ami eszünkbe jutott az, hogy jó értelemben véve vérlaza. Annyira zökkenőmentesen, magától értendően játszotta a bejáratást követően az akusztikus rockot és bluest, mintha bele lenne táplálva. A fizikumát teljesen levetkőzte, tehát a kompakt megnevezés ebben az esetben is jelképes, a tere hatalmas volt, a zenészek pedig csak nagyon alacsony hangerőn ragaszkodtak a hangdobozhoz, kicsit feljebb tekerve a potmétert, alig szobahangerőn teljesen leváltak róla, és szétterjedtek a szobában. Mégsem volt túldimenzionált vagy felszínes ez a színpad, ennek a modellnek egyszerűen olyan jó tere van, mint egy állványos hangfalnak, és ez bravúros ebben a kategóriában.

A gyártó ígérete, miszerint nem igényel nagyteljesítményű erősítőt az AE120 2, abszolút helytáll, hiszen még jócskán 9 óra magasságában járt a hangerő tárcsánk, amikor sikerült betöltenie a 20 nm-es nappalit. Tisztán, roppant tisztán zenélt nekünk, a zenészeket pedig pontosan, de minden tolakodástól mentesen helyezte el a színpadon, mindannyiuknak kellő mennyiségű levegőt biztosítva. Először azt hittük, hogy a dupla mélysugárzó valamiért nem akar életre kelni, aztán rájöttünk, hogy a hanganyagon még nem jutott szerephez az alsótartomány. A basszusgitár bekapcsolódásakor itt is gyorsan a helyére került minden, viszont nagyon ügyesen méricskéltek a mérnökök, mert valóban csak akkor temperamentumos, ha a felvételen is az.

Az AE120 2 hangképe tiszta, még semlegesnek is mondható, hiszen nem színezett, a dalokat pedig nem akarta semmilyen mázzal bevonni. Még Chopin vagy Brahms műveinél sem, pedig azoknál sokszor minden adott lenne hozzá. A hangszerek szépen duruzsoltak, nem tolakodtak, továbbra is megmaradtak lendületesnek, de finomnak, enyhén kimértnek. Ne felejtsük el azt, hogy egy 300 ezer forintos álló hangfalról van szó, és gyakran találkozunk ebben a kategóriában és termetben olyannal, ami valamivel el akarja adni magát. Ez többnyire a mélytartomány kiemelése, a látványelemek megnövelése, vagy egy kis kérkedés. Az Acoustic Energy szerencsére nem élt egyik elcsépelt megoldással sem, inkább a zene dinamikus, stabil és kiegyensúlyozott tolmácsolását választotta megoldásként. A rokon szálakat le sem tagadhatná a kisebb testvérekével, egyszerűen kapott egy magasabb házat, benne egy plusz mélysugárzót, és él az ezek adta lehetőségekkel, ha azt a zene megkívánja.

A hátsó falaktól bő fél méterre kényelmesen érezte magát, tehát az elhelyezésre nem háklis, sehol sem feszengett, ahogyan nem is tolta túl az előadást, így majdnem oda tehetjük, ahol elfér, vagy szerintünk jól mutat. Az említett nagyon szép és nagy tere miatt azért hagyjunk a számára levegőt minden irányban, ha ez megoldható, mert ez a hangdoboz megérdemli. Okos tervezés eredménye az AE120 2, határozott, de finom gondolatok vezérelték a mérnököket, az elképzelésüket pedig ekkor tudjuk igazán élvezni, ha hagyjuk azokat kibontakozni.

A magassugárzó ebben az esetben is megérdemli azt, hogy megemeljük előtte a kalapunkat, ahogyan a férfi és női énekhang is. Nem volt olyan selymes, mint a 300-as sorozaté, de azt nem is igazán vártuk el, hiszen az már egy magasabb ligában játszik. Ott jobban összekovácsolódtak a hangszerek, itt viszont a hangfal egyértelműen nagyobb hangsúlyt fektetett a részletek ábrázolására. A kettő közötti különbség nem is igazán árban vagy szintben, inkább ízlésben mérhető. Az AE120 2 egyértelműen látványosabb előadásra képes, ugyanakkor alkalmas hosszútávú, és kellően mély zenehallgatásra is. A cég magasabb árért kerekebb középtartományt és stabilabb mélyeket nyújt, itt viszont sokkal játékosabb, fiatalosabb, lazább az élvezeti faktor. Nem komolytalanabb vagy felelőtlenebb, csupán fiatalosabb, gördülékenyebb, szórakoztatóbb.

A meghallgatásunk végén kicsit elkalandoztunk, így jártunk a Toto koncertjén, ahol Lukather gitárja enyhén visszafogott volt ugyan, a közönség viszont gyorsabban és lelkesebben reagált mindenre, így sikerült teremtenie a hangfalaknak egy hatalmas színpadot, ami egyaránt állt jól a Rosanna-nak és a Jake tot he Bone-nak is. Durvultunk is a Megadeth által, a Safri Duo-val pedig az elektronika és az ütősök vették át a főszerepet. Az AE120 2 reflexszerűen és gyorsan reagált mindkét, teljesen eltérő műfajra, de egyformán bánt velük, tehát sikerült beindítaniuk. A láb vagy gépdobnak volt elegendő súlya, de inkább a gyorsaságukkal hívták fel magukra a figyelmünket, valamint azzal, hogy nem bújtak el a többi zenész közé, és nem is telepedtek rájuk. Mustaine és csapattársainak gitárja nem döngetett, inkább reszelt, és a Safri Duo esetében is a tempón, nem pedig az erőn volt a fő nyomaték, de így sem mondhatnánk azt, hogy kevés volt a basszus, hanem pont elég. A több lehet, hogy szórakoztatóbbá tette volna az előadást, de az arányokból veszítettünk volna, és az összkép nívója csökkent volna.

Ezúttal sem csalódtunk a britekben

Az Acoustic Energy legkisebb sorozatának legnagyobb állódoboza le sem tagadhatná a testvéri szálakat, hiszen a már megismert két 100-as sorozatú hangdoboz karakterét hozza, csak még nagyobb lett a tér, a dupla mélysugárzónak köszönhetően pedig a basszus is megerősödött, viszont egyszerűen nem tud túlzásba esni. Halkan nem is nagyon éled fel, de szobahangerőn már abszolút érezteti a kvalitásait, ha azokat elvárjuk az adott zene kapcsán. Nincs színezés és túltoltság, pontosság, hatalmas tér és játékos előadás viszont bőven jut nekünk. 300 ezer forintért mást el tudnánk képzelni, jobbat viszont nem igazán. Nem igényel nagy teljesítményű erősítőt, a karaktereset viszont szereti, amiből bőven beéri, mondjuk egy alap Exposure vagy akár NAD modellel is, és kábelből is érdemes hozzá egy határozottabbat társítani, amire az általunk használt QED és VIABLUE teljesen megfelelt, de az AudioQuest kínálatában is találunk rengeteg hozzáillőt. Ez egy Ajánlott Vétel címkéjű hangfal, és ezen a véleményünkön nem vagyunk hajlandók változtatni.

1 2

Következő oldal >