Acoustic Energy AE109 2 álló hangfal teszt

2022. április 10., vasárnap, 21:10

Acoustic Energy audio hifi hangfal hifi hangfal AE hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt AE hangfal teszt Acoustic Energy hangfal Acoustic Energy hangfal teszt

Az Acoustic Energy legújabb 100-as sorozatának legkisebb, állványos doboza, az AE100 2 tulajdonképpen nem okozott igazi meglepetést, hiszen a gyártó mindig is nagyon jó volt ebben a kategóriában. Most maradunk ezen a harctéren, csak lépünk egyet a szériában felfelé az AE109 2 álló hangfal által, aminek szintén nagy feladat jut, mivel a húsz évvel korábbi, nagy sikerű, ős 109 nyomdokaiba kell lépnie!

Egy sikertörténet újragondolása!

Először ismerkedjünk meg a konkrétumokkal! A brit cég teljesen megújította ötéves karriert befutó 100-as sorozatát, ami nem hiába volt ilyen sokáig a piacon, és még mindig kapható, hiszen tényleg olcsón nyújtott kimagasló minőséget. Az AE109 2 egy kompakt álló hangfal, ami szaténfekete és dió vinyl burkolattal kerül a piacra, külső jegyeiben pedig le sem tagadhatná a rokonságot az elődjétől, ami nem baj, hiszen azok is nagyon bejöttek nekünk. Az oldalfalak szép lekerekítést kaptak, még alul is, ahová négy csavar illeszthető be, hogy a karcsú dobozokat stabilan tartsa, és megfelelő elcsatolást biztosítson. A teljes előlapot finom szövet védi, ami igény esetén fenn is tartható, az előadás értékéből alig valamit fog elvenni.

Mögötte három darab hangszórót találunk, amelyek közül a kettő alsó 130 mm-es mélyközépsugárzó, tehát az elődben alkalmazotthoz képest méretesebb. A membrán alapanyaga papír, hátuljára hatalmas mágnest helyeztek, hiszen bírnia kell szuflával. A felső közelebb került a 25 mm-es lágy dóm magassugárzóhoz, amit Wide Dispersion Technology hullámvezetővel vértezték fel, mágnese nagy teljesítményű neodímium. Kettőjük tervezése párhuzamosan folyt, a két és félutas keresztváltó olyan integrációt képes nyújtani, aminek eredménye a fázis és idő remek összehangolása, továbbá a nagyszerű teljesítménykezelés.

Persze mindez nem jöhetett volna létre, ha a doboztestet nem tervezik át 15 mm-es HDF típusúvá, ami ugyan vékonyabb, mint az elődnél, az űrtartalom mégis 30 %-kal lett nagyobb. A megoldást egyenesen a legnagyobb, 500-as sorozatból vették át, csupán a felhasznált anyag lett szerényebb, de ebben a kategóriában abszolút megfelelő. Az AE109 2 egy basszreflex doboz, aminek résszerű kimeneti nyílása ezúttal hátulra került. A csatlakozók is újak lettek, és minőségibbek, mint korábban, aranyozást, és teflon szigetelést is kaptak.

Az Acoustic Energy az AE109 2 hangfallal egy olyan kompakt álló modellt hivatott megalkotni, ami karcsú, kis helyigényű, de izgalmas és teljesértékű előadásra képes. Persze a sorozatban található még egy, nála termetesebb álló típus, ezért az AE109 2 elsősorban átlagos méretű helyiségben képes kifutnia magát teljesen.

A megmunkálása, kivitelezése kifogástalan, ahogyan azt már megszoktuk a cég termékeitől. 860x165x250 mm-es fizikuma révén könnyen mozgatható, és nem helyigényes, darabonkénti 16 kg-os tömege viszont azt mutatja, hogy nem spóroltak ki belőle semmit, tehát a méretes mágnesek mellett a merevítések és a csillapítóanyagok sem hiányoznak belőle.

Parasound elő-végfokkal, Magnat hibrid erősítővel, csöves kimenetű CD-játszóval és a Pro-Ject legújabb CD Box S3 modelljével kötöttük össze, QED valamint VIABLUE kábelekel, a zenét pedig a lemezek mellett veszteségmentes, vezeték nélküli jelforrásról is szolgáltattuk neki.

Ez a hangdobozpár sokkal többet nyújtott annál, mint amit elvártunk tőle

Korábban az elképzelésünk és a tapasztalatunk az volt, hogy egy ilyen jellegű, tehát kompakt álló modell elsősorban egy állványos típus "megtoldása" volt, nagyobb űrtartalommal, plusz egy hangszóróval, ezáltal valamivel univerzálisabb, és testesebb hangot produkált. Az AE109 2 esetében is lényegében maradt ez a megoldás, de összességében ennél azért sokkal többről van szó. A hallottak alapján nem szeretne engedni a legkisebb, már megismert hangdoboz levegős, nagyon pontos és hosszan, kellemesen hallgatható karakteréből, de nem csupán némi többletet kaptunk minden téren, hanem jelentős változásokat. A 100-as elsősorban a fülnek és a szívnek szólt, az AE109 2 viszont mindezek mellett már a testünknek is.

A frekvencia-tartomány alja jelentősen süllyedt, az érzékenység viszont javult, ezek sokkal terjedelmesebb basszust, és könnyebb hajthatóságot eredményeztek. Az utóbbinál azt tapasztaltuk, hogy erősítő terén azért nem szabad összeereszteni egy belépő modellel, sem teljesítmény, sem minőség tekintetében, hiszen ki kell szolgálni ahhoz, hogy mindezt megkapjuk. Esetünkben ezzel nem volt probléma, ezért másnak is azt tanácsoljuk, hogy minimum árban vele megegyező, vagy valamivel magasabb szintű elektronikákkal párosítsa, ha meg szeretné tudni, hogy miért is sikerült ilyen jól az AE109 2. Mert bizony nagyon jól sikerült.

Szokásunkhoz hűen, egyszerűbb, akusztikus zenével indítottunk halkan, ahol a hangfal elég gyorsan életre kelt. Nagyon szépen muzsikált, beavatott a részletekbe, de a teljesítményéből csupán ízelítőt nyújtott. Emelve a hangerőt először testes és meleg tónusú hozzáállása volt az, ami megragadott, még a bejáratás alatt sem tapasztaltuk azt, hogy nyers, vagy bizonytalan lenne. Órák elteltével már a gördülékenységen volt a hangsúly, és hiába a két és félutas konstrukció, a basszus egyenesen leterített vehemensebb zenéknél, de még Dire Straits-szel is nagyon határozottan, dominánsan viselkedett. A 41 Hz tehát nem csak papíron adott, hanem abszolút érzékelhető, és ahogyan már említettük, nem csak a fül számára, hanem a testnek is. Az AE109 2 ezen a téren abszolút meghazudtolja fizikumát, szinte hihetetlen, amilyen mélységekre le tudott menni, az pedig a kategóriája felett áll. Azzal, ahogyan ezt kivitelezte; az erő mellett pontosságot, határozottságot és tapinthatóságot is nyújtott.

A basszustartomány ereje minden jellegű zenénél érezhető volt, mégsem tartottuk soha tolakodónak, vagy magamutogatónak, egyszerűen csak magabiztosan mutatta meg a tudását. A nagyméretű mágnesek alkalmazása, a jól bevált papír membrán, valamint a megnövelt literszám nem csupán apró változtatást eredményezett a hangján, hanem jelentősen megerősítette a karakterét.

Petrucciani zongorája szépen elhelyezkedett az AE109 2 páros közé, és valós jelenlétet követelt magának, amit meg is kapott. Még a természetessége is tapintható volt, ami ebben a kategóriában elvétve tapasztalható csupán, itt viszont annyira természetesnek tűnt, hogy valódi meglepetést okozott. Diana Krall zenéjének előadása valamivel szellősebb volt, de itt már a női énekhang is szerepet kapott, aminek tolmácsolása szintén példaértékű volt. Az állványos testvér ehhez a műfajhoz szívvel-lélekkel nyúlt, ami most is megmaradt, de mindez egy sokkal stabilabb színpadon történt meg. Olyan volt, mint ha a zenészek idő közben sok tapasztalatot, és valamivel nagyobb hangszereket szereztek volna. A tisztasághoz jelentős dögösség is társult, amit viszont kontroll alatt tudott tartani az Acoustic Energy, és ez szintén nagyon jó pont. Egyszerűen gördülékeny, izgalmas és pulzáló előadást nyújtott, amiben érezhető volt némi mélytöbblet, de forszírozottság vagy aránytalanság egyáltalán nem. Ezt a hangképet álmodták meg a mérnökök, és sikerült is nekik. A kategóriájában kissé túl jól is, ha szabad ezt állítani.

A magassugárzó is mindenképpen érdemel egy bejegyzést, mert látszatra ugyan hétköznapi darab, a teljesítménye viszont korántsem. Shirley Bassey dalában elképesztően finom, hosszú lecsengéseket produkált, amelyek a tisztaság mellett a pontosságukat is megőrizték. Itt sem tapasztaltunk élességet vagy túlkapást, a jókora neodímium mágnes és a hullámvezető alkalmazása bizonyították alkalmazásuk létjogosultságát. A dobseprű, és annak játéka végig hallható volt, ráadásul odafigyelés nélkül is, ami által az AE109 2 szintén képes volt ezen a téren is túlszárnyalni a kategóriájától elvártakat. A nagybőgővel, tehát a mélytartománnyal való összjátéka szintén példásra sikeredett, ilyen balanszot ilyen árért nem igazán kapunk máshol.

Meglepetésünkre - amikor egy kis duhajkodáshoz volt kedvünk - a MUSE dalainak erejét is gond nélkül átadta, ám a valódi erőssége az volt itt is, hogy nem esett túlzásokba, a torzított hangszereknél mindvégig a tűréshatárunkon belül maradt a prezentáció. Volt súlya az előadásnak, nem is kevés, itt is éreztük a testünkben a lábdobot és a basszusgitárt, de mindezeket pontosan, túlzás nélkül. Ilyen összeszedettnek nem igazán hallottuk még a bandát ebben az árfekvésben.

Az i-re a pontot persze a klasszikus muzsika tette fel, ahol az AE109 2 szintén elemében érezte magát, és igazán ki tudott teljesedni. Szerette a szólistákat, de tudása legjavát komplett zenekarnál, és komplexebb szerzeményeken tudta megmutatni, mert ezek méltó előadása sem okozott neki gondot. Sőt, itt érezte magát igencsak jól! Szimfonikus zene, komoly mutatvány, ahol már nem volt képes ugyan a kategóriáját meghazudtolni, de igazán fogást sem engedett magán. Nem sziporkázott, de magabiztosságából nem engedett, ahogy lendületéből, dinamikájából, és testességéből sem, így az Acoustic Energy ezen a téren sem tudott csalódást okozni.

Ilyen egy példaértékű, kompakt álló hangfal

Az Acoustic Energy a hagyományokat tiszteletben tartotta, és nem engedte azt, hogy csorba essen a már klasszikusnak számító AE109 becsületén. Nem alkalmaztak forradalmi újításokat, inkább megerősítették vagy átalakították az eddig is alkalmazott és jól bevált megoldásokat és hangszórókat, aminek a végeredménye egy olyan kompakt álló modell lett az AE109 2 alakjában, ami minden tekintetben kitolja a kategóriájának határait. Ez a belépő széria, ez kerül alig több mint 200 ezer forintba? Igen, ezt így is lehet csinálni.

1 2

Következő oldal >