A Star Wars és a Star Trek kilehelte lelkét

2018. január 20., szombat, 16:00

Mellébeszélés nélkül, mondjuk ki, a Star Wars és Star Trek legújabb epizódjai nem érnek többet, mint egy nagy menü a McDonalds-ban! Ipari szemét egytől egyig! Bármennyire is laktató, évtizedek tapasztalatával profin megtervezett termékek, művészi értékük a nullával egyenlő.

A következő cikk vázlata még a Star Wars: Episode VIII - The Last Jedi premierje előtt íródott, de az elmúlt hetek eseményei egyértelművé tették, hogy nem csak Gene Roddenberry szelleme hagyta el az általa megálmodott univerzumot, hanem hasonló sorsra jutott George Lucas szellemisége is. Vagyis a mozgó-képes sci-fi világ két nagy története ürült ki, a rajongók pedig lázonganak.

A Star Wars esete

Az utolsó Jedik premierjét alapvetően pozitív várakozás vette körül. A díszbemutató után, a kiválasztottak szűk köre természetesen rajongott a filmért. Itt gyorsan megjegyezzük, hogy egy új Star Wars bemutatójára eljutni nagyon nagy megtiszteltetés. Attól függetlenül, hogy a "nézők" kaptak-e értékes Disney/Lucasfilm emlékcsomagot vagy sem, nyilván hálásak voltak, hogy elsőként láthatták a filmet. Ezek után jött a nyitó nap, de ne szaladjunk ennyire előre!

Egér ököl vasököl

Nyilvánvaló volt, hogy a következő Star Wars-ra sokan lesznek kíváncsiak, illetve az is egyértelmű volt, hogy a mozik sok mindenre hajlandók lesznek, hogy vetíthessék azt. Ezért a Disney a hírek szerint kemény feltételekhez kötötte a film vetítését. Egyebek között elvárták, hogy a mozi legnagyobb termében egy egész hónapon át semmi más ne menjen, csak a The Last Jedi. Vagyis, ha a film véletlenül bukna, a mozik akkor is kénytelenek heteken át vetíteni azt, a legértékesebb termeikben. Ez pedig azt is jelenti, hogy maguk a mozi üzemeltetők közvetlenül érdekeltek a film sikerében. Ha baj van, nekik is megéri egy köremailt írni arról, hogy a film az év legerősebb nyitóhétvégéjét tudhatja magáénak (a várakozásoknak köszönhetően) és, hogy három hét után, végre sikerült elérni az egymilliárd dolláros álomhatárt, amit amúgy sokan a második hétre vártak. Ezt aztán a "lelkes" sajtóorgánumok boldogan lehozzák, olyan kiegészítések kíséretében, hogy csak a "fanatikus rajongóknak" nem tetszik a film, miközben a "kritikusok" imádják azt. Igen! Egyesek nem szégyellik a kritikát megfogalmazó nézőket fanatikusnak titulálni, a könnyen lefizethető kritikusokat pedig profinak beállítani. Csak, hogy tudja a Kedves Olvasó, akinek ez a film nem tetszik, az hülye...

Az eltérő vélemények

El is jutottunk a lényeghez. Az utolsó Jedik sokaknak nem tetszett. A feledhető történet, a karakterek korábban megismert jellemvonásait nem egyszer semmibe vevő, a rajongók elvárásaiból nyíltan viccet csináló film számtalan nézőnél kiverte a biztosítékot. Persze az általuk írt kritikák az első napokban gyakran az olyan, kevésbé komoly hibákat ostorozták, mint amilyen a gravitáció nélküli szőnyegbombázás. Miközben az elégedetlenségük igazi oka az volt, ahogyan a rendező, Rian Johnson lényegében bemutat a nézőknek, amikor Luke eldobja a fénykardot. Hangosan nevet a nézőn, amikor az egy évvel korábban elhunyt Carrie Fisher által megformált Leia Supergirl módjára repül vissza az űrhajóba. Igen. A moziból kilépve olyan érzésünk volt, mintha Rian Johnson azt üzente volna, engedd el a múltat, az nem jelent semmit. Nos, csak hogy egyértelmű legyen: a múlt miatt, Luke, Leia és Han történetei miatt fizetett jegyekre több mint egy milliárd dollárt, világszerte több millió rajongó.

Nem minden rossz

Pedig a The Last Jedi mélyén ott van egy jó film lehetősége. Látványos, fordulatos és tényleg izgalmas. Adam Drivert ezúttal nem erőltették bele egy hisztériázó tinédzser szerepébe. Karaktere végre egy a körülötte lévő világgal (joggal) elégedetlen fiatalé. Ezzel pedig a Darth Vader helyét megöröklő karakter majdhogynem szimpatikusabb, mint a Luke helyébe lépő Rey. Kettejük, vagyis Rey és Kylo kapcsolata pedig a film egyik valóban izgalmas és jó újítása. Ennek ellenére, Daisy Ridley hiába igyekszik, hiába a történet főhőse, kicsit mintha magára maradt volna. Persze, az is lehet, hogy a színésznő valóban egy kicsit magányos volt, hiszen a Luke-ot alakító Mark Hamill nyilatkozataiból egyértelművé vált, hogy a színész gyűlölte a neki szánt szerepet. Márpedig a film egyik fő története kettejükre épül. A Hux-ot alakító Domhnall Gleeson hiába is volna képes egy erős és könyörtelen birodalmi (Első Rend) vezető alakjának megformálására, a szükségtelen poénkodás súlytalan díszletté alacsonyítja karakterét. Snoke meg... Nos, az Ő története és megítélése most a folytatáson múlik. Vagy a Star Wars történetének legszánalmasabban elpazarolt karakterével állunk szemben, vagy egy titkon zseniális történeti szállal.

Finn karaktere sajnos hozza az ismerős klisét, miszerint az afroamerikai színészre egy Disney filmben a bohóc szerepét kell osztani. Rose sem járt jobban. Sőt, a film végére időzített, ostoba manővere kifejezetten ellenszenvessé tette az amúgy hősnek szánt szereplőt. Holdo admirális karaktere még sok vitának lesz a forrása, DJ pedig tényleg jobb lett volna, ha kimarad. Úgy, mint az egész kaszinó bolygós mellékszál. Phasma ismét csak arra volt jó, hogy pár másodpercig pózoljon, majd megalázzák.

Értékelés? "Legends"

Az utolsó Jedik a hatalmas költségvetés és a nézők optimista várakozásainak, illetve az ebből fakadó gigászi bevétel ellenére, egy lelketlen ipari termék. Olyannyira teli van felesleges és elrontott elemekkel, olyannyira kivívta a nézők ellenszenvét, hogy könnyen elindíthatja a sorozatot a lassú hanyatlás útján. Mindennek tetejébe, a talán nem egy esetben lefizetett kritikusoknak köszönhető 91 %-os Rotten Tomatoes értékelés és a nézők által adott, 50 %-os átlag közötti hatalmas különbség jól mutatja, hogy a világ minden pénze sem elég a közönség megvásárlására. Nem elég a profizmus, lélek is kell. Ez pedig, talán még az előzmény trilógiában is jobban jelen volt.

Persze egy akkora gépezet, mint a Disney nem fog meghajolni holmi hangyák előtt. Nem fogják beismerni a Star Wars: Episode VIII - The Last Jedi bukását. Senkit nem fognak kirúgni. Ha csak nem a premier utáni két hétben nyíltan kritikus Mark Hamill-t. Talán csendben elengedik a felelősöket. Lehet, hogy Rian Johnson mégsem kap lehetőséget egy "saját trilógia" elkészítésére és az is lehet, hogy a jövőben nem Kathleen Kennedy lesz élet és halál ura a Lucasfilm-nél.

Jobb lenne ezt a filmet újra forgatni, figyelmesebben, tiszteletben tartva a történet szokásait és ezzel a nézők érzéseit. Jobb lenne, ha a Disney azt tenné ezzel a fimmel, amit megannyi regénnyel és egyéb Star Wars anyaggal is tették, ha eltávolítanák az elismert, vagy hivatalos történetszálból. Ha a kiterjesztett univerzum, vagyis a "legendák" kategóriába helyeznék át.

A Star Trek esete:

A tévézés haldoklik, a YouTube, a Netflix és hasonlók kivégezték egy másolat pedig feje tetejére állítja a rendszert

Láttunk már olyat, hogy a profi kritikusok hozzájárultak egy film vagy sorozat bukásához, de most fordult a kocka. Most egy sorozat buktatja meg a kritikusokat és ezzel nem csak a tévéműsorok készítői, de a szórakoztatóipar is egy picit megremeghet.

Látjuk, hogy a hagyományos televíziózás haldoklik, kínlódva próbálja követni a változó világot. Végignézhettük az illegális tartalommegosztás felvirágzását, majd láttuk a Netflix felemelkedését és azt, ahogyan az HBO is sikerrel csatlakozott az online terjesztéshez. A hagyományos tévéadásokat leváltó szolgáltatások sikerének kulcsa pedig a sorozatokban van. Olyanokban, mint a Game of Thrones (Trónok Harca), aminek motívumai a legnépszerűbb mémek forrásai. Ha a "nyugati" kultúráról kellene pillanatképet készítenünk, abból nem maradhatna ki Hodor. Vagyis, a kapu nyitva áll...

Hodor

Most érdemes sorozatot forgatni, akár egészen sok pénzből is. Ezt megérezték a CBS-nél is, aminek okán feltámasztották a Star Trek-et, sok-sok pénzből, azzal a céllal, hogy egy új tévés szolgáltatás, a CBS All Access zászlóvivője legyen. Hasonlóan, mint a nyolcvanas évek derekán, amikor - a ma már fél évszázados - sorozat eddigi legsikeresebb korszaka kezdődött. Itt is van az új Star Trek, a Discovery, ami komor, de látványos képi világával, nehéz történetével kiválóan illeszkedik a mai divatba. A recept adott, a siker biztos, mi nézők meg sírva röhögünk.

Min röhögünk annyira?

Nyilván nem az új Trek sorozaton nevetünk, mert mint írtuk, az bizony komor, lehangoló, hanem a klasszikus Trek nyomdokaiba lépett, könnyed, hányós viccektől sem mentes Orville-en. Majd, mindjárt ez után nevetünk egyet a kritikusokon, akik kinevették ezt az új sorozatot. No de mi is történt?

83 % vagy 1*

A Discovery, vagyis az új Star Trek a kritikusoknál remekül szerepelt. A sorozat tökéletesen megfelel az elvárásoknak. A hangulata sötét, a történet egy egész évadon átível. A főhős egy nő, a többiek között pedig van rengeteg űrlény, meleg pár, félénk fiatal, könyörtelen kapitány. A gonoszok már embert esznek! A Discovery 83 %-os átlag értékelése nagyon jó eredmény. Kár, hogy a nézők nem szeretik ennyire. Vagyis, konkrétan gyűlölik. Ilyen sok 1*-os értékelést a Sharknado sorozat alatt nem látunk az IMDB-n.

A sorozat lényegében pár epizód alatt elveszítette a törzsközönséggel a kapcsolatot, amit csak a szezonközi szünet utáni első epizóddal sikerült egy picit visszanyerni. A téliszünet után újra induló Discovery 10. epizódja ugyanis váratlanul felébresztette a reményt a rajongókban. A YouTube-on olyan videók jelentek meg, amik a sorozat várva várt irányváltását vetítették előre, pedig csak egy apró változás történt. Ezt a részt a Trek egyik veteránja, Jonathan Frakes rendezte.

A szánalmas másolat

Közben a Family Guy és a Ted alkotójaként elhíresült Seth MacFarlane elindította saját űroperáját, a The Orville-t, ami nem pusztán merít a Trek világából, hanem tényleg szemérmetlenül másolja annak lényegét. A sorozat éppen csak annyira különbözik, hogy ne lehessen másolás miatt beperelni. Ráadásul teli van mérsékelten ízléstelen viccekkel is. Nem is csoda, hogy a kritikusok gyűlölik. Átlagban 21 %-os értékelést sikerült összehoznia Seth MacFarlane csapatának, legalábbis a profi kritikusoktól. Eközben a nézők 93 %-os pozitív értékelése és a remek nézettségi adatok miatt a Fox már meg is adta az engedélyt a második szezon elkészítésére.

Na de kinek van igaza?

Tény, hogy a véleményformálók ítélete úgy tűnik alkalmatlan a fent említett sorozatok sikerének megjóslására. A százalékká zanzásított eredmények pedig szabályosan ellentétei a nézők ítéletének. Persze nem csinálhatunk úgy, mintha a Trek és Orville eredményei egymástól függetlenek lennének. Maguk a sorozatok is egymás tükörképei. Ráadásul az eredeti kevésbé érződik igazinak, a másolat pedig sok szempontból hűségesebb is a hagyományokhoz, tehát már eleve egy feje tetejére állt helyzetből indultunk. No és a Csillagok Háborúja? Az úgy tűnik, hogy kiürült. Nincs olyan karizmatikus producer és író csapat a márka élén, ami életben tartaná a történet lényegét, lelkét, mindazt aminek eddigi sikereit köszönhette. A Star Wars nem több, mint a gigantikus Disney pénznyomdája, ami lassan kifogy a papírból. Talán ha jönne egy Kevin Feige (Marvel filmes univerzum nagyhatalmú producere) kaliberű vezető, aki képes egyben tartani a hatalmas háttérrel rendelkező sorozatot.

Miért érdekes ez az egész?

A hagyományos tévézés elbukott, piacának jelentős részét elveszítette. A leginkább fizetőképes közönség áttért a stream alapú szolgáltatásra, aminek oka az itthon is sokat szidott, silány, töltelékműsorok tömege. Nem mintha a mozikban vetített, egy kaptafára készült sorozat-akciófilmek ellenpontjai lennének az elsilányult tévének. Ki lesz a következő? Hollywood évek óta a tuti receptek és kockázatkerülő megaprojektek bűvöletében él, miközben a közönség és a kritikusok is hosszú ideje bírálják reboot-ok és végtelen sorozatok világát. Hiába nézik tömegek a legújabb Thor filmet és hiába fog rekord összegeket kaszálni a legújabb Star Wars rész, ezek mind csak folytatások, gyenge, feledhető utánérzések. Még az elmúlt évek egyik meglepetés kasszasikere, a Galaxis őrzői is egy "sorozat" (MCU) része volt, és maga is másolatok (Guardians of the Galaxy 2, Thor: Ragnarok) forrásává vált. A Trek/Orville példája pedig jól mutatja, hogy az utolsó képkockáig alaposan megtervezett, szakmabeliek szerint remek termék is bukhat hatalmasat. Hollywood mintha kimerült volna. Mintha saját megszokásainak és dogmáinak rabjává vált volna. Eközben pedig a nézők épp azt a sorozatot szeretik, ami mindezt, sőt önmagát is kineveti. Inog, repedezik a hatalmas HOLLYWOOD felirat és az alatta elterülő filmipar?

Szükség van egy komoly megújulásra a tartalomgyártás területén, mert a rendszer jelen állapotában már nem képes újat mutatni, csupán önmagát ismétli vég nélkül. Az igazán izgalmas és kockázatos művek pedig csak nagyon szűk közönséghez jutnak el. Sőt, már a rendszer "minőségellenőrei" a kritikusok sem mindig veszik észre, mennyire problémás, ami zajlik. Mindennek tetejébe, amikor az Orville-el szembeni súlyos, bár nem alaptalan kritikáikat megfogalmazták, talán ők maguk is a probléma részeivé váltak. Hiába húzzák le a legújabb Alien filmet, hiába rajonganak az újabb Blade Runner-ért, amit senki nem kért, a véleményük egyre súlytalanabb.

Most pedig mi, hifis újságírók, tesztelők is egy picit a tükörbe nézünk

A fenébe is! Tényleg ilyen fontos hogyan szól egy 150 000 Ft értékű hifi berendezésen Allan Taylor? Nem lehet, hogy Katy Perry sokkal fontosabb a hifi szakma szent teheneinél? Nem kellene hangosabban kiabálnunk, hogy nem kérünk a legújabb 8K szabványból és 16 Atmos csatornából? Nem kellene inkább azt számon kérnünk, hogy egyre több az olyan apró zeneeszköz, ami gazdaságosan nem javítható? Nem kellene hangosabban kérnünk az olvasóinkat, hogy mondják el véleményüket, mielőtt mi is úgy járunk, mint a profi kritikusok?

Most megtesszük

Csatlakozzanak a Hifi Hírek és Vélemények csoporthoz és mondják el nekünk, mit szeretnének, mit várnak a hifitől, a zenétől és tőlünk!

https://www.facebook.com/groups/hifihirek/

További cikkek: