SIM2 Crystal Cube 3D DLP házimozi projektor teszt
Stílus és technika
2015. szeptember 4., péntek, 15:55
SIM2 projektor vetítő házimozi 3D DLP projektor 3D projektor házimozi projektor SIM2 projektor SIM2 házimozi projektor projektor teszt házimozi projektor teszt SIM2 projektor teszt
Nem sokat hezitálhattak a SIM2-nél, amikor a kristályüveg burkolatú, szögletes projektoruknak kellett nevet találni. A Crystal Cube persze elsősorban nem különleges megjelenésével, hanem képminőségével szeretné lenyűgözni a felhasználókat. Hogy ez mennyire sikerült neki, annak egy rövid, gyorstesztben jártunk utána a Házimozi Stúdiónál.
Dizájn és minőség
Olvasóink közül valószínűleg sokan emlékeznek még a legendás HiFi Magazin által favorizált NAD lemezjátszóra, a Rút Kiskacsára, amelynél az elismert hangminőség meglehetősen suta és ügyetlen kinézettel párosult. Nos, aktuális tesztalanyunknál ilyenről szó nincs. A Crystal Cube esetén (a többi SIM2 projektorhoz hasonlóan) a dizájn ugyanolyan fontos jelentőséggel bír, mint a burkolat alatt meghúzódó technika. Sokszor használtuk/használjuk a minimalista jelzőt a letisztult formatervezésű, egyszerű vonalvezetésű készülékekre, de itt elérkeztünk a végállomásra: egy éjfekete vagy hófehér kristályüveg kockánál minimalistább formatervet már nem igazán lehet elképzelni. Még a hátoldali csatlakozók is egy ajtó mögött vannak elrejtve, így a lencsenyíláson kívül valóban semmi nem bontja meg a tükörsima felületet. A hűtéshez szolgáló szellőzőnyílások szintén láthatatlanok, a készülék alján kerültek kialakításra. Csakugyan olyan a megjelenése, mint egy kubista műalkotásnak.
Ha már ezen a vonalon mozgunk, akkor ne menjünk el szó nélkül az alkotó mellett sem: a formaterv szokás szerint Giorgio Revoldini munkája, amit a legtöbb ismertető alaposan ki is hangsúlyoz. Ez bár érdekes, de tulajdonképpen irreleváns információ, hiszen valljuk be őszintén, hány olyan házimozi vagy audió komponenst tudunk felsorolni, ahol bármiféle jelentőséggel bír a formatervező személye? Az természetes elvárás, hogy ne legyen csapnivaló egy készülék megjelenése (hiszen mégiscsak egy fedél alatt kell élnünk vele), de a lényeg a működő technika minősége. Ezért tervező mérnököket még csak-csak fel tudnánk sorolni, de dizájnerekhez a fél kezünk is bőven elég lenne.
A homokból készülő kristályüveg burkolat teljes egészében újrahasznosítható, ellenáll a mechanikai behatásoknak, hőnek, fénynek (a hófehér felület nem fog az évek alatt úgy besárgulni, mint a gagyi műanyagok). Még hosszú idejű használat után is vadonatújnak fog hatni. A SIM2 erőteljesen ráfekszik erre a lakberendezési és zöld vonulatra, bár egy kicsit túlzásba is viszik. Ugyan rengeteg marketing fotó lelhető fel, ahol különböző stílusú lakókörnyezetben mutatják be Crystal Cube kivételes eleganciáját, de nagy valószínűséggel, aki egy ilyen kategóriájú projektorba invesztál, az nem dohányzóasztalra, vagy könyvespolcba fogja ad-hoc jelleggel elhelyezni, hanem fixen telepített házimozi rendszert épít ki. És vásárláskor sem az a szempont vezérli, hogy évekkel később, elektronikus hulladékként milyen mértékben lesz újrahasznosítható a készülék.
A dizájnon való elmélkedésen túllépve, a fényes készülékház alá pillantva vehetjük szemügyre a lényegi dolgokat.
Tulajdonságok
A képalkotás a SIM2-nél megszokott módon DLP technológiájú. Az egy chip-es konstrukció 0,65 colos DarkChip4 DMD-re épül, 6 szegmenses (RGBCMY) színkerék alkalmazásával. Az egy chip-es felépítésből már kikövetkeztethető, hogy a Crystal Cube ára jóval kedvezőbb a SIM2 csúcsmodelljeinél. Házon belül belépő modellnek számit, de azért így is egymillió forintnál többet kell letenni érte.
A projektor Full HD felbontású, és 3D tartalmat is képes megjeleníteni (aktív képzáras szemüveggel), a gyártó többfajta szemüveget is kínál, melyek opcionálisan vásárolhatóak meg. Távvezérlőt viszont kettőt is mellékelnek, egy fehér és egy fekete színűt. A képfrissítés 144 Hz-es (Triple Flash) frekvenciával történik, ami laikusok számára elsőre nem mond sokat, hosszú távon azonban, aki gyakran néz BD 3D lemezeket, még hálás lesz érte. Az otthonokba szánt felsőkategóriás házimozi projektorok döntő hányada mindössze 96 Hz-es ciklusokkal oltja ki az aktív szemüveg jobb és baloldali lencséjét, magyarán 1-1 szemünk mindig 48 Hz-es képeket fog látni, ez hosszútávon fárasztó, és látható is, amikor filmnézés közben bármilyen egyenletes kameramozgást villódzónak érzékelünk. Ezzel szemben a SIM2 által alkalmazott Triple Flash 144 Hz-es technológia a világ legjobb mozivetítőinek 3D teljesítményét hozza otthoni környezetben.
Az UHP lámpa teljes fényereje 200 watt, ez csökkenthető ECO módban 165 wattra. A teljesítmény-visszafogás az élettartamra is jótékony hatással van, a 2000 óra növelhető meg 3000 órára. A maximális fényerő 2500 ANSI Lumen lehet, ez a legkedvezőbb érték, ami teljes teljesítménnyel és 2D üzemmódban mérhető. Ekkora fényáram elegendően magas ahhoz, hogy ne csak vaksötét helyiségben kapjunk élvezhető képet. A vetítési távolság hozzávetőleg 1,2 és 10 m között lehetséges, az ennek megfelelő képátlók 66-820 cm között alakulnak, bár a két szélső pozícióban már nem igazán célszerű használni. Ilyen kis mérethez eleve nem szükséges projektor, a legnagyobb méretnél pedig már eléggé csökken a vásznon mérhető fényerő.
Az 1,5-szeres zoom és a fókusz kézzel állítható, trapézkorrekció digitálisan végezhető rajta (mindazonáltal célszerű optimális pozícióba helyezni a projektort), a függőleges lencseeltolás 40 fok lehet.
A projektor képességeinek kiaknázásához minél jobb minőségű forrásjel szükséges, ezért vétek nem a HDMI bemenetekről meghajtani. Ebből kettő áll rendelkezésre (a 3D megjelenítés követelménye miatt 1.4 verziójúak). De a teljekörű csatlakoztathatóság érdekében analóg terminálokból is minden igényt kielégít a választék, kompozit videótól kezdve az egyre jobban eltűnő S-Videón át a komponensig, mindhárom formátum aljzatai megtalálhatóak. Ezen kívül számítógépes D-SUB (vagy aki így jobban ismeri VGA) bemenet zárja a sort, melyen a VGA-tól a WUXGA felbontásig minden létező formátumot fogad a készülék.
Az OSD menürendszer világos és áttekinthető, az egyszerű alapbeállítások mellett haladóknak való paraméterezés is elérhető, ahol gyakorlatilag minden képjellemzőt (gamma, színhőmérséklet, élesség, fehéregyensúly stb.) módosítani lehet.
Működés közben
A megtekintésre a Házimozi Stúdió bemutatótermében került sor. Így kihasználhattuk annak előnyét, hogy a projektor installálva, optimális beállításokkal kezdhette a vetítést. A meghajtásáról egy Arcam UDP411 Blu-ray lejátszó és egy Arcam AVR380 házimozi erősítő gondoskodott. Az elemek összeköttetését Van den Hul kábelek biztosították.
A teszt folyamán az egyik fő szempont a világos és sötét részleteket egyidejűleg tartalmazó jelenetek szemrevételezése volt. Ehhez az Oblivion (Feledés) remek anyagnak bizonyult. A lebegő szervizállomás műszerfala és az ablakokban látszódó napsütötte külvilág erőteljes kontrasztban állt egymással. A Crystal Cube úgy mutatta meg a jelenetet, ahogy az a Blu-ray lemezre került, egyik szélsőség sem nyomta el másikat. A jól kivethető, aprólékosan kidolgozott kezelőpult mellett nem égett be a háttér, és fordítva, a finom részletezettségű világos háttér mellett sem vált egynemű fekete masszává a műszerfal. A vászon teljes felületének minden része precízen, jól definiáltan jelent meg, függetlenül a fényerő lokális értékétől. De nem csak fekete/fehér szélsőségek, hanem a teljes spektrum telt, életteli volt. A bőrszínek tónusa természetesnek hatott. A képélesség szintén nagyszerű volt, köszönhetően a kiváló minőségű optikának. Hétköznapi jelzővel borotvaéles (és nem ?tűéles?, ahogy sokan, helytelenül használják, mivel a tű az hegyes és szúr) határvonalakat tapasztaltunk a ragyogóan világos táj és az előtérben levő tárgyak, személyek találkozásánál.
Seal koncertfelvételén az erős reflektorok miatt létrejövő éles kontúrokat szintén hiba nélkül reprodukálta. Mindegy volt, hogy a hófehér ingre vagy színpad hátsó, sötétebb régiójára figyelünk, egyaránt finoman rajzolt, plasztikus képet láttunk. A Fury (Harag) esetében a nívós hangrendszer miatt vigyáznunk kellett, hogy a bombasztikus hanghatások ne vonják el a figyelmünket a képi látványtól, és a lényegre tudjunk koncentrálni. Itt, az Oblivionnal ellentétben, nem ragyogó színek, hanem a barna, sáros, mocskos színvilág volt a jellemző, de a részletgazdagság a helyi fényerőtől függetlenül - a teljes vászonterületre kiterjedően - megmaradt.
Később, 3D üzemben szellemkép- és áthallásmentes, határozott megjelenítést tapasztaltunk. A gyors mozgásokat is precízen követte, elmosódásnak nyoma sem volt.
Az egy chip-es, színkerekes DLP technológiájú vetítők mumusa, a szivárványhatás csak minimális mértékben volt látható mértékű, de kb. félórányi használat után ?ráállt a szemünk? a képre, végül nem is vettük már észre. Mivel ez erősen szubjektív jelenség, ezért vagy mi voltunk érzéketlenek rá, vagy a SIM2-nél értik jól a dolgukat, de mindenesetre a magunk nevében annyit mondhatunk, hogy megnyugtatóan zárult a teszt.
Értékelés
Az anyagiakkal kezdve, a jóval 1 millió forint feletti árcédula láttán felmerülhet a potenciális vevőben a kérdés, hogy akkor mi a helyzet a csupán párszázezer forintos, szintén Full HD, 3D képes vetítőkkel? Nos, azok a projektorok egy másik ligában játszanak. A Crystal Cube remekül példázta, hogy nem a számháborús szempontok szerint képzett bődületes értékű dinamikus, hanem a natív kontraszt a mérvadó. Ha egy időben akarjuk élvezni a világos és sötét képterületek részletgazdagságát, akkor nincs mese, legalább egy Crystal Cube képességű vetítőre van szükségünk. Ugyanilyen fontos a minőségi optika is. Hiába tartalmaz egy projektor akármilyen chip-et, szoftvert, hókuszpókuszt, ha végül a silány lencséken megbukik a képalkotás.
A SIM2 eddig sem az áruházak alsó polcaira való termékeket gyártott, ezért belépő modelljét is ilyen összefüggésben kell értékelni: egyedi dizájn, briliáns és részletgazdag kép, kissé húzós ár, és emiatt visszafogottnak érzett szolgáltatások (manuális zoom). De szigorúan csak a lényeget, a képminőséget tekintve, a SIM2 Crystal Cube mindenképpen figyelemre méltó projektor.