Zappiti Mini 4K HDR hálózati médialejátszó teszt

Apró méret, nagy tudás

2017. július 11., kedd, 22:55

Zappiti 4K HDR házimozi lejátszó médialejátszó hálózati lejátszó hálózati médialejátszó 4K lejátszó 4K médialejátszó Zappiti lejátszó 4K HDR lejátszó Zappiti 4K lejátszó lejátszó teszt médialejátszó teszt Zappiti teszt

Erősebb hardvert és frissített szoftvert kapott a Zappiti legkisebb hálózati médialejátszója. A neve is változott, a HDR kiegészítés jelzi, hogy egy olyan továbbfejlesztett funkcionalitású eszközt vehetünk a kezünkbe, mellyel - elődjétől eltérően - immár kompromisszumok nélkül élvezhetjük az Ultra HD felbontású műsoranyagokat.

Teljes körű UHD és 4K támogatás

A Zappiti kínálatában már ezt megelőzően is szerepelt kisméretű médialejátszó, a Player 4K Mini, de ahhoz képest a jelenlegi modell izmosabb hardverrel, és ennek köszönhetően magasabb igényeket kielégítő funkcionalitással rendelkezik. A lapkakészletet a 32 bites, kétmagos Realtek RTD 1195-ről a 64 bites, négymagos RTD 1295-re cserélték. Egyaránt duplájára növelték a gyorsítótár és a belső memória méretét is. Ráadásul a RAM-ok DDR2 helyett nagyobb sebességű DDR4 típusúak lettek. A HDMI csatlakózók immár nem 1.4 hanem 2.0a verziójúak, így teljes körű UHD támogatást nyújtanak.

A készülék nem csak lejátssza a natív UHD tartalmakat, hanem a Zappiti MagicPixel v2 technológia segítségével konvertálást is végez, ami ráadásul oda-vissza működik. Vagyis nem csak felfelé tud konvertálni, hanem ha nem rendelkezünk UHD megjelenítővel, akkor 4K-s tartalmakat tömörítetlen, 4:4:4 szín-mintavételezésű Full HD felbontásra alakítja. Itt fontos megjegyezni, hogy a Mini különbséget tesz a köznyelvben kissé összemosott, és egymás szinonimájaként használt Ultra HD (3840×2160) és 4K (4096×2160) felbontás között, és pixelhelyesen kezeli mindkét formátumot. De nem csak a felbontás, hanem a többi videó jellemző terén is teljesíti a legújabb szabványokat. Ezek a HDR nagy dinamika tartomány, a BT.2020 kiterjesztett színtér, a 10 bites színmélység. A készülék a 24, 50 és 60 Hz képváltási frekvenciával rendelkező állományokon kívül megfelelő sebességgel (kadencia helyesen) játssza le a 23,976 és az 59,94 Hz-es műsoranyagokat is.

Tartalomelérés, csatlakozások

A Mini nem tartalmaz optikai lemezmeghajtót, így a tartalomelérés egyik legfontosabb módja a helyi hálózathoz (és az internethez) csatlakozás. A kapcsolat egyaránt megvalósítható LAN vezetékkel és WiFi-vel is. Mindkettő nagysebességű, a hátoldali Ethernet port gigabites (az állományok átvitele maximum 115 MB/s sebességgel történhet), a dupla antennás, kétsávos (2,4 és 5 GHz-es) WiFi pedig megfelel a 802.11/a/b/g/n/ac szabványoknak.

A helyi hálózatra kapcsolt Mini saját IP címmel rendelkezik és így integrálható egy otthoni lakásautomatizálási rendszerbe, ahonnan IP alapon vezérelhető. A lejátszó a DLNA szabványok közül nem csak az 1.5 hanem a 2.0 verziót is támogatja, ráadásul nem csak más eszközök megosztott állományait tudja elérni, hanem Samba szerver funkcióval saját maga is tud megosztást végezni. A fizikai és a WiFi-s csatlakozásokon kívül Bluetooth kapcsolatra is képes a Mini. Apple készülékről AirPlay használatával a TV képernyőjére tükrözhető a mobil készüléken tárolt kép vagy hang állományt, Androidos okostelefon esetében ugyanezt a készülék alkalmazásaiban előtelepített HappyCast App oldja meg.

Az online kapcsolódáson kívül még különböző fajta háttértárak is használhatók. A kisméretű készülékház miatt HDD dokkolására ugyan nincs hely, de az oldalán kialakított SATA portra akár 16 TB kapacitású HDD csatlakoztatható.

Ezen kívül rendelkezésre áll még egy SD/SDHC/MMC kártyaolvasó aljzat, két USB 2.0 és egy USB 3.0 bemenet. Ez utóbbiakra nem csak memóriakulcsok, hanem HDD-k szintén csatlakoztathatók. A már említett 2.0a verziójú HDMI aljzaton kívül rendelkezik még egy optikai hang kimenettel. A filmek hangja sztereóra lekevert formátumban ezen is megjelenik. A mellette elhelyezett analóg audió/videó kimenet pedig régebbi megjelenítőt használók számára lehet hasznos. A hátoldalon helyezkedik el még az infravörös vevőegység Jack bemenete is.

Használatba vétel

Kicsomagoláskor rögtön kellemes meglepetésben volt részünk. A kisméretű doboz számos tartozékot rejt magában. A külső tápegységhez több, különböző európai szabványnak megfelelő hálózati dugót mellékeltek. Találtunk még ezen kívül egy távirányítót, egy SATA kábelt a külső HDD-hez, egy Ethernet és egy HDMI 2.0 kábelt (ráadásul nem is a legolcsóbb fajtát, hanem minőséget sugalló, "kígyóbőr" burkolatút), valamint egy infravörös vevőegységet Jack dugós hosszabbítóval, ha esetleg rejtve szeretnénk elhelyezni a készüléket. Ez a nagyvonalúság mindenképpen plusz pontot ér, más gyártók is példát vehetnének róla. Ráadásul a távirányító háttérvilágítással rendelkezik, amely 4-5 másodpercnyi időtartamra aktiválódik bármelyik gomb lenyomásakor. Azt nem is kell részletezni, hogy ez milyen hasznos tulajdonság a besötétített szobában való mozizáskor. A távvezérlő további szolgáltatása, hogy át lehet kapcsolni "virtuális egér" módba, ahol a képernyőn megjelenő mutatót a négy kurzor gombbal lehet mozgatni.

Bekapcsolás után a frontoldal közepén elhelyezett - igény szerint kikapcsolható - kéken világító "Z" betű jelzi az üzemi állapotot. A készülék Android 6.0 operációs rendszerű, a Google Play áruházból különböző alkalmazások tölthetők le, de jó pár applikáció már előre telepítve van (pl. Internet Speedtest, Miracast, Chrome böngésző, HappyCast).

A két legfontosabb közülük a Zappiti Media Center és a Zappiti Explorer. Az előbbivel a Zappiti Cloud felhőalapú szolgáltatásba bejelentkezve, a filmgyűjteményünket tudjuk csoportosítani és kategorizálni, borítók tölthetők le, a családon belül különböző felhasználói fiókok hozhatók létre.

Az Explorer segítségével a Minihez csatlakoztatott háttértárakban, vagy a helyi hálózaton (NAS-on, PC-n futó DLNA szerveren) elérhető tartalmak között lehet böngészni. Ez az alkalmazás egyben a fájlkezelő, a zenelejátszó és a fényképnézegető szerepét is betölti.

Nem árt tudni, hogy a két Zappiti program futtatásához és a készülék teljes funkcionalitásának kihasználásához regisztrálni kell egy felhasználói fiókot az email címünk és a lejátszóhoz tartozó egyedi kódszám (un. token) megadásával. Ugyancsak célszerű letölteni a legfrissebb firmware verziót is, hogy naprakész legyen a rendszerünk.

Tapasztalatok

A kezdeti telepítések és beállítások után a napi használat közben a Media Browser segítségével gyorsan lehetett navigálni a különböző háttértárak könyvtárai és az ott elhelyezett állományok között. Egységes könyvtárstruktúrában jelentek meg a rácsatlakozatott HDD, az USB-s pendrive és a hálózaton levő PC-n megosztott fájlok.

Tesztanyagnak vegyesen használtunk internetről letölthető, különböző felbontású és bitrátájú mintaállományokat, illetve teljes mozifilmeket Dolby Atmos és DTS:X hangsávval. Az előbbi a Mission: Impossible - Rogue Nation (Titkos nemzet), a másik pedig a London Has Fallen (Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostroma) volt. Rögtön egy jó hírrel kezdve, a 4K Duo korábbi tesztjében tapasztalt hang elcsúszás már nem jelentkezett. Akár az erősebb Realtek chip, akár egyszerű programjavítás volt oka, az eredmény a lényeg, hogy ezen a téren semmi nem zavarta meg a mozi élményt. A surround effektek pontosan követték a képi eseményeket, a lövések, robbanások, helikopterek hangja jól pozícionáltan, tökéletes időzítéssel szólalt meg. A képjellemzők szintén kifogástalan minőségűnek mutatkoztak: az éles kontúrok még gyors mozgások esetén sem mosódtak el. Az erőteljes, telített színek plasztikussá tették a képi világot. Az emberi szem eléggé érzékeny a bőrszínek tónusára, ezek valósághűen természetesnek hatottak (nem csak az arcok, hanem pl. a kínvallatásos epizódban Tom Cruise félmeztelen teste is). A kubai szabadtéri jelenetekben az ég kékje, a barnás-sárgás épületek és szobabelsők ugyancsak határozott szaturáltsággal, ragyogó árnyalatokkal jelentek meg.

A különböző fájl és konténer formátumok (m2ts, mkv, mp4) mindegyikét akadás, illetve egyéb más hibáktól mentesen játszotta le. Az srt feliratoknál az első alkalommal be kellett állítani a közép-európai kódlapot, de ezt követően már minden magyar karaktert ékezethelyesen jelenített meg. A feliratoknál külön előny, hogy paraméterezni lehet a megjelenítési jellemzőiket, a betűk nagyságát, színét, stb. A készüléket próbára tettük Blu-ray ISO fájlokkal is. Ezeket szintén jól kezelte, annyit kifogásolhatunk, hogy a lemezmenüt nem eredeti formájában dobta fel a képernyőre, hanem csupán egy listából lehetett kiválasztani az egyes fejezeteket, hangsávokat.

Filmek után a Zappiti Mini zenei képességeit vizsgáltuk meg. A beépített lejátszó program nincs túlbonyolítva, de cserébe a kezelése is egyszerű. Korrektül mutatta meg a könyvtárban elhelyezett albumképet, és a fájlba csomagolt meta adatokat (előadó neve, album címe, stb.). A nagyfelbontású, veszteségmentes állományokat (192 kHz/32 bit lehet a maximum) hibátlanul szólaltatta meg, az egyetlen negatív észrevételünk, hogy nem tudja lejátszani a DSD kódolású DSF és DFF fájlokat. Jó lenne, ha egy későbbi firmware frissítés pótolná ezt a hiányosságot. Hangkaraktere világos, jól definiált, de inkább technikásan hideg jellegű, mint hogy az érzelmeinkre hatva a zene finom rezdüléseit bontaná ki. Tiszta, kellően domináns ének, és mind az ütős, mind a húros hangszerek esetén gyors tranziensű, határozott megszólalás jellemezte. A zeneszámok analitikus elemzése helyett inkább a lendületes előadásra helyezte a hangsúlyt.

Új alkalmazások telepítését sem hagytuk ki. A Google Play áruházból a TuneIn internetrádiót választottuk. Az áruház oldalain való navigálás, a programok közötti keresgélés elég nyögvenyelősen ment (a virtuális billentyűzeten egyenként léptetni a karaktereket, stb.). Ismét bebizonyosodott, hogy ezekben az esetekben egy távirányító használata meg sem közelíti azt a kényelmet és praktikumot, amit egy fizikai billentyűzet és egér nyújt. Maga a telepítés már gyors és zökkenőmentes volt. A program indítása után, az ismerős felületen ugyancsak gyorsan lehetett válogatni a hazai internetrádiók között. A hangminőség a csapnivalótól az elfogadhatóig terjedt. Ez azonban nem a Minin múlott, hanem az aktuális rádióadó veszteséges tömörítésű streamjének bitrátájától függött.

A távirányítóval tapasztalt kényelmetlenség után kipróbáltuk egy külső billentyűzettel is a lejátszót. Az egyik 2.0 USB portra egy vezeték nélküli PC-s billentyűzet/egér kombó adóvevőjét dugtuk, és a Mini tökéletesen együttműködött a perifériával. Így már jóval komfortosabb volt akár a Chrome böngésző használata, akár csak a Media Browseren belüli navigálás.

Összegzés

Kis mérete ellenére széleskörű funkcionalitással rendelkező készüléknek bizonyult a Zappiti Mini 4K HDR. A hardver izmosítása meghozta az eredményét, a különböző videó és zenei állományok lejátszása nem hagyott kívánnivalót maga után. Egyedül a DSD lejátszást hiányoltuk, de ettől eltekintve jól elboldogult az összes szóba jöhető formátummal, valamint kép- és hangminősége is színvonalasnak mondható. Az előretelepített alkalmazásokon felül rugalmasan bővíthető további applikációkkal. A kényelmes kezelés érdekében nem árt egy billentyűzettel és egérrel kiegészíteni, de ez nem dobja meg vészesen a korrektnek tekinthető árát.

1 2

Következő oldal >