Yamaha CD-N301 CD-lejátszó és hálózati médialejátszó teszt
...Ha nem pörög, akkor is!
2016. augusztus 27., szombat, 11:30
Yamaha audio hifi lejátszó médialejátszó audio lejátszó hifi lejátszó hálózati médialejátszó CD-lejátszó lejátszó teszt médialejátszó teszt Yamaha teszt CD-lejátszó teszt hálózati médialejátszó teszt audio lejátszó teszt
Mitől lesz érdekes manapság egy CD-játszó, főleg, ha nem is csúcskategóriás? Miért nem halt még ki ez az ág? A Yamaha CD-N301 ügyesen illusztrálta, hogy miként lehet új életet lehelni látszólag leáldozott technológiába. Egy újabb japán hibriddel volt dolgunk!
Egy csatlakozó, sok extra
Fotókon is tisztán látszik, hogy a CD-N301 a tipikus Yamaha dizájnra épül, fizikai adottságait (tömeg, anyaghasználat) tekintve pedig egyértelműen a belépő kategóriát célozza meg. Rendelkezik viszont azokkal a stilisztikai adottságokkal is, melyeket sokan szeretnek a japán cég klasszikus, mondhatni retrós hifi elektronikáin. A hagyománytisztelő külső egyrészt komolyságot ad neki, másrészt jól összeillik bármelyik erősítő rokonával.
Össztömege 3,2 kilogramm, középre pozícionált lemeztálcája műanyagból készült. Utóbbi talán az egyetlen idom, amely hangsúlyozza a CD-N301 egyszerűségét. Nyílik és záródik akadozás nélkül, a lemezek olvasását is szép tempósan végzi, egyszerűen csak elmarad az általunk is tesztelt, komolyabb Yamaha CD-játszók sokat dicsért mechanikájától (érhető módon).
Alumínium háza széles, csúszásgátlóval ellátott talpakon áll, tápegysége a leghétköznapibb, ún. borotva vagy piskóta végű vezetéket fogadja. Analóg RCA és digitális koaxiális kimenete viszont aranyozott, és egy optikai aljzat is található rajta. És most jön a lényeg, ugyanis egy Ethernet csatlakozó is tarkítja a hátoldalt. Így (és persze a cím alapján) nem nehéz kitalálni, hogy a CD-N301 bizony hálózati médialejátszóként is működik. Legfeljebb 192 kHz/24 bit mintavételezésű forrásanyagokkal képes megbirkózni (WAV és FLAC formátumokkal, tömörített fájlokból MP3, WMA és AAC szerepel az étlapon), legyenek azok akár számítógépen, akár NAS-on tárolva. Emellett kapunk gyárilag telepített Spotify és AirPlay klienseket, továbbá a készülék teljes egészében vezérelhető a Yamaha NP Controller mobileszközökre (okostelefon, tablet) letölthető szoftverrel is.
Szolgáltatásait átböngészve tehát kiderült, hogy nem is ódivatú, sőt, inkább naprakész forráseszköz a CD-N301. Egyedüli kompromisszumként említendő, hogy WiFi-t nem tartalmaz, ahhoz meg kell hozzá vásárolni még az YWA-10 vezeték nélküli adaptert. Halkan hozzátesszük, hogy aki teheti, használjon inkább kábelt.
Használat, hangminőség
Mivel már tucatszor használtuk a Yamaha MusicCast applikációját, könnyen felismertünk a CD-N301-hez letölthető szoftverben lévő, egyértelmű hasonlóságokat. Az átvett motívumokat előnynek gondoljuk, mivel a cég többszobás hangrendszer vezérlő platformja a legjobbak közé tartozik, és a felület logikai szerkezete, illetve gyorsasága ezúttal is jól jött. A Network Controller App kezdő menüpontjában eldönthetjük, hogy milyen módban üzemeljen a CD-N301. Ha csak simán lemezt akarunk elindítani, akkor is teljes értékű vezérlést kapunk a szoftveren keresztül. Mi ki se csomagoltuk a klasszikus infravörös távvezérlőt, egyszerűen nem volt rá szükség.
A további üzemmódokat (Spotify kliens, mobileszközünkön tárolt zenék lejátszása, helyi hálózati szerver böngészése, internetrádió) nézegetve, elindítva vált egyértelművé, hogy a CD-N301 nem csak olyan, mint egy hálózati médialejátszó, hanem konkrétan az. Ráadásul meglepően gyors.
Amint rákoppintottunk egy gombra vagy menüpontra, a készülék fél másodpercen belül reagált, fagyásra vagy lassulásra egyszer sem került sor. A telefonunkon tárolt, AIFF vagy Apple Lossless minőségű fájlokat elindítva előfordult, hogy nem 1, hanem 2-3 mp telt el, míg elindult a lejátszás, de ez legkevésbé sem rontott a használhatóságon. A kiválasztott fájlok borítója szépen megjelent, és épp olyan zökkenőmentesen tudtunk lépegetni albumjaink illetve lejátszási listáink között, mintha csak az iPhone saját felületét használnánk. Az internetrádió kliens ugyancsak teljes értékű opciókat tartalmazott, aránylag fürge indexeléssel, így másodpercek eltelte után már magyar műsorokat hallgattunk.
Tetszett, hogy még az applikációból is elérhettük a pure direct módot, kinyithattuk a lemeztálcát, és ki- vagy bekapcsolhattuk a CD-N301-et. Tényleg teljesen mellőzhető lett a hagyományos távvezérlő. Az egyetlen hangyányi tényező, ami egyeseket zavarhat, hogy a saját mobileszközön tárolt fájlokba nem lehetett beletekerni, csak egyikről a másikra tudtunk ugrani. Elképzelhető, hogy egy firmware frissítést követően ez is megoldódik. Egyébiránt, mint mostanában bármely modernebb hálózati médialejátszó, a CD-N301 is automatikusan értesít minket, ha új szoftver érhető el rá. Ilyenkor a jóváhagyásunkat követően, automatikusan letölti és telepíti.
Hangminőség
Először kifejezetten a CD-rész képességeire voltunk kíváncsiak, ezért elővettünk néhány lemezt gyakran hallgatott előadóink (Joe Satriani, Tsuyoshi Yamamoto Trio, Oscar Peterson, Diana Krall) közül. Kizárólag az árát szem előtt tartva nagyon jónak mondható a CD-N301 hangminősége, de hozzá kell tennünk, hogy a végeredmény inkább az erősítő és a hangfalak illetve az esetlegesen közbe ékelt DAC színvonalán múlik. Mivel tesztünk során a CD-N301 kategóriáját majdhogynem meghaladó komponenseket (Marantz erősítő, Revel hangfalak, QED kábelezés) kötöttünk láncba, azok remek teljesítményét ismerve szinte csoda lett volna, ha a fülünkhöz érő végeredmény nem élvezhető. Másfelől a CD-lejátszók elérték fejlődésük határát, a ma gyártott DA konverter chipek is rendkívüli teljesítményre képesek a 10-20 évvel ezelőtt tervezettekhez képest.
A CD-N301 hangjára visszatérve, kíváncsiak voltunk, hogy milyen eltérés mutatkozik meg analóg RCA és koaxiális kimenetei között. Ezért kiválasztottunk néhány felvételt, és azokat többször újra indítva, a bemenetek között folyamatosan oda-vissza váltva figyeltük az esetleges változásokat. Első nekifutásra azt tapasztaltuk, hogy a Marantz PM6006 integrált sztereó erősítő DAC modulja nem produkált számottevően jobb hangot a lejátszó saját jeléhez képest, és ez valahol hízelgő a CD-N301-re nézve. A sztereó tér mélysége picit megváltozott, a dinamika hajszálnyit finomodott digitális kábelen, de ennél drámaibb eltéréseket a mi rendszerünk nem mutatott. Későbbiekben, más forrásokkal egyébként jobban megjelentek a különbségek, de erre mindjárt visszatérünk. Akárhogy is, ha jó minőségű analóg sztereó RCA kábelt birtoklunk, akkor vele azonos kategóriájú eszközökkel szépen kell, hogy szóljon a CD-N301, ha viszont inkább meglévő DA konverterünk jól bevált karakterét preferáljuk, akkor érdemes azt használni.
Tesztalanyunk rendelkezik AirPlay klienssel, de ha a mi példánkhoz hasonlóan más is a vezérlésre szánt mobileszközön tárolt fájlokat akarja megszólaltatni, akkor nem is kell kilépni a Yamaha saját appjából. Utóbbi esetén sem kell szégyenkezni a hang miatt. 320 kbps adatsűrűségű MP3 fájlokkal is egész tűrhetően szerepelt, a CD-minőségben bemásolt albumoknál viszont egyértelműen javult a felbontás és a sztereó térábrázolás. A hálózatról közvetített fájlok hangyányit tömörebbé váltak a közvetlenül CD-N301-en lejátszott lemezek hangjához képest, de a mezei Bluetooth-hoz viszonyítva még így is fényévekkel tisztább és dinamikusabb lett a végeredmény. Itt meg kell említenünk, hogy iPhone-ról lejátszott fájlok esetén érezhetően jótékonyabb lett a lejátszóhoz csatlakoztatott DAC. Utóbbira alapozva azt javasoljuk, hogy aki inkább hálózati képességei miatt vesz CD-N301-et, az inkább a koaxiális kimenetét használja, feltéve, ha nem aláfestő jelleggel akar zenéket hallgatni, hanem a hangsugárzók közvetlen közelében, a felvételek részleteit is figyelve.
Végszó
A Yamaha CD-N301 három évtizedes múltba réved vissza úgy, hogy közben a mai, trendi megoldásokat kereső zenerajongók is bátran használhatják. Hidat képez a konzervatív lemezgyűjtők és NAS-hizlaló netbajnokok tábora között, ezért főleg azoknak érdemes választani, akik már rendelkeznek komolyabb CD-kollekcióval, de a jövőt illetően nem vetik meg a hálózaton tárolt, nagyobb felbontású zenék hallgatását sem.