Sony BDP-S590 3D Blu-ray lejátszó teszt

2012. december 4., kedd, 10:55

Sony BDP-S590 Sony Blu-ray 3D Blu-ray lejátszó Blu-ray lejátszó Blu-ray lejátszó teszt

A Blu-ray formátum egyik atyjához méltóan, a Sony idén 11 lejátszót kínál a honlapján, melyek közül kettő csak színében különbözik egymástól. A már bemutatott HX850 típusú tévé társaságában, a második legnagyobb, a BDP-S590 érkezett hozzánk kipróbálásra.

Szokatlan a formája, szemből nézve csónakra emlékeztet, sok értelmét nem látjuk ennek a fazonnak és a remek Monolith dizájnhoz sem passzol. A Sony illetékes vezetői helyében a formatetvezőnek ezért biztosan nem adtunk volna egy kanyi prémiumot sem.

Kezelőgombjait a fedőlap szélét díszítő, kissé kiemelkedő, fényes csíkba integrálták, kezelésük nem éppen a legkényelmesebb. Az előlapon a pálcika karakteres kijelző két oldalán csak a lemezfiók és egy alaphelyzetben eltakart USB csatlakozó kaptak helyet. A szokásos logók, melyeknek a szórakoztató-elektronikai készülékekre szitázását sosem mulasztják el, a tetején, annak is a leghátsó szélén kaptak helyet, nem csúfítják el az elejét, de aki akarja, böngészheti, megszámolhatja őket. Ez elnyerte tetszésünket.

A beépített WiFi vevőegység kívülről nem látható, csak áldásos tevékenységének örülhetnek a felhasználók. Ellenben a hátlapon nem rejtőzik el a többi ki- és bemenet: Toslink, Ethernet, HDMI 1.4a, USB. A tápkábel fixen beépített, nem cserélhető, ami részben érthető, hiszen egy tisztességes madzag súlya lerántaná a lejátszót a polcról.

A távirányító gombjai megfelelő méretűek, elrendezésük logikus, percek alatt megszokható a kezelése. Egyedül a jó széles Home és a Pause gombokat kívántuk távolabbra egymástól, de bele kellett törődnünk a megváltoztathatatlanba, valamint abba, hogy időnként a kép kimerevítése helyett a menü ugrik a képernyőre. Az ágrajznak nevezett menüszerkezet, megszokást igényel, nekünk valahogy nem akart sikerülni, rendszerint eltévedtünk benne.

Szokásos és kihagyhatatlan funkció az okostelefonos távirányíthatóság, amit nagyon sokan szeretnek és lelkesen használnak. Főként azok, akik képtelenek letenni a kezükből az eredetileg beszédkapcsolatra kitalált eszközt.

Elmaradhatatlan 2D-3D konverzió, amire a tévék is kivétel nélkül képesek, lehet versenyeztetni, melyikük végzi jobban, melyik nézhetőbb. Szerintünk mindegyik felejthető, de a jelek szerint kötelező beépíteni. Ugyanez érvényes a hálózati lejátszásra, amit ma már a tévék és a lejátszók is könnyedén megoldanak.

A BDP-S590 SACD-lejátszóként is használható, ez a Sonytól, mint a formátum kitalálójától megszokott. Hogy mennyire érdemes kihasználni eme képességet, arra később visszatérünk.

Internetes tartalmakra kihegyezett ez a készülék, a Sony Entertainment Network számtalan szolgáltatása érhető el vele és csemegézhet belőlük, aki nem elégszik meg az optikai korongokon rendelkezésére álló filmekkel. Az USB-n csatlakoztatott NTFS-re formázott merevlemezeket is felismeri, kezeli, ez jelentős különbség a tévékhez képest, ezért médialejátszóként is bevethető, bár fájl-kompatibilitásban a célhardverekkel nem veszi fel a versenyt.

Képminőségét Sony HX850 típusú tévén valamint Epson EH-TW9000 projektoron elemezgettük, hangját Yamaha RX-A2010 házimozi erősítő és ELAC FS 247 BE hangfalak szólaltatták meg.

3D filmválasztékunk a szokásos, tévégyártók által kiadott demófilmekből és az Avatarból állt, 2D-ben megtekintettük a Casino Royale jól ismert részleteit. A lemezek beolvasásával és a menü megjelenítésével nem szöszmötöl hosszasan, nincs annyi időnk, hogy a várakozás idejét hasznosan kihasználva kimenjünk a konyhába enni-innivalóért. De azért expressz sebességűnek sem nevezhetjük, inkább az átlagosnál picit fürgébb jelző illik rá. Ugyanez jutott eszünkbe a kép- és hangminőségére, teszi a dolgát, ahogy árkategóriájától elvárható. Érdemes kísérletezni a képmódokkal és azok finomítgatásával, mert egészen jó eredmény érhető el velük.

Amikor 3D-re váltottunk, némi nyugtalanságot, mondjuk ki, remegést vettünk észre a képernyőn, amit először a tévére fogtunk. Ennek tisztázása érdekében bekötöttük egy másik japán gyártó felső-középkategóriás lejátszóját, melynek ?háromdé? megjelenítése a legapróbb rezdüléstől is mentes volt. Aki nem annyira kritikus szemekkel nézi a képminőséget, mint mi, talán észre sem veszi, vagy normálisnak, természetesnek gondolja. Hm, mindenesetre érdekes! A térhatást rendben találtuk, a tévéből előre és hátrafelé is repkedtek a Pandora dzsungelének apró élőlényei. Viszont a mélységélességen kívül eső alakokat, mint például a Jake Sully háta mögött felbukkanó szörnyeteg pofáját szellemkép tette még egy fokkal félelmetesebbé.

Alacsonyabb felbontású filmek, például DVD felkonvertálását sem minősíthetjük kiválónak, csak jónak, még az ideális nézési távolságnál jóval messzebbről is egyértelműen látszott, hogy az bizony nem eredeti 1080-as.

Örömünkre szolgált a lemezmeghajtó csendessége, amivel nem mindegyik Blu-ray-lejátszó dicsekedhet.

Megszólaltatott SACD felvételeink hangjától nem estünk extázisba. Átlagos igényekhez megfelelő, de vájt fülű hifisták számára ? akik a nagyfelbontású korongok vevői - inkább dedikált lejátszót ajánlunk.

Kipróbáltuk hálózatos képességeit is, amik messze nem tökéletesek. Sok WMV fájlt nem hajlandó megnyitni, látszólag random módon. Természetesen az ISO-kat nem látja, USB-ről sem. Ennél sokkal nagyobb baj, hogy a számára a FLAC sem ismert, ugyanakkor a DTS tartalmú WAV lejátszása simán ment. Igazi alkalmazásokat nem kínál, nem állít a konkurenciát például a Playstationnak. A DLNA böngészés a szokásos, bár itt előny, hogy látni a könyvtárszerkezetet egész szépen, ami javítja a használhatóságot. Konkurens modellekhez képest hatalmas pozitívum, hogy vidáman együttműködik minden kiszolgálóval, így a Serviio, a Win Media és a Twonky is szuper. Fontos újdonság, hogy van már rá Fuso alkalmazás, mert abban egyre több a magyar tartalom.