Snowsky Disc hordozható zenelejátszó teszt

Pörgés a zsebben

2026. április 30., csütörtök, 08:10

FiiO Snowsky audio hifi lejátszó zenelejátszó DAP audio lejátszó hifi lejátszó mobil hifi FiiO lejátszó FiiO DAP Snowsky DAP lejátszó teszt médialejátszó teszt zenelejátszó teszt DAP teszt FiiO teszt Snowsky teszt mobil hifi lejátszó

A FiiO ágazataként tevékeny Snowsky úgy döntött, újjáéleszti a megfizethető hordozható zenelejátszót, mint kategóriát, de ne úgy képzeljük, ahogy az ezredforduló utáni, széthullós MP3-as kütyüket! Azokat a modern motívumokat csempészték bele, amikben az anyacég egyébként is erős, viszont a formatervet egy retrós koncepcióval fűszerezték meg. Jöjjön a Snowsky Disc tesztje!

Rámásoljuk a zenét és ennyi?

Az okostelefonok mára gyakorlatilag kiváltották azt a szerepkört, amit előttük az iPod-ok és hasonló eszközök képviseltek. A FiiO mindezzel pontosan tisztában van, ezért egy közönséges MP3/MP4 lejátszó nem volt opció. A gyártó ismerői jól tudják, hogy gondosan követi a hangminőségre igényes, utazó életmódot folytató zenekedvelők preferenciáit. A komplex igények visszatükröződnek a Disc-ben is, annak ellenére, hogy abszolút belépő kategóriát képvisel: e sorok írásakor 35 000 forint körül kapható. Mit tud cserébe?

Az alapfunkciója, hogy lejátssza, amit rajta, pontosabban az általunk behelyezett micro SD kártyán tárolunk. Utóbbi akár 2 TB kapacitású is lehet, ami elegendő több ezer CD minőségű album tárolására. Rendelkezik 3,5 mm-es és szimmetrikus 4,4 mm-es kimenetekkel. USB csatlakozója küldeni és fogadni egyaránt képes (számítógépes DAC módban fogad, vagy külső DAC felé küld). SPDIF jelet is képes kiadni meglévő DA konverterünknek, továbbá WiFi kapcsolat is került bele (leginkább AirPlay funkcióhoz), LDAC képes Bluetooth adóval egyetemben.

Az eszközön egyedi, nagyon leegyszerűsített, zenehallgatásra optimalizált OS fut, mely egy kör alakú, 1,8 collos, színes kijelzőn keresztül jelenik meg. A beépített akkumulátor 12 óra működést ígér egy feltöltéssel, ami ebben a kategóriában abszolút jó. Milyen fizikai minőségérzettel párosul mindez?

Küllem

A Snowsky Disc kerekített sarkaival és derűs kék színével fiatalos, barátságos benyomást keltő eszköz. Alig másfél centis mélységével és nagyjából 7 centi széles/magas házával könnyedén elfér a kézben. Gombjait a jobb felső sarokba igazították: főkapcsolót, lejátszó/szüneteltetőt és jelszint vezérlő (hangerőszabályzó) gombokat találunk rajta. Utóbbiak zeneléptetésre is szolgálnak, de csak akkor, ha alszik a kijelző. Alul találhatók a hangkimenetek, egy USB-C csatlakozó és micro SD kártyarekesz társaságában. Vásárláskor ne felejtsünk kártyát is szerezni, az eszköznek saját, beépített háttértára nincs. A kártyarekesz mellé elhelyeztek befűző lukakat is, ha pánton szeretnénk hordozni a lejátszót. A csomagolás részét képezi egy alapszintű USB kábel és színes matricák (angolosan skinek), mellyek fel tudjuk dobni a Disc vizuális arculatát, hogy még retrósabb irányba lendüljünk. A baráti árba már nem fért bele védőtok, de 5 ezer forint körül tudunk rendelni a hivatalos forgalmazótól - e sorok írásakor piros és fekete opciók állnak rendelkezésre. Maga a Snowsky Disc itthon egyelőre türkizkék kiadásban kapható, de gyártanak belőle fekete és rózsaszín verziókat is.

Használat közben

A FiiO hosszú évek alatt, sokat tanult a felhasználói visszajelzésekből és felvette a lépést a változó szokásokkal is. Ezzel együtt a Snowsky Disc egy belépő árszinten kellett, hogy kamatoztassa a gyártó szakértelmét, ami nem könnyű feladat. Erősségei közé tartozik, hogy kijelzője, bár nem túl magas felbontású (360x360 pixelből áll), gyönyörű színeket mutat és betűkészlete jól olvasható, betekintési szöge is aránylag megfelelő. Az operációs rendszer menüpontjai néha megdöccennek egy-egy átlépéskor, de ezt remélhetőleg javítja a következő firmware frissítés - ahogy az lenni szokott egyes FiiO termékeknél. De összességében a szoftver általános sebessége korrekt, beleértve a magasabb méretű fájlok megnyitását és a kártyán történő mappaböngészést. Kifejezetten jó a fizikai gombok visszajelzése és külön öröm, hogy 120 fokozatban vezérelhető a hangerősség, vagyis ultra precízen tudjuk "belőni" a nekünk szükséges mértékre. Erősen növeli a bulifaktort, hogy lejátszás közben lassan forog az albumborító (ha van borítókép a mappában), hasonlóan egy vinyl lemezjátszóhoz.

Nem negatívum, de megszokást igénylő lehet, hogy a menürendszer, bár erősen lecsupaszított, nem adja a telefonokon és a gyártó nagyobb DAP-jain futtatható FiiO Music alkalmazás kiforrott jellegét. A főmenü ikonjait egy görbe íven tudjuk lapozni, ami ügyesen harmonizál a kerek kijelzővel. Az almenük már oszlopos elrendezéssel jelennek meg. Amikor elindítunk a zenét, kissé különc logika szerint helyezkedik el a lapozható lejátszási felület. A legfontosabb gombok (előre-hátra lépés és elindítás-szünet) azonnal a fókuszban vannak, de ha egy bizonyos időpontra szeretnénk ugrani a lejátszási sáv csúszkáján, utóbbi pont a kijelző közepén helyezkedik el - ami útban lehet. Kis türelmet igényelt, hogy megértsük, koppintani kell a sávon, és nem az ujjunkkal csúsztatni, különben véletlenül ellapoztuk a menüpontot. Mindent egybevetve, kicsit válogatós volt az érintő kijelző, de a kedvező ár miatt e sopánkodást tessék visszafogottnak elkönyvelni. Nagyobb gyűjteménnyel rendelkezőknek talán megnehezíti a dolgát, hogy (egyelőre) nincs konkrét zeneszámra keresési lehetőség, viszont lejátszási lista létrehozható és az alapszintű fájlböngészés hibátlanul működik. Ami kicsit megosztóbb, hogy USB DAC módban közel egymásodperces jelkésés van a képhez képest, ami film fanatikusok és gamerek számára valószínűleg nem fog beleférni. Ha azonban nem nézni, csak hallgatni szeretnénk a számítógépen lejátszott műsorokat, gond egy szál se.

Hangminőség

Korábban az Echo Mini is kettős CS43131 DAC segítségével működött, a hangminőség már akkor meggyőzött minket. A cikk írásakor 5000 forinttal drágább Discet nem volt módunk közvetlenül összehasonlítani "kazis" rokonával, de hamar egyértelművé vált, hogy a Snowsky ugyanúgy piszok jó munkát végzett a hangminőséggel. Külsőleg egy mókásabb hangulatot keltett tesztalanyunk, de a zenei részletességet meghökkentően komolyan vette. Herbie Hancock - Watermelon Man-jében feszes ládbobot kaptunk, egész jó térmélységgel és a vártnál jobban szétkülönített sztereó hangképpel. A hangszer szeparáció nem volt olyan markáns és érzékletes, mint a (többször drágább) alternatívák esetében, de a fő részletek tisztán, határozottan jelentek meg. Mindez már EQ nélkül is egy élvezetes, finom tónussal párosult, amit megfelelő fülessel nyugodtan hallgattunk akár órákig.

Komplexebb művek, nagyzenekari darabok (mint Yuja Wang - Ravel c. albuma) esetén egyértelműen hallatszottak olyan viszonylagos korlátok, mint az enyhén mosott legfelső magas frekvenciák és a viszonylag felületesen ábrázolt, kevésbé háromdimenziós színpad középpont. Mindezt csak azért vettük észre, mert az utóbbi években sok más DAP megfordult nálunk, beleértve a 20x drágább alternatívákat. Alapjáraton mégsem a hiányok, hanem az éppen lejátszott műsor alaphangulata, fő textúrája dominált, egy józan frekvencia elosztással párosítva. A Snowsky Disc szépen kiegyensúlyozott hifi hangja minden zenénél meglepett minket, Olivier Latry orgonamuzsikájától Parov Stelar lüktető ütemeiig.

Végszó

A Snowsky Disc sok szempontból könnyen emészthető újragondolása annak, amit régebben az igényesebb, iPod jellegű eszközök képviseltek - ám azokhoz képest jelentősen jobb hangzással, tehát nem egy kásás karakterű MP3-at, hanem egy kifinomult hangú digitális futóművet is kapunk pénzünkért, ha kiszolgáljuk magunkat veszteségmentes zenével és minőségi fejhallgatóval. A kerek kijelzővel és friss OS állapottal járnak bizonyos szoftveres furcsaságok, de érzékelni lehet benne azt a szándékot is, hogy egy derűs kacsintásra törekedtek a retro irányába. Dicséretes, hogy ebben az árkategóriában is fejleszt a gyártó, alternatívát nyújtva azoknak, akik nem a telefonjukat, hanem külön céleszközt kívánnak elsődleges zenehallgatós forrásnak választani - meglehetősen baráti áron.

1 2

Következő oldal >