Pioneer UDP-LX500 Blu-ray lejátszó teszt

2019. július 25., csütörtök, 17:55

Pioneer házimozi lejátszó Blu-ray Pioneer teszt lejátszó teszt Pioneer Blu-ray Blu-ray lejátszó Pioneer Blu-ray lejátszó Blu-ray lejátszó teszt

Manapság ilyen vagy olyan Blu-ray lejátszókkal lényegében Dunát lehetne rekeszteni. Pár tízezer forintért cserébe a névtelen kínai hulladékokból a világszerte ismert nagy gyártók termékeiből válogathatunk. De amennyiben a kedves felhasználó mind képben, mind hangban valódi minőségre vágyik, úgy drasztikusan beszűkül a kínálat. Ebben a szegmensben már csak néhány gyártó "nagyvadjai" pofozkodnak egymással, melyek közül talán a Pioneer az egyik legismertebb és legrégebbi név, melynek UDP-LX500 nevű modellje egy erős felső-középkategóriát képviselve száll ringbe.

Méltó utód

Ahogy említettük, a Blu-ray lejátszók felső rétegében nagyon szűk körből válogathatunk, és ahogy a prémium autóknál, úgy itt is inkább csak az egyéni ízlés, és igény dönt, hiszen mindegyik nagyon jó készülék. Azzal, hogy az OPPO lehúzta a rolót, padlógázt adtak a megmaradt többiek. pl. a Panasonic és a Pioneer is alaposan belehúzott. A BDP-LX58 és BDP-LX88 nagyon stabil alapot adtak az új jövevényeknek és szinte csak apróságokon kellett finomítani a sikertörténet folytatásához.

Napjainkban már elképesztő tudású médialejátszók igyekeznek kiütni az optikai korongok lejátszóit, de szerencsére a vérbeli audió/videó fanok ezt sosem fogják hagyni, és addig igenis komoly fejlesztési potenciál lesz ezekben a készülékekben. Ezen a téren a Pioneer is megtette, amit lehet, erre bizonyíték az új UDP-LX500.

Külcsín és belsőségek

Az elődhöz képest szinte alig találtunk eltéréseket a külsőt illetően. A masszív szálcsiszolt alumínium előlap továbbra is tekintélyt parancsoló és hűen tükrözi felsőkategóriás mivoltát. Méretes pontmátrix kijelzője alatt található a keskeny lemeztálca, ami ebben a kategóriában elvárható módon csendesen és precízen jön elő és csúszik vissza a helyére. Az előlapon található legszükségesebb vezérlőgombok az elődről ismerősek lehetnek, bár hála az első osztályú távvezérlőnek, ezeket talán sosem kell, hogy emberi ujjak amortizálják.

Külön említést érdemel az LX500 csillapítása. A kétrétegű (egy 1,6 mm-es és egy 3 mm-es) "padlólemez" elvben egészen minimálisra csökkenti a külső rezgéseget és egyben brutális merevséget biztosít a lejátszónak. Ez is közrejátszhat abban, hogy az LX500 súlya lényegében vetekszik néhány középkategóriás erősítőével (10,6 kg) ami figyelembe véve, hogy ez még messze nem a csúcsmodell, tekintélyes adatnak tűnik.

Az LX500 belsejében is nagy gondossággal kezelték a káros interferenciák árnyékolását a három blokkra osztott elrendezéssel. A tápegység, analóg és digitális szekciók külön-külön elhelyezése mind-mind jótékony hatással van a képre és a hangzásra is, ami a teszt folytatásában igazából csak hab lesz a tortán.

A hátlapon szintén a korábbi LX-ekből ismerős látvány fogadott, olyannyira, hogy még az elrendezés is azonos. Ezek szerint, ami jó, azt értelmetlen lett volna variálni. Egymástól kellő távolságra az audió (RCA) és digitális (koaxiális/optikai), valamint a HDMI kimenetek, melyekből az egyik kizárólag audió jeleket hivatott továbbítani.

Két finomság is helyet kapott az LX500 fenekén, egy RS232 valamint egy Zero Signal csatlakozó formájában. Előbbi az okos otthonokba való integráláshoz nyújt segítséget, utóbbi pedig a Pioneer saját fejlesztése, mely lényegében összehangolja a kompatibilis forráskészülék és a házimozi erősítő föld szintjét. Ezzel elméletben javul a kép és a hangminőség is. Ugyanezen célok tökéletesítéséhez a lejátszó rendelkezik egy ún. PQLS (Precision Quartz Lock System) technológiájával, ami a szintén kompatibilis AV erősítőkhöz csatlakoztatva megkísérli teljesen kiküszöbölni a készülékek közötti digitális jelátvitelből adódó ittert. Amit hiányoltunk az az XLR kimenet, ami talán ezen az árszinten már elvárható lenne, de tény, hogy a nagyobb modellben (igaz, kétszeres árért) már ott díszeleg a hátoldalon. A hírek szerint (és az elődökből kiindulva) ettől függetlenül így is átlagon felüli zenei élményt nyújt az LX500, amire majd kitérünk, de előtte elmeséljük, hogy mit nyújtott házimozi téren.

Kép és hang

Az UDP-LX500 beüzemelése pillanatok műve csupán. WiFi nincs, ezért Ethernet porton keresztül frissítettük a szoftvert (ajánlott) és indulhatott a szeánsz. A mellékelt távvezérlő kezelése némi tanulást igényelt, de mindenképp említésre méltó darab. Okos, ergonomikus és némi megszokást követően remekül használható. Megvilágított gombjai nagy segítséget adnak a sötét szobában, és bár OPPO lejátszóhoz szokott a kezünk, mégis pillanatok alatt urai lettünk a helyzetnek. Ha már említettük az OPPO-t, az LX500 menürendszere hasonlóan logikus és felhasználóbarát és nagyon jól is mutat. Nagyon gyorsan ellavíroztunk a fontosabb hang- és képbeállítások között. Külön választható opciók a megjelenítők (OLED, LCD, projektor) melynek kiválasztásával a lehető legjobb képet kaphatjuk aktuális készülékünkre.

Forrásanyagaink javarészt BD lemezek és külső HDD-n található Full HD és 4K/UHD filmek voltak, illetve nagyfelbontású (FLAC, WAV) zenei anyagok valamint SACD-k ha már benne van a Pio repertoárjában. Az LX500 képmegjelenítésben már nem csak a 4K/UHD tartalmakkal bír el, hanem támogatja a Dolby Vision, HDR10 és előre láthatóan ősztől egy frissítést követően a HDR10+-t is.

A rendelkezésünkre álló Sony UHD TV jó párosnak bizonyult az LX500-zal. Referenciaként használt filmjeink minden apró részletét "nagyítóval" figyeltük és kerestük rajta a fogást. Ami azt illeti nem volt könnyű dolgunk vele. A színek nagyon élénkek voltak mindenféle túltelítettség nélkül, de a talán legnagyobb konkurenciának számító Panasonic DP-UB9000-hez képest mégis akadt valami megfoghatatlan hiányérzetünk. Képrészletessége lenyűgöző volt az Alita Battle Angel közeli jeleneteinél. Mind az animációs, mind pedig a valós szereplők legapróbb jelentéktelennek tűnő részleteitől (szempillák, bőr pórusok stb.) a gépek vagy robotok alkatrészeinek, formáinak vagy éleinek rajzolatáig elképesztő pontossággal és tisztasággal tárta elénk a jeleneteket. A filmben több alkalommal is előkerülő éjszakai helyszínek fekete részei szinte tökéletesek voltak és az átmenetekbe sem tudtunk belekötni. A képi ábrázolás abszolút hozta az elvárható magas szintet, bár kategóriájában láttunk már jobbat is, még ha csak egy hajszálnyi előnnyel is.

Más a helyzet a hangok terén. A filmek akciójeleneteiben már nem is tér vett körül minket, hanem inkább atmoszféra. A párbeszédek nagyon pontosan, jól érthetően, mégsem zavaró dominanciával áradtak a TV felől miközben a környezeti zajok, lövések, robbanások pontosan abból az irányból szólaltak meg, ahonnan azt a néző is látja. Nyoma sem volt összemosott ábrázolásnak, minden tökéletesen volt tagolva és pozícionálva. Ami talán még ezeket is felülmúlta, az egyértelműen a zenei betétek, vagy még inkább a koncertek voltak. Olykor sztereó lejátszókat megszégyenítő zeneiességgel árasztotta el muzsikával a teret, olyan természetességgel és kiegyensúlyozottsággal mintha nem is lett volna soha más dolga.

Az LX500 belsejében az elődtől eltérően az ESS Sabre DAC helyett AKM AK4490EQ chip felelős a hangzásért, ami véleményünk szerint ismét maga mögé utasította a versenytársakat. Mivel már elődje is kimagasló teljesítményt nyújtott ezen a téren, az LX500 zenei képességeire külön kíváncsiak voltunk. Ekkor már csak CD, SACD és HDD-n tárolt nagyfelbontású zenéinket játszottuk le rajta egy klasszikus sztereó rendszerbe kötve szigorúan Direct módban. Fontos megjegyezni, hogy BD-lejátszóként tekintettünk az LX500-ra tehát nem konkrét zenehallgatásra szánt CD/SACD vagy médialejátszókkal kívántuk versenyeztetni, bár ami azt illeti, bizonyos szintig megtehettük volna. A Pioneer ismét tett valamit az asztalra! A hangszerek meglepően élethűen és telten szólaltak meg, kellő megfogottsággal is pontossággal. A teljes frekvencia-tartományt lefedte, de természetesen voltak gyenge pontok a részletekben. A térábrázolás kissé szűkös volt és a tagoltságban is éreztünk némi pontatlanságot, de mozi célra megálmodott lejátszók közül talán csak a jóval drágább OPPO-ok közt hallottunk hasonló, vagy jobb teljesítményt. Összességében nagyon kellemes meglepetés volt zenei téren ez a lejátszó.

Ajánlás

A Pioneer UDP-LX500 nem tartozik az aprópénzért kapható tucat Blu-ray lejátszók közé, de be is tudta bizonyítani, hogy nem is oda való. Tervezése és megépítése példás, egyszerűen nem tudtunk belekötni a részleteibe. Szolgáltatás csomagja nagyon széleskörű, de talán az olyan képességek, mint a WiFi és néhány beépített szolgáltató (Netflix, YouTube stb.) megkönnyíthetné a döntést azoknak, akik nem kívánnak egy külön streamert vásárolni erre a célra, de persze akkor az ára sem itt állna meg. Így viszont 350 000 Ft-ért cserébe kapunk egy felsőkategóriás 4K/UHD BD lejátszót mely ragyogó képi világgal rendelkezik, elbír minden HDR anyaggal (HDR10, Dolby Vision) és olyan zenei képességekkel ajándékoz meg, amivel jelenleg talán senki a piacon. Konkurenciáit tekintve számunkra többet adott az UDP-LX500 a hangzásban, mint amennyivel alul maradt képben ezért feltétlenül érdemesnek tartjuk arra, hogy komolyan számításba kerüljön, ha valaki ilyen kategóriájú lejátszót keres a rendszerébe.

1 2

Következő oldal >