Onkyo DP-X1 mobil hifi lejátszó teszt

2016. október 26., szerda, 09:45

Onkyo audio hifi lejátszó médialejátszó zenelejátszó Onkyo hifi audio lejátszó hifi lejátszó lejátszó teszt zenelejátszó teszt mobil hifi lejátszó hifi lejátszó teszt audio lejátszó teszt

Eljutottunk oda, hogy az okostelefonok mellett az okos zenelejátszókat is nyilvántartásba vegyük. Az Onkyo boszorkánykonyhájából hifis recepttel kifundált mobileszköz járt nálunk, mely, mint kiderült, merész résztvevő a mai kínálatban.

Telefon, vagy lejátszó?

A neten fellelhető képeket nézve még nem lehet egyértelműen válaszolni a fenti kérdésre. Maradjunk annyiban, hogy az Onkyo DP-X1 egy lejátszó. Igen, teljesértékű Android operációs rendszert telepítették rá (érkezésekor az 5.1.1 verzió futott rajta, mint a villám), és igen, így tudunk vele böngészni, játszani, videókat nézni. Lényegében a telefonáláson és SMS-íráson kívül (a Messenger programok támogatása által valójában üzenni is lehet, és a Viber is áthidalja a telekommunikáció hiányát) szinte mindent, amit egy komolyabb mobileszközzel is megtennénk.

Az Onkyo közleménye szerint arra törekedtek, hogy az okostelefonok felhasználói élményét adják tovább a zenekedvelők számára. Ezt kipipálhatják, más kérdés, hogy nem mindenki akarja látni/használni teljes pompájában a Google mobil operációs rendszerét. Főleg azok, akik már eleve kifizettek nem kevés összeget egy már tulajdonukban lévő, felsőkategóriás Android telefonért. Viszont ha jobban belegondolunk, nem feltétlenül baj az, hogy egy már jól működő keretrendszert alkalmazott a japán cég. Miért is?

Tegyük fel, hogy meghagyják az Androidos gyökereket, de egyedi felületet húznak az alapokra, ezáltal a felhasználónak az Onkyo saját szájízére berendezett környezetében kellene barangolnia. Utóbbi plusz tervezési munkálatokat, több munkaórát, azaz magasabb költséget jelent, és az egyedi szoftverek nem minden esetben működnek zökkenőmentesen. Erre remek példa a kétségkívül vonzóan árazott, sőt, hangja alapján is rendszeresen pozitívan értékelt FiiO készülékek, melyeknek gyártói az egyedi tervezésű platformok hívei. Cserébe nem egy terméknél előfordult, hogy a vásárlást követően még heteknek (vagy hónapoknak) kellett eltelnie, míg egyes, a fogyasztók által hiányolt funkciók bekerültek a szolgáltatások közé, vagy bizonyos parányi hibák, bugok javításra kerültek. Mindazonáltal mondjuk a FiiO X7 az DP-X1-hez hasonló elven, mobil operációs rendszer mögé húzott hardverként működik. Kizárólag az ergonómiára, küllemre alapozva vetélytársnak nevezhetnénk az Astell&Kern AK 240 lejátszót, melynek ára azonban az egymillió forinthoz közelít, szemben az Onkyo kb. 250 000 Ft-os árcédulájával. Minek nevezzük tehát? Ismerve relatív konkurenseit, számunkra teljesen egyértelmű, hogy e termékkel akarta a cég megfogalmazni saját elképzelését, hogy szerintük milyen egy modern zenelejátszó. Az Android számos előnyt nyújt, melyekre most ki is térünk.

A svédasztal privilégiuma

Kapunk tehát egy mobiltelefon-kinézetű eszközt, ami a maga módján kompakt. Tegyük fel, hogy elfér a legtöbb nadrágzsebben. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a beépített WiFi és Bluetooth vevők meglétét sem. Előbbi használatával internetes szolgáltatók műsorait közvetíthetjük, utóbbival pedig vezeték nélküli hangrendszerekhez csatlakozhatunk. Egyeseket talán nem foglalkoztat, de kiemelnénk, hogy a DP-X1 aptX-képes. Ha vele kompatibilis a fogadó fél, meg fogunk lepődni a Bluetooth-on továbbított hang minőségétől. Bármennyire hihetetlennek tűnik, a ma forgalmazott csúcstelefonok túlnyomó többsége még mindig nem támogatja ezt a tisztább jelet biztosító kódolást.

A 12 cm képátlójú, érintés érzékeny kijelző hifi eszközhöz mérten példaértékű. Színvilágával és 1280 x 720 pixeles felbontásával könnyedén maga mögé utasítja az olcsóbb lejátszóknál látottakat, továbbá labdába rúghat a nála drágább (gondolunk itt elsősorban az AK termékekre) készülékek mellett. És tud magyarul, kb. 75 %-ban legalábbis magyar feliratokat helyez a fő(bb) menüpontokra. Azonnal reagál utasításainkra, épp úgy, mint a legtöbb komolyabb okostelefon. A szoftverfelület, mivel Android, bizonyos mértékig személyre szabható, rengeteg applikációval bővíthető. Nemes gesztus a gyártó részéről, hogy a kezdőképre előre elhelyezett egy kis mappát "hasznos appok" névvel, melyben javarészt zenei szolgáltatók (pl. TIDAL, Spotify stb.) és Onkyo illetve Pioneer eszközökhöz készített vezérlő alkalmazások letöltő parancsikonjai voltak listába szedve. Utóbbiakat nem biztos, hogy minden egyes ember használni fogja, de ettől még jó dolog és több ízben érzékeltük más menükben is, hogy a fejlesztők nem csak egy csupasz Android felületet akartak a felhasználó elé vetni. A szoftveres nyalánkságok részét képezi, hogy a DP-X1 rengeteg közismert formátumot támogat (ezeket cikkünk végén felsoroljuk), az ISO-n kívül szinte minden említésre méltó csomagolást megeszik, beleértve a stúdióminőségű DSD-t és a még szárnyát bontogató, ám annál ígéretesebb MQA-t.

Hardveres adottságok, első benyomások

Első benyomásaink élőben ugyanazok voltak, mint a fotók láttán. Csinos a maga módján, letisztult, modern és elegáns. A fém készülékház minőségérzetet sugall, a kezelőszervek megmunkálása is korrekt. Mindazonáltal voltak olyan részletek, amelyekkel tisztában kell lenni. Például a készülékház egyik oldalán sem kerekített. Nem véletlen, hogy a milliószámban forgalmazott telefonokat ott ívelik, hajlítják, sarkítják, gömbölyítik, ahol csak lehet. A kissé éles sarkok a mai divatnak megfelelő, ún. répa nadrág tipikusan szűk zsebében magyarázatot adnak kifogásunkra. Másfelől az oldallemezen lévő, zene léptetésre és képfeloldásra szolgáló gombokat a zsebünkben turkálva nehéz megkülönböztetni. Mikrofonos headset alapú vezérlés sem lehetséges, ezért a DP-X1 nem annyira utcai használatra és sportolóknak, hanem inkább nyugodtabb szituációkhoz illik.

A készülék beépített háttértára 32 GB, ez az oldalsó, kettős micro SD nyílásnak köszönhetően legfeljebb további 2 db 200 GB kapacitású kártyával növelhető. Így gigászi adatmennyiség tárolására képes a DP-X1, e tekintetben valóban az egyik legjobb a jelenlegi kínálatban. Talán szőrszálhasogatás részünkről, de a kártyanyílások elé helyezhettek volna valamilyen porvédő reteszt, illetve (és ezzel kifogásaink véget is érnek) mi hiányoltuk az USB DAC funkció meglétét. Egyeseknek hasznos lehet viszont, hogy a digitális kimenet speciális, ún. OTG kábel segítségével képes jelet továbbítani bizonyos DA konverterek számára.

A készülékház rejtekében egymástól elkülönített áramkörök lapulnak, a DAC és erősítő modulokat gondosan elcsatolták egymástól, a hangfeldolgozásért felelős chipek a processzortól elkülönített lapkán kaptak otthont. Ami az áramkörre/áramkörbe került, azt rossz szó nem érheti. Két SABRE 9601K fejhallgató erősítő és további két SABRE ES9018K2M DAC végzi a munka jelentős részét.

A készülék szíve egy négymagos, 2,2 GHz órajelű processzor, 2 GB fedélzeti memóriával. Lenyűgöző, hogy mindezt ilyen kompakt méretben meg tudta valósítani az Onkyo, persze egyesekben felmerülhet a kérdés, hogy meddig bírja szuflával a DP-X1? Egy kb. 3 órás feltöltést követően nekünk kicsivel több, mint 10 órányi folyamatos futamot sikerül megvalósítani 75 % jelszint mellett, a szimmetrikus kimenetet használva, WAV fájlok ismételt lejátszásával. A gyártó által ígért 16 óra valószínűleg kikapcsolt WiFi, és a 3,5 mm-es Jack kimenet használata esetén értendő.

Meghallgatás

Amikor először elindítottuk az Android rendszerhez alapértelmezetten illesztett lejátszó szoftvert, legördülő lista jelent meg, amely az Onkyo összes jelenleg gyártott fül- és fejhallgatóját tartalmazta. Ezek közül kiválaszthattuk volna a nálunk lévőt, ám mivel hozott anyagból dolgoztunk, a legalul lévő other opcióra esett választásunk.

Legtöbbet Sennheiser HD 600 és HD 800 S fejhallgatókkal füleltük az X1-et, mivel ezek évek óta használt referenciáink. Néhány napig az Astell&Kern és Beyerdynamic által közösen fejlesztett, Tesla hangszórós AK T8iE Mk II fülmonitort is bevetettük, főleg azért, hogy feltárjuk a hagyományos és szimmetrikus kimenetek közötti különbséget. A 4-tűs Jack könnyedebb és tagoltabb hangzást produkált, igaz, nem sokkal, de hallhatóan jobb lett általa az eredmény. Bizonyára lesznek, akik inkább a 3,5 mm-es kimenet simulékony jellegét, némileg súlyosabb basszusait preferálják inkább, de mindenképpen pozitív, hogy az Onkyo támogatta a szimmetrikus felület alkalmazását.

Fentebb tesztalanyunk több tulajdonságát is boncoltuk tekintettel arra, hogy viszonylag új kategóriába férkőzik, ezáltal nem minden adottsága nyeri el a széles átlag tetszését. A hangjába viszont aligha lehet belekötni, és ez az, ami érdekessé teszi a jelenlegi piac erőviszonyait. Az a tipikus érzés, amikor egyszerűen csak áramlik a zene, egységesen, természetesen, pillekönnyűen, azonnal érvényesült, és minden egyes zeneszámnál fenn is maradt. Az DP-X1 rutinmunkának tekintette a hangszínpad egybeforrasztását, a finomabb dinamikus részletek közlését és a mélység ábrázolását egyaránt. Rengeteg olyan motívummal, parányi rezdüléssel találkoztunk, melyek kifejezetten a high end komponensek sajátosságai. Emellett elektronikus harsányság, rideg digitális csörgedezés egy pillanatra sem piszkolta be az élményt, de meg kell jegyeznünk, hogy szinte kizárólag nagyfelbontású fájlokat hallgattunk. Próbaképpen átváltottunk MP3 kiterjesztésű zenékre is, de csodák nincsenek, mindhárom füles a maga módján kifejezte a tömörítés okozta hiányérzetet, a mosott részletek jelentősen lerontották a valósághű hatást. A DP-X1 felső frekvenciáiban néha mikroszkopikus kerekítéseket éreztünk. Ezalatt értendő, hogy a nagyfelbontású, csengő, rezgő, kattanó és szisszenő hangeffekteket nem akarta nyers valójukban ránk zúdítani. Köznyelven fogalmazva, a sebészi pontosság és a könnyedség közötti mérleget, picit utóbbi javára billentette. Még akkor is csak modorosan reagált, amikor az EQ piszkálásába kezdtünk, nem mintha hiányoltuk volna a kristályos, klinikai kilohertzeket. Ettől még nem változtatjuk véleményünket, mely szerint a DP-X1 hangja a maga kategóriájában kiváló.

300 ohmos fejhallgatóinkat még elfogadhatónak számító jelerősséggel tudtuk hajtani, ami sok esetben 80 %-os jelszintnek felelt meg. A gyártó szerint akár a Beyerdynamic energiaéhes gyártmányait is kiszolgálja a DP-X1. Nos, erről nem volt lehetőségünk meggyőződni, egyvalamit viszont kijelentünk. Bármennyire is kifinomult és árnyalt módon tálal minden hanginformációt a DP-X1, bizonyos határ fölött nem érdemes hozzá high end fejhallgatókat (pl. Sennheiser HD 800 S) társítani. Ismerve referenciáink reakcióit különféle asztali erősítőkre csatlakoztatva, továbbra is azt gondoljuk, hogy az Onkyo-jellegű mobil lejátszók inkább a felső középkategóriás, zárt fejhallgatókat és hallójáratba illeszkedő fülmonitorokat tudják maximálisan kiszolgálni.

Konklúzió

A fentiek alapján egyértelműen látszik, hogy az Onkyo ígéretes, különleges, ugyanakkor vegyes véleményt kiváltó eszköz. Nem azért, mert rossz termék lenne, hiszen egy cikkben nem is lehet összefoglalni mindazt, amire képes. A mobilitás számos kritériumot teremt, és az Onkyo számára ez még egy friss, járatlan út. A cikkünkben felsorolt tényezőket figyelembe kell venni és el kell fogadni, amennyiben valaki korszerű, kifejezetten zenehallgatásra optimalizált hordozható lejátszót keres. Ez nem egy szimpla MP3 lejátszó, ezért máshogy kell hozzá viszonyulnunk, de ha a tucatnyi extra mindegyikét elfogadnánk, a felhasználói igények sokszínűsége miatt nem biztos, hogy másnak ugyanez a recept megoldaná a problémáit. A jelenlegi kínálatban viszont nem tudunk jobb alternatívát mondani, ami ugyanezen az áron ugyanígy szól, és azonos funkciókat tár elénk. A DP-X1 utat tör az iPod nyomdokain, sokkal több lehetőséget felmutatva, és a hangja is kifogástalan ahhoz képest, hogy miket hallottunk eddig hasonló küllemű, többnyire drágább készülékekből.

1 2

Következő oldal >