Onkyo A-5VL integrált sztereó erősítő és Onkyo C-S5VL CD/SACD lejátszó teszt

MP3-tól az SACD-ig minden

2011. december 12., hétfő, 09:05

Onkyo A-5VL C-S5VL CD SACD lejátszó erősítő VLSC

Az erősítőt először nem az Onkyo C-S5VL lejátszóval, hanem egy Technics SL-B21 lemezjátszóval hallgattam meg, a csatlakoztatott hangdoboz a kategóriában, árban és minőségben egyaránt illeszkedő KEF Q300 volt.

Nem sorolom végig az összes meghallgatott lemezt, de jó lehetőség volt feltenni a régi bakeliteket, leülni egy pohár borral a fotelba, és belefeledkezni a zenébe. A hang minden torzítástól, zajtól mentes, áttetsző és tiszta, kiemelkedően meleg tónusú. Az erősítő igazából az akusztikus és a klasszikus zenekari felvételeknél volt elemében, a hangszereket plasztikusan és részletgazdagon jelenítette meg, de nem jött zavarba egy Scorpions koncertlemeztől sem. (World Wide Live, 1985, plusz a kedvenc: Bikini, Temesvári vasárnap (Hungaroton, 1985). Ennél lehetett igazán érezni, hogy az erősítő nemcsak nagyot szól, de a magasabb hangerőtartományban is érezhetően volt még tartalék benne. Mintha egy drága luxusautót vezetnénk az autópályán 130-cal ? fölényes mosollyal nyugtázzuk, tudunk ennél többet is, de legyen elég ennyi. Kifejezetten tetszett, hogy felvételtől függetlenül hozta a tiszta hangzást úgy, hogy nem éreztem semmilyen fátyolos réteget semelyik frekvencia- tartományban. Csak ízelítőként néhány lemez, amit feltettem az erősítővel való ismerkedés során: Duke Ellington and His Orchestra, At the cotton club 1971 (az 1937/38-ban rögzített felvételek újbóli kiadása). Klasszikus jazz album, a hangszerelés elsősorban a fúvósokra épül, mellyel tiszta, erőteljes, és fényes hangzást hozott az erősítő.

Ugyanez volt elmondható a három Glenn Miller albumról is (The Glenn Miller Story vol. 1-2-3, 1979 RCA Records).

Feltettem egy Beatles albumot is (Please, Please Me - EMI Electrola Germany kiadás), de aztán rájöttem, hogy ennek alapján nem lehet megítélni az erősítőt, és persze arra is, hogy korszakalkotó szerepük ellenére ma már egy középiskolás bulizenekar többet nyújt zeneileg, de az egy másik cikk témája lehetne.

Minden lemez meghallgatása után erősödött bennem az érzés, ez az erősítő elemében van bármilyen műfajban. Ha kell meleg, puha, ha kell erőteljes és kristálytiszta. Bármit tettem fel, jobban szólt, mint az emlékezetemben lévő másolat. Bravó. Ötös.

Miközben a lemezjátszó helyett bekötöttem a CD-játszót éppen azon gondolkoztam, hogy szinte semmilyen negatívumot nem tudok leírni, és még a végén egy csöpögős hurrá/hajrá/éljen cikk lesz ebből, amikor véletlenül hozzáértem az erősítő tetejéhez, majd elkaptam a kezem. Majd még egyszer, és megint elkaptam. Az oké, hogy egy erősítő melegszik, de úgy, hogy szinte megégeti a kezem? No azért ennek utánajárok.

Végeztem egy kísérletet. Az erősítő és a tetejére elhelyezett lejátszó közé beillesztettem egy hőmérőt úgy, hogy ne érjen fizikailag egyikhez sem, majd betettem egy CD-t, és hagytam, hogy 1/3-ad hangerőn végigmenjen. A lejátszást követően, 40 perc múlva 49 fokos levegőhőmérsékletet mértem, majd bekapcsolva hagytam az erősítőt és elmentem aludni. Reggel a hőmérő (mintegy 6 óra bekapcsolt alapállapot után) 69 fokot mutatott. Hangsúlyozom, hogy ez nem a felületi hőmérséklet, hanem a levegőé volt a két berendezés közötti résben. Ennél nagyobb gondot jelentett, hogy a lejátszó alsó lemeze is átforrósodott. Mivel egy külön asztalon voltak elhelyezve a faltól nagyjából 1 méterre, nem lehetett a melegedés oka, hogy nem tudnak szellőzni.

Tekintettel arra, hogy egy hétköznapi esetet modelleztem - lemezhallgatás után elalszom, és nem kapcsolom ki a készülékeket - azt javaslom, hogy a fentiek miatt semmiképpen ne helyezzék ? egyébként sem ajánlott ? az erősítő tetejére a CD-játszót, mert a nagy hőségtől károsodhat. Ez a szokatlanul nagy hőfejlődés vélhetően a lapos kialakításnak is köszönhető, hiszen a készülékházban nagyon szűk a légtér, így sokkal jobban oda kellett volna figyelni a szellőzőnyílások méretezésére, a levegő hatékonyabb elvezetésére. Erre rátesz még egy lapáttal az, hogy a stílusban és kategóriában hozzá tartozó Onkyo C-S5VL CD/SACD lejátszó szintén lapos, és a lábai is nagyon alacsonyak, ezért az átlagosnál kisebb a távolság a két berendezés között. Elképzelhető, hogy a gyári fotón nem véletlenül, alul helyezkedik el a lejátszó (lásd kép), és az erősítő van a tetején, de a mellékelt dokumentációban nem találtam arra utalást, hogy szándékosan így tervezték, illetve javasolják az elhelyezésüket. Azt ajánlom, vagy eképpen, de inkább külön polcra tegyék őket!