Naim NDX 2 hálózati zenelejátszó teszt

Mélyebbre merülünk 1.

2020. augusztus 18., kedd, 05:05

Naim audio hifi lejátszó zenelejátszó médialejátszó audio lejátszó high end lejátszó teszt zenelejátszó teszt Naim teszt hálózati zenelejátszó hálózati audio lejátszó hálózati lejátszó teszt hálózati zenelejátszó teszt

A Naim története során legendás termékek egész sorát alkotta meg. A Salisbury-i vállalat szlogenje, a "go deeper" csak egy üres frázisnak hat, egészen addig, amíg meg nem hallgatjuk az egyik - lehetőleg a saját kínálatukon belül is magas szintet képviselő - eszközüket. Ekkor a frázis új értelmet nyer, és bizony zenéink újabb dimenziói tárulnak fel. Ennek számunkra egyik igen kiemelkedő példája az NDX 2 streamer, ami tapasztaltnak mondható füleinknek is komoly meglepetést okozott.

Szerkesztőségünk tulajdonképpen a szerencsének köszönheti jelen teszt elkészültét, mivel a forgalmazónál árválkodó Naim NDX 2 dobozra véletlenül lettünk figyelmesek, amikor más teszteszközöket hoztunk el kipróbálásra. A helyzet azonban adta magát, így hozzánk kerülhetett - ráadásul egy hosszabb időszakra - az NDX 2 (valamint egy Supernait 3 integrált sztereó erősítő is, amiről nemsokára szintén írni fogunk). Ennek örömére - és annak okán, hogy mi is a lelkes Naim használók vagyunk, gyakorlatilag azonnal beüzemeltük az NDX 2-t, amint megérkezett. De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk, mit rejt a doboz, milyen benyomásokat keltett elsőre!

Mindenekelőtt nehéz, súlya 10 kg csomagolás nélkül, ami egy streamer típusú eszköz esetében kiemelkedőnek is mondható. A dobozból kivéve a Naim Classic szériájának megjelenését hozza ez a készülék is. A kialakítást megpillantva egyértelműek a stílusjegyek, ami itt nem kizárólag dizájnt, hanem a felhasználás szempontjából is lényeges elemeket mutat. A nagyon robusztusnak tűnő fémház kopogtatásra masszív kongással reagál: az NDX 2 igencsak vastag anyagból készült házban lakik. Ez mindjárt két okból is szerencsés: egyrészt jelzi a minőségi megépítést, és ami még fontosabb, a hőelvezetésben is szerepe lehet, legalábbis feltételezésünk szerint.

Az előlap egyszerű: bal oldalán egy USB-A csatlakozót találunk, jobb oldalon egy nagy, színes kijelző, valamint a vezérlőgombok kaptak helyet egymás alatt, egy sorban. Semmi bonyodalom: bekapcsológomb, lejátszás/szünet gomb, bementválasztó, valamint egy, a kedvenc zenék azonnal lejátszására való "Favourites" gomb.

A hátlap bal oldalán IEC tápcsatlakozót találunk, mellette Ethernet csatlakozót, Bluetooth és WiFi antenna aljzatokat, valamint S/PDIF és koaxiális be- és kimeneteket. Jobb oldalon távirányító kimenetet - amivel további, rendszerbe kötött Naim eszközeinket vezérelhetjük az NDX 2 egyébként zseniális távirányítójával - külső tápegység számára a Naim saját Burndy csatlakozóját, egy pár RCA és egy DIN analóg kimenetet, valamint egy ground switch kapcsolót.

A csatlakoztatás nagyságrendileg 3, a további - Naim applikációval történő - beállítás még két percet vesz el életünkből, ami egy ilyen sok szolgáltatást tartalmazó eszköz esetében legalábbis elismerésre méltó.

Tudás

A Naim NDX 2 tengernyi szolgáltatással halmozza el boldog tulajdonosát. Természetesen natívan kapcsolódik gyakorlatilag minden streaming platformhoz - TIDAL, Spotify, Qobuz, stb. - valamint a bemenetek gazdag választéka is sokféle csatlakoztatási lehetőséget kínál.

Kiemeljük az Ethernet csatlakozót, ami bizonyos értelemben univerzális: nem csupán streaming szolgáltatásainkat érhetjük el vele online, hanem saját NAS eszközünket is. Természetesen a WiFi is képes minderre, kompatibilis eszköz megléte esetében. Továbbá az Ethernet-en keresztül további Naim eszközöket - például a Unity széria tagjait - is csatlakoztathatjuk, így komoly multiroom rendszereket alakíthatunk ki vele otthonunkban. Az NDX 2 gyakorlatilag minden ma is mert és komolyan vehető PCM audio formátumot ismer, ráadásul UPnP eszközökkel akár 32 bit/384 kHz felbontást is élvezhetünk. A DSD formátum támogatása magától értetődő, DSD128 felbontásig, ami legyünk őszinték, több mint elég. Ha mindez mégsem lenne elég, akkor számítógépünkről vagy okostelefonunkról Bluetoothon keresztül is streamelhetünk rá zenét, ráadásul gyakorlatilag bármilyen lejátszó programmal - ehhez nem feltétlenül szükséges a Naim saját applikációját használnunk. Emellett természetesen az Apple felhasználókra is gondolt a gyártó, így az AirPlay is támogatott. Mindemellett Roon támogatást kapunk, ha ahhoz lenne kedvünk.

Belső

Az NDX 2 burkolata alá pillantva a Naim-től - és a kategóriától általában - megszokott és elvárt példás, rendezett, kellően minimalista elrendezést látunk. A jelutak rövidek, nagy, kövér toroid transzformátor terpeszkedik, jobb oldalon elöl, és láthatóan minőségi, streamerhez képest igencsak méretes kondenzátorok helyezkednek el mellette.

A digitális/analóg konverziót egy Burr-Brown PCM1792A chip végzi el, a Naim azonban nem elégedett meg annak tudásával és alaposan körbe bástyázta azt saját digitális megoldásaival. A digitális jelfolyamot egy integer-túlmintavételezett SHARC DSP időzíti, mielőtt a DAC chipbe kerülne, egészen hihetetlen, 40 bites pontossággal. Ezen túlmenően a Naim saját digitális szűrői kerültek a digitális szekcióba. De miért lenne mindez elég? A már említett toroid transzformátor egyrészt igencsak alacsony zaj értékkel dolgozik, másrészt külön táplálja az analóg és a digitális szekciót a még pontosabb konverzió érdekében. Persze mindent lehet fokozni: Naim XPS DR vagy 555 PS DR tápegységgel a minőség még tovább javítható. Természetesen az analóg szekció, mint a végső hangzás megteremtője is méltó digitális testvéréhez, és bár a gyártó nem közölt további részleteket erről a komponensről, biztosak lehetünk benne, hogy a kifinomult digitális szekcióhoz hasonló remek megoldásokat tartalmaz.

Tesztkörnyezet és tesztzenék

A Naim NDX 2 tesztelése azért is komoly kihívás, mert a rengeteg szolgáltatás kipróbálásán túlmenően - sőt, talán még inkább - a hangminőségre szükséges fókuszálni. Az NDX 2 kategóriájából adódóan igen magas szintű rendszerben képes csak kibontakozni. Szerencsénkre egyik saját referencia erősítőnk is Naim, méghozzá a Supernait 2, melynek utódját is volt szerencsénk hosszabban hallgatni, így egyrészt "házon belül" tarthattuk az elektronikai komponenseket, másrészt pedig valóban méltó társat találtunk az NDX 2-nek. Eszközeink tápellátásáról egy Torus TOT MAX leválasztótrafó-tápszűrő gondoskodott, Monitor Audio Gold 300 referencia hangsugárzóinkat pedig egy Nordost Heimdall 2 hangfalkábellel kötöttük a Supernait után. Az NDX 2 és az erősítő összekötésére természetesen a Naim saját DIN kialakítású SNAIC kábelét használtuk. A rendszert tesztünk előtt természetesen bejárattuk és bemelegítettük.

Tesztzenék tekintetében a már szokásosnak mondható változatosság mellett arra is törekedtünk, hogy lehetőleg az NDX 2 minden képességét megmutató hanganyagokat hallgassunk. Éppen ezért PCM oldalról a Wintersun - When Time Fades Away című számát, Jean-Michel Jarre - Equinoxe Infinity lemezét, a Yes - The Steven Wilson remixes albumait, valamint Mike Oldfield - Return to Ommadawn-ját és David Gilmour - Live in Pompeii lemezét hallgattuk meg.

Natív DSD hanganyagok tekintetében nagy sajnálatunkra nem túlzottan bőséges a kínálat, így kedvenceinket nem tudjuk megvásárolni e formátumban. Sebaj, inkább klasszikusokat hallgattunk meg, feltételezve, hogy a nagyzenekari felvételek igényessége és pontossága itt is megmutatkozik majd - ebben nem tévedtünk. Így Muszorgszkij - Egy kiállítás képei, Strauss keringői, valamint Antonio Vivaldi - Négy évszak című műve Leopold Stokowski vezényletében kerültek elő. Utóbbi érdekessége, hogy bár maga felvétel 1966-ban készült, teljesen analóg eszközökkel, e mesterszalagokról digitalizálták DSD formátumba, így minőség tekintetében nagy elvárásaink lehettek - és nem csalódtunk. Ezen túlmenően még két remek felvétel került ki a teszt során a DSD arzenálból: Haydn - Trombita concertóinak harmadik tétele valamint Handel - Vízizene és Tűzijáték szvitjei.

Mindezeket egy egyszerű, más célokra is használt külső merevlemezről játszottuk le a Naim NDX 2-vel. Kíváncsi természet lévén természetesen SSD-vel is kipróbáltuk, de ez nem hozott javulást vagy különbséget a merevlemezhez képest - erről később bővebben.

Meghallgatás

Tesztünk - számunkra, és feltételezésünk szerint Kedves Olvasóink számára is - leglényegesebb része, mintegy gerince a meghallgatás. Elvárásaink bizony magasak voltak e tekintetben, hiszen az NDX 2-t nem csak ára, hanem neve, hovatartozása is kötelezi a kiváló megszólalásra. Elöljáróban csak annyit mondunk: nem csalódtunk, sőt.

Saját meghajtón tárolt zenéinkkel indítottuk a meghallgatást, kezdve a Wintersun - When Time Fades Away című művével. Ez a sokrétű, sodró lendületű zenemű komplexitásával is kihívás elé állít szinte bármilyen rendszert, de az NDX 2 döbbenetes könnyedséggel oldotta meg a feladatot. A sokszólamú, rengeteg sávon rögzített zene szövete olyan gazdagsággal és mélységgel tárult elénk, amilyennek talán még soha nem hallottuk. Itt jegyezzük meg, hogy a teszthez használt Naim erősítőt sok és sokféle, komoly minőséget garantáló DAC és streamer eszközzel hallgattuk már - többek közt például Aurender A100 vagy Luxman DA-06 - amik ráadásul árban szinte ugyanott helyezkednek el, mint az NDX 2. Jelen esetben viszont mégis többet kaptunk, valahogy a zene természetességétől, a megjelenített hangszínpadtól, a megszólalás dinamikájától, a lenyűgözően pontos és gazdag mélytartománytól szinte lélegzetünk is elállt. Nem feltétlen csak az abszolút értelemben vett hangminőség, hanem a Naim karakter kiteljesedése volt az, ami meglepőnek bizonyult. Ebből arra a következtetésre jutottunk, hogy a Naim eszközöket olyannyira egymáshoz tervezték jelleg és minden egyéb szónikus tényező szempontjából, hogy egyszerűen együtt adják maximális tudásukat, a Naim hangzás legjavát. De térjünk vissza a meghallgatáshoz, ahol mindeközben szárnyaló dinamika és természetesen elváló szólamok jelentek meg a zenében anélkül, hogy a koherenciát áldozta volna fel tesztrendszerünk. Tovább lépve Mike Oldfield lemezére az immár akusztikus varázslat is új szintre emelkedett - mindamellett, hogy a kiváló megszólalás megmaradt, további nüánszokat is felfedeztünk. Plasztikusan érzékelni kezdtük a hangszerek testét, a húrok rezgésein túlmenően a fa és az akusztikai kialakítás szép részleteit, amik élővé és természetessé tették a zenét olyan jelenlétérzet mellett, hogy akár magát az előadót is nappalinkba invitálhattuk volna, ennél valóságosabb zenei élményt aligha kapnánk. Jean Michel Jarre lemeze új szintre emelte a dinamkát és a térmélységet, valamit jóval szélesebb hangszínpadon szólalt meg, mint az eddigiek, ugyanakkor elektronikus voltához mérten semmilyen természetellenes digitális, vagy szúrós, zavaró felhangokat nem érzékeltünk. Gyermeki izgalommal indítottuk el DSD formátumú klasszikus zenéinket, amivel sikerült még tovább fokozni az élményt.

A DSD a felhasznált technológia okán még pontosabban képes lekövetni az analóg hang tulajdonságait, mint bármely PCM formátum, azonban ahhoz, hogy ez a különbség hallhatóvá váljon, olyan eszközökön szükséges lejátszanunk, amik képesek megjeleníteni az ilyen finom különbségeket. Az NDX 2 e tekintetben sem okozott csalódást: a DSD fájlokat hallgatva még inkább belemerültünk a zenébe. Ezen ponton gyakorlatilag megszűntek a hangsugárzók és csak a zene áradt felénk valahonnan, nehezen meghatározható, mégis érzetre igen nagy távolságból. Félreértés ne essék, nem vált pontatlanná a hangszerek elhelyezkedése a hangszínpadon, sőt! Viszont az egész zene mélysége, a háttérben megszólaló hangszínek és apró részletek, szólamok megszólalása változtatta meg a térérzetet ilyen drasztikusan. Még a nagyfelbontású PCM-hez képest is meglepően szép és természetes lecsengések jelentek meg a zenében, a térérzetet növelte és kiegészítette a felvétel saját akusztikája. A szólamok - mondanunk sem kell - szinte láthatóan váltak el egymástól és helyezkedtek el a térben, mintegy fittyet hányva szobánk méretére, illetve arra a tényre, hogy alapvetően két hangsugárzóból kell megszólalniuk. És ami a legmeglepőbb volt az egész DSD meghallgatásban: a csend. Amikor a zene elhalkult egy-egy dalban, szinte tapinthatóan érzékeltük magunk előtt az auditórium méreteit, azaz olyan érzésünk támadt, mintha egy valóban méretes hangversenyteremben ülnénk, ahol csend honol. Nehéz szavakba önteni ezt az érzést, ami tulajdonképpen biztosan érzékcsalódás, de bárhányszor hallgattuk újra az NDX 2-vel e felvételeket, mindig ugyanerre a megállapításra jutottunk. Tesztünk e részét nagy elégedettséggel zártuk, hiába kerestünk hibákat az NDX 2 megszólalásában, nem találtunk.

Tesztünk elején röviden utaltunk rá, hogy zenehallgatás esetében külső merevlemez illetve SSD meghajtóval használva is kipróbáltuk az NDX 2-t, de a megszólalásban nem találunk különbséget. Ennek oka - legalábbis feltételezésünk és tapasztalatunk szerint - hogy az NDX 2 a helyben tárolt anyagokat nem valós időben dekódolja, hanem először saját memóriájába olvassa be az adatokat, majd innen végzi el a konverziót. Erre a merevlemez/SSD használatból következtettünk, mivel jól látszódott, hogy az NDX 2 a soron következő tétel előtt indítja el a merevlemezt vagy használja az SSD-t, a lejátszás közben pedig legfeljebb néhány percenként éri el a meghajtót. Tehát gyakorlatilag muszáj lennie valamilyen puffer memóriának, ami ideiglenesen tárolja az épp lejátszott zenei adatot, vagy annak egy részét. Így már érthető, hogy miért nem hoz javulást az SSD használata: a zene lejátszásában az már nem jut szerephez.

Streaming, vezeték nélküli lejátszás és filmek

Mivel a Naim NDX 2 nem csupán nagyon magas szintű zenei hang megszólaltatására képes, hanem teljességgel kiszolgálja a kényelmi, ám minőség tekintetében nem különösebben magas követelményeket támasztó igényeket is, mint a streaming szolgáltatások vagy a TV hangjának megszólaltatása. Tesztünk nem lehetne teljes anélkül, hogy ezeket is kipróbáltuk volna, és az eredménnyel ebben az esetben is elégedettek voltunk, jóllehet a PCM/DSD minőséget értelemszerűen nem érhettük el így.

Streaming szolgáltatások tekintetében a TIDAL master/hifi anyagait hallgattuk meg, méghozzá ugyanazokat, amiket saját eszközünkön tárolunk. Minden jószándék - avagy marketing erőfeszítés - ellenére azonnal érzékeltük a visszaesést, amit a streaming okozott. Sajnos ez a tapasztalatunk gyakorlatilag minden esetben előkerül; hiába bármilyen speciális formátum, a nagy sávszélesség, vagy a megbízható vezetékes kapcsolat, az on-the-fly (valós idejű) dekódolásnak megvannak a maga limitjei, Az igazsághoz hozzátartozik, hogy kevésbé kifinomult rendszeren nem valószínű, hogy komoly különbségeket érzékelünk, ugyanakkor ebben a kategóriában már jókora visszaesést jelentett a streaming. Az NDX 2 javára írhatjuk azonban, hogy digitális felhangokat, vagy szúrós megszólalást továbbra sem érzékeltünk, a hangszínpad mérete viszont drasztikusan csökkent, ahogy maga a zene is laposabbá, dinamikátlanabbá vált. Persze ezen megállapításaink a "túl szoros a gyémántcipő" fordulattal is jellemezhetők, mivel a kapott hang még így is bőven megállja a helyét bármilyen átlagos rendszerrel szemben. Ugyanakkor mivel az előzőekben sikerült megismernünk az NDX 2 tudását teljes pompájában, ahhoz viszonyítottunk.

Kipróbáltuk továbbá saját okostelefonunkon tárolt zenék Bluetooth kapcsolaton keresztüli lejátszásával is, természetesen csodát ez esetben sem vártunk. A praktikus, egyszerű használat adja e felhasználási mód létjogosultságát, mivel gyakorlatilag semmilyen beállítást nem igényelt: párosítottuk az NDX 2-t telefonunkkal és már indíthattuk is zenéinket. Az NDX 2 egy dologban viszont kifejezetten jól teljesített e téren: a kábeles streaming és a Bluetoothon keresztüli zenehallgatás gyakorlatilag semmilyen különbséget nem hozott hangzás terén, ami szokatlannak mondható, lévén, hogy a telefonok lejátszóként való használata és a vezeték nélküli átvitel általánosságban rontja a hangzást. Ebben az esetben azonban nem: gyakorlatilag ugyanolyan hangot kaptunk, mit streaming esetében.

Filmnézés, tv nézés esetében az NDX 2 értelemszerűen non-plus-ultra, természetesen a forrásanyag minőségét is figyelembe véve. Nála sokkal alacsonyabb kategóriás eszközök is remek minőséget kínálnak e téren és az NDX 2 hozta, ami elvárható volt, örömmel néztük vele kedvenc filmjeinket és élveztük remek hangját.

Összegzés

A Naim NDX 2 meghallgatása hatalmas élmény volt számunkra, hiszen még szerkesztőségünkben sem feltétlenül gyakoriak az ilyen szintű eszközök. A tipikusan Naim hangzás, ami a Supernait erősítővel teljesedett ki igazán, valódi csemege minden audiofil számára - így nekünk is. Helyben tárolt felvételek esetében minden olyan apró részletet megmutat, ami rögzítésre került, gyönyörűen választja el a szólamokat, a megszólalást mégis koherensen tartja és természetesen szólaltatja meg azokat. A tér mérete és pontossága is kiemelkedő, dinamika, tisztaság vagy pontosság tekintetében sem lehet okunk panaszra, sőt!

Bár az NDX 2 már kategóriájánál fogva sem erre való, mégis rengeteg most divatos szolgáltatást kínál, amivel kényelmesen hallgathatunk zenét, habár a helyben tárolt zenefájlokhoz képest szerényebb minőségben, Mindenesetre digitális felhang, hidegség, vagy egyéb zavaró tényező ezesetben sem merül fel, a különbségek kihallhatók zenéinkből.

Éppen ezért magas minőségű forrással, leginkább DSD fájlokkal való zenehallgatásra ajánljuk, mert e téren viszont kiemelkedőt alkot. Teljesítménye és minősége mindenképpen kvalifikálja a Kiváló Termék minősítésre is.

1 2

Következő oldal >