Musical Fidelity MX-Stream hálózati futómű teszt

2023. január 5., csütörtök, 23:05

MusicalFidelity audio hifi lejátszó zenelejátszó médialejátszó audio lejátszó digitális futómű Musical Fidelity lejátszó teszt zenelejátszó teszt hálózati zenelejátszó digitális futómű teszt hálózati audio lejátszó hálózati lejátszó teszt

Egy érdekes öszvér a Musical Fidelity háza tájáról, az MX-Stream néven futó, inkább hálózati lejátszónak nevezhető termék. Igaz, kezeli a legtöbb streaming szolgáltatót, tehát streamernek is megállja a helyét. Viszont nincs analóg kimenete, mindenképpen kell hozzá egy DAC a teljes körű működéshez. Van ellenben Spotify, TIDAL, Qobuz, HighResAudio, TuneIn elérhetőség, Roon Ready tanúsítvány, Shareport (AirPlay), UPNP/DLNA és Bluetooth lehetőség. A hátsó USB csatlakozóra köthetünk merevlemezt, NAS-t, vagy akár egy CD-írót is, igazi kis mindenes lett az MX-Stream.

Ma már megkerülhetetlen az internetes zenei szolgáltatók használata, végtelen mennyiségű jó minőségű, vagy akár audiofil zene, havi egy CD (vagy még kevesebb) áráért és mára ezt már az összes gyártó belátta - aki lemarad, kimarad - így a Musical Fidelity is.

Számtalan különböző variációban készülnek ezek a termékek és nem teljesen egyértelmű, hol a határ a hálózati futómű és a streamer között. Az MX-Stream inkább a hálózati lejátszó titulus felé hajlik, de mivel natívan kezelni tud jó pár zenére szakosodott streaming szolgáltatót, így a streamer megnevezés is helytálló.

Köthetünk rá akár egy külső DAC-ot is - nyilván, mondhatnánk kapásból, hiszen anélkül nem szólal meg - csakhogy ebben az esetben egy USB bemenetet kapunk, amire köthetjük például a PC-ből, laptopból kijövő jelet, amit egy USB Detox néven nevezett zajszűrő megoldás tisztít meg a káros zavaroktól.

A fejleszthetőség is adott, ugyanis nyílt forráskódú szoftvert használ (vélhetőleg valamelyik Linux, hangra optimalizált változatát, még pontosabban a Volumio-t) nem kell venni egy másikat helyette, ha ez netán valamiért elavul.

Sőt, akár a hátsó HDMI kimenetre köthetünk egy külső kijelzőt, ami lehet akár érintőképernyős is, ha nem szeretnénk az otthoni számítógépes monitort használni.

Kinézet, csatlakozók

Egy olyan műszaki megoldásnak, aminek az egyik lényeges szempontja a dugd be és felejtsd el működési mód, annak nem illik feltűnősködnie és ezt a Musical Fidelity MX-Stream maradéktalanul teljesíti is. Az eloxált fémház elején mindössze két darab, kis lefelé billenő pöcköt kapunk (ki/bekapcsoló és NET/USB üzemmód váltó) amit (hogyan is fogalmazzunk) kicsit kihívás kezelni, gondolhatnánk egy választókapcsolót meg lehet úgy oldani, hogy azt megnyomjuk, avagy billentjük és működik. Na, ezt a kihívást nem sikerült megnyugtató módon megoldani a Musical Fidelity tervezőinek, ugyanis ez a két kis pöcök, nem csak úgy lefelé billen, hanem vissza is rúg közben, ráadásul alig áll ki az előlap síkjából, masszív köröm kell ahhoz, hogy annyira lebillenjen, ahol már átvált a másik működési módba (lehet az MF betársult mellékállásban egy műkörmös céghez).

Az egész nem ér annyi írást, amennyit fecséreltünk rá, mert ezeket a kapcsolókat szökőévenként fogjuk használni, csak nem értjük mi vezette erre a megoldásra a dizájnert?

A kapcsolók mellett világít még négy darab LED, visszajelezve az üzemmódokat és a jobb oldalán egy USB-A bemenet, mondjuk a pendrive számára és ezzel a végére is értünk.

Hátul már ott van minden, ami kell, Ethernet aljzat, USB bemenet a fent említett USB Detoxnak, két USB-A, egyik a külső DAC-nak, a másik a NAS-nak, CD-írónak, külső merevlemeznek, egy HDMI kimenet (NEM II2S LVDS) külső monitornak, 18 V-os külső tápegység bemenet és egy BOOT gomb, ha bele szeretnénk (nem) nyúlni a bootloader menübe.

Maga a ház jól megépített, stabil egység érezni, hogy nem papírvékony műanyagból rakták össze, az illesztések rendben voltak, melegedést minimálisan tapasztaltunk.

Belül

Az MX-Stream digitális hangáramköre egy teljesen egyedi tervezés a semmiből. A váz belsejében egy hatalmas rész a fejlett tápegységnek van szentelve. "Tápegységeink és csúcsminőségű feszültségstabilizáló komponenseink vannak az összes különböző PCB egységhez. Fejlett órajelet használunk - még a fő CPU-t is hangra optimalizált vezérli, ami a tipikus streaming megoldásoknál teljesen ismeretlen, mivel általában szabványos CPU órajelekkel működnek, mint a hagyományos számítógépekben. Egy optimalizált szoftverrel ezt a csúcstechnológiás hardvertervet az abszolút korlátokig tudtuk tolni."

Használat közben

Az MX-Stream-hez elvileg jár egy Androidra és iOS-re készült applikáció is, ám gyakorlatilag a cikk írásának pillanatában az előbbi még nem volt elérhető. Kiváltható természetesen a Volumio-val, mConnect-tel is és PC-ről egy böngészővel, a címsorba írt, musical-fidelity.local/ címen, ahol hozzáférünk az összes funkcióhoz, ami szükséges a jó működéshez.

A beállítás nem különösebben bonyolult, aki használt már Volumio-t, vagy más hasonló vezérlőt, annak ismerős lesz a kezelőfelület.

Itt kezelhetjük a TIDAL, Qobuz hozzáférésünket és finomhangolhatjuk saját preferenciáink szerint a kinézetet, a hangbeállításokat és egyebeket.

Egy érdekes dologra szeretnénk felhívni a figyelmet, amit a kézikönyv meg is jegyez - valahol a közepe táján, egy mellékmondatban - addig nem látszik, nem jelenik meg a hálózati elérhetőségek között Roon alatt az MX-Stream, amíg nincs összekötve egy külső DAC-kal! Tehát senki se lepődjön meg, ha ezt látja (illetve nem látja), ez nem hiba, ez feature.

Az első bekapcsoláskor elég sokat gondolkozik, amíg feláll a rendszer, utána viszont ez erősen lerövidül elfogadható időkorláton belülre, igaz nem is érdemes kikapcsolni annyira keveset fogyaszt, ellenben azonnal rendelkezésre áll.

A Roon és az Audirvana is jól kezelte fagyást, vagy rendellenes működést nem tapasztaltunk csendben és gyorsan tette a dolgát, csak a zenéket kellett váltogatni, tényleg elbújt a háttérben. Itt térünk ki egy későbbi, magától értetődő tuning lehetőségre: a külső táp minőségire cserélésére, ez általában sokat hoz a hangon.

Tesztkörnyezet

Cambridge Audio 851A, Naim SUPERNAIT 3 és Musical Fidelity M8xi sztereó erősítők, Topping D70S, S.M.S.L M400 és Musical Fidelity M6x DAC D/A konverterek, Cocktail Audio X50D hálózati futómű és streamer, Topping A90 elő és fejhallgató erősítő, Satori hangfal, SVS SB-3000 szubláda, Silent Angel N8 Pro switch, VIABLUE, AudioQuest és QED kábelezés, TIDAL, Qobuz és merevlemezen tárolt zenék a legkülönfélébb formátumban.

Hangminőség

Egy forráskészüléktől elvárjuk, hogy a streamelt zenét a lehető legkevésbé torzítsa el, ne nyúljon bele. Lehetőleg minél színezettelenebbül, a hangmérnök és a szerző eredeti elképzelése szerinti élményt nyújtsa a hallgató számára.

Ebben az ársávban hatalmas a verseny, nehéz olyan produkciót nyújtani, ami valamilyen szinten kimagaslik a tömegből, lássuk mire volt képes az MX-Stream.

Az első benyomás meghatározó, ezért jó pár napig (a konfigurálás után) bekapcsolva hagytuk, minél több üzemóra legyen benne, ne vigyen minket tévútra a bejáratatlan készülék hangja.

A brit gyártmányokban a legtöbb esetben nem kellett csalódnunk, még az úgymond megfizethető készülékeknek is volt egy olyan sajátos bája, amivel "el tudta adni magát", ez alól a mostani sem volt kivétel.

Egészen érdekes tömör hangot kaptunk, ami mégis inkább a világos, nyílt tónus felé billent, megfelelően adagolt részletekkel a háttérben. Mi is éreztük, nehezen összeegyeztethető a két dolog, talán a legjobban úgy lehet definiálni, hogy rajzolt a két hangfal közé egy barátságos kuckót, amin belül szabadjára engedte a zenészeket, nem engedte őket kényükre-kedvükre csapongani.

Viszont ezen a téren belül, már kiélhették a kreativitásukat, szabadon lélegezhettek a felvevő helyiségben, az elvártnál sokkal nagyobb, magas szintű dinamikával.

Hans Zimmer - Hillbilly Elegy számain tökéletesen átjött ez az érzés, a melankolikus dallamok mellett a hirtelen megszólaló gitár és a rövid hegedűvonások lágyan, mégis gyorsan "éllel" adták tudtunkra a jelenlétüket, önkéntelenül is bólogatni kezdtük a ritmust, belevont minket a zenébe.

Általában ritkán sikerül elmerülni a klasszikus zenei műfajban, itt bicsaklik meg a legtöbb "hangadó", lejátszani ugyan lejátssza, de amúgy kötelességből, nem hagy elmerülni mondjuk Bach mester mélységeiben. Most nem kellett gyorsan számot váltani, végig tudtuk hallgatni Beethoven vonósnégyesét, a populárisabb stílusokat, Dvořák IX. szimfóniáját és Liszt Ferenc Les Préludes zenéjét pedig kifejezetten élveztük. Meg tudta adni azt a kellően testes mélytartományt, és mély, levegős hangszínpadot, amik nélkül ezek a zenék élvezhetetlenek, ezen erények nélkül kvázi csörömpölés lesz a végeredmény.

Viszont némileg meglepődve vettük tudomásul Depeche Mode kitartott basszushangjain némi óvatosságot, ami az előzmények függvényében kicsit zavarba ejtő tulajdonság. A mélységgel nem volt baj, de valahogy hiányzott belőle az a buja gazdagság, mint ami a szimfonikus zenéken ott volt. Félreértés ne essék, még így is elég volt belőlük, de inkább a pontosság felé billent a mérleg nyelve, mint a mennyiség felé.

Áttérve Mark Knopfler és Mike Oldfield előadásaira, amik azon kívül, hogy csodálatos zenék, ez mellett még remek tesztanyagok is. Itt a felbontást, a részleteket, a magastartományt és az előadó színpadi elhelyezkedését vizsgáltuk, ilyenkor derül ki, mennyire sikerül a helyén tartani a zenészt és a hangszereket, mennyire "éles", avagy "homályos" a teljes kép.

Főleg a legmagasabb tartomány hajlamos az összemosódásra, a rengeteg ütő és csilingelő hangszer miatt, az MX-Stream ezzel is derekasan megküzdött, volt némi fátyol legfelül, de inkább óvatosan lekerekítette ezt a részt, nem vállalta túl magát. Egészen élvezhető és főleg elég részletgazdag maradt még ezzel a kis visszafogottsággal is, most is a zenére tudtunk koncentrálni, ahelyett, hogy a hibákat keresnénk.

Végezetül a jól bevált Radio Paradise került sorra, pontosabban a fent említett zenék szakították meg a netes rádió műsorát, ahol arra figyeltünk, mennyire lehet hosszútávon zenét hallgatni, mennyire tud belevonni, netán idegesíteni minket, miközben mást csinálunk.

Most sem tudunk semmi rosszat mondani, sőt sokszor jobban tetszett a rádió hangja, mint egynémely TIDAL, vagy Qobuz szám. Kiegyenlített, vidám és szemöldökfelvonóan mély teret kreált a két hangszóró közé, és ami a legfontosabb, nem éreztünk késztetést a kikapcsolására, csak akkor hagytuk abba, amikor más dolgunk volt, addig megállás nélkül szórakoztatott minket.

Konklúzió, ajánlás

Az MX-Stream igazolta a Musical Fidelity jó hírét, alkotott egy olyan forráskészüléket, ami megbízhatóan jó hangot nyújt, azt kaptuk tőle, amit elvártunk, sőt mellé egy olyan karaktert, ízt, fűszert, ami általában a Brit-szigeteken készült gyártmányok védjegye.

Kaptunk egy puhán összefogott, egyben mégis kellően részletes, dinamikus hangzásvilágot, a maga határain belül egészen kivételes előadást, ahol még a szimfonikus zene hallgatása sem okoz sikítófrászt a hallójáratainknak, sőt.

Nem akar nagyobbnak tűnni saját magánál, csak azt vállalja fel, amire képes, de azt magas szinten, az MX-Stream a józan hifi megtestesítője, olyan megoldás, amire mindig számíthat az ember.

Meghallgatni feltétlenül érdemes és nagyon, de nagyon tetszett a szerkesztőségnek, szívből ajánljuk.

1 2

Következő oldal >