Marantz TT-15S1 vinyl lemezjátszó teszt
2020. február 8., szombat, 15:50
Marantz audio hifi bakelit vinyl lejátszó lemezjátszó vinyl lemezjátszó bakelit lemezjátszó lemezjátszó teszt Marantz teszt Marantz lemezjátszó vinyl lemezjátszó teszt bakelit lemezjátszó teszt Marantz vinyl lemezjátszó
A Marantz név talán kevésbé ugrik be, amikor analóg eszközök gyártóit soroljuk. Ugyanakkor a TT-15S1 típusú lemezjátszó igencsak meggyőzően mutatja be a neves gyártó analóg eszközökhöz való komoly affinitását és minőség iránti elkötelezettségét. Tesztünk során megállapítottuk, hogy a Marantz egy olyan ár/érték arányú készüléket dobott piacra, ami messze kategóriáján felül teljesít. De ne szaladjunk előre, lássuk részletesen a TT-15-öt kívülről - belülről!
Kialakítás és külső
A Marantz TT-15S1 nagyrészt szétszedett állapotban, de igen igényesen csomagolva érkezik, így a dobozból kivéve először össze kell állítanunk a mellékelt leírás alapján. A művelet nem bonyolult, mindazonáltal néhány szokatlan megoldást is tartalmaz. Például a hangkar vertikális dőlésszögét az ellensúly segítségével szükséges beállítanunk, illetve a mágneses elven működő antiskating-et is egy egyszerű, jelöléseket sem tartalmazó csavarral állíthatjuk be - méghozzá igen pontosan.
Az összeszerelés során alkalmunk nyílik az egyes komponensek tüzetesebb vizsgálatára is, így lássuk, mit tartalmaz a "csomag", amiből néhány óra alatt összeszerelhetjük, és beállíthatjuk új szerzeményünket.
A sasszi vastag, szépen megmunkált, akrilból készült, ami rezonanciák és megszólalás tekintetében jó előjelnek ítélhető. A készülék masszív alumínium lábakon áll, amik tovább csökkentik a környezeti rezgések átvételét. Láthatóan komoly, robusztus konstrukció, ami mégsem bumfordi vagy túlzó.
A lemeztányér szintén akril, 3 cm vastag, súlyos darab, amihez kapunk még egy filc lemezalátétet is. A készülék szíjhajtású, a szíjat a tányér külső peremére kell illesztenünk, ami viszonylag idegölő feladat, mivel annak ellenére is hajlamos lecsúszni, hogy a gyártó által javaslottnál feljebb illesztettük a peremre. A javasolt elhelyezési magasságot alkalmazva egyszer sem sikerült egy teljes fordulatot megtennie a tányérnak azelőtt, hogy a szíj lecsúszott volna róla.
A szíjat meghajtó precíziós motor teljesen külön, a sasszitól függetlenül helyezhető el, így rezgései csak minimálisan érnek el a lemezig, ennek köszönhetően káros hatásuk is csökken. A készülék 33,1/3, illetve 45 rpm sebességgel képes pörgetni lemezeinket, ami manuálisan állítható a szíj áthelyezésével.
A hangkar egyenes, eloxált alumínium, egyetlen tömbből áll; a headshell is így került kialakításra, nem cserélhető. Ezzel még egy rezonanciát okozó alkatrész használatát is sikerült kiiktatni. A karba fixen beépítették a kiváló minőségű karkábelt, amit viszont emiatt nem, vagy csak szakember segítségével tudunk cserélni (és minden bizonnyal érvénytelenítjük az eszközhöz nyújtott garanciát is ezzel a lépéssel). Erre azonban - legalábbis szerintünk - nincs szükség, a kábel kiválóan szolgálja a TT-15-öt, nem éreztünk kompromisszumot hangjában - erről később bővebben. Mint tesztünk során kiderült, a liftes rendszerű kar lemezkövetése elsőrangú, nem jött zavarba semmilyen régi, adott esetben már elvetemedett, hullámos lemeztől; hibátlan lemezek esetében gyakorlatilag teljesen mozdulatlanul tartotta a tűt a barázdában.
A hangszedő a Marantz saját, Virtuoso Ebony modellje, ami a Clearaudio Virtuoso Wood licence alapján készül. Mozgó mágneses kialakítású, ami ebben a kategóriában talán szokatlannak hat, de hangja lesz meghatározó, így egyelőre ezen is nyugodtan túlléphetünk. Tartalmaz egy ébenfa betétet, ami a gyártó szerint segíti a pontos jelátvitelt és csökkenti a káros rezonanciákat is.
Mivel a hangszedőt eleve a karba illesztették - a Marantz állítása szerint - megfelelően beállították a gyártás során, így ezzel nem szükséges foglalkoznunk. Természetesen választhatunk másmilyen, a karnak megfelelő típust is, ebben az esetben azonban aprólékosan be kell állítanunk azt. Ezzel a lépéssel a hangkaraktert drasztikusan megváltoztathatjuk, amennyiben ez cél.
Az eddigiek alapján - nagy szerencsénkre - egy vérbeli analóg játékossal van dolgunk: sehol egy Bluetooth, vagy beépített előerősítő, de még WiFi-t sem találunk a TT-15-ben. Nagy örömünkre szolgál, hogy így van, hiszen nem kellett a minőségből áldozni a szolgáltatások oltárán, ez pedig az igényes vinyl lejátszás egyik sarokköve.
Az egész szetthez kapunk egy SmartClamp elnevezésű, könnyű műanyag lemezleszorító eszközt is, aminek használatát tesztünk esetében inkább mellőztük, hogy az emiatt esetlegesen létrejövő rezgések ne zavarhassák a kapott hangot. Utóbbi kijelentésünk enyhe képzavart okozhat, hiszen a lemezleszorító éppen arra szolgálna, hogy e rezgéseket csökkentse. Tapasztalataink szerint a súlyosabb, jellemzően fémből készült modellek ezt a feladatot el is látják, és a hangra kifejezetten jó hatással vannak, ugyanakkor egy nagyjából 10-15 gramm súlyú műanyagdarab esetében kétkedők vagyunk, legyen bármennyire smart az eszköz.
Inkább lássuk, hogy teljesít a TT-15 gyakorlatban!
Tesztkörnyezet, tesztzenék
A Marantz TT-15S1 körülbelül félmillió forintos árcédulával várja új gazdáját a cikk írásakor, ennek megfelelően olyan láncban lehet jó partner, ami képes pontosan átvinni és megfelelően megszólaltatni az általa létrehozott jelet. Emiatt egy Luxman e-250 phono egységre kötöttük, amiből pedig referencia erősítőnkbe került az ominózus, immár előerősített jel. Hangsugárzók tekintetében Monitor Audio Gold 300 párt állítottunk hadrendbe minőségi kábelezéssel. Természetesen minden eszköz esetében gondoskodtunk a zavarmentes áramellátásról is.
Tesztzenék kiválasztásakor arra törekedtünk, hogy minél több dimenzióját ismerhessük meg a TT-15-nek. Így klasszikus, rock, jazz, elektronikus, progresszív és akusztikus lemezek is felkerültek a teszt során.
Meghallgatás
A meghallgatás előtt a Marantz TT-15S1-et jónéhány napig járattuk, nem különösebben odafigyelve megszólalására. Közvetlenül a tesztet megelőzően pedig az egész rendszert alaposan bemelegítettük, hogy kiteljesedhessen az élmény.
Mike Oldfield - Return to Ommadawn lemezével indítottunk. Már az első percekben feltűnt a kifinomult, selymes megszólalás, ami minden túlzástól mentes, részletes és folyékony előadásban került elénk. A természetesség elképesztő volt, csukott szemmel nem tudtuk megmondani, hogy élő, "unplugged" klasszikus gitárt hallunk-e, avagy felvételt. A hangszínpad kitárult, mélysége is megmutatkozott. Egy tartományban sem volt okunk panaszra, sőt! Gyakorlatilag a legmélyebb basszusoktól a legmagasabb hangokig minden a helyén, jól artikuláltan szólalt meg.
Ezután hirtelen stílusváltással áttértünk Jean Michel Jarre - Chronologie című lemezére, ahol szándékosan kerestük az elektronikus zenékre jellemző, a felhasznált digitális hangszerekből eredő digitális felhangokat - amiknek nyomát sem hallottuk. A Luxman phono és a TT-15 igencsak egymásra találtak: gyakorlatilag utolérhetetlen párost alkottak a kategóriájukban. E lemezen sok sweep és panoráma effekt hallható, amik - köszönhetően többek közt a hangszedő nem kevesebb, mint 30 dB értéket mutató csatornaelválasztásának - hihetetlen pontossággal, nagyon széles sztereóképben jelentek meg, észlelhető áthallás nélkül. Az egyébként valamivel gyengébb minőségben nyomott lemez megszólalása ezesetben pazar volt, de tovább emeltük a tétet, hátha sikerül megizzasztanunk a láncot.
Következett hát Rick Wakeman - Return to the Centre of the Earth lemeze, ami teljes szimfonikus zenekart, valamint a kórus mellett rock zenekart és természetesen szintetizátorokat is felvonultat. A gazdag hangszerelés minden lejátszót komoly kihívás elé állít, hiszen összetett, dinamikus és sokrétű, jelen láncunknak viszont meg sem kottyant: minden hang a helyén volt, és néhány olyan részletet is meghallottunk, amit eddig soha. Ugyanakkor a hangkép természetes és zenei, nyoma sem volt steril vagy túlzóan analitikus hangzásnak. Örömünkben végig is hallgattuk a teljes, duplalemezes szerzeményt (kétszer) mivel lenyűgözött, amit hallottunk.
Eddig nem sikerült megfognunk a TT-15-öt, amiben egyértelmű szerepe van a kiváló Luxman phono egységnek is, de nem adtuk fel: következett a DALI aktuális tesztlemeze, ami többek közt jazzt és női éneket is tartalmaz. Jazz esetében leginkább a jelenlétérzetre voltunk kíváncsiak, míg a női ének élethű megszólaltatása a legtöbb rendszer számára kihívást jelent.
A jazz esetében már az első másodpercekben kiderült, hogy erőfeszítéseink teljesen hiábavalók voltak: a rendszer egész elképesztő jelenlét- és realitásérzetet kölcsönzött zenéinknek. Itt érdemes kiemelni, hogy ezesetben is igen részletes hangot kaptunk, azonban más tekintetben, mint a soksávos, komplex hangszerelésű tételek hallgatásakor. Míg utóbbinál az egyes hangszerek tisztasága, megszólalása, térben való elhelyezkedése lehet érdekes, addig előbbi esetben, egyszerű hangszerelés mellett sokkal inkább a hangszerek saját megszólalásának kifinomultsága, ezek részletei nyűgöztek le. A természetesség eddig nem ismert dimenziókba lépett, kissé barokkos túlzással élve még az egyes hangszerek színét is hallottuk. Különösen megkapó volt a cinek selymes, mégis tiszta és természetes megszólalása, ezen a ponton már éreztük, hogy a női énekkel sem lehet gond.
A női éneket is tartalmazó, remek minőségű felvételt hallgatva be is igazolódott gyanúnk: a TT-15-öt ebben a konfigurációban gyakorlatilag lehetetlen megfogni, hiába kerestünk hibákat, hiányosságokat, nem tudtunk mibe belekötni. Ez igencsak ritkán fordul elő, hiszen tulajdonképpen munkaköri kötelességünk a legapróbb problémák felfedése is.
A teszt további részében - és még napokon keresztül - már csak saját örömünkre hallgattuk lemezeinket, de szinte mindegyiknél rácsodálkoztunk a megszólalásra: ez tényleg ilyen? Új dimenziókat kaptunk minden zenéből.
Konklúzió
Ha mindenáron szeretnénk valamilyen negatívumot említeni a Marantz TT-15S1, vagy a készüléket tartalmazó lánc kapcsán akkor egyetlen fogódzónk marad: a régi, esetleg kopott, vagy nem kellő minőségben nyomott lemezek megszólalása. Hiszen a kiváló minőségű felvételekből kiváló minőségű hang áll elő minden esetben, viszont a TT-15 könyörtelen precizitással, feltűnően mutatja meg a lemezek, felvételek hibáit és hiányosságait. Ugyanakkor az audiofil és high end eszközök mindegyikére ez jellemző: ha bármi nem megfelelő a felvételen vagy a hanghordozón, akkor azt kíméletlenül pellengérre állítják, és olyan zavaróvá teszik, hogy inkább nem hallgatjuk ezeket.
Amennyiben viszont a felvétel és a hanghordozó minősége is megfelelően magas, akkor a TT-15 képességei teljes pompájukban mutatkoznak meg, és úgy tálalják a zenét, ahogy azt a producer a felvétel készítésekor vélhetően megálmodta - esetleg valamivel jobban.
Mivel hangjába egyszerűen képtelenség belekötni, egy dolgot tartunk lényegesnek, méghozzá a hasonló kategóriás további komponensek használatát, hiszen ezt a teljesítményt bizony ki kell szolgálni.
Bár eltérő phono egységekkel teszteltük, de saját árának kétszeresébe kerülő modelleket is állva hagy, mindezt MM hangszedővel. Ilyen esetekben hajlamosak vagyunk boszorkányságra gyanakodni, de ebben az esetben még csak erről sem lehet szó, "mindössze" a gondos tervezés, a remek megépítés és a megszólalás mindenen felül helyezése nyújtja azt az élményt, amit kapunk.
Bár minden létező elismerést nagy örömmel ítélnénk oda a Marantz TT-15-nek, erre nincs lehetőségünk - így ár/érték aránya okán "mindössze" az Ajánlott Vétel elismerésben részesítjük.