Marantz PM-KI Pearl Lite integrált sztereó erősítő és SA-KI Pearl Lite SACD/CD-lejátszó teszt

Audiofil gyöngyök

2013. január 8., kedd, 08:50

Marantz Marantz erősítő Marantz lejátszó CD SACD lejátszó erősítő sztereó audio hifi KI Pearl Lite SA-KI Pearl Lite PM-KI Pearl lite sztereó erősítő erősítő teszt lejátszó teszt Marantz lejátszó teszt

Ken Ishiwata, a Marantz-cal való együttműködésének harmincadik évfordulójára kihozott egy olyan párost, amivel elsősorban a tehetősebb rajongókat célozta meg. Most itt van ennek a duónak a "könnyített" változata KI Pearl Lite néven, amin már egy jóval barátságosabb árcédula szerepel.

Biztosan mindenki találkozott már fotón a kissé kopaszodó, ám lófarkas Ken Ishiwatával, aki a Marantz házi guruja. A nevével fémjelzett termékek (a fémjelzés szó szerint is értendő, hiszen az előlapon általában kis rézbetéten szerepel a K.I. Signature felirat) minden esetben jobbnak minősültek, mint a hétköznapi darabok, legyen szó bármilyen kategóriáról. A Pearl Lite SACD-játszó és erősítő együttes értéke alig haladja meg a 700 ezer forintot, minősége viszont az előzetes hírek szerint nem sokkal marad el, a nála háromszor drágább jubileumi Pearl-től. Jó üzletnek tűnik tehát, mindjárt kiderül valójában az is-e.

A külsejük sok újdonságot nem rejt a Marantz ismerőinek, hiszen hozza az utóbbi időben minden sztereó és házimozi termékükön alkalmazott formavilágot. A lejátszó középmechanikás, alatta a kijelző, a két oldalán pedig az alap funkciógombok. Mindezek mellé kapunk állítható szintű fejhallgató kimenetet, iPod/USB bemenetet, gombot, amivel kiválaszthatjuk a jelforrást, valamint az üzembehelyező sem marad el. Hátul van analóg, digitális koax és optikai kimenet, valamint más Marantz komponenssel való kapcsolathoz remote aljzat is. Helyeztek rá digitális bemeneteket is, köztük egy USB-B csatlakozást, ami arra enged következtetni, hogy a beépített Multi-bit Delta Sigma DAC segítségével merevlemezről is játszhatunk le zenét megfelelő minőségben.

A cégtől az ebben a kategóriában már megszokott rézbevonatú ház válogatott alkatrészeket, toroid transzformátort, diszkrét áramköri elemeket, speciális Xyron lemezbetöltő mechanikát és MT1389 dekódert tartalmaz. A gyári és írott CD-k mellett SACD, WMA, és MP3 kompatibilis, a frekvenciaátvitel 2 Hz-50 kHz között történik, a torzítás 0,002%, a jel/zaj viszony pedig 110 dB.

Az erősítő inkább tekinthető a nemrég tesztelt PM7004 felturbózott változatának, mint a Pearl "lightosításának", hiszen a külseje nagyon az előzőre hajaz. Két szélén a nagy bemenetválasztó és hangerő poti, közöttük a LED-del felvértezett források szerepelnek, hangszínszabályzóból pedig a magas és mély mellé kapunk középkiemelést is, valamint egy balance állítási lehetőséget. Van fejhallgató kimenet, teljesítményerősítő és bemenet direkt kapcsoló is, választhatunk a dupla hangfalterminálból.

Hátul a szokásos CD, Tuner, AUX mellett szerepel phono aljzat is, a rekorderünk dupla ki és bemenetet kapott, de köthetünk rá elő vagy végfokot is. A remote itt is szerephez jutott, valamint az igényes hangfalterminálok lehetőséget biztosítanak arra, hogy a banándugókat ne csupán szemből, hanem oldalról is bedughassuk.

A masszív, vibrációmentes kasztni itt is rézzel bevont, az alkatrészek válogatottak, az alaplemez pedig kétrétegű. Ishiwata úr alkalmazta az áram visszacsatolásos technológiát, középre elhelyezett egy nagy hűtőbordát, tőle balra egy toroid transzformátort, továbbá HDAM SA3 áramkört, Shottky diódákat valamint szimmetrikus áramköröket. A teljesítmény 8 ohmon 2x70 watt, ami mindenkinek bőven elegendő lehet, a 12 kg-os súly pedig tényleg megbízhatóságot sugall. Mindkét készülék tápkábele cserélhető, az ívelt oldalfalak rendelhetőek lakkbevonattal is, a távirányítók pedig multifunkciósak, remekül néznek ki, használatuk pedig könnyen megszokható.

A Marantzok kis gyöngyszemeit Van den Hul kábelekkel kötöttük össze, sőt a Focal, Paradigm Monitor 7 és Advance Acoustic hangsugárzókat is holland drótokkal csatlakoztattuk. Az erősítő meglepően izmosnak bizonyult, erő terén minden elvárásunknak megfelelt. A sztereója a kategóriájában kimagasló, ezen a téren sem lehet rá panaszunk. Tulajdonképpen minden stílusú zene fekszik neki, mindezek mellett a hangerő is mindegy volt. Halkan is biztosított jelenérzetetet, feljebb tekerve viszont nem omlott össze. Egyedüli kis negatívumként az róható fel, hogy dögösségből nyújthatna valamivel többet. A hangszínszabályzókkal ugyan bíbelődhetünk annyit, amennyi csak jólesik, ezt már mindenki egyéni ízlése válogatja. A lejátszó elsősorban meleg és lágy hangjával vívta ki elismerésünket, ez bizony már merítést jelent a kettő számjegyű felsőkategóriás Marantzok lelkivilágából. A zenét nagyon jól definiálja, minden sima és lekerekített, de soha nem vesz el semmiből. Az előadása abszolút valósághű, a részletei nagyon szépek, de a gyártó ebben a kategóriában ezen a téren eddig sem hibázott. A magasak és közepek kaptak némi kiemelést, de ez is ismerős lehet a Marantz híveinek. A komponensek külön tehát jól szerepeltek, viszont nézzük meg őket együtt is, hiszen valószínű, elsősorban párban tudnak érvényesülni, Ishiwata úr is ezt akarná!

A hírek szerint ugyanazt kell kapnunk a Lite-tól, mint a nagy Pearl-öktől, csupán kicsit higított kivitelben. Ez az állítás csak részben igaz, hiszen az erősítő kb. a 8000-es szintjén mozog, a lejátszó sem nagyon haladja meg ezt a kategóriát, tehát high-endnek még a legalsó szintjéről sem szabad beszélnünk. Mindez viszont csupán szőrszálhasogatás, hiszen a kis Marantzokat félmilliós komponensek mellé is tehetnénk, nem igazán vallanának szégyent. Magukban hordozzák az elődök örökségét, amely elsősorban abból áll, hogy a hangzás kristálytiszta, a részletek mindig megvannak, erőből nincs hiány, a megépítés pedig példás. Nem válogatnak műfajok között, a terük minden irányban rendkívül széles, a zenészek elhelyezése pedig precíz. Elsősorban a természetes hangszereket részesítik előnyben, de ezen igazán nem lepődünk meg, ez is Marantzos hagyomány. Dögösebb rockon akad egy kis hiányérzetünk, és a poposabb dalokat is éreztük már mások által vehemensebbnek, de ha csupán ennyi a bajunk, akkor babráljunk kicsit a hangszínszabályzókkal, vagy használjunk öblösebb karakterű kábeleket, és máris indulhat a házibuli!

Kategóriájának remek párosát tisztelhetjük a KI Pearl Lite személyében. Tisztességesen össze vannak rakva, a zenék között nem válogatnak, a részletekért vagy a térért sem mennek a szomszédba. Dögösségből kaphatnánk mondjuk valamivel többet is, de a redukálás ezen a téren minden bizonnyal direkt volt. Hogyan is nézne ki egy idősödő japán úr, aki a nappalijában headbangel AC/DC-re?

1 2

Következő oldal >