Marantz NA7004 hálózati médialejátszó és USB DA konverter teszt

Tágan értelmezett hálózati tuner, avagy a mindent bele mentalitás megcsillanása a purizmus egén

2012. március 30., péntek, 07:35

Marantz NA7004 audio player médialejátszó média lejátszó hifi DA konverter médialejátszó teszt lejátszó teszt audio lejátszó teszt

A Marantz NA7004 a hálózati lejátszók sokoldalúságának csodás képviselője. Ha csak szolgáltatásait nézzük, akkor egy olyan pozitív példával állunk szemben, aminek még részleges követése is nagyon dicsérni való volna. A zene DLNA hálózatról lejátszása és az ezzel lényegében együtt járó online rádiók megszólaltatása volna az az alap, ami köré annyian készítenek manapság lejátszót. Akár természetesnek is tűnhet, hogy a készüléken van két darab USB csatlakozó is, ám az, hogy ebből az egyik egy B típusú aljzat, finoman szólva is meghökkentő. Ezzel lényegében egy külső hangkártya funkcióját kínálja számítógépünk számára. Avagy, ha úgy tetszik, külső DAC szerepét tölti be. Ha pedig már külső DAC, akkor akad itt koaxiális és optikai bemenet is. Egyszóval az NA7004 bitekből csinál zenét, válogatás nélkül, szinte mindent befogadva. A tuner megnevezést végleg kiérdemelendő, bekerült DAB, és AM/FM hangolóegység is.

Maga az alapkoncepció annyira vonzó, hogy annak praktikusságát külön kár is volna méltatni. Ugyanakkor nem elég egy jó ötlet, jó kivitel is kell, ami külsőleg nagyon rendben van. A Marantz elektronikák jelenlegi arculatát lehet szeretni is meg nem is. Én magam az előbbiek csoportjába tartozom. Oldalra ívelő előlapjával karakteres és elegáns, miközben tömeget, szilárdságot is sugall. Bár a forma kétség kívül dagad, össze sem lehet hasonlítani kilencvenes évek második felére jellemző, szekrényről lemászó előlapokkal. A márka másik két tunerjéhez képest azért panaszkodhatunk pár szóval. A rengeteg tudáshoz ugyanis jól jönne egy szélesebb kijelző, legalább akkora, mint amit a 6003-ason láthatunk és a 15S1 csodálatos, klasszikusan Marantz-os hangolótárcsája is elfért volna az előlapon. Az NA7004 kezelőszervei ugyanis nem nagyon haladják meg a "megfelelő" kategóriát. Volna helye az előlapon fejlesztésnek, hogy a tudás mellett a kezelés is lehengerlővé váljon.

Belsejét tekintve nincs aggódni valónk. A típusszám is árulkodó, a 7000-es sorozatba tartozik a készülék. Ajánlják is hozzá a PM7004-es erősítőt, ám a teszt alatt többször is felmerült, hogy talán jobban illene hozzá egy nagyobb erőforrás, de erről majd később. A belül árnyékolt transzformátort, szimmetrikus áramköri kialakítást és olyan alkatrészeket találunk amiket a Marantz magas minőségű audió komponensekként emleget.

A beüzemelés pofonegyszerű. Bedugjuk, ide is, oda is, ezt is azt is. Bekapcsoljuk, forrást választunk, és ha az a forrás nem épp USB vagy helyi hálózat, akkor már hallgathatjuk is amit szeretnénk. Ha balszerencsénkre épp egy pendrive-ot, vagy valami otthoni hálózatunkon elérhető tartalmat akarunk elérni, akkor várunk... Várunk még egy kicsit. Mindjárt! No igen, az a bő egy perces üzemkészre állás, egy kicsit sok, de ne legyünk türelmetlenek, ne kapcsoljunk másra, azt ellenőrizve, hogy vajon lefagyott-e, mert ha visszakapcsolunk, resetelhetjük a homokórát, főzhetünk még egy tojást. (egy kávé lefőzésére azért nem elég az idő)

Gyerekkoromban, első távvezérlős tévénken az akkor elérhető négy csatorna (Magyar Népköztársaság és a Baráti Csehszlovákia tévéműsorai) között kapcsolgatva egy-egy pillanatra beugrott a hangyaháború, ahogy a tuner frekvenciát változtatott. Nem tűnt idegesítőnek, csendes és gyors dolog volt, tényleg csak egy pillanatig tartott. Majd jöttek az okosabb tévék, amik már fekete képet "mutattak" ilyenkor, majd a még ügyesebbek, amik kéket, és úgy 5 éve már annyira ügyesek lettek ezek a tévék, hogy egy egy csatornaváltás néha bő egy másodperces kékséggel járt. No, ez volt a kulturáltság idegesítővé válása. Nem volt elég, hogy egy windows alatt szenvedő számítógép bekapcsolása perceket vett igénybe, egy-egy program elindítása meg már gyorsnak számított, ha 3-5 mp alatt megvolt.

Na, most itt van még ez is. Egy forrásválasztás majd két perces "előadások közötti" szünetet von maga után.

Tekerd!

Meghallgatások során elsőként pendrive-ról, majd DLNA-ról szólaltattuk meg a zenét. Ha túljutunk az indulással járó kínos lassúságon, akkor már hibátlan sebességgel böngészhetünk a tartalmak között, ami szinte tökéletesen, magától értetődően működik. Lényegében hiba nélküli. A kijelző mérete megfelelő, avagy elfogadható, de annál egy csipetnyivel sem több. Persze mondhatjuk, hogy ott van az AirPlay upgrade, mint opció. Ha épp egy iPad vagy iPhone lenne a forrásunk, akkor ez jó is, no de akkor minek nekünk a DLNA, vagy az USB?

Mivel az indulás lassúsága miatt volt még egy kis sértettség a levegőben, az első dal Mark Ronson - Bike Song-ja lett.

A vidámság átjárja a szobát, előkerül a hangszerelés rejtett játékossága, és felszínre lép a rádiókba illő keverés. Ez utóbbinak nehéz lenne örülni, de sajnos ez van. Hiába a veszteségmentes tömörítés, ha már keveréskor is az iPhone-ba dugott fülhallgató számít elsődleges céleszköznek. Nincs igazából menthető, avagy menteni való, ez a dal ennyi...

Tovább lapozgatva a könnyed felvételeket, a Squirrel Nut Zippers - Baby Wants a Diamond Ring-hez már kicsit több reményt fűztünk. A rendszer azonban valamit mintha el akarna rejteni előlünk. Mintha meg lennék fázva, az egész kicsit olyan, mint egy fejhallgató.

A Pink Floyd - Learning to Fly című felvétele is lehetne kicsit teltebb és részletezőbb. Előbbi már sejteti, hogy a tesztre befogott PM7004 nem teljesíti ki a KEF Q300-asokat. Utóbbi tünet azonban kábelcserére ösztönöz. Az AudioQuest Golden Gate javít is hangzáson. Talán hiba volt a már tinédzser és anno is olcsóbbak közé tartozó Neotech kábelekkel kezdeni a tesztet. (bár azok egy öreg Onkyo DVD-játszó és NAD sztereó erősítő között napi szinten teljesítenek jó szolgálatot)

Az On the Turning Away úgy szerepel, ahogyan kell. Hömpölygő profizmus, drága dolgok, befutottság, unalom.

Erykah Badu lép a színpadra, hogy az On and On Acapella verziójával mentse a napot. Sikerül, bár ez túl könnyű feladat. Az On n On eredeti, vaskos mélyekkel is megtömött változata más tészta. A mélyek csak valamiféle kulturált visszafogottsággal jönnek, miközben a magasak árnyékba vesznek.

Pár dal erejéig erősítőt cserélünk. A Yamaha NP-S2000 médialejátszója miatt amúgy is itt állomásozó A-S2000 is bekötésre kerül.

Új erősítő, új album. A műfaji váltással egy kis durvaság jön a Portishead ? All Mine című művével. Az album változat tagadhatatlanul agresszív és hisztérikus, perverz élvezet a füleknek. A komolyabb erősítő életre kelti a mélyeket, már amennyire az a KEF Q300-on keresztül lehetséges. Az többi zenei elem és az énekhang azonban nagyon közel áll az ideálishoz. Minden durvasága ellenére a hangzás teljesen magával ragadó.

Az Aphrodite's Child ? The Four Horsemen szerény térrel állt elő. Sem erőt, se dinamikát nem kaptunk. Tori Amos ? A Sorta Fairytale térben ismét elmaradt a remélttől. A mélyei bensőségesek, a hangzás általában meleg az énekhang pedig egészen finoman tompább a megszokottnál. Bár a Yamaha tuneréhez képest talán felszínes a reprodukció, mégis nagyon szerethető.

Az Everything but the Girl - Old Friends meglepő módon valósággal boncasztalra kerül. Ha nagyítóval is, de a felvétel összes tökéletlenségét képesek lennénk leltárba venni a Marantz/Yamaha/KEF összeállítással. A zene jó, élvezhető és szerethető is. A meglepetés csupán abban van, hogy a Marantz az eddigieknél mintha jobban érezné magát, többet közvetítene. Vangelis agyonjátszott 1492-es albumáról a Monastery of La Rabida hiába minősül már giccsnek. A kimértsége eszelős, a rendszer pedig hálásan közvetít. A mester egy másik édeskés (giccs?) zenéje, a Blade Runner-ről a Rachel's Song könnyű rendben és tisztaságban közelít. Az énekhang nagyon jó arányban van.

Az erősítőt visszacserélve az ajánlott Marantz PM7004-re, elővettünk pár hagyományosabb tesztanyagot.

Jött is az öreg Naim Sampler 2 és rajta Sabina Sciubba és Chris Anderson - Ain't Misbihavin. Érződött a kontraszt a csodásan játszó Anderson és a még kora miatt kissé szertelen, Sciubba között. Jó fajata hifis kvalitás ez, amit csak kissé árnyékol be hangszerek finom összemosódása.

A lemez további részén hol is végig kísér az érzés, miszerint jó ezt a hifit hallgatni, még úgy is, hogy szinte minden élmény közvetett marad. Még egy körre előkerült egy pár Pink Floyd szerzemény, de több meglepetés már nem várt. Talán csak a One of these Days-ben hiányzott egy kis elemi erő.

Mindezek után, csak a kíváncsiság, no meg az AirPlay kompatibilitás, és az azzal kéz a kézben érkező rettentő sok veszteségesen tömörített muzsika miatt, kipróbáltuk mit kezd az M-DAX az MP3 és AAC felvételekkel. Nehéz ezt a dolgot értékelni. A hatás felvételenként eltérő, hol az élvezeti értéket javító, hol a hangzást némileg tovább butító volt. Az egyetlen dolog ami egyértelműen kiderült, az az volt, hogy a veszteséges tömörítés nevű kórság ellen nincsen univerzális csodafegyver. Nyomogathatjuk a gombot akár dalonként, hol tetszetős, hol érdektelen eredményt kapva.

Hallottuk, és szerettük. Legalábbis a médialejátszót. Bárcsak az erősítő is magára talált volna ebben az összeállításban. Pedig igazán szép és természetesen a lejátszóhoz tökéletesen illő darab. Külsőleg olyannyira remek, hogy az egyetlen kritika amit (nagy erőlködés után) sikerül vele kapcsolatosan megfogalmazni, az a hangerőgombon az apró bemetszést illeti, egyszerűen alig látható. Így, szinte visszajelzés nélkül állítani a hangerőt, nem éppen megnyugtató dolog. No de micsoda gyenge lábakon álló kritika ez.

Összegzés

A Marantz NA7004 hangja kellemes és szerethető. Ám ezúttal sem feledhetjük el, hogy a megfelelő erősítő, hangfalak és kábelek kiválasztása fontos feladat lesz. Marantz által ajánlott PM7004 a tesztünkben használt KEF Q300-assal nem nyílt ki annyira amennyire azt vártuk volna. A benne rejlő 70 W/8 Ohm RMS egyszerűen kevés egy Q300-ashoz. A Yamahának persze lényegesen könnyebb dolga volt, ami nagyságrendekkel masszívabb jellege és magasabb ára mellett nem is csoda.

A tuner hangzása, a Yamaha erősítőn folytatott meghallgatások alatt imádnivalóvá nőtt. Bár a Marantz NA7004 nem olyan aprólékos és kifinomult, mint amit az NP-S2000-nél hallottunk, panaszra abszolút semmi okunk. Ha csak a hangzást és az árat nézzük, az NA7004 jó vétel!

Ha az egyenletbe betesszük a szolgáltatásokat is, akkor a Marantz ajánlata még sokkal csábítóbbá válik. Ráadásul az idén 60. évébe lépő márka tud valamit, amit a végtelennek tűnő szolgáltatáslistát felhalmozó kisebb konkurensek nem. A Marantz jól néz ki önmagában, jól mutat rendszerben és minden bizonnyal csinosnak találjuk majd pár év múltán is.

A sokoldalúságot csak a DLNA hálózati lejátszás indulásának lassúsága árnyékolja be egy kicsit. Egy bár elfogadható, de mégis napi szinten zavaró kompromisszum. Az USB-vel kapcsolatos lassúságot is értékelhetnénk hasonlóan, de az igazat megvallva, azt a legtöbb konkurens termék is keserves lassúsággal kezeli.

1 2

Következő oldal >